Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-12 / 262. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2015. november 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Venni egy pártot... Nyolc anya, kilenc gyerek, egy párt - Család Vagyunk esti mese jó dolog, de ha Boris Kollár naponta szeretné abszolválni kilenc gyermekével, minimum helikopterre lenne szüksége - lehet, hogy van is neki. E népes, bármely család számára büszkén vállalható számú gyereksereget ugyanis nem egy, hanem nyolc anya szülte. így mindjárt más a leányzó fekvése - mondhatnánk némi maliciával. Ha elkezdjük beírni a keresőóriásba Boris Kollár nevét, a felkínált lehetőségek között az első kettő a gyermekeit érinti, a vagyona csak ez után következik. Az, hogy kinek, hol, hány gyereke van, alapvetően magánügy, azért írjuk ezt le, mert Kollárról eddig leginkább azt tudtuk, kőgazdag, van egy rádiója meg egy síközpontja, meg még ez-az, és amerre jár, nyomában „kivirágzik a szerelem fája”. A héten vett egy pártot is, hogy indulhasson a jövő évi parlamenti választásokon. Legutóbb pártvásárlástól akkor volt hangos a hazai közélet piactere, amikor Nora Mojsejová, a valóságshow-ja mellett most már az adóügyeiről is ismert kassai vállalkozó asszony megvette Pavol Rusko szebb napokat is látott, egykoron nyolcszázalékos, ám utóbb már szó szerint döglődő pártját, az Új Polgári Szövetséget (ANO), amely még kormánypárt is volt, egy gorillás minisztert is adva e hazának. (Ilyenkor kötelező megereszteni egy „Lám, így múlik el...”-t.) Ám a párt Mojsejová alatt sem muzsikáit jobban. Pártot alapítani macerás, 10 ezer aláírás kell hozzá. Kollár valószínűleg nem azért nem választotta ezt a megoldást, mert novemberben nem akar kint fagyoskodni az utcán, hanem mert nem biztos, hogy az emberek szívesen aláírást adnak egy olyan vállalkozónak, akinek egy karórája árából Bodrogszerdahelyen ikerházat lehet vásárolni. A nemrégiben alakult pártok, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség, a Sieť, Alojz Hlina Állampolgárokja, vagy az újabban a Híddal kokettáló Šanca inkább az aláírásgyűjtős megoldást választotta, hogy legalább így prezentáljanak némi támogatottságot. Kollárnak ez talán nem volt fontos. Ami a politikát illeti, e sorok írója szerint virágozzék minden virág, s aki akatja, mérettesse meg magát a választásokon. Boris Kollár nem először próbálkozik a parlamentbe jutással. Legutóbb 2010-ben, a valaha volt legviccesebb politikai alakulatnál, a Paliho Kapurkovánál csak 0,13 százalékponttal többet kapó, s így 0,70-es támogatottsággal végző Unió párt listáján indult. Az új pártról korai bármit is mondani. Az biztos, hogy Kollár sikeres vállalkozó, politikailag azonban eddig finoman fogalmazva is nehezen olvashatónak, ha nem üresnek tűnt. Egyben azonban már most biztosak lehetünk: Kollárnak kiváló a humorérzéke, az új pártnak a Család Vagyunk nevet adta. így, ha a hamarosan felpörgő választási kampány nem lenne tartalmas, legalább arra van esély, hogy humoros legyen. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Horvátország: pofon középre FELEDY BOTOND A horvát választások a régió számára bizonytalan eredményt hoztak: sem a jobbközép-konzervatív HDZ, sem a szocialisták nem tudtak kormányzó többséget szerezni. A menekültválság közepette egy kényszerkoalíció vagy egy kisebbségi kormány nem tudja minden esetben garantálni az ország stabil és gyors irányítását. Ez a probléma pedig a szomszédos államokra nézve is közvetlen kockázat lehet. A horvát választók úgy döntöttek, hogy a korrupciós botrányokban mélyen megmerítkezett mainstream pártokat nem juttatják egyedül hatalomra. Ivó Sanader korábbi miniszterelnök ellen nagyon komoly vádak merültek fel sikkasztással és közpénzek pártfelhasználásával kapcsolatban. Elsőfokon - nem jogerős - elmarasztaló ítélet született, a MOL-Ina-ügyben letöltendő börtönbüntetést kapott volna, ha az alkotmánybíróság nem semmisíti meg az ítéletet. A lényeg, hogy a horvát politikai elit tagjai közül sokaknak kerültek napvilágra a viselt dolgai. Ez a mostani szocialista kormányt is erősen érintette, sok miniszter hagyta ott a székét menet közben. Mindkét nagy párt miniszterelnök- jelöltje komoly belügyi múlttal rendelkezik, a konzervatív Karamarko évekig titkosszolgálati vezető volt. A tévévitát sikeresen elkerülték ajelöltek. Milanovic, a helyét most átadni kényszerülő miniszterelnök szerette volna a konfrontációt, de Karamarko nem vállalta. Most a szocialisták oldalán tűnt fel egy amerikai tanácsadó, a számok szerint hatékony munkát végzett: a népszerűtlenségből fej fej melletti eredményre tornázta fel őket néhány hónap alatt. A gazdasági helyzet ennek ellenére eléggé kétségbeejtő, a fiatalok körében a munkanélküliség több mint 40 százalékos, a 2008-as ' válság óta a gazdaság nem bővült, a GDP-arányos eladósodás 90 százalék feletti, a költségvetési hiány öt százalék körül alakul. A kisebb pártok közül az átláthatóságért és a korrupció ellen küzdő horvátországi Most (Híd) került ki győztesen, amelyet egy dalmáciai kisváros polgármestere alapított nemrég. A gond az, hogy a Most nem akar koalícióra lépni egyik nagy párttal sem, nélküle viszont nincs meg a kormányzati többség. így a királycsináló kis párt vagy elveszíti arcát, és mégis beáll a kormánykoalícióba, vagy kívülről diktál. Ezáltal viszont az ország lesz nehezebben irányítható egy kisebbségi kormánnyal. A választók üzenete ugyanakkor egyértelmű: a régi pártok elkoptak, nem tudtak újat hozni, és elmaradt a felfedett botrányok után várt megtisztulás. A vélemény formálta szónok SZALAY ZOLTÁN K ezdetben úgy indult az egész, hogy akik kiálltak az emberek elé, azok valami újat akartak nekik mondani az életükről és a körülöttük lévő világról. Ma úgy mondanánk, véleményformálók voltak, mert új irányt adtak az emberek gondolkodásának. Azon túl azonban, hogy elméleteket fogalmaztak meg, ezek a szónokok (mindez ebben a formában leginkább az ókorban volt érvényes) példát is mutattak az embereknek, arra okították őket, hogy használhatják fel az új elméleteket az életükben. Olyanok voltak kicsit, mint a mai életvezetési tanácsadók, csak szélesebb látókörrel. Amikor egy ókori gondolkodó és rétor például arról beszélt, hogy mi az a szelídség, akkor azt a saját példáján mutatta meg, tanait először a saját életében alkalmazta. Ezek az „előadók” tehát nem szobafilozófusok voltak, hanem nagyon is élesben művelték, amit másoknak ajánlottak. Később persze alaposan a feje tetejére állt az egész, már a híreshírhedt szofisták megjelenésével, és a szónoklás műfaja végleg elvesztette addigi tétjeit. Lettek persze új tétjei, mert a hatalom megszerzésének és megtartásának egyik legfontosabb eszközévé lépett elő. Komolyabban kellett venni, mint korábban bármikor. Nagy és jelentős beszédeket sem csak nagy és jelentős államférfiak szoktak tartani, illetve nagy és jelentős államférfiak sem mindig tartanak nagyságukhoz és jelentőségükhöz mérhető beszédet. Nagyon pontos képet ad viszont az előadóról, amikor nem új gondolatok köz- vetítőjeként lép fel, hanem megfogalmazza hallgatói gondolatait, hogy ezáltal nagyobb népszerűségre tegyen szert a körükben. Robert Fico keddi beszéde, amelyet a pozsonyi Páneurópai Főiskola joghallgatóinak tartott a migrációs politika és az európai jog kapcsolatáról, nem volt nagy beszéd, ám fontos leleplező erővel bírt: Fico célja az volt, hogy hallgatói egy magabiztos, szuverén rétor szájából hallhassák saját, ki nem mondott gondolataikat a migrációs válságról. Azaz: a legfontosabb, hogy hagyományaink ne kerüljenek veszélybe, hogy ennek a katolikus gyökerekkel bíró országnak a történelmét senki ne próbálja megkérdőjelezni. Mindemellett Fico biztosította közönségét, hogy a migrációs krízis ideológiai és érzelmi alapú megközelítése elutasítandó, mert csak elmélyítené a válságot. Hogy a két kijelentés - a katolikus hagyományok védelme kontra ideológiaellenesség - logikailag kizárja egymást, az a jelenlévő joghallgatóknak nem tűnt fel - pedig náluk az arisztotelészi formális logika a tananyag része. Ellenkezőleg: érdekes módon egyes kérdéseikkel mintha a miniszterelnök kérdezte volna saját magát. Es így mindenki boldogan távozott. Amit láttunk tehát, az mintha egy előadórobot lett volna, aki a saját gondolataiként adja elő közönsége véleményét, a hozzá tartozó logikai zavarokkal együtt. Egy szónok, akit hallgatóinak véleménye formál, és nem e vélemények relevanciáj a érdekli, hanem egyedül a túlsúly. FIGYELŐ Bevándorlási cirkusz Tizennyolc olasz cirkusz tulajdonosa ellen indult vizsgálat ember- csempészet miatt: a cirkusznál bejelentett ázsiai dolgozók pénzért cserébejutottak be Európába. A palermói ügyészség bejelentése szerint negyven embert vettek őrizetbe, olaszokat és külföldieket. A nemzetközi cirkuszvilágban ismert impresszáriók is vannak közöttük, valamint a palermói munkaügyi hivatal egyik vezetője, aki hamis munkavállalási engedélyeket adott az Olaszországba illegálisan bejutó bevándorlóknak. A cirkuszok két év alatt több mint hatszáz embert juttattak be Olaszországba Indiából, Pakisztánból és Bangladesből. A bevándorlók fejenként akár 15 ezer eurót is fizettek: ezért cserébe a cirkusztársaságok fiktív szerződésekkel meghívták és alkalmazták őket. Papíron állatidomárként, táncosként, hordárként szerepeltek, valójában Olaszországba való megérkezésük után alig dolgoztak a cirkuszoknál. Mind a tizennyolc közismert cirkusztulajdonos Palermóba helyezte át társasága székhelyét, hogy a helyi munkaügyi hivatalhoz tartozzanak. Az ügyészség szerint a szervezet két év alatt 700 millió eurót keresett. A svéd taxisofőr esete 400 szírrel Taxival akart Finnországból Oroszországba jutni több száz Szíriái menekült, hogy onnan Norvégiába utazzanak tovább - írta az Ilta-Sanomat finn lap. Egy Finnországban dolgozó svéd taxisofőrt szemeltek ki, de a fuvarból nem lett semmi, mert a taxis Oroszországba való beutazási engedélyt kért tőlük - pedig így jókora bevételtől esett el. A taxisofőr a lapnak elmondta, a menekültek vagy négyszázan voltak, és Murmanszkba kellett volna szállítani őket, ahonnan Norvégiába utaztak volna. A megrendelés teljesítéséhez a taxisnak legalább ötvenszer kellett volna fordulnia. A taxisofőr nem sértett volna törvényt, ha a szíreknek lett volna orosz vízumuk. Amikor azonban kérte, hogy e-mailben küldjék el neki az ezzel kapcsolatos információkat, a menekültek közölték: csak telefonon haj landók tárgyalni, majd többet nem is keresték. Finnországba az év elejétől közel 26 ezer migráns érkezett, többségükben Irakból. A finn belügyminisztérium adatai szerint az év végéig 30-35 ezer menedékérő érkezhet az országba. (MTI)
