Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-12 / 287. szám, szombat
www.ujszo.com I 2015. december 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Törökország visszatért Európának mindenképpen szüksége van Ankara szövetségére A szíriai válság súlyosabbá válása előtt is többször írtam arról, hogy Európa biztonságának egyik kulcsa az, hogy milyen szomszédja lesz Törökország. Most látszik, hogy ez az állítás még fontosabb, mint ahogy korábban hittük. A mai Törökország területe mindig Európa egyik kapuja volt, ez most sincs másképp. A menekültek zöme a török-görög határon jön Európába. Törökország a szíriai háborútól is „védi” az európai területeket, a negatív sokkokat a törökök fogják fel. A török-szír határ az önkényesen kikiáltott Kalifátus földrajzi terjeszkedésének eddigi végső határa, a NATO közös védvonala. Sőt, Törökország mind politikailag, mind katonailag a Nyugat és Oroszország rivalizálásának egyik színtere. Mindezeken túl Törökország Európa mentális határát is jelenti. Az, ami évezredekig világos volt és még pár száz éve is evidenciának számított, azaz hogy minimum Kis-Azsia nyugati fele, Isztambullal és Szmir- nával (a mai Izmir) Európa részének számít, ma már egyáltalán nem egyértelmű. Ennek fő oka, hogy erősen muszlim többségű, nagy kiterjedésű országról van szó. Ugyan a Balkánon vannak muszlim vagy részben muszlim európai országok-Albánia, Koszovó, Bosznia, Macedónia, Bulgária-, ezek zömében nem az EU tagjai (Bulgáriát leszámítva, ahol a fentiek közül arányában a legkisebb a muszlim lakosság), illetve létszámuk Törökország lakosságának töredéke. A török politika alfája és ómegája a kilencvenes években az EU-s integráció volt. Ez azonban a kétezres évek elejére megakadt, sőt megállt, visszafordult. Ennek oka elsődlegesen az európai konzervatív erők ellenállása volt. Ankara így az egyébként kezdetben Európa-párti Erdo- gan miniszterelnök (majd elnök) irányítása alatt magába fordult, megkezdte egy erős autoriter állam kiépítését. Ez mára számos probléma forrása. A török-kurd megbékélési folyamat zsákutcába jutott, kiújult a polgárháború. A szíriai konfliktusban Törökország hintapolitikát folytat, a Kalifátussal is jó kapcsolatokat ápolva, sőt a szíriai kurdok- kal nyílt harcba keveredett. A törökök által félig megszállt Ciprus kérdése befagyott. A török-orosz-EU hármas viszonyról könyveket lehetne írni, és a sor folytatható. A Merkel-Erdogan találkozóval, melynek témája a menekültválság kezelése volt, Törökország megint visszatért az EU mentális térképére. Ez fontos. A kérdés az, mi menthető meg a kilencvenes években még produktívnak tűnő Brüsszel-Ankara viszonyból. Hogy lehet-e még Törökországból a nyugati értékek szerint is elfogadható partnert, szövetségest vagy akár tagállamot faragni, vagy pedig középtávon egy autoriter rendszerrel kell szövetséget építenie az EU-nak. Mert erre a szövetségesre szükség van, az biztos. Az elsősorban a xenofóbiából adódóan hibás és elutasító Törökországgal szembeni európai integrációs politika kudarcaiért már most is nagy árat fizetünk. Legfőbb ideje lenne felülvizsgálni ezt a kérdést. Ha felszáll a köd A sors iróniája, hogy azon a reggelen, amikor a parlament a vajkai komppal kapcsolatos botrány miatt megpróbálja leváltani Peter Ziga környezetvédelmi minisztert, a rádió jelenti: a köd miatt nem közlekedik a vajkai komp. S bár jelen írás elkészültekor még javában folyt-a parlamenti vita, megkockáztathatjuk az eredményt: a miniszternek a haja szála sem görbül. Csupán stílusgyakorlat gyanánt újuk le, hogy pedig kellene, mert a vajkai komp ügye akkora botrány, mint Brünn városa (az idősebb olvasó bizton felismeri itt a vendégszöveget). S valljuk be, szívünkhöz mégis közelebb áll ez az ügy a kismillió többinél, pont a helyszín miatt. Nem mindennapos dolog ugyanis, hogy egy zömében magyarok lakta térségbe többmilliós állami befektetés érkezik, ráadásul olyasmire, aminek a helyi lakosok naponta hasznát veszik. Fanfárok, pezsgőbontás, mindenki örül. Aztán kiderül, hogy a vajkaiakon kívül még valakikjól járnak, pontosabban csak ők járnak jól, mert a projekt összárából majdnem egy hidat is össze lehetne hozni, ami, ugye, ködös időben is használható. A történetben egyébként két dolog érdekes: az egyik, hogy mennyi forrás akad ebben az országban regionális fejlesztésre, még ha nem is Smer-bázisról van szó, ha azt a kormánypárt kiválasztottjai megcsapolhatják. A másik az, hogy mindez kendőzetlenül, a szemünk láttára zajlik. Az egész ügyet felgöngyölítő blogger ugyanis csak nyilvánosan hozzáférhető adatokkal dolgozott. Ez mit sem változtat a tényen, hogy a környezetvédelmi miniszter továbbra is a helyén marad, s nem csupán a bársonyszékben, hanem mint a Smer egyik felemelkedőben lévő keleti hatalmassága. S bizonyára itt a titok nyitja - a Paška bukása után keletkezett hatalmi vákuumot állítólag éppen Žiga, no meg Richard Raši kassai polgármester töltötték be. Ezt persze mindent kizáró biztonsággal nem állíthatjuk, azt viszont igen, hogy ha a mendemonda igaz lenne, a vajkai kompügy körüli fejlemények éppen úgy kanyarognának, mint ahogyan azt a valóságban láthatjuk. Rövidre zárva, minden visszássága ellenére legyünk hálásak a kompügyért, mert a Smer, „Szlovákia védelmezője”, így kampány időben nem is mutathatta volna be jobban, hogyan is gondolja a közpénzek tisztaságával kapcsolatos fogadkozásokat. Azzal az adalékkal, hogy utóbbi mondatunkat nem csak a Smerrel kokettáló választóknak, de ne adj ’ isten az ebbe az irányba kacsingató pártoknak is ajánljuk. Listen to your Heart! NAGY IVÁN ZSOLT W* # kell akadni azon, ha Magyarország miniszterelnökének ~m föbizalmasa egyszer csak feltűnik egy videón, amely ■ Ibizán készült, az egyik legfelkapottabb, ennélfogva ol- _JL csónak semmiképpen sem mondható szórakozóhelyen, az említett úriember pedig éppen nagyokat szipogva nézeget egy nőt? Mielőtt válaszolnánk a felvetésre, nyomban tisztázzunk valamit: Magyarország népe, legalábbis az internetes közösség jelentős része igenis kiakadt. Habony Arpád - a videó ugyanis valós, a héten bukkant fel, és igen, ő szerepel rajta - képe elképesztő sebességgel rohant körbe a neten, percek alatt készültek el a mérnek, jöttek a kommentek - viccesek és fel- háborodottak vegyesen. A bárról egyébként (Heart, ez a neve) azt kell tudni, hogy a nagyon gazdagok, illetve a playboyok egyik kedvence. Tulajdonképpen nem is titkolják: önfeledt tivornyák helyszíne, ahol úgy hozzák kádban a jégbe hűtött pezsgőt, hogy benne ül egy alulöltözött lány is. Folyik és fogy ott minden, mi szemnek, szájnak, s ki tudja, még mi egyébnek ingere. Ennek megfelelően nem is olcsó: a beugró is több tízezer forint, a műsorért külön kell fizetni, egy üveg bor nyolcvan euró, nyilván az étel sem olcsó. Az, hogy Habony ilyen helyen tűnt fel, nyilvánvalóan önmagában elegendő sokak felháborodásához. A magyar átlagpolgár a közelébe sem jut ilyesminek, sokan egy hónapig élnek csak a belépő árából, másoknak meg annyi sem jut. Tegyük azonban hozzá, akik ilyen helyzetben élnek, kiborulnának, bárkit látnának így mulatni. Aki viszont nem, aki többet, sőt, sokat engedhet meg magának, önmagában azon, hogy valaki elmegy a Heartba, és ott jól érzi magát, nem dühöng. Megtenné ő is, sőt, alighanem sokan meg is teszik. Legyünk őszinték, lehetnek olyan tivornyák magyarországi bárokban is, ahol ennél lényegesen többet költenek egyesek, és féktelenebbül is mulatnak. A gond tehát itt nem a hellyel van, tulajdonképpen nem is a buli jellegével, hanem a személlyel, és azzal, amit ő megtestesít. Arról az emberről beszélünk ugyanis, aki Orbán Viktor populizmusának kulcsfigurája, aki a hírek szerint ott van minden olyan húzás hátterében, amely a tehetősebbek, a multinacionális vállalatok, a bankok ellen irányul. Egyszóval: aki a plebejus kormányálarc egyik kitalálója. És hogy ne feledjük: az emberé, aki ugyan minden fontos döntésnél ott van, csak éppen senki sem tudja, miből él. Merthogy a kormányfő szerint ők pénzt neki nem adnak. Akkor viszont miből futja Ibizára? Lehet tehát kibukni, érthető. Egyfelől. Másrészt azonban tulajdonképpen ez az egész Heart-ügy nem más, mint maga a magyar valóság: a hatalom kétarcúságának lenyomata. Ha pedig ez az álarc megreped, és a réseken be lehet látni, annak egy demokrata csak örülhet. Amúgy: emlékeznek még, milyen nótával robbant be a Fidesz még 1990-ben a köztudatba? A kampánydaluk volt a Listen to your heart! Ezzel kezdődött. Csak mondom. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Egy dzsihádista csak a nőktől fél A kurd női harcosok szerint a dzsi- hádisták rettegnek tőlük, mert azt tartják, ha egy nő öli meg őket, akkor nem jutnak be a paradicsomba. A nők egyenjogúságáért és a kurd függetlenségért küzdő kurd Női Védelmi Egységnek tízezer tagja van és komoly sikereket ér el az Iszlám Állammal szemben. Miközben a fél világ azon töpreng, hogyan lehetne hatékonyan felvenni a harcot az Iszlám Állam terroristáival, egy kurd női harcos nevetve mondja a CNN riporterének, hogy ha még egyszer beteszik a lábukat az észak-szíriai Al-Ho- ulba, akkor egyet se hagynak közülük életben. A 21 éves Telhelden- akinek neve „bosszúállást” jelent- úgy véli, valójában ők az Iszlám Állam legádázabb ellenségei. Egy másik női harcos a Daily Mail riportjában arról beszél, hogy nem kell annyira tartani az Iszlám Államtól. Szerinte az ISIS fegyveresei ugyanúgy teli vannak félelemmel, mint az ellenük harcolók. A Női Védelmi Egység valóban számottevő erőt jelent a dzsihádis- tákkal szembeni harcban, már csak létszáma alapján is. A Szíriai Kur- disztán férfiakból álló fegyveres szerve, a kurd Népvédelmi Egység nagyjából 50 ezer katonát számlál, az ebbe tagozódó női szerv pedig közel tízezret. Harcolnak az Aszad- rezsim, az al-Kaida szíriai szárnya, az an-Nuszra Front és az Iszlám Állam ellen is. Részt vettek Kobani felszabadításában, legutóbb pedig 14 napi ostrom után Ál-Houlból űzték ki a szélsőségeseket. (vs.h u) Bécs bezárja az iszlamista ovikat Egy friss osztrák tanulmány szerint több bécsi óvodában a muszlim vallás által befolyásolt formában, szigorú vallási elvek szerint zajlik a nevelés, nem német nyelven, a tulajdonosi háttérben pedig helyi muzulmán szervezetek sejthetők. Ezért Sebastian Kurz integrációs miniszter a főváros illetékeseivel egyeztetett és egyes óvodák bezárását is felvetette, továbbá a támogatások megvonásáról beszélt. A miniszter becslése szerint a bécsi óvodák közül 150, médiabeszámolók szerint viszont akár 450, és mintegy tízezer gyerek lehet érintett, de pontos adatok nincsenek. Az óvodákat különböző szervezetek működtetik, az intézmények vallási irányultságát nem vizsgálják. Most átfogó felmérést készítenek az óvodákról, külön kitérve a vallási szervezetek által vezetett intézményekre, és szigorúbb lesz a nevelés hatósági ellenőrzése. (MTI) Tarzan menni klímacsúcs, Tarzan szétütni köztük! Csita, Timba, angaba, gyertek! (Ľubomír Kotrha karikatúrája)
