Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)

2015-12-17 / 291. szám, csütörtök

www.ujszo.com | 2015. december 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Akcióban az inkvizíció Széles e vidéken, egy nő sem ül bársonyszékben SZALAY fej ZOLTÁN A > ....1 ..... e mber naiv módon azt hinné, hogy a boszorkányégetés korának elvei a felvilágosodás óta keleti végeinken is kimentek a divatból, aztán jön egy Štefan Kuffa-féle „egyszerű ember” vagy egy Kövér László-féle kövér- lászló, és egyből a legsötétebb kö­zépkorban találjuk magunkat. A szlovák álszentek csapata börtönbe küldte volna azokat a nőket, akiknek nem adatik meg a gyermekáldás, és ebbe nem hajlandók belenyugodni, a mesterséges megtermékenyítést vá­lasztják, a magyar pátriárkák pedig egyszerűen megszabnák, mi a nők életcélja. A közös a két történetben (bár a szlovák törvényjavaslatra két nő is szavazott), hogy a nőt tárgyi tu­laj dónként kezelik. Nemrég olvastam egy tanulmány­ban (nem kifejezetten gendertanul- mány volt, de hát a gender, akár tet­szik, akár nem, átszövi kultúránk számos rétegét), hogy az angol jogi terminológiában a megerőszakolásra ma is használatos rape kifejezés a la­tin raptusból származik, ami egy ró­maijogi kategória volt, és a rablás bűntényét jelölte. Ez a raptus/rape azon alapult, hogy a nemi erőszak a kora középkorban a nőnek a család beleegyezése nélküli elrablását je­lentette. A nőt senki nem kérdezte szándékáról, ám ha a család nem adta áldását a frigyre, az már megerősza­kolásnak számított. A nemi erőszak­nak tehát semmi köze nem volt a nőt ért támadáshoz, mivel a nő nem ren­delkezhetett saját sorsa felől, az tel­jesen a család hatáskörébe tartozott. Valahogy így képzeli ezt el ma Kövér László házelnök, aki a hétvégi Fidesz-kongresszuson dörgedelmes beszédben szólította fel a magyar nőket, hogy mással ne törődjenek, ők csak szüljenek. Persze a magyar ka­binet hozzáállását ehhez a kérdéshez nem most ismertük meg, elég csak körbenézni a kormányban, ahol egyetlen nő sincs, hogy lássuk: ez itt a tökéletes patriarchális rezsim. Nincs sokkal jobb helyzetben a szlo­vák politikai elit sem: Pozsonyban ugyanúgy egyetlen nő sem ül mi­niszteri bársonyszékben. A patrióta rezsim védelmezői így is igyekeznek demonstrálni világnézeti fölényüket. Visszatérve a raptus/rape közép­kori elvére: Kövér mint vérbeli „honatya” alighanem úgy értelmez minden szabad női döntést, mint ha őt magát erőszakolnák meg általa. Lássuk be, nem lehet kellemes ezzel együtt élni, így aztán nem csoda, hogy kétségbeesésében őrültnek tűnő beszédekre ragadtatja magát. Viszont Kövér minden kapálózása kevés lesz ahhoz, hogy lebontsa azokat az elve­ket, amelyek már néhány száz éve érvényesek Európában. Mindenki­nek saját magáé a teste, akár férfi, akár nő. Legfeljebb olyan természeti erőkkel osztozik rajta, amelyek még Kövér Lászlónál is sokkal kevésbé humánusak. Merkel végre konkrétumokat mondott H osszú hónapok után a német kormánypárt, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) legutóbbi kongresszusán olyan nyilatkozatot fogadott el, amely huszonhárom ol­dalon át részletezi a menekültüggyel kapcsolatos konkrét lépéseket. Régóta vártuk, hogy Angela Mer­kel végre a befogadás üzenetén túl valami konkrétummal is szolgáljon. A javaslatok pedig sokkal többet je­lentenek annál, mintha a kancellári hivatal egyik sötét szobájában állí­tották volna össze őket. A kong­resszus ezer küldöttjétől alig kapott ellenszavazatot, így a következő hó­napokban megindul a Bundestagban a hatályos jogszabályok átalakítása. Két hónapja még nagyon távolinak tűnt a mostani német álláspont. Ak­kor még Brüsszelben arról beszél­gettek a huszonnyolcak, nagyrészt Merkel nyomására, milyen kvóták alapján, és hogyan legyen elosztva a menedékkérők egy kisebb része. Decemberre ez a vita egészen új pozícióba került. Miközben maga az Európai Bizottság dobpergés nélkül, de elutasította a menedékkérők visszaküldéséről készített uniós ko­operációra vonatkozó javaslatot, a német kormánypárt is pragmatikus álláspontra jutott. Számszerű felső határt továbbra sem szabott meg a menekültek befogadására, de ki­mondott nagyon sok dolgot. A mul- tikultit élethazugságnak nevezte Merkel; elismerték, hogy az ország befogadóképességének van elméleti maximuma; a terroristák kiszűrése érdekében minden menekültnek egyéni elbeszélgetésen kell részt vennie a határon; a titkosszolgálatok lehallgatási jogosultságai és a terror elleni harc jegyében is bővítenék ha­tásköröket. Egyértelmű az is, hogy a német állampolgárság a német ál­lamhoz való bizalmi viszonyt jelenti, tehát kell tudni németül. Nem jár au­tomatikusan állampolgárság a me­nekültstátushoz, azért meg kell dol­gozni. Sőt, ahogy a franciáknál, most már a németeknél is meg lehet majd fosztani állampolgárságától azt, aki terrorizmusba keveredik és van má­sik állampolgársága is. Sok területen, főleg a belbiztonság területén, egyes lépéseket már a Charlie Hebdo után meg kellett volna hozni. Az európai titkosszolgálati együttműködés még mindig gyerek­cipőben jár, például a bilaterális amerikai-német kooperációhoz ké­pest. Ettől függetlenül Merkel most kompromisszumot kötött menekült­ügyekben, konkrét lépéseket tesz, megrajzolja az integráció határait. Még rengeteg kérdés lesz, például hogyan kényszeríthető ki egyik­másik intézkedés, lesz-e politikai akarat a „csúnya részt”, a visszato- loncolást végigvinni, amikor majd több ezer embert érinthet naponta. A kvóták is előkerülnek még Brüsszelben, ugyanakkor fontos, hogy a leglelkesebb tagállamok is végre lehajolnak a hosszabb távú, hétköznapi problémák és kérdések megoldásához. Az egzotikus Boglárka KOCURLÁSZLÓ B oglárka. Unokatestvérem lányát is így hívják. Szerintem szép név, de különösebben egzotikusnak nem mondanám. Nem így a belügyminisztérium. Közeleg az év vége. A hírügynökségek, az állami szervek, és a szemfüles, ezen a vonalon PR-jukat erősíteni kívánó magáncégek ontják az év végi összefoglalókat, jól jön majd a politikailag állóképszeríívé me­redő időszakban a sajtómunkásoknak. Az egyébként sok hasznos információt közlő belügyminisztérium sem akar lemaradni. Évről évre közreadja, mely keresztneveket adták a leg­gyakrabban az újszülötteknek. Könnyed, magazinos téma, a sajtómunkás elspájzolná a két ünnep közötti időszakra, az év nagy természeti kataszt­rófái és sportrekordjai közé. Robert Kaliňák belügyminisztériuma azon­ban még egy statisztikát sem tud kiküldeni úgy, hogy annak ne legyen nemzetiségi éle. Az ide vágó részt teljes terjedelmében idézném: „Vannak szülők, akik nem elégednek meg a klasszikus szlovák nevekkel. Gyerme­keik neve így olyan, mintha a szülők fantáziája nem ismerne határokat. Más országokban ezek bevett nevek, Szlovákiában viszont egyenesen eg­zotikusnak hatnak. Olyan kislányokkal is találkozhatnak, akiket Boglár­kának, Virágnak, Chimamadának vagy Anouknak hívnak. A fiúk sem maradnak le, a szülők Bendegúz, Rock, Bálint és Rolex neveket írattak az anyakönyvbe.” A közlemény olvasása közben próbálom összeszámolni, hány Boglárka, Virág, Bálint és Bendegúz nevű ismerősöm van. Oké, Ro­lex nincs, Bendegúz is csak egy, a Chimamandát még csak nem is hallot­tam a minisztériumi közleményig. A többiből viszont akad szép számmal. Brüsszelben azt mondják, az eurokraták és mindennemű fegyverhordo­zóik úgynevezett „EU-kapszulában” élnek, nem kerülvén kapcsolatba a valós brüsszeli élettel. Úgy tűnik, a belügy anyakönyvi osztályán dolgozók meg „szlovák kapszulában” élnek, soha nem láttak még magyart vagy ro­mát. Vagy, ami ennél is rosszabb, a hivatalból eléjük kerülő adatokat nem tudják feldolgozni és értelmezni, ez esetben ne fizessék őket az én adóim­ból, hanem vegyenek fel helyettük hozzáértő munkatársakat. Mély tudatlanság vagy elemi rosszindulat, nehéz megítélni, melyik foghatta a közleményt megfogalmazó belügyi munkatársak ceruzáját. Köszörülhetnénk még rajtuk a nyelvünket, de spongyát rá. Amilyen tapló egy párt vezetése, olyan taplók ez embereik is, az utolsó hivatalsegédig. És ezt már megszoktuk. Az esetnek azonban kétségkívül lehet olyan interp­retációs iránya is, amelyik a szlovákiai magyarok politikai súlya felől ol­vassa a közleményt. Ha naiv olvasóként azt vélelmezzük, a közleményt teljes jóindulattal fogalmazta egy csacai vagy námesztói gyakornok, aki még az életben nem hallotta ezeket a neveket, az arról is árulkodhat, mit tud rólunk a többségi társadalom. Még a neveinket sem. Ami a belügyi fogalmazó tudatlanságánál sokkal riasztóbb, bár a 458 467 felől nézve matematikailag talán érthető: az első tízbe sem a fiúk, sem a lányok mezőnyében nem tudott beférkőzni egyetlen, azaz egyetlen ma­gyar név sem - a mindkét nyelvben ugyanúgy hangzó Natáliát, Viktóriát és Laurát nem számítva -, pedig a lányoknál a 10. legnépszerűbb nevet csak 440-en, a fiúknál pedig 707-en választották. Ez a szlovákiai magyar szülők változatos névadási szokásaira is utalhat, vagy arra, ők is ott vannak a „nem egzotikus, klasszikus szlovák” Sofiák, Kristínák, Jakubok és Tomášok között. FIGYELŐ Iszlámozás: Trump egyre népszerűbb Még soha nem állt ki vitázni ak­kora népszerűségi előnnyel a re­publikánus elnökjelöltségre pá­lyázó Donald Trump, mint most— derül ki két friss felmérésből. A republikánus párti jelöltségért in­dulók közül kilencen álltak ki vi­tázni Las Vegasban. Trump népszerűsége pedig látványosan megugrott, miután a San Bemardino-i terrortámadást kö­vetően arra szólított fel, hogy egyetlen muszlimot se engedj enek belépni az országba. A Washington Post és az ABC té­vécsatorna felmérése szerint a re­publikánus választók többsége, 59 százalék üdvözölte az ingatlan­mágnás felvetését. Az adatok sze­rint a republikánus választók 38 százaléka Trumpnak adná a párt jelöltségét. A Monmouth Egyetem kutatóintézetének hétfői adatai 41 százalékot mutattak. Az AFP hírügynökség úgy értéke­li, hogy a bevándorlás- és musz- limellenes milliárdos populizmusa telibe talált a konzervatívoknál, akiket egyre jobban foglalkoztat a terrorizmus és a nemzetbiztonság kérdése. „Visszaszerezzük a hazánkat” - jelentette ki támogatói előtt Trump, és egyúttal bírálta a vele szemben szerinte tisztességtelen médiát is. „Túl sok a hiba, és túl sok a hülye, aki meg akarja nekünk mondani, hogy mit nem szabad” - fogalmazott a milliárdos ingatlan­vállalkozó. A republikánus jelöltek tévévitá­jában Trump ismét kiállt a muzul­mánokra vonatkozó elhíresült ki­jelentése mellett, de riválisai ko­molytalannak tartva félresöpörték ezt, és saját elképzeléseikről be­széltek az Egyesült Államok elleni támadások megelőzésére. „Donald jó a hangzatos bemondá­sokban, de zavarosak az elképze­lései, így csak egy zavaros gon­dolkodású elnök lenne belőle” - jelentette ki Jeb Bush volt floridai kormányzó. Marco Rubio floridai szenátor pedig azt mondta: Trump javaslata nem fog megvalósulni. Trump közölte, hogy ő soha nem akarta hátrányosan megkülönböz­tetni a muzulmánokat. „Nem el­szigetelésről vagy a vallásról be­szélünk, hanem a biztonságról” - mondta. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom