Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-03 / 228. szám, szombat
o N c/5 Kemény kötés 2015. október 3., szombat, 9. évfolyam, 39. szám 25 éves az újraegyesült Németország NÉMETORSZÁG FELOSZTÁSA ■ 1945. február A második világháború utolsó szakaszában a szövetségesek - Sztálin, Roosevelt és Churchill - a jaltai konferencián megállapodtak Németország kapitulációjának feltételeiről. A tanácskozás legfontosabb eredménye az a megegyezés volt, hogy Németországot a győzelem után négy megszállási övezetre osztják fel. ■ 1945. május 2. A Vörös Hadsereg bevette Berlint. ■ 1945. július A Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia a potsdami konferencián megállapodott Németország demilitarizálásáról, dekapitalizálásáról, demokratizálásáról és nácidanításáról. Üjrahózták a német-lengyel határt, elfogadták a németek kitelepítésének tervét Csehszlovákiából, Lengyelországból és Magyarországról. ■ 1945. július 26. Németországot 4 megszállási övezetre osztották: keleti (szovjet), északnyugati (brit), délnyugati (amerikai) és nyugati (francia) zónára. Ugyanez a felosztás vonatkozott Berlinre is. * 1946. december 2. Az USA és Nagy-Britannia 1947. január 1-jei hatállyal megállapodást kötött a két általuk ellenőrzött övezet egyesítéséről (Bizónia), ehhez az egyezményhez 1948. augusztus 1-jén Franciaország is csatlakozott (Trizónia). A londoni nemzetközi konferencián megállapodás született az önálló német állam létrehozásáról a három nyugati megszállási övezet területén. ■ 1948. június 18. Trizónia területén egységes fizetőeszközként bevezették a német márkát. ■ 1948. június 23. Szovjet valutareform a keleti zónában. A Szovjetunió lezárta a határt Berlin nyugati szektorai, valamint a nyugati megszállási övezetek felé. A nyugati szövetségesek a berlini légihíd megszervezésével válaszoltak, hogy megakadályozzák a város kiéheztetését (korábban az élelmiszerek, a tüzelőanyagok és a nyersanyagok zöme a szovjet zónából érkezett). A válság 1949 tavaszáig tartott. * 1949. szeptember 7. A nyugati övezetek területén kikiáltották a Német Szövetségi Köztársaság megalakulását. Fővárosa Bonn lett. Bár az NSZK független államként jött létre, a megszálló nagyhatalmak számos korlátozást hoztak: a szövetségi kormány például nem folytathatott önálló külpolitikát, a szövetségeseknek jogukban állt bármilyen törvényt megvétózni, adott esetben a kormányt is leválthatták. * 1949. október 7. A szovjet megszállási övezetben kikiáltották a Német Demokratikus Köztársaságot. Ünneplés a Reichstag előtt 1990. október 3-án (Képarchívum) Huszonöt éve, 1990. október 3-án szűnt meg a Német Demokratikus Köztársaság. A keletnémet területek csatlakoztak a Német Szövetségi Köztársasághoz, s ezzel csaknem fél évszázados megosztottság után helyreállt a német egység. • • Ö sszenő, ami ösz- szetartozik — így kommentálta 1989 novemberében a berlini fal lebontását Willy Brandt, a korábbi nyugatnémet kancellár. Hogy hol tart ma a majd* ötven éven át megosztott nemzet társadalmi és gazdasági „összenövesztése”, azzal kapcsolatban eltérnek a vélemények, bár az óvatos derűlátás a meghatározó tónus. Tény, hogy a keleti rész számos szempontból ma is szegényesebb: a berlini fal leomlása óta mintegy 2 millió, jellemzően fiatal, jól képzett ossie költözött át a nyugati régiókba, vannak olyan egykori keletnémet ipari központok, amelyek lakosságának fele eltűnt az utóbbi 25 évben - derül ki a berlini Népességi és Fejlesztési Intézet friss tanulmányából. Ugyanakkor ez a trend a legutóbbi években módosulni látszik: ma már nem a keletről nyugatra tartó belső vándorlás a meghatározó, hanem a keleti vidéki lakosság beköltözése az olyan, gyors tempóban fejlődő nagyvárosokba, mint Drezda, Lipcse vagy Erfurt. A fejlődés mögött persze „belső dotáció” áll: éves szinten kb. 75-100 milliárd euró áramlik a nyugati tartományokból keletre, az egykori NDK gazdasági teljesítőképessége azonban még így is csak kétharmada a volt NSZK-énak. A gazdasági különbségeket azzal szokás szemléltetni, hogy bizony-bizony: keleten ma is kétszer annyi Škoda fut az utakon, mint ahány BMW... Bizonyos területeken az egyesülés egyértelműen bekövetkezett: egységes az iskolarendszer, és a németek az oktatás minőségében sem tapasztalnak különbséget az egykori határ két oldalán. A felmérések tanúsága szerint azonosak a fogyasztási szokások, azonos az átlagos élettartam, ugyanolyan a termékenység (egyébként: a legalacsonyabb a világon). Persze, időről időre a kölcsönös előítéletek is megmutatkoznak. A wessie-k szerint a volt „endékások” követelőzők, folyton elégedetlenek és irigyek. Az ossie-k erre azzal válaszolnak, hogy az egykori „eneszkás” testvérek szívesen nagyképűsködnek. Olykor történelmi traumaként fogalmazódik meg, hogy a nyugatnémetek végsősoron kisajátították az egyesítést - a keletnémetek voltak azok, akik az utcákon tüntettek, akik a bőrüket a vásárra vitték, aztán az NSZK egyszerűen lenyelte az NDK-t... Ami viszont fontosabb: a németek többsége ezzel együtt ma is egyértelműen pozitívan ítéli meg az újraegyesülést, és azt vallja, inkább az előnyeit élvezi, mintsem a hátrányát tapasztalná. Sikersztorinak látja a német egység 1990-es helyreállítása óta eltelt huszonöt esztendőt Anna Kaminsky, az egykori keletnémet kommunista diktatúra feldolgozásával foglalkozó szövetségi alapítvány igazgatója is. Azért hozzáteszi: ez egyáltalán nem jelenti, hogy minden sikerült volna. Az igazgató a sikerek között említi a demokratikus struktúra, a jogállam megszilárdítását, egy nyűt és sokszínű társadalom létrehozását az ország keleti felében is. A szövetségi köztársaság nemzetközi tekintélye az elmúlt huszonöt évben ennek köszönhetően is nagymértékben megerősödött - emelte ki. Kaminsky szerint ugyanakkor jelentős hiányosságok tapasztalhatók a gazdasági fejlődésben az egykori NDK területén: a keleti tartományokban jóval alacsonyabb a munka, termelékenysége, mint a nyugatiakban, a munkanélküliség pedig kétszeres. A kilencvenes években hagyományosnak számító „ossie-wessie” szembenállásról, azaz a régi és az új tartományok lakosainak mentalitásbeli ellentéteiről ugyanakkor ma már nem lehet beszélni- jegyezte meg az alapítványvezető. Ezek az ellentétek, amelyek különösen a kilencvenes éveket jellemezték, ma már nem léteznek. A több mint négy évtizedes V- Mi születik egy keletnémet és egy nyugatnémet házasságából?- Egy arrogáns lúzer. (német vicc) kommunista uralom természetesen hagyott hátra nyomokat; erre utalnak azok a felmérések, amelyek szerint Németország keleti felében 'erősebb a bizalmatlanság az állami intézményekkel szemben, és jóval erősebb az idegenel- lenesség, mint nyugaton - fűzte hozzá Kaminsky. Az igazgató szerint ez főként a több évtizedes kommunista elszigetelődés hatásaival, illetve következményeivel magyarázható. Sokan azok közül, akik ma az utcákon tüntetnek, részben még az egykori NDK-ban szocializálódtak, nagyon erős ellenségképpel. Ehhez jön, hogy az egykori keletnémet kommunista hatóságok valósággal szították az intoleranciát, aminek természetszerűleg ma is érezhetők a hatásai. Azt azonban hangsúlyozni kell - tette hozzá -, hogy huszonöt évvel az újraegyesülés után nem lehet minden szélsőséges megnyÜvánu- lást az egykori NDK örökségével magyarázni, (as, sme, MTI) Helmut Kohl nyugatnémet kancellár és Lothar de Maiziere, az utolsó keletnémet kormányfő - ők vezényelték le Németország újraegyesítését NÉMETORSZÁG ÚJRAEGYESÍTÉSE ■ 1989. július Megkezdődött a keletnémetek exodusa: év végéig mintegy 380 ezren hagyták el a Német Demokratikus Köztársaságot és jutottak el a Német Szövetségi Köztársaságba - Magyarországon, Lengyelországon és Csehszlovákián keresztül. ■ 1989. október 7. A NDK megalakulásának 40. évfordulóján tüntetések kezdődtek a szocialista párt politikai monopóliuma ellen. A jelszavak között megjelent Németország újraegyesítése is. Lemondott a keletnémet kormány. * 1989. október 18. Leváltották az addig mindenható keletnémet pártfőtitkárt és államfőt, Erich Honeckert. ■ 1989. november 9. Elkezdődött a berlini fal lebontása, megnyitották a nyugatnémet határt és a berlini fal határátkelő- helyeit. * 1989. december 1. Az NDK-ban eltörölték az állampárt (SED) vezető szerepéről szóló cikkelyt, megkezdődtek a tárgyalások az ellenzékkel. ■ 1990. február 14. Ottawában a NATO és a Varsói Szerződés tagállamainak képviselői megállapodtak a németkérdés „2+4” alapú rendezéséről, ennek értelmében a két német állam és a négy egykori megszálló nagyhatalom képviselői dolgozzák ki az egyesítés nemzetközi feltételeit. * 1990. július 1. Hatályba lépett a két német állam közötti szerződés, amely jogi keretbe foglalta a pénzügyi, gazdasági és szociális uniót. Az NDK-ban a nyugatnémet márka lett a törvényes fizetőeszköz, megszűnt minden ellenőrzés a két német állam belső határán. ■ 1990. augusztus 31. Berlinben Wolfgang Schäuble nyugatnémet belügyminiszter és Günther Krause, a keletnémet minisztertanács államtitkára aláírta az NDK és az NSZK egyesülési szerződését. ■ 1990. szeptember 12. A „2+4 konferencia” záró szakaszában Moszkvában a külügyminiszterek aláírták a szerződést, melynek értelmében Németország visszanyeri teljes szuverenitását. ■ 1990. október 1-2. Az egykori négy szövetséges nagyhatalom külügyminiszterei közös nyilatkozatban jelentették be, hogy október 3-tól felfüggesztik Berlin és Németország fölötti jogaikat. ■ 1990. október 3. 0 órakor, 41 évvel létrehozása után megszűnt a Német Demokratikus Köztársaság. Az NDK beolvadt a Német Szövetségi Köztársaságba, Berlin ismét egységessé, egyben az NSZK fővárosává vált. Az újraegyesítés napja ma Németország hivatalos állami ünnepe.
