Új Szó, 2015. szeptember (68. évfolyam, 202-225. szám)

2015-09-10 / 209. szám, csütörtök

VII újrahasznosítás ÚJ SZÓ HOBBI | A régi paraszti bútorokban az a jó, hogy rendeltetész- szerű használat mellett szinte örökéletűek lehetnek. A legtöbb régi faragott szekrény, láda, vagy egyéb alkalmatosság leginkább azért megy tönk­re, mert használói lecserélik egy újra, a régit pedig kirakják a fészerbe vagy a szabad ég alá, ahol az időjárási körülmények vagy a rágcsálók kárt tesznek benne. Ez a sámli is lehet legalább ötvenéves. Sokáig tette a dolgát, különösebb beavatkozás nélkül. Ha közelebbről megnézzük, mindössze annyit állapít­hatunk meg, hogy egyszer szintetikus festékkel lefes­tették, néhányszor pedig megszögelték. LECSISZOLNI AZ ECÉSZSÉCES FÁIC Először is ki kellett találni, melyek azok a beavatko­zások, amelyeket minden­képp szükséges elvégezni ahhoz, hogy a sámli ismét tehesse a dolgát, viszont amelyeket az anyag még kibír. A legnagyobb problé­mák a statikával voltak. Az összecsapolt részek meg­lazultak, az egyik láblap hosszában elhasadt, és le­szakadt az alsó merevítőléc is. A felpattogott festékből arra következtettünk, hogy nyitott térben tárolták, ahol ugyan érte némi nedves­Megmentettünk egy régi sámlit Egy fakupacon találtuk, és valószínűleg nem sokon múlott, hogy felaprítsák tűzifának. Bár elég szomorú látványt nyújtott, amikor elhoz­tuk, már tudtuk, hogy jól döntöttünk. Örömmel láttunk hozzá a felújításához. Erre lesz szükségünk • Csiszológép • Csavarhúzó • Dörzspapír • Vaslapocskák • Csavarok • Szú- és gombaölő • Festék • Lakk • Ecsetek ség, viszont huzamosabb ideig nem volt a szabad ég alatt, az eső ugyanis nem tette tönkre a fa anyagát. A fa állapotáról száz száza­lékos képet csak a csiszo­lással kaphatunk, ezért itt is ez volt az első művelet. Bár először úgy tűnt, a fel pat­togott festék eltávolításá­hoz elég lesz a spakli is, végül csak be kellett vetni a rotációs csiszolót, szépen magyarul a flexát. Az érdes csiszolólap nem csak a régi festékréteget hozta le, ha­nem segített a lábak földdel érintkežô felületének letisz­tításához, vagyis eltávolí­totta a (szerencsére csak vékony) korhadt réteget. A csiszolással megtudtuk, hogy viszonylag egészsé­ges fenyőfa-anyaggal van dolgunk, melyet csodával határos módon eddig a szú sem támadott meg. Miután nedves ronggyal letöröltük a csiszolás közben kelet­kezett port, a biztonság kedvéért bekentük szú- és gombaölő folyadékkal. ANTIKOU HATÁS Következhetett a festés. Az eredeti elképzelésünk az volt, hogy a sámlit nem hagyjuk meg fehér színben - ha már új életet kezd, kapjon új külsőt, vagy ahogy a celebek mondják, outfitet is. Mivel a zöld olajfestékből van a kamrá­ban a legtöbb, adta magát, hogy a sámli is kizöldül. Nem akartuk viszont, hogy festés után egy új bútor ér­zetét keltse, inkább antikolt hatást szerettünk volna elérni. Két lehetőségünk volt. Vagy bevonjuk az egé­szet a festékkel, majd né­hány napos száradás után dörzspapírral átcsiszoljuk az éleket, meg a felület egy részét, hogy itt-ott kijöjjön a fa, vagy vékonyan visszük fel a festéket, hogy a fa is átüssön. Az utóbbi mellett döntöttünk, és a hatás tényleg átütő lett. Kopot­tas, antikolt jelleget kapott a sámli. A száradás után egy réteg lakkot is megsza­vaztunk neki, hogy legyen egy kis fénye, és ne legyen érdes. A kozmetika után követ­kezhetett a statika rendbe­tétele. Nem akartuk sem újraszögelni, sem ipari ragasztóval telenyom­kodni a csapolást, ezért a felfúrható fémvinklik mellett döntöttünk. Ezek, amellett, hogy olcsók, ké­pesek szinte láthatatlanul, mégis hatékonyan tenni a dolgukat. Két-két vinkli- sarkat kapott az ülőlap és a lábak közti belsősarok, egyet-egyet pedig az alsó merevítés, amelyet így is­mét a lábazathoz erősítet­tünk. Az elhasadt láblapot szintén egy fémlapocs­kával kapcsoltuk össze. A sámli elkészült, kitettük a gangra. A cicák azonnal felfedezték maguknak. Ivanics Magdolna (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom