Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)

2015-12-19 / 293. szám, szombat

8 I KULTÚRA 2015. december 19. | www.ujszo.com Magyar filmbe bármikor Noéi Czuczor kimagasló alakítással mutatkozott be A takarító című szlovák filmben „Anyukám háromszor is megnézett a filmben" (Jozef Jakubío felvétele) RÖVIDEN Oscar: a Saul fia is ott van a kilencben Los Angeles/Budapest. A Sa­ul fia című magyar holokauszt- dráma is szerepel a legjobb ide­gen nyelvű film Oscar-díjára esélyes művek kilenc alkotásra szűkített listáján - jelentette be az amerikai filmakadémia. Ne­mes Jeles László munkája a Mustang című francia, a LegT újabb testamentum című belga, az El ábrázó de la serpiente (A kígyó ölelése) című kolum­biai, a Krigen (Háború) című dán, a The Fencer (A vívó) című finn, az lm Labyrinth des Sch­weigens (A hallgatás labirintu­sában) című német, a Viva című ír és a Theeb címűjordániai filmmel maradt versenyben. A végső ötös mezőnyt január 14-én hirdetik ki, az Oscar- díjakat február 28-án adják át. Szalon mellékletünk 21. oldalán arról olvashatnak, milyen fil­meket küldtek versenybe idén a visegrádi négyek. (MTI, ú) Filmes elismerés, csak nőknek Briisszel/Strasbourg. Avilá- gon elsőként hozott létre díjat a filmrendezőnők munkáinak el­ismerésére az Eurimages, amellyel a nemek közötti egyenlőséghez és a női rendezők elismertségéhez kíván hozzájá­rulni -jelentette be az Európa Tanács koprodukciós filmalap- ja. A legtehetségesebb női ren­dezőket 30 ezer eurós díjjal kí- vánjákjutalmazni, a díjazott fil­met az unió valamennyi tagálla­mában bemutatják majd. A kez­deményezés része, hogy jövő év februáijábanaBerlinalén, a berlini nemzetközi filmfeszti­válon workshopot tartanak, amelyen a filmes ambíciókkal rendelkező nők már nevet szer­zett rendezőkkel cserélhetnek tapasztalatot. (MTI) Máris díjazták Az ébredő Erőt Los Angeles. Bár világszerte csak a héten mutatták be, a Star Wars: Az ébredő Erő máris begyűjtötte az első díját, amikor az Amerikai Filmintézet (AFI) az idei év tíz legjobb filmje közé sorolta. Az intézet 2015-ös lis- táj án az űreposz mellett a The Big Short című Wall Street-i komédia és a Carol című ro­mantikus dráma is szerepel. A Mad Max: A harag útja című akciófilm és a Mentőexpedíció című marsi menekülőeposz is bekerült a válogatásba, amelyet a Room című emberrablós drá­ma, a tényfeltáró újságírással foglalkozó Spotlight, Steven Spielberg Kémek hídja című hi­degháborús drámája, a Pixar Agymanók című animációja és a rapperekről szóló Staright Outta Compton című zenés film tesz teljessé. A legjobbnak tartott al­kotásokat kritikusok, filmtörté- nészek, színészek, valamint az intézet vezetőinek véleménye alapján válogatják ki, az ered­mény rendszerint jól jelzi az Oscar-szezon várható díjazott­jait. Az AFI nem állít fel rang­sort a produkciók között. (MTI) TALLÓSI BÉLA Noel Czuczor alakításdíjra esélyes, robbanásszerű belépővel jelenkezet a film­vásznon. Peter Bebjak A takarító című drámájának bonyolult lelki világú főhősét formálja meg jelzésszerű, visszafogott gesztusokkal. Mélyről hozza, hitelesen építi fel a karaktert. Az erős drámai vénával megáldott fiatal szí­nész slviszi a vállán a filmet. Érsekújvárban, ahol felnőttél, mindig arról álmodoztál, hogy színész leszel? Müvészelődök nem voltak a csa­ládban, viszont rengeteg régi fil­münk volt otthon, videokazettán. Kedvenceim közé tartozott a Me­seautó és az Elfújta a szél. Nagy ra­jongással néztem ezeket és másokat, s közben introvertált kis emberke lettem. Jól éreztem magam a filmek univerzumában, de nem kergettem hiú ábrándokat. Kisvárosban, távol a központtól nem éreztem elérhetőnek a