Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)
2015-08-22 / 195. szám, szombat
SZALON ■ 2015. AUGUSZTUS 22. 75 éve csapott le Mercader jégcsákánya 1940. augusztus 21-én halt bele sérülésébe LevTrockij, „a világforradalom prófétája” Trockij Frida Kahlo festőművésszel Mexikóban H etvenöt éve, 1940. augusztus 21-én halt bele sérülésébe Lev Trockij, az orosz és a nemzetközi munkásmozgalom egyik legnagyobb hatású, egyben legvitatottabb alakja. Neve és életműve egészen az 1980-as évekig tabunak számított a szocialista országokban, őt magát szó szerint eltüntették a történelemből, kiretusálták a hivatalos fényképekről, kiradírozták a dokumentumokból. Egy zsidó földbérlő családjában született Lev Davidovics Bronstejn néven 1879. november 7-én (a régi pravoszláv naptár szerint október 26-án) a herszoni kormányzóság egy kis falujában, Janovkában. Neveltetése, odesszai tanulmányai és kezdeti mozgalmi tapasztalatai a nemzeti kereteken felülemelkedő internacionalista irányzatok felé terelték. 19 évesen tartóztatták le és börtönözték be először, 21 évesen száműzték Szibériába, ahol egyik fegyőre után felvette a Trockij nevet, és még mindig csak 23 volt, amikor a száműzetésből Londonba szökve egyéniségével elkápráztatta az oroszországi szociáldemokrata emigráció vezérkarát. Nehezen tűrte a csoportbeli kötöttségeket. Kezdetben Leninnel és a bolsevikokkal tartott, de már 1903-ban, az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt II. kongresszusa idején szembekerült vele. A mensevikekhez csadakozott, majd 1904 decemberében velük is szakított, mert a forradalom per- manenciájára vonatkozó felfogása inkább Leninéhez állt közelebb. 1904 és 1917 között „frakción kívüli”, középutas álláspontra helyezkedett a különböző szociáldemokrata frakciók között, meg-megújuló kísérleteket téve összebékítésükre, ami mian sokan megbízhatadann Sztálint egyszerűen csak „pártunk legkiemelkedőbb középszerűségének” nevezte. nak tartották. Az ellenérzéseket személyes tulajdonságai is kiváltották: eleganciája, lezsersége, gyakran arroganciába torkolló fölényessége, érdes, türelmeden, parancsolgató modora sokakat taszított. Az oroszországi munkásmozgalom azon ritka vezetői közé tartozott, akik nemcsak elméleti téren, hanem a gyakorlati munkában is az élen jártak Az 1905-ös forradalom idején a pétervári szovjetet irányította, akárcsak az 1917-es eseményekkor. A két forradalom közötti időszakot külföldi emigrációban töltötte, figyelemmel követve az otthoni eseményeket és a szociáldemokrata mozgalom viszonyait. 1917-ben Kanadából tért haza, belépett a bolsevik pártba, tagja lett a Központi Bizottságnak, és októberben Lenin mellett ő irányította a felkelést; nem véleden, hogy sokan őt tekintették a forradalom tényleges vezérének. Lenin kormányában külügyi népbiztos lett, de miután a németekkel folytatott breszti béketárgyalásokon nem hajlott a kompromisszumra („Sem háború, sem béke” - vallotta), a hadügyi és haditengerészeti tárca élére helyezték. Elévülheteden érdemeket szerzett a Vörös Hadsereg megszervezésében és a polgárháború győztes megvívásában. Nevéhez fűződött az első lágerek létrehozása a szovjethatalom ellen lázadók elszigetelésére. Szembekerült Leninnel abban a kérdésben is, hogy felépíthető-e a szocializmus egyetlen országban; Trockij ezt csak akkor tartotta lehetségesnek, ha a forradalom más országokban is győzedelmeskedik. A 1920-as évek közepétől fokozatosan kiéleződött a viszonya a Lenin hatalmi pozícióját megöröklő Sztálinnal, akit nemes egyszerűséggel csak „pártunk legkiemelkedőbb középszerűségének” nevezett. 1923-ban hadat üzent a Központi Bizottságnak és a Központi Ellenőrző Bizottságnak, az apparátust téve felelőssé a pártbeli légkör megromlásáért. Deklarációkon túl nem sokra jutott, ellenben 1925 januárjában leváltották hadügyi népbiztosi tisztségéből, 1926 októberében kizárták a Politikai Bizottságból, 1927 novemberében pedig - mint a pártellenes ellenzéki szervezkedés vezérét - a pártból is. A forradalom tizedik évfordulóján, 1927. november 7-én az ünnepségen bemutatták Eisenstein Október című filmjét, de ebből már kivágták mindazokat a felvételeket, amelyeken Trockij is szerepelt. 1928 januárjában családjával a kazahsztáni Alma-Atába száműzték, végül 1929 januárjában „szovjetellenes tevékenysége” miatt a Szovjetunió elhagyására kötelezték. Törökország, Franciaország, Norvégia adott neki ideiglenes otthont, de szovjet nyomásra mindenhonnan kiutasították, ezért a távoli Mexikóba menekült. Emigrációja éveiben a „bolsevik-lenini” ellenzéket szervezte, publikált. Az 1936-ban megjelent Elárult forradalomban sztálini bonapartizmusként jellemezte a Szovjetunióban kialakult rendszert. Odahaza eközben a neve mindenfajta ellenzékiség szinonimájává vált, a moszkvai nagy perekben őt jelölték meg az ellenzéki csoportosulások fejeként, és kimondták: „Mindent meg kell tenni a kézre kerítéséért!” A feladatot Sztálin Pavel Szudo- platovra, az NKVD (Belügyi Népbiztosság) különleges ügyekkel foglalkozó részlegének vezetőjére bízta, aki az NKVD spanyolországi terrorakcióinak vezetőjét, Leonyid Eitingont szemelte ki a végrehajtás megszervezésére. Két hálózatot hoztak létre. Az egyik, amelyet a neves festő, David Alfaro Siqueiros, a mexikói kommunista párt egyik szervezője irányított, 1940. május 25-én lépett akcióba: szétlőtték Trockij szobáját, de a célpont megúszta a támadást. A másik csoport végrehajtó figurája Ramon Mercader, egy katalán anarchista nő fia volt (őt Gerő Ernő közvetítette Eitingonnak), aki Trockij titkárnőjén keresztül férkőzött áldozata közelébe. Mercader jégcsákánya 1940. augusztus 20-án sújtott le Coyoacánban, áldozata egy nappal később belehalt sérülésébe. Trockij idegen földben nyugszik, hazájában máig nem rehabilitálták. Gyilkosa, Ramon Mercader jutalmul megkapta a Szovjetunió hőse kitüntetést. Igaz, előtte húsz évet töltött börtönben Mexikóban. 1978-ben hunyt el Havannában, Moszkvában temették el. (MTI) Élet a hajdani Lipthay-kastélyban az Ipolyság- Nagykürtös főútvonalról Ipolyn agyfalu után észak felé haladunk, nemsokára elérünk a régi Hont vármegye egykor jelentős településére, Ipolyszécsénykére. Le- térési pontunktól már látszik a kastély, s látszanak a Korponai-hegység nyúlványai, melyek északról a falu panorámáját alkotják. A község nevének írásos előfordulásáról Bakács István közöl adatokat. Az első általa megjelölt évszám 1260: akkor Terra Zelchan, Zeichen alakban bukkant fel a helység neve. 1715-ben három adózó portán kívül már kúria is volt a faluban, a 18. század második felében pedig kialakult a nagyobb uradalmi központ. Hosszú időre letelepedtek itt a Kisfaludi Lipthayak, akik megépíttették ma is álló emeletes klasszicista kastélyukat, majd kialakították a messze földön híres angolparkot, amit itt újabban csak Angolnak neveznek. A Lipthayak révén megannyi más nemes család is kapcsolatba került az itteni birtokkal, köztük például a Gyurcsá- nyiak, aCrouyak, ajakovichok. Élt itt egy ideig a Krecsmár, a Králik, a Szombathelyi és a Somssich család is. A kastélyban és az úrilakokban tartalmas szellemi-kulturális élet bontakozott ki, Szécsényke nevét így jegyzi az egyetemes magyar művelődéstörténet is. A szécsénykei Lipthay-kastély tehát ma is szemügyre vehető. A falu északi pontján, egy kisebb magaslaton áll, aránylag jó állapotban. Miután utolsó lakóját, gróf Somsich Ödönt 1945-ben kieb- rudalták innen, messziről hozott idegeneket telepítettek bele, majd alapiskola, később nevelőintézet működött az épületben. Mára a helyi önkormányzat tulajdonába került. A műemlék-nyilvántartás szerint a kastély régebbi rokokó alapokon épült, s a 19. század első felében alakították át klasszicista stílusúvá. Az emeletes, manzárdtetős épület főbejárata előtt négy klasszicista oszlopon áll, melyek nyitott erkélyt tartanak. Az épület főhomlokzata timpanonban végződik. Az előcsarnokból kétoldalt tört lépcsősor vezet az emeletre. A földszint termei boltozatosak, az emeletiek sima mennyezetűek. A kastélyhoz tartozik a tőle keletre elterülő hatalmas angolpark, amely egykor (s részben még ma is) ritka fafajtákkal, meleg vizű forrással és tóval büszkélkedett. Ritka fafajtákkal övezet sétányokat építettek ki a kastélytól nyugatra is. A Kisfaludi Lipthayak a hajdani Szombathelyi családot követték a szécsénykei birtokban. A Liptó vármegyéből származó ősök közül Lipthay I. Imre telepedett le tájainkon (‘tr 1633), aki egy időben honti alispán és törökországi követ volt. Az ő unokájától, Lipthay III. Istvántól (1654-1692) származik a szécsénykei ág. Lipthay IV. Sándorról (1767— 1828) már biztosan tudjuk, hogy Ipolyszécsénykén lakott a mostani kastélyban. A királyi tanácsos egy ideig Hont alispánja is volt, gyakran írt róla a megye krónikása, Gyürky Antal. Egyebek mellett így jellemezte: „Lipthay igen nyájas, kedélyes, eszes s vendégszerető volt. Ritka ékes szónoki tehetséggel bin, mién is magyar Cicerónak nevezték.” Egy másik feljegyzésben az alábbiakat olvassuk róla: „Lipthay Sándor udvari tanácsos és első alispány a Csűrben (Ipolyságon - Cs. K. megj.) pinczét tanott, hová szép napok estéin tömegesen sétált ki a tisztikar. /.../Lipthay igen müveit, úri modorú és szép eszű férfi volt, de a zenét és éneket is kedvelte, minthogy pedig ennek mások is kedvelői valának, és gyengéd nemes szívénél fogva, ánatlan örömeket szerezni másoknak is szeretett, mind Ságon, mind pedig a szécsénkei kastélyában, minden alkalmat felhasznált az összejövetelekre s mások mulattatására. ” Említi Gyürky Lipthayék tágas ebédlőjét is, „melynek közepén egy kihúzó fénytelen tölgyfa asztal áll, a két sarokban vannak a pohárszékek, a harmadikban kályha, a negyedikban kandalló áll, a többit székek foglalják el és egypár kis kártya asztal”. A nemesember kilenc gyermeket nevelt itt feleségével, Tésai Foglár Annával. Első gyermeke, Lipthay Apollónia Szécsénykén született 1792-ben. Ő Moysfalvi Gyurcsá- nyi Gábor nógrádi alpispán, a hét- személyes tábla ülnökének felesége lett. Gyermekük, Gyurcsányi Teréz ugyancsak Szécsénykén született 1823-ban. 1848-ban feleségül ment gróf Crouy Frigyeshez. Vácon telepedtek le, ahol ismert mecénások voltak, támogatták például a morva származású Förster Gusztáv festőművészt is. A szécsénykei báró egyik fia, dr. Lipthay Sándor (1793-1870) ügyvédi oklevelet szerzett, királyi udvari tanácsos lett, s a Konzervatív Párt egyik vezére volt Pesten. Nevét jegyzi a sajtótörténet is: 1845-ben mint jómódú maglódi birtokos és pesti ügyvéd, ő vette kézbe a Nemzeti Újság kiadását. Ez volt az első lap, amely március 16-án cenzúrázat- lanul megjelent, és elsőként hozott részletes, színes tudósítást a március 15-i pesti eseményekről, közölte a Tizenkét Pontot meg a Nemzeti dalt. Lipthay Sándor gyermekeinek 1819-től egy évig Ipolyszécsénykén Moyses István (Stefan Moyzeš) volt a nevelője — a későbbi besztercebányai püspök a szlovák művelődéstörténetbe elsősorban a turócszentmártoni Matica slovenská első elnökeként írta be a nevét. Dr. Lipthay Antal (1802-1870) szintén Szécsénykén született. Ö dulmi püspök és esztergomi kanonok volt, több magyar, német és latin nyelvű munkát publikált, végrendeletileg pedig 500 forint alapítványt hagyott a Magyar Tudományos Akadémiának. De támogatta szülőföldjét is, különösen Szécsényke filiális templomát Ipolynagyfalun. A mecénások közül meg kell említenünk Lipthay Juliannát, aki 1797-es végrendeletében több alapítványt tett, például a szécsénykei, a kelenyei és a födémesi templomok támogatására; a szécsénykei iskola javára; jobbágyai, zsellérei és más szegény gyermekek megsegítésére; a szécsénykei kálvária és a Nepomuki Szt. János-szobor fenntartására. Csáky Károly Ramon Mercader 1950-ben a börtönben
