Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)
2015-09-10 / 209. szám, csütörtök
VII újrahasznosítás ÚJ SZÓ HOBBI | A régi paraszti bútorokban az a jó, hogy rendeltetész- szerű használat mellett szinte örökéletűek lehetnek. A legtöbb régi faragott szekrény, láda, vagy egyéb alkalmatosság leginkább azért megy tönkre, mert használói lecserélik egy újra, a régit pedig kirakják a fészerbe vagy a szabad ég alá, ahol az időjárási körülmények vagy a rágcsálók kárt tesznek benne. Ez a sámli is lehet legalább ötvenéves. Sokáig tette a dolgát, különösebb beavatkozás nélkül. Ha közelebbről megnézzük, mindössze annyit állapíthatunk meg, hogy egyszer szintetikus festékkel lefestették, néhányszor pedig megszögelték. LECSISZOLNI AZ ECÉSZSÉCES FÁIC Először is ki kellett találni, melyek azok a beavatkozások, amelyeket mindenképp szükséges elvégezni ahhoz, hogy a sámli ismét tehesse a dolgát, viszont amelyeket az anyag még kibír. A legnagyobb problémák a statikával voltak. Az összecsapolt részek meglazultak, az egyik láblap hosszában elhasadt, és leszakadt az alsó merevítőléc is. A felpattogott festékből arra következtettünk, hogy nyitott térben tárolták, ahol ugyan érte némi nedvesMegmentettünk egy régi sámlit Egy fakupacon találtuk, és valószínűleg nem sokon múlott, hogy felaprítsák tűzifának. Bár elég szomorú látványt nyújtott, amikor elhoztuk, már tudtuk, hogy jól döntöttünk. Örömmel láttunk hozzá a felújításához. Erre lesz szükségünk • Csiszológép • Csavarhúzó • Dörzspapír • Vaslapocskák • Csavarok • Szú- és gombaölő • Festék • Lakk • Ecsetek ség, viszont huzamosabb ideig nem volt a szabad ég alatt, az eső ugyanis nem tette tönkre a fa anyagát. A fa állapotáról száz százalékos képet csak a csiszolással kaphatunk, ezért itt is ez volt az első művelet. Bár először úgy tűnt, a fel pattogott festék eltávolításához elég lesz a spakli is, végül csak be kellett vetni a rotációs csiszolót, szépen magyarul a flexát. Az érdes csiszolólap nem csak a régi festékréteget hozta le, hanem segített a lábak földdel érintkežô felületének letisztításához, vagyis eltávolította a (szerencsére csak vékony) korhadt réteget. A csiszolással megtudtuk, hogy viszonylag egészséges fenyőfa-anyaggal van dolgunk, melyet csodával határos módon eddig a szú sem támadott meg. Miután nedves ronggyal letöröltük a csiszolás közben keletkezett port, a biztonság kedvéért bekentük szú- és gombaölő folyadékkal. ANTIKOU HATÁS Következhetett a festés. Az eredeti elképzelésünk az volt, hogy a sámlit nem hagyjuk meg fehér színben - ha már új életet kezd, kapjon új külsőt, vagy ahogy a celebek mondják, outfitet is. Mivel a zöld olajfestékből van a kamrában a legtöbb, adta magát, hogy a sámli is kizöldül. Nem akartuk viszont, hogy festés után egy új bútor érzetét keltse, inkább antikolt hatást szerettünk volna elérni. Két lehetőségünk volt. Vagy bevonjuk az egészet a festékkel, majd néhány napos száradás után dörzspapírral átcsiszoljuk az éleket, meg a felület egy részét, hogy itt-ott kijöjjön a fa, vagy vékonyan visszük fel a festéket, hogy a fa is átüssön. Az utóbbi mellett döntöttünk, és a hatás tényleg átütő lett. Kopottas, antikolt jelleget kapott a sámli. A száradás után egy réteg lakkot is megszavaztunk neki, hogy legyen egy kis fénye, és ne legyen érdes. A kozmetika után következhetett a statika rendbetétele. Nem akartuk sem újraszögelni, sem ipari ragasztóval telenyomkodni a csapolást, ezért a felfúrható fémvinklik mellett döntöttünk. Ezek, amellett, hogy olcsók, képesek szinte láthatatlanul, mégis hatékonyan tenni a dolgukat. Két-két vinkli- sarkat kapott az ülőlap és a lábak közti belsősarok, egyet-egyet pedig az alsó merevítés, amelyet így ismét a lábazathoz erősítettünk. Az elhasadt láblapot szintén egy fémlapocskával kapcsoltuk össze. A sámli elkészült, kitettük a gangra. A cicák azonnal felfedezték maguknak. Ivanics Magdolna (A szerző felvételei)