színészi pályát. A nagysurányi közgazdasági szakközépiskolába jártam, ahol a lazább órákon a leg­hátsó padban az imádott filmes új­ságjaimat böngésztem, lopva. Taní­tás után izgatottan mentem haza, hogy további információkat keres­géljek arról, amit olvastam, vagy megnézzem azt a filmet, amelyikről írtak az újságban. Az érettségit kö­vetően nem jelentkezem főiskolára. Munkába álltam, hogy kipróbáljam, milyen bekerülni a taposómalomba. Pár hónap elég volt hozzá, hogy rá­jöjjek, nem nekem való nyolc órákat lehúzni egy munkahelyen, a számí­tógép előtt. Akkorra már Pozsonyba költöztem, eljutottam a Biele divad­lo drámaművészeti stúdióba. A ve­zetője, Nina Zemanová bogarat ül­tetett a fülembe, nógatott, hogy ér­dekes típus vagyok, a tehetségem is megvan, vegyem komolyan, és pró­báljam meg a színművészetit. Hallgattál rá, megpróbáltad, és bekerültél az egyetemre. Lesz, ami lesz, megpróbálom ala­pon jelentkeztem. De még akkor is bennem volt, hogy na, persze, majd éppen az érsekújvári Noel Czuczor- ra várnak a színművészetin. A fel­vételin viszont már százszázaléko­san akartam teljesíteni, ott már nem volt mindegy. Bár nem tudtam, mit hoz magával, ha az ember olyan in­gatag területre lép, mint a művészet. Aznap este, amikor megtudtam, hogy felvettek, a barátaimmal a Nemzetibe mentem a Marisa című előadásra. Olyan lelkesen lépked­tem ajárdán, szinte szárnyaltam. Fe­szített az érzés, hogy a kicsi ember­ke a kisvárosból elindult felfelé. Mennyire tudta kinyitni vagy tágítani a világodat az iskola? A filmeset nem igazán. Az akkorra teljesen kiforrott. A színházat tárta fel előttem. A színművészeti oktatás nem hasonlítható más egyetemi oktatás­hoz. Ahhoz a tanítási-tanulási formá­hoz például, amit az orvostudományi kíván meg, ahol a tudást be kell emel­ni, mint egy verset. A színművészeti inkább szellemiséget kínál. Az indi­viduális, egyéni építkezésben segít. Rajtam múlik, hajlandó vagyok-e magamba szívni azt, amit nyújtanak. Nekem szerencsém volt, kitűnő ta­nárok irányítottak Peter Manko- vecký és Peter Šimun személyében. Mindenre, amit a színészmesterség­ből tudok, ők tanítottak meg. Milyen a jó film számodra? Amelyik szórakoztat, leköt, ma­gába szippant, érdeklődővé tesz. Ne­hezen tudnám megfogalmazni, mi­lyen filmeket szeretek. A filmet mint műfajt szeretem. A gyűjteményem is ezt tükrözi, nagyon vegyes. Van ben­ne Jean-Luc Godard, James Came­ron, megvannak Eduard Greener és Štefan Uher klasszikusai, de része a teljes Alien-sorozat Sigourney We- averrel, és nem hiányzik a Terminá­tor sem. Szeretem a művészfilmeket, az európai filmeket, az amerikai pop­corn műfajt is, amiről tudom, hogy hülyeség, de kikapcsol, hacsak nem idegesítően rossz. Szeretem, ha lassú a film, de azt is, ha ütemesebb, akci­ódús. A magyar filmek közül min­dent ver a Meseautó, a régi, klasszi­kus változat. De nagyon vonzónak találom Fliegauf Benedek munkáit is, a Womb - Méh című angol nyelvű filmjét láttam először, és ájuldoztam, hogy úristen, ez igen, ez rendező! Legutóbb Ujj Mészáros Károly ren­dezése, a Liza, a rókatündér hatott rám nagyon erősen. A Lizát játszó Balsai Mónika elvarázsolt. Kik a kedvenc színészeid? Nincs kizárólagos kedvencem. Bili Murray vígjátékait nagyon szeret­tem. Érte néztem meg a Szellemirtó- kat, s általa jutottam el Sofia Coppola Elveszett jelentéséhez, ez az egyik kedvenc filmem. A hazaiak közül pe­dig Peter Šimunt csodálom. Nem azért, mert tanított, hanem mert min­den színpadi alakításával újra és újra lenyűgöz. Imádom Emília Vášáry- ovát, különösen a hatvanas évekbeli filmjeit. A kortársaim közül Bárdos Juditnak drukkolok, ragyogó szí­nésznő. Minden filmjére elmegyek. Érte nézem meg, és tudom, hogy tet­szeni fog, mert jó lesz őt nézni benne. A takarító abszolút főszerepével berobbantál. De milyen lépcsőfo­kokat tettél meg odáig? Peter Bebjakkal dolgoztam koráb­ban is. Egy icipici epizódot kaptam tőle a 2008-as Mesto tieňov című te­levíziós sorozatban. Ez volt az első kamera előtti jelenésem, egyetlen villanásnyi jelenet az egész sorozat­ban. Alice Nellis A hollóvá változott hét fivér című meséjébe is beválo- gattak a göndör fürtjeim miatt. Végül mégis parókában játszottam, mert A takarítóhoz kopaszra kellett borot­válni a fejemet. A takarító Tomáša vi­szont totál főszerep. A vállán viszi a filmet. Mérhetetlenül boldog va­gyok, hogy megtalált. Feszülten vár­tam a forgatás kezdetét, mert az első lelkesedésembe, hogy megkaptam a szerepet, hirtelen belehasított a gya­nakvó félsz, hogy megcsörren a tele­fon, és közlik velem, bocs, de mégse. Az első forgatási napon egyszerű je­lenetet vettünk fel, ahogy Tomáš ha­zaérkezik, belép az ajtón, leveti a ci­pőjét, előszed és kirak valahova egy gyertyát. Olyan boldog és lelkes vol­tam, meg feszült és ideges, hogy többször is fel kellett venni a jelene­tet. De aztán ez a zavart eufórikus ál­lapot elmúlt, elpárolgott. Nagyon meg kellett küzdened a figurával? Nem. Egészen közelinek éreztem Tomáš alakját. Nem úgy hatok, múlt ő, nem úgy viselkedem, mint ő, nem éltem át olyan drámai eseményeket, mint ő, de amikor elolvastam a for­gatókönyvet, úgy éreztem, tudom, miről szól ennek a fiúnak az élete. Vi­lágos volt előttem, mit érez, milyen bonyolult, kiismerhetetlen a belső vi­lága. Konok és kitartó. Félelmei ve­zetik, óvakodik az emberektől, hogy ne csalódjon. Azonosulni tudtam ve­le. Én is még műidig introvertált va­gyok, aki lassan nyit, nehezen közelít másokhoz és nehezen alakít ki kap­csolatokat. Magamból kiindulva megtaláltam az utat Tomášhoz. Milyen érzés volt, amikor elő­ször láttad a filmet közönséggel? Szürreális. Pöstyénben, a Cinema- tik fesztiválon történt, telt házas ve­títésen, vagy hatszáz emberrel. A tor­komban dobogott a szívem. Másfél hónapig éltem a filmmel, s egyszer csak ott volt előttem készen. Nagyon erős pillanatok voltak ezek. Helyen­ként nem mertem odanézni a vá­szonra... Olyan elemi erővel hatott rám. Mélyen belül büszke voltam, hogy a részese vagyok, mert úgy gon­dolom, kitűnő, kompakt jó film A ta­karító. De várt rám egy újabb nagy szívdobogás. Anyukám és a nővérem Írországban él, és eljöttek a bemuta­tóra. Életem legszenzációsabb aján­déka volt, hogy együtt éltük át a pre­mier izgalmát. Könnyeket is csalt a szemükbe. Örültek, és éreztették ve­lem, hogy büszkék rám. Anyukám háromszor is megnézte, amíg itt volt. A film után jöhet a színház. Jöhetne, de eddig nem nagyon volt időm válogatókra járni, lefoglalt A takarító. A színházzal is olyan a vi­szonyom, mint a filmmel. Minden­evő vagyok. Szeretem a nagy klasz- szikusokat, Moliere-t és Shakes- peare-t, az újabbakat, Csehovot, vagy a még újabbakat, Tennessee Willi­amset és Arthur Millert, de a kortárs drámát is. A jelenkori lélektani drá­ma szerzői közül Tracy Letts vagy David Lindsay-Abaűe izgat. De a kí­sérleti színház is vonz. Ha módom lesz rá, szeretnék részt venni vala­milyen avantgárd színházi előadás­ban, mint ahogy kamaraszínházi da­rabban is kipróbálnám magam. Sze­repálmom soha nem volt. Egyedüli elvárásom, hogy jó legyen a szerep, jól megírt, tartalmas. Ha magyar filmbe kapnál felké­rést, vállalnád? Bármikor. Nagyon szeretnék ma­gyarul játszani, mint ahogy angolul is. Hiszek és bízom abban, hogy a ma­gyar szöveggel is meg tudnék bir­kózni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom