Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-15 / 238. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2015. október 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Jó üzlet a minimálbér A kormány úgy ad, hogy a máséból ad, és még jól is jár vele KOCUR LÁSZLÓ A jelenlegi 380 eurót25-tel megtoldva, 405-re emeli januártól a kormány a minimálbért. A döntést a kormány hozta meg, mivel az érdekegyeztető tanács nem tudott zöld ágra vergődni. A foglalkoztatók kisebb, a szakszervezetek nagyobb minimálbért szerettek volna. Arra a kérdésre válaszolni, hogy a választások évében véghezvitt, 6,5 százalékpontos minimálbér-emelés hosszas és alapos szakpolitikai eszmefuttatások eredménye-e, vagy mások zsebének kárára véghezvitt kampánykiadás, vélhetően senkinek sem okoz gondot. És abban is biztosan lehetünk, hogy a döntés járulékos haszna mellett egyenes ági következményeivel is az állam jár a legjobban. Nem kell Emil Machynának (a Szakszervezetek Konföderációja elnökségi tagja, korábban több vezető tisztséget is betöltött a szervezetben) lenni ahhoz, hogy rákérdezzünk: meg lehet 405 euróból tisztességesen élni? A válasz: nem könnyen. S bár a hazai munkáltatókat sem kell félteni, a szakszervezetek gyakran hajlamosak megfeledkezni arról, hogy nem is muszáj minimálbérért dolgozni. A munkaerőpiacon mindenki annyit ér, amennyiért áruba tudja bocsátani magát: munkaerejét, szaktudását, tapasztalatait, kapcsolatrendszerét stb. Ha 405 euróért, akkor 405 euróért. Ha a duplájáért, akkor a duplájáért. Ha a feléért, akkor a feléért. Ja, ilyen opció nincs, ennyit - pontosabban ennek járulékokkal növelt összegét - kénytelen kifizetni a munkaadó, akkor is, ha az, amit a dolgozótól kap cserébe, esetlegesen nem ér ennyit. A minimálbér intézményére a munkavállalók védelmében szükség van. Ellenkező esetben a legnagyobb munkanélküliséggel küzdő régiókban akár középkori feltételek mellett, éhbérért is dolgoztathatnák a munkásokat a munkaadók, ami tisztán a neoliberális gazdaságpolitika nézőpontját érvényesítve még akár helyénvaló is lehet: ők ott és akkor ennyiért tudják áruba bocsátani munkaerejüket. Ha nem tetszik, el lehet költözni, tovább lehet tanulni, átképezni magunkat, lehet külföldön munkát vállalni. A helyzet persze nem mindig ennyire egyszerű. Ezért ha nem is minden esetben feltétlenül jó, de elfogadható, hogy van egyfajta regulációs eszköz a munkaerőpiacon. Mindez azonban-mint minden, nem a piaci önszabályozásból, hanem kívülről bevitt mechanizmus - csak addig jó, amíg nincs torzító hatással a rendszerre. A 405 eurós minimálbér akár ilyen is lehet. A hátrányos helyzetű, leszakadó régiókban ugyanis ezáltal rendkívül lecsökken, mondhatni, érzékelhetet- lenné válik a különbség a minimálbér, és néhány, rosszabbul fizetett, de szakképesítést igénylő munkakör között, így ez utóbbiakat is nehezebb lesz betölteni. A munkaügyi miniszter szerint a magasabb minimálbérnek motiváló hatása is van, az emberek érdekeltebbek lesznek abban, hogy dolgozzanak. Ennek igazság- tartalma nehezen vitatható, több pénzért az agy sebész és az utcaseprő is szívesebben dolgozik. Amiről viszont Ján Richter bölcsen hallgat, az az, mennyire megéri az államnak a magas minimálbér. A magasabb bérből ugyanis az adó és a járulék is több. Az ebből befolyó összegért pedig a költségvetésnek nem kell tenni semmit. Elég megemelni a minimálbért. A kormány tehát úgy ad, hogy a máséból ad, és még ő is jól jár vele. Mi a jó üzlet, ha nem ez? mrmcK (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Hol az önvédelmi reflex? FELEDY BOTOND V alahogy mindannyian érezzük, hogy hiába ég Ukrajna, hiába jönnek a menekültek százezrei és tombol a káosz Észak-Afrikában, mégis struccpolitika folyik a legtöbb európai országban. Moszkva és Washington nagy meccseket vív, annak ellenére, hogy ez Obama utolsó érdemi éve a Fehér Házban. Am az USA nemzetérdeke mégsem csak a Fehér Ház lakójától függ, és a következő elnöknek kell felvenni a kesztyűt a tizenhat éve hatalmon lévő Putyinnal szemben. Az orosz vezető egyik fő célja az Európai Unió gyengítése és megosztása. Ennek elérése érdekében az elmúlt napok sajtóbeszámolói szerint nem rest akár a menekültcsoportok szervezett buszoztatását is finanszírozni a Balkánon. Ahogy nem retten vissza a Szíriái bevetéstől sem, az ukrajnai felkelők pénzelésétől, vagy épp egy londoni kávézóban plutóniummal kivégeztetni egy disszidens titkosszolgát. A Lubjanka - az orosz szolgálat hírhedt főhadiszállása - ontja a terveket a nagy cél elérésére. Hiszen egy gyengébb Európa nagyobb befolyási lehetőséget jelent az Oroszországot körülvevő régiókban. Az USA pedig a világ annyi pontján van lekötve, hogy néha elengedi az oroszokat: grúziai háború, Krím félsziget elcsatolása, csecsen háborús vérontás. Úgy tűnik, az európai döntéshozók nem hagyták maguk mögött a 90-es évek hurráhangulatát. Az európai népesség telibe kapja a célzott orosz propagandát, amellyel szemben csupán lágy szellő az egységes kormányzati európai válasz. Nem meijük kimondani, hogy vannak ellenfeleink, hogy vannak csatáink, még ha nem is kizárólag európai állampolgárok vívják azokat. Tudatosítani kell, hogy véget ért a hidegháború utáni forró béke rövid időszaka. A legjobb esetben is a fedett háborúk korát éljük. Újra. A pipogya tehetetlenségben nincs hadereje számos uniós országnak. Amelyeknek van, azok is csak amerikai segítséggel képes a másikkal való érdemi együttműködésre. Tehát nem lehet megfelelően összekapcsolni az európai nemzeti seregeket a NATO nélkül. Ahogy az orosz propagandára, úgy a katonapolitikára is önálló, saját, európai válasz kell. Mert csak előre lehet menekülni, vissza, a nemzetállamok egykori autonómiája felé már csak zsákutca vezet. Ha az önvédelmi reflexet elaltatják kontinensünkön, szinte észre sem fogjuk venni, hogy végeredményben a Kreml, a fúndametalista terrorista hálózatok, a saját gazdasági válságunk vagy a kilátástalan demográfiai helyzet végzett-e velünk. I 7 Adathisztéria MÓZES SZABOLCS A enyém, nem adom - nem először látunk tömeghisztériát Jm~Wf annak kapcsán, hogy az állam, pontosabban valamelyik / M M központi szerv személyes jellegű adatokat szeretne A m m A gyűjteni a polgáraitól. A legújabb gyalázkodás azután tört ki, hogy az iskolák a szülők adatait kérték be szeptemberben. Nem, nem a tanárok unatkoznak, az oktatási minisztérium követeli tőlük ezek begyűjtését. Akkor, amikor a Szociális Biztosító nemcsak azt tudja, hol dolgozunk, de centre pontosan azt is, hogy mennyit keresünk, elég vicces dolog azon kiakadni, hogy a minisztérium számára le kell írni, mi a foglalkozásunk. Néhány, kevésbé szenzitívnek számító adat kiszolgáltatása miatt megy a hisztéria akkor, amikor emberek tömegei hajlandók egy-egy multicégnek szemrebbenés nélkül sokkal több és személyesebb jellegű adatot szolgáltatni magukról - egy nulla egész valahány százalékos vásárlói kedvezményre feljogosító hűségkártyáért cserébe. Hogy arról már ne is beszéljük, mi mindent képesek az emberek a Facebookon és más csatornákon keresztül saját magukról megosztani a nagy nyilvánossággal. A művi hisztériának a precíz adatgyűjtés az áldozata, gondoljunk csak a 2011 -es népszámlálásra, amely éppen emiatt részben értelmezhetetlen eredményeket hozott (7% „ismeretlen nemzetiségű” ember). Az olyan „nüánszokról” nem is beszélve, hogy a hézagos statisztikák milyen költségvetési gondokat jelentenek egy-egy pozsonyi városrésznek, mivel a valóságosnál kevesebb embert sikerült a cenzus során összeírni. Az adóbevételek pedig hiányoznak. Ahelyett, hogy mondvacsinált adatvédelmi aggályaink lennének, inkább azt kellene megkérdezni az illetékes elvtársaktól: miért nem lehet a kért információkat a már meglévő és meglehetősen precíz állami és köz- intézményi adatbankokból kinyerni? Miért kell megkérdezni a szülőtől, hol dolgozik - a tanár nem is tudja ellenőrizni, hogy valós tényt közölt-e az illető -, ha ezzel az információval például a Szociális Biztosító már rendelkezik? Az őszinte válasz egyébként ez lenne: egyszerűbb ezt a feladatot a tanárokra hárítani, mintsem egy másik állami intézménnyel közelharcot vívni és szinkronizálni az adatbázisokat. És tegyük hozzá, sajnos régiónkban ez az olcsóbb megoldás: míg a kérdőíves bekérés „fillérekből” megoldható, addig az információs rendszerek összekötésére valószínűleg több tízmillió eurós tendert kellene kiírni, amivel egy-két kormányhoz közeli IT-céget menetrendszerűen jól kéne lakatni, majd túlárazva megoldani a feladatot. Amiről később kiderülne, hogy mégsem úgy működik, ahogy kellene, vagy időközben elavulttá vált a rendszer, avagy két-három évente súlyos milliókért frissíteni kell valamelyik applikációt. így történik meg, hogy a kézenfekvő megoldás helyett egy nagyobb hibaszázalékkal dolgozót és macerásabbat kell választani, mivel gyakran egyszerűbb a bal fület a jobb kézzel megvakami. FIGYELŐ Ellenségek veszik körül a pápát A Ferenc pápával szemben álló egyházi és világi csoportokról cikkeznek a vatikáni ügyekben jól informált olasz újságok, miután feszültséget keltett annak a levélnek a nyilvánosságra hozatala, amelyet bíborosok egy csoportja írt Ferenc pápának a Vatikánban zajló püspöki szinódussal kapcsolatban. A Corriere della Sera kommentálja szerint Ferenc pápát ellenségek veszik körül, akiknek az a céljuk, hogy destabilizálják az egyházat megtisztítani akaró egyházfőt. A napilap a pápa elleni támadásként értékeli, hogy a Szentszéknél dolgozó Krzysztof Cha- ramsa lengyel pap éppen a családról szóló szinódus kezdetén jelentette be, hogy meleg, és homo- fóbiával vádolta a Vatikánt. Majd a Vatikánból kiszivárogtatták azt a levelet, amelyet 13 bíboros még a szinódus előtt címzett a pápának módszertani és doktrinális fenntartásaik kifej ezésére. A Corriere szerint a két epizód előkészített tervre utal, amely nemcsak a szinódusnak, hanem Ferenc több mint két éve tartó pápaságának a delegitimációjára is törekszik. „A cél olyan benyomás keltése, hogy mindegy, ki a pápa, Bergoglio vagy Ratzinger, az egyházban semmi nem változik” - írta a Corriere megjegyezve, hogy a 2012-es Vatileaks-botrányhoz hasonlóan a Vatikánból most is kilopnak bizalmas dokumentumokat, így igyekezve befolyásolni a közvéleményt. A La Repubblica is a pápa ellenségeiről írt, akik manővereikkel Ferenc pápa karizmájának és erejének gyengítését akarják elérni. A lap úgy értesült, hogy az egyházfőt a Vatikánban a mai napig „argentin pápának” nevezik, így fejezve ki a római kúria vele szembeni távolságtartását. Az újság hangsúlyozta, hogy a levél állítólagos aláírói között több északamerikai bíboros szerepel, akik mögött egyesült államokbeli hatalmi csoportok, például a fegyverkereskedelmet finanszírozó lobbik állhatnak. Mint kiderült, a pápának címzett levelet George Pell, Sydney érseke, a vatikáni Pénzügyi Titkárság prefektusa ihlette. Az 11 Fogliónak nyilatkozó Mark Coleridge, az ausztráliai Brisbane érseke tipikus római melodrámának nevezte a Vatikánon belüli hatalmi harcokat. Ferenc pápa az egyház nevében bocsánatot kért tegnap a Szent Péter téri általános audiencián az utóbbi időkben a Rómában és a Vatikánban történt botrányokért. Az egyházfő azt mondta: „Jaj a világnak a botrányokért! Jézus realista, és tudja, elkerülhetetlen, hogy botrányok történjenek, de jaj annak az embernek, aki miatt a botrány bekövetkezik”. Ferenc pápa nem magyarázta el, hogy pontosan mire gondol. (MTI)
