Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)

2015-10-08 / 232. szám, csütörtök

www.ujszo.com ■ www.vasarnap.com ujszo@ujszo.com ■ vasarnap@vasarnap.com 2015. október EGÉSZSÉGMAGAZIN • A két gén jelenlétét genetikai vizsgálatnak kell megerősítenie. Mivel nagyon drága kivizsgálásról van szó, tudni kell, hogy ki java­solhatja? Minden nőnek rend­szeresen járnia kellene nőgyógyászati kivizsgá­lásra, de van általános orvosa is. Ha ők tudják, hogy a nő családjában sok a mellrákos eset, vagy nála diagnosztizáltak fiatal korában emlőrákot, akkor ők javasolhatják a genetikai kivizsgálást a klinikai gene­tikusnál, aki vagy megerő­síti, vagy elveti a mellrák nagyobb kockázatát. A kivizsgálás ingyenes, ha a genetikus kezdeményezi. Ha beigazolódik, hogy a nő genetikailag hajlamos a mellrákra, a biztosítónak ez ok arra, hogy a mellre­konstrukciót fizesse. Ilyen eset azonban Szlovákiában nagyon kevés van. Jelenleg sokkal több az olyan, amely daganatos beteg­séggel függ össze. 4 Mikor esedékes a helyreállító emlőműtét? Attól a perctől kezdve fontolgathatja a nő, ami­kor kiderül, hogy dagana­tos beteg. Az onkológus mondhatja neki: „Ilyen és ilyen típusú rákja van, a rekonstrukció lehetséges, de először inkább gyó­gyuljon meg, s utána jöhet a helyreállítás." Ha a se­bész tudja, hogy a páciens a rekonstrukciót fontolhat­ja, kíméletesebben bánhat a testszövetekkel. Például több bőrt vagy saját szövetet hagyhat. Ha a nő már a rákműtét előtt tud erről a lehetőségről, ez a helyreállítás folyamatát is- befolyásolhatja. A remisz- szió stádiumába kerülve az onkológus a plasztikai sebészhez küldheti. Meg­jegyzem, a nő valójában bármikor kérheti a mellre­konstrukciót, akár még 30 évvel az emlő csonkolása után is. 4 Mikor nem ajánlott az emlő pótlása? Ha a páciens súlyos diabétesz mellituszban vagy autoimmun beteg­ségben szenved, ha nagy vagy túl alacsony a súlya, ha általános egészségi állapota rossz. 4 Milyen az érdeklő­dés a mellrekonstrukció iránt nálunk és a nyuga­ti országokban? Minden a tájékozottságtól függ. Amióta céltudatosan tájékoztatjuk az onkológuso­kat, az általános orvosokat és a laikus közvéleményt erről a lehetőségről, vagyis az elmúlt 5-6 évben érezhe­tően megnőtt az érdeklő­dés, de még mindig nagyon alacsony azon nők aránya, akiknek segítettünk. Míg nálunk a daganatos betegek 2-3 százaléka veti magát alá a rekonstrukciós emlőmű­tétnek, addig nyugaton ez az arány 40-60 százalék, tehát van mit tennünk. Külföldi tanulmányutamon tudatosítottam ezt, ahol egyebek mellett a mellre­konstrukcióra szakosodtam. Ott ez a műtét a mellrákban szenvedő nőkhöz való multidiszciplináris hoz­záállás része. A gyógyult nő automatikusan kéri a konzultációt, és a többség a rekonstrukció mellett dönt, mert tudja, hogy milyen előnyöket jelent számára. 4 Sokan talán az imp- lantátumok minőségétől tartanak... Mindenkit megnyugtat­hatok: mi csak olyan típust használunk és csak azt fizeti a biztosító, amelyet az idő már igazolt. Olcsó újdonsá­gokat nem használunk. Az általunk alkalmazott típus legrégebben van a piacon, a legtöbb tapasztalatot vele szereztük, bár tudjuk, hogy minden implantátumnak vannak kockázatai, de nem váratlanok, mint az újak esetében, amelyek meg is repedhetnek. 4 Azoknak, akik a dön­tés előtt állnak, ismétel­jük el a folyamat legfon­tosabb állomásait... Először is a betegnek tudnia kell a lehetőségről, az onkológusnak pedig bele kell egyeznie. Ezután refe­renciák vagy lakhely szerint specializált munkahelyet választ. Minden kerületben van olyan centrum, ahol ezt a beavatkozást elvég­zik. A legtöbb helyreállító emlőműtétet a pozsonyi egyetemi kórház plasztikai sebészeti klinikáján végez­zük. A beteg itt konzultál a szakemberrel, ami azért olyan fontos, mert „testre szabott" műtétről van szó. Minden nő más, az egyik soványabb, a másik erősebb, az egyiknek rész­ben, a másiknak teljesen távolították el a mellét stb. Elmondjuk neki, hogy saját szövettel, idegen anyaggal vagy saját és idegen anyag kombinációjával állíthatjuk helyre az emlőt. Minden módszernek van előnye és hátránya. Igyekszünk az optimális változatot megta­lálni. Van olyan nő, aki sem implantátumot, sem heget nem szeretne. Elmondjuk a műtét előnyeit és hagyunk neki időt a gondolkodásra. Amikor döntött, a műtét típusáról az onkológust is tájékoztatjuk. Ő rendszerint elvégzi a teljes onkológiai kivizsgálást, hogy megbizo­nyosodjon afelől, időköz­ben nem indult-e el kóros folyamat. Ha minden rend­ben van, a hagyományos műtét előtti belgyógyászati kivizsgálás következik, majd maga a műtét. 4 Elég egy műtét? Rendszerint nem. A beteg állapotától függ, de általá­ban nem tudunk egyszerre mindent elvégezni. A kisebb defor­mitá­sokat, a heg korrigá­lását egy- . szerre is el tudjuk rendezni viszonylag gyors felépüléssel. Ha viszont túl­súlyos, nagy keblű hölgynek végezzük a rekonstrukciót, viszonylag nagy emlőt kell kialakítani saját szövetből, a másik oldalt pedig le kell kisebbíteni. Ezt nem jó egyszerre végezni, ugyanis nem tudjuk összhangba hozni a két emlőt. Általában az első műtéttel a nagysá­got és a formát alakítjuk ki saját testszövetből, aztán várunk, míg a hegek meg­engednek. Ha kell, a másik műtétkor módosítjuk a másik mell formáját, esetleg kialakítjuk a mellbimbót. A helyreállító emlőműtét a rekonstrukciós műtétek igényesebbjei közé tartozik. 4 Minden műtét bi­zonyos kockázattal jár... Természetesen. Például vérzés, fertőzés, hegese- dési zavar, allergiás reakció jelentkezhet. A beavatkozás helyén felgyülemlő vér szintén meghosz- szabbíthatja a gyógyulási folyama­tot. Minden ilyen műtét ma­gában hordozza : aszim­metria és az esetleges műtéti revízió szükségességének veszélyét. A implantátum esetében a legnagyobb veszélyt a kapszula vagy kötőszövetes tok képződé­se jelenti. Az implantátum körüli tok a szervezet reak­ciója az idegen anyagra. A szervezet az implantátum körül erős heget képez. Ha kalcifikálódik és behúzódik, kapszuláris kontraktúra, más szóval tokosodás jön létre, ami fájdalmat okozhat és megváltoztathatja a mell struktúráját és formáját. Az implantátum el is fakadhat, a szilikon pedig kifolyhat. Mivel ez idegen anyag, megnő a fertőzés veszélye. Ezeket a szövődményeket sebészi úton a kapszula kiszabadításával, eltávolí­tásával vagy az implantá­tum cseréjével meg lehet oldani. Általában azonban az implantátum megőrzi feszességét és alakját. Ha a hasfalból vagy hátból vett saját szövetet használunk, a saját szövet vagy annak helye érzéketlenné válhat. Következő szövődmény a testszövet nem megfe­lelő vérellátása. Ilyenkora plasztikai sebész korrek­ciót hajt végre vagy más rekonstrukciós technikát választ. Szerencsére ezek a szövődmények ritkák, de a betegnek mindenképpen tudnia kellene róluk. 4 Van tudomásuk arról, hogy a helyreállí­tó mellműtét mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket? Az esetek döntő több­ségében a mellrekonst­rukcióval mindig csak segítünk a betegnek. Nagyon sok elégedett páciensünk van. Elhatá­roztuk, hogy figyelemmel fogjuk kísérni életminősé­gük alakulását. Azok a nők, akiknek eltávolították a mellét, a helyreállító műtét előtt kérdőívet töltöttek ki, amelyben a mindennapi és a nemi élettel, továbbá a sportolással kapcsolatos kérdésekre válaszoltak. A rekonstrukció utáni ellenőrzésen újabb kérdő­ívet kaptak. A válaszokat speciális szoftver értékelte ki. A rendelkezésünkre álló adatbázisból az derült ki, hogy a nők életminősége a mellrekonstrukció után átlagosan 200 százalékkal javult. Ez csaknem hihe­tetlen. Más műtéttel még csak hasonló eredményt sem tudunk elérni. Miért ne éljenek hát a nők ezzel a lehetőséggel? Kovács Ilona mmm

Next

/
Oldalképek
Tartalom