Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)

2015-11-28 / 275. szám, szombat

Magyar arcok a szlovák vásznon 21. oldal 2015. november 28., szombat, 9. évfolyam, 47. szám Egyenlő esély — egyenlő eredmény A Phoenix PT projektje elsősorban a pedagógusjelölteknek szólt Tematikus beszélgetések A projekthez kapcsolódva beszél­getések hangzottak el a Gomba­szögi Nyári Táborban és az egye­temi diákklubokban, amelyeken a diákok visszajelzéseiből kiderült, hogy szükség van a téma felvetésé­re, hiszen ez által új szempontból is megvilágíthatok olyan témakörök, amelyekről a többi tanórán nem esik szó. A nyári beszélgetések so­rán több témát is megvitattunk. Az .Asszony verve jó?” című beszélge­tésben a nők elleni erőszak okairól és a fiatalok körében előforduló párkapcsolati erőszakról hallhat­tak a táborlakók Wirth Judittól, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) szervezet képvise­lőjétől és Szapu Marianna filozó­fustól, a pozsonyi Genderkutató Központ alapító tagjától. A beszél­getéshez kapcsolódott két további program. A Szívdobbanás elneve­zésű workshop a fiatalok közötti párkapcsolati erőszak felismerésére készít fel (a foglalkozást a NANE két fiatal munkatársa, Karádi- Héder Enikő és Gyulai Katalin vezette). A másik kísérőprogram a Néma tanúk című kiállítás volt, amely a családon belüli erőszak ál­dozatainak állít emléket (Magyar- országon ez évente 50-150 áldo­zatot jelent). A másik gombaszögi beszélgetés Genderelméletek: a női és a férfiszerepek a társadalomban címmel folyt, olyan neves szak­emberek közreműködésével, mint Perintfalvi Rita feminista teoló­gus, a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének elnö­ke, Soós Eszter Petronella politoló­gus, Antoni Rita nőjogi aktivista, a Nőkért Egyesület elnöke. A projekt befejező részeként a Di­ákhálózat egyetemi klubjaival együttműködve négy beszélge­tést rendeztünk a kassai Kikelet, a pozsonyi JAIK, a komáromi JÓMÓD és a nyitrai JUGYIK szervezésében. Nőképek kisebbségben 2015 szeptemberében a nyitrai egyetemen, a Közép-európai Tanul­mányok Karával együttműködve rendeztük meg a Nőképek kisebb­ségben című konferencia harma­dik évfolyamát, amelyen magyar- országi és szlovákiai szakemberek cseréltek eszmét és osztották meg kutatásuk eredményeit egymással a genderpedagógia, a sztereotípia­mentes oktatás témájában. A pro­jekt részeként jelent meg a gender studies tantárgy tankönyve, amely egyedülálló a maga nemében, hi­szen magyar nyelven Szlovákiában nem jelent meg ilyen mű. A kötet elektronikus formában elérhető a Phoenix PT honlapján, a konferen­cia előadásainak gyűjteménye pe­dig szintén hamarosan megjelenik. A projekt egyes tevékenységei során bebizonyosodott, hogy az egyete­mi hallgatók nyitott, gondolkodó fiatalok, akikkel gondolatokban gazdag párbeszédet lehet folytat­ni a társadalmi problémákról. A Gender studies tantárgy oktatását a következő években is folytatni szeretnénk, mint ahogy szívesen találkozunk az érdeklődőkkel klub­esteken és egyéb rendezvényeken, ahol eszmecserét folytathatunk az említett társadalmi problémákról. Bolemant Lilla A gyerekek — lányok és fiúk - látszólag egyenrangú embe­rekként járnak is­kolába. Ha azonban közelebbről megnézzük az oktatá­si folyamat egyes jellemzőit, a pe­dagógusok és a diákok attitűdjét és eredményeit, több olyan elté­résre is rámutathatunk, amelyek a nők és a férfiak társadalmi szere­pének eltéréseiből adódnak. Több évszázados, kulturális ha­gyományok által létrehozott jelen­tésrendszer határozza meg a nő- iség és a férfiség fogalmát, amely sztereotip normaként működik, és meghatározó módon jelen van a társadalmi élet minden területén, így az oktatásban is. A nőiség és a férfiség leegyszerűsített, idealizált normái szerint a férfiak a világ ak­tív formálói, a nők pedig a passzív elfogadók. Ez a felfogás mindkét nemet megakadályozza abban, hogy egyéni elképzelései szerint, korlátok nélkül, szabadon, a tár­sadalom előítéleteitől nem tartva valósíthassa meg önmagát, választ­hassa meg életútját. A Phoenix Polgári Társulás Egyenlő esély - egyenlő eredmény elnevezé­sű projektje az egyetemi hallgatók, elsősorban a pedagógusjelöltek megszólításának a szándékával indult. Azoknak szólt, akik szeret­nének többet tudni arról, milyen beidegződések és elvárások irányít­ják cselekedeteinket, és miben kü­lönböznek ezek, ha nőként vagy ha férfiként éljük meg ugyanazokat az élethelyzeteket. A projekt a Nyitott Társadalomért Alapítvány által ke­zelt Demokrácia és emberi jogok program keretében valósult meg, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egye­tem és a Diákhálózat közös szerve­zésében. A projekt része volt egy egyszemeszteres képzés a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Kö­zép-európai Tanulmányok Karán, mely 2015 februárjában indult. Ehhez kapcsolódtak beszélgetése­ink a diákklubokban és a Gomba­szögi Nyári Táborban is. Nemtudomány mint tantárgy A gender a társadalmi nemet je­lenti, vagyis azokat a szerepeket, amelyeket születésünktől fogva az óvodában, az iskolában, a család­ban, a munkahelyen és egyéb kö­zösségekben „magunkra veszünk”, vagyis belénk nevelnek, hogy végül „természetesnek” fogadjuk el őket. Véleményünk erről a családon belül és az iskolai nevelés folyamán alakul ki bennünk. Nem mindegy, hogy milyen lesz ez a vélemény: hogy férfiként és nőként egyenrangú partnerként kezeljük-e a másik ne­met, vagy különféle céljaink elérése eszközének, esetleg alacsonyabb rendűnek, butábbnak, kisebb érté­kűnek tekintjük. A nemtudományok (gender studies) alapjai című tantárgyunk a nemi egyenrangúság olyan alapvető témaköreibe vezeti be a hallgató­kat, mint például a biológiai és a társadalmi nem közötti különbség mibenléte; a nemi sztereotípiák mint az előítéletek forrásai; a szo­cializáció és az identitás; a család, az iskola, az egyház identitásalakító szerepe és hatása a nemi szerepek megítélésére; a test, a szexualitás és a hatalom összefüggései; a csa­ládon belüli erőszak és a nők elle­ni erőszak összefüggése a hatalmi dominanciával; a nők-és a férfiak egyenlődén helyzete a munkapi­acon. A tantárgy különlegességét fokozta, hogy több vendégelőadó is részt vett az oktatásban. A hazai ok­tatókon (Szapu Marianna, Bárczi Zsófia, Bolemant Lilla) kívül An­toni Rita és Hadas Miklós tartott érdekes órákat. SZUBJEKTÍV Leadtam a pártkönyvem N incs annál unal­masabb, ha sok nemzetiségi iro­dalmár összejön, figyelmeztetett egyik barátom, mikor a Szlová­kiai Magyar írók Társaságának (SZMÍT) tisztújító közgyűlésére igyekeztem. De ha már a társaság tagja vagyok, s az utóbbi időben történt egy s más, gondoltam, megnézem, mi minden történik a szlovmagy írók között, s azt szub- jektíve le is jegyzem. A gyászszünetben érkeztem a köz­gyűlésre, ami rendben folyt le, hisz az ádagéletkor hatvan körül lehetett, s ilyenkor az ember már elnézőbb a halállal. De hol vannak a fiatalok? Egy srác üldögélt ott, aki nem a közép- és idősebb nemze­dékhez tartozik. Vajon miért jó az egy szervezetnek, hogy nem vonja be a fiatalokat? Vannak nekik szánt programok, amelyeken ilyen-olyan mentorok „nevelik” is őket. De mi­ről szólnak ezek a programok, ha a fiatalok nem érzik magukénak a szervező társaságot, s nem kívánnak részt venni a döntéshozatalban? Vagy be sem léptek? Milyen célokat szolgálhat, ha a vezetőség, a választ­mány nem szorgalmazza új tagok felvételét? Kétségeim vannak ebben az esetben az etikáról... Grendel Lajosnak nem voltak. 0 az etikai bizottság tagjaként tartotta meg beszámolóját annak hároméves munkájáról. Egyetlen szóban foglalta össze: „Nincs”. Pe­dig van, és később, miután kissé zavaros lett az állóvíz (erről majd később), valahonnan előkerült még az etikai kódex fogalma is, sőt az is, hogy a régit kellene előven­ni. Vagyis azt, amit még az „előző rendszerben” használtak. Ekkor Hodossy Gyula, a SZMÍT lekö­szönt és újraválasztott elnöke azt mondta, hogy az etikai bizottság inkább a fel- (vagy be-?) jelenté­sekre alapozzon, s ne „menjen a maga feje szerint” [sic!], ne találjon magának témát. Pár szokásos, semmitmondó be­számoló után szó volt még arról is, hogy a SZMIT nagy hangsúlyt fog fektetni a - természetesen szlovákiai - magyar szeizők szlovák fordítására. A KaMigram Kiadó már jó ideje érde­kelt a magyar szerzők szlovák fordí­tásában (Esterházy, Nádas, Grendel stb.), mégis megbodott legutóbb, mikor a Szlovák Kormányhivatal Kisebbségi Osztályához benyújtott pályázatait nem támogatták, sem a magyarra, sem a szlovákra fordítást. Érdekes együttállás, s még inkább az, ha a vitában elhangzottakat is számításba vesszük. Hiszen a tisztújító szavazás után kö­vetkezett a vita. Gondoltam, ha már az etikai bizottság ilyen sommásan elintézte, azért mégis felvetem azt a problémát, amire nincs fél éve, hogy az Új Szó hasábjain felhívtam a fi­gyelmet. Idemásolom: „De láthat­juk azt is, hogy a három, Hodossy Gyula által vezetett szervezet (SZMÍT, Katedra, Vámbéry PT) a magyar írott kultúrára fordított ösz- szeg számításaim szerint több mint 23 százalékát nyerte el tavaly (172 284 eurót), miközben pályázatai 90 százaléka nyert (az ádag az összes pá­lyázatot tekintve kb. 35 százalék, az írott kultúrán belül 70 százalék kö­rül van). Az idei összegek még nem elérhetők, de meglepő lenne, ha arányaiban csökkenne részesedésük a támogatásból [azóta már elérhetők az adatok, és beigazolódott a felte­vés]. Mindeközben a három szer­vezet székhelye ugyanaz, mint egy pályázatírással és könyveléssel fog­lalkozó kft.-é, aminek tulajdonosa az írott kultúra döntőbizottságának elnöke.” Vagyis ez a „nincs” létmód­ja. Ennyi pénz megkérdőjelezhető minőségre. Nem jártam sikerrel. Vita nem ala­kult ki. így aztán felvetettem, hogy a köz­gyűlés fogadjon el két határozatot. Ezek arra épültek, hogy a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala mellett működő, az írott kultúrát érintő pályázatokat elbíráló bizott­ságban nincs szlovákiai magyar író, irodalomtudós, művészettörténész, műkritikus, műfordító (ezek tö­mörülnek a SZMÍT-ben), s ezzel sérül a szakmaiság követelménye. Azt szerettem volna elérni, hogy a SZMÍT tevékenységének megha­tározása során prioritásként kezelje, hogy a társaság tegyen meg min­dent a szakmaiság visszaállításáért az említett bizottságban. Mondjuk, ez át is ment Hodossy elnök úr szőrszálhasogatása ellenére - még szép. Egy nyilatkozat elfogadására is javaslatot tettem, mely szerint a közgyűlés mint a SZMÍT legfel­sőbb szerve tiltakozzon a bizottság ilyen összetétele ellen, s kérje fel a kormányhivatalt, hogy tegyen meg mindent a bizottság összetételének megváltoztatásáért, a szakmaiság helyreállításáért. Vagyis ez utóbbi már kintre irányult, megkerülve az elnököt és a választmányt. Ez nem ment át. Hodossy azzal érvelt, hogy egy ilyen támadás felháborítaná a kormányhivatalt, s ez után a vá­lasztmány már teheteden lenne a haragos állami hivatal ellen. Lehet, sokak szerint ez az érv komoly volt. Végül még egy javaslatról volt szó, mégpedig hogy a SZMÍT álljon ki az Nemzeti Kulturális Alap fiig- gedensége mellett, hiszen a kultúra egy, még ha az ország kettő is. A tizenötmillió magyarban gondolko­dó magyar kormányt azzal védték meg újra, hogy az egy másik ország, ne szóljunk bele (meg persze, hogy az író a politikába se...), és hogy a „balliberálisok bizonyos nézeteket terjesztenek”. S még az ilyen érvelés paradox voltát, gyáva megalkuvását sem vették észre. A javaslatot elutasí­tották. Én pedig kiléptem a SZMIT- ből. Nem volt igaza a barátomnak, nem volt unalmas a közgyűlés. Sok­kal rosszabb. Beke Zsolt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom