Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-24 / 170. szám, péntek
6 I KULTÚRA 2015. július 24. I www.ujszo.com Mayer Judit halálára 1968 őszén ismerkedtem meg vele mint diák a Komenský Egyetem magyar tanszékén. Elég népes évfolyam voltunk, így hát a lektori gyakorlatot (tulajdonképpen a helyesírást) két csoportra osztották. Az egyik csoport vezetője Mayer Judit volt. Én is ebbe a csoportba tartoztam. A helyesírásom jó volt, de voltak benne, hogy is mondjam, hiányosságok. Mayer Juditnak köszönhető, hogy ezek a hiányosságok kiküszöbölődtek, bár bevallom, a többszörösen összetett szavak helyesírásában máig bizonytalan vagyok. De ez már nem az ő hibája volt, hanem az enyém. 1973-ban találkoztunk újra, amikor a Madách Könyvkiadó alkalmazottja lettem. A Madáchban (de ritka ez manapság is, nem csak akkoriban) profi munka folyt. Vagyis egy szintre kerültünk a legjobb magyarországi könyvkiadókkal, ami egyáltalán nem volt könnyű. A könyvek szerkesztését, a minden apróságra figyelést Mayer Judittól (és Hubik Pista bácsitól) tanultam meg. No, nem egy hónap alatt. De még nem is egy év alatt. A 70-es és a 80-as években a Madách volt az egyetlen magyar nyelvű szépirodalmi műveket kiadó vállalat. Ma sokkal több van. de - magunk között szólva - nem érilf el az akkori Madách színvonalát. Pedig akkor diktatúra volt. Paradox helyzet? Nem az egyetlen paradoxonja a diktatúra és a demokrácia viszonyának. A legnagyobb problémánk a Sárkány-érában volt, a 80-as évek első felében. A pártközpont mindig is görbén nézett a Madáchra. Első dolga az ún. rendteremtés volt. így került - hála a Jóistennek - közvetlen főnökként Mayer Judit az eredeti (vagyis szlovákiai magyar) irodalom élére, olyan személy, aki bátran és megalkuvások nélkül vállalta a kényes ügyeket is. Aki tartotta a hátát akkor is, ha a pártutasítást követő igazgató egészen mást követelt. Rengeteg bajunk volt a 80-as években. De fölöttünk ott volt egy kiváló asszony, aki nemcsak kiállt mellettünk, hanem, ha úgy hozta a sors, meg is védett bennünket. Aztán jött a rendszerváltás - mindenki oda ment, ahová a szíve húzta. Mayer Judit is nyugdíjba vonult, és mi is egy kicsit megöregedtünk. Gyönyörű pálya volt az övé, még ha nem is látványos. Szépirodalmi művek szerkesztője volt, a legkiválóbbak között is az első. Grendel Lajos Mayer Judit (1923-2015) RÖVIDEN James Franco könyvet ír Los Angeles. James Franco könyvet ír Lane Del Reyről. A kötet a tervek szerint jövő márciusban jelenik meg. A 37 éves amerikai filmszínész korábban már írt a nála hét évvel fiatalabb popelőadóról a V Magazinnak. „Minden benne van a művészetében, amit Los Angelesben szeretek. Ő nem erre a világra született, hanem egy olyan világra, amelyet neki magának kellett megteremtenie, mert az élet sok csalódást hozott számára”- írta James Franco az említett cikkben. Most David Shields író, irodalomtörténész segítségével fogott bele a száz oldalra tervezett kötetbe, amelyben „valós és elképzelt beszélgetések” mellett számos, eddig még nem publikált fotó is helyet kap. (SlTA.juk) nei/itel Fejlesszük együtt a jövőt! A dunaszerdahelyi NEVITEL, Rt. tevékenységi körének bővítéséhez munkatársakat keres a következő szakmákban: • GSM/LTE bázisállomások építésének technikusa / szerelőmunkása / csoportvezetője • távközlési és vezetékes hálózatok tervezője / rajzolója • távközlési építkezések projektvezetője / asszisztense További részletek és állásajánlatok: www.nevitel.sk/kariera Önmonitorozás versben Kemény Zsófi, akinek két énje van (A szerző felvétele) JUHÁSZ KATALIN Kemény Zsófi a slam poetry által került a figyelem középpontjába, alig tizennyolc évesen. Több slam- bajnokságot megnyert, tavaly kijött egy ifjúsági regénye, idén pedig verskötettel jelentkezett. Pszichológiát hallgat az ELTE-n, édesapja. Kemény István a legfontosabb kortárs magyar költők egyike, nővére, Lili szintén tehetséges tollforgató. Zsófival a Gombaszögi Nyári Táborban beszélgettünk, ahol Nyílt láng használata című verskötetét mutatta be. Mit gondolsz, kire volt kíváncsi a mostani közönség: a slammerre, vagy a költőre? Mert én úgy érzem, két éned van. Egy lírikus és egy „rocksztár”. Abszolút így van. Olyannyira, hogy gyakran problémát okoz nekem nyilvánosan felolvasni a kötetben szereplő verseket, míg egy slam- esten több száz fős közönség előtt szerepelek lámpaláz nélkül. Az elmondásra írt szövegeim lazább szövetűek, az utalások módja is más. A versekben kevesebb szóval igyekszem többet elmondani, szigorúbban húzok, és általában többet is dolgozom a szövegen. De nyilván itt is, ott is érdekel a befogadók reakciója. Persze. A slamnél azonnali a visszacsatolás, látom, ahogy nevetnek, elkomolyodnak, tapsolnak. Egy költői felolvasóesten visszafogottabban viselkednek az emberek, az otthon olvasók fejébe pedig nem láthatok bele. Aszerint döntöm el, hogy egy-egy témát versben vagy slam- szövegben bontok ki, hogy milyen fajta hatást szeretnék elérni. És minden esetben csak olyasmit írok le, amiről érzem, hogy mások számára is érdekes lehet. Azt is fontos megjegyeznem, hogy néha több önbizalmam van, néha kevesebb, de a slam- estek adtak egyfajta biztonságérzetet, hogy van értelme annak, amit csinálok. Mostanában komoly viták zajlanak irodalmi berkekben arról, hogy irodalomnak tekinthető-e a slam. Té mit gondolsz erről? Azt, hogy emberek csinálják embereknek. És amíg egy tizennégy éves kislány, vagy egy mélyszegénységből jövő fiú ki tud állni a színpadra, el tudja mondani gondolatait a világról, azonnali visszajelzést kap, és talán sehol másutt nem hallgatnák meg, addig ennek a műfajnak van értelme. Szóval szerintem felesleges feszegetni, hogy ez irodalom-e, vagy sem. Maradjunk annyiban, hogy a slamet is lehet magas szinten művelni, és a költők között is vannak gyengébbek. Hogyan jutottál el a slam poet- rytől a verseskötetig? Tulajdonképpen fordítva történt. Versekkel kezdtem, szinte természetes volt ez a belső igény, és persze a családi háttér is befolyásolt. Aztán tizenhét éves koromban elmentem Sárvárra, az országos diákköltő-találkozóra, amelyet meg is nyertem. Csak ezután kezdett érdekelni a slam. Rájöttem, hogy ott olyannyira számít a karakter, hogy még egy magamfajta introvertált alkatot is megszerethet a közönség. De nem keresem a szereplési lehetőséget, ugyanolyan jól elvagyok a kis szobámban, mint a színpadon. Mit mond minderre a pszichológus éned? Azt, hogy önmonitorozó típus vagyok, aki a konkrét helyzetekhez igazítja, hogy éppen introvertált, vagy extrovertált. Egyébként pont ezt a tételt húztam szigorlaton! Nem igazán tudtam, de megkérdeztem a tanárt erről a dologról, jól elbeszélgettünk, és végül kaptam egy négyest. Most leszel harmadéves. Mi a terved diploma után? Pszichológusként szeretnél dolgozni? Szerintem lenne hozzá érzékem, mert sokat gondolkodom emberekről, lelkekről, érzelmekről, problémákról. Mindenképp szeretném befejezni az egyetemet, de ahhoz, hogy az ember terapeuta legyen, minimum tíz év tanulás kell. Ez egy kissé visszariaszt, illetve nem tudok tíz évre előre tervezni. Tulajdonképpen azért jelentkeztem erre a szakra, mert a pszichológia segíthet az írásban. A könyvbemutatón említetted, hogy egy regényt kellene megírnod. Ez úgy hangzott, mintha már alá is írtad volna a szerződést... Bizony, aláírtam. A Libri kiadó szólított meg, ráadásul akkor még egy mondatnyi prózát sem olvashattak tőlem, mert az ifjúsági regényem csak azután jelent meg. Az Én még sosem egyébként szintén felkérésre született, a Tilos az A kiadó főszerkesztője egyszer csak megkérdezte, lenne-e kedvem írni egy ifjúsági regényt. És hát kinek ne lenne kedve ilyesmihez? Én például akkor már régóta kacérkodtam a gondolattal, és lám, szinte az ölembe hullt a lehetőség. Szerencsésnek érzem magam, mert soha nem házaltam még a szövegeimmel kiadóknál, mindig ők kerestek meg. Szóval a szerkesztők jobban tudják, mi lakozik benned, mint te magad? Lehetséges... Taoista tiltakozás egy film miatt Peki ng. Tiltakozik egy vezető kínai taoista Csen Kajkö, az Isten veled ágyasom! Arany Pálma díjas rendezője nagy kasszasikerrel futó új filmje miatt, mert szerinte a produkció „démonizálja" a vallását. A Tao si hszia san (nemzetközi forgalmazási címén: Monk Comes Down the Mountain) című film július elején debütált a kínai mozikban, akkora sikerrel, hogy még a Jurassic World-öt is megverte a kasszáknál. A Kínai Taoista Szövetség alel- nöke azonban arra hivatkozva, hogy a filmben rablás, gyilkosság és szex is szerepel, azt követelte egy interAaron Kvok a kifogásolt film egyik jelenetében (Képarchívum) netes fórumon, hogy a filmet azonnal vegyék le a mozik műsoráról, a rendező és a producerek pedig nyilvánosan kérjenek bocsánatot. A szövetség azonban nem adott ki hivatalos közleményt, ezért lehetséges, hogy az ügy hátterében inkább személyes motívumok állnak. A bestsellerből forgatott alkotás egy remekül kungfuzó taoista szerzetesről szól, aki a 20-as években elhagyja hegyi kolostorát, hogy megtalálja a helyét a szekuláris világban. Ott azonban összeesküvésekbe keveredik. A főhősöket ismert kínai sztárok - mint például Vang Pao-csiang (A bűn érintése) és Aaron Kvok (Ezüst birodalom) - alakítják. Maggie Lee kritikus szerint a film „szokatlanul könnyű harcművészeti” darab, amelynek van némi taoista beütése. (MTI) MPl 50534
