Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)

2015-07-24 / 170. szám, péntek

www.ujszo.com I 2015. július 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Hegymászó nemzet V alaki Szlovéniában lát­ta, hogy egy fiatal pár sziklát mászik a gyere­kével. Odalent, a másik picire a nagyi vigyázott. Majd az anya lejött, a nagyi pedig felmá­szott. így tudtam meg, hogy a szlo­vének hegymászó nemzet, mondta az illető. En meg azt mondom, így születnek a sztereotípiák, vagyis a leegyszerűsített általánosítások. Jelenleg a legnagyobb sztereotí­pia az, hogy a sztereotípia rossz. Az emberi agy ugyanis eleve skatulyá­kat gyárt, másképp nem tudná fel­dolgozni az iszonyatos információ- áradatot. Mégis, ha ma valakiről azt mondják, hogy sztereotípiákban gondolkodik, el is áshatja magát, mert ez többnyire azt jelenti, hogy másságfób, s a körülményektől függően röpködnek az olyan kifeje­zések, mint xenofób, homofób, elő­ítéletes, konzervatív, rasszista stb. Pedig ha valaki azt mondja, hogy a magyar lovas nemzet, nem tiltako­zom, bár alig ültem lovon. Ha vi­szont bősi lennék, és azt hallanám, hogy a hősiek rasszisták, bizony mondom, tiltakoznék. Mert vannak jó és rossz sztereotípiák, s ajók és rosszak között is vannak, amelyek igazak, s vannak, amelyek nem. Épp ezért óvatos vagyok a sztereotípiák ellenzőivel, mert közülük sokan maguk is nagy sztereotípia-gyártók. Megalkotják a sztereotípiás ember sztereotípiáját. S mivel a sztereotí­piát gyakran összemossák az előíté­letességgel, időnként - talán akara­tukon kívül, bár néha nem úgy tűnik - megalapozzák a szerintük tulaj­donképpen nem is sztereotípiás, ha­nem előítéletes emberrel szembeni előítéletet. Márpedig az előítélet más tészta. Az együtt járhat a gyűlölettel. Amit épeszű ember nem akarhat. Mert az ép eszű ember tart, fél a gyűlölettől. Épp ezért érdeklődéssel figyelem a bősi lakossággal kapcsolatos köz­beszédet. Bizonyára a hősiek között is vannak gyűlölet fűtötte emberek, mert ilyenek, sajnos, mindenhol vannak. Azok között is, akik osto­rozzák őket a menekülttáborral kapcsolatos álláspontjuk miatt. Úgy látom azonban, a hősiek döntő többsége „csak” fél. Én nem tartom toleránsnak gúnyolni, szidalmazni valakit a félelme miatt. Főleg, ha ezt a félelmet nem elsődlegesen a mi idegengyűlöletünk okozza, hanem az a gyűlölet, amely elől azok is menekülnek, akiktől félünk. S azért is félünk, mert bár most ők is félnek, továbbra is annak a kultúrának a hordozói, és tapasztaljuk, hogy Eu­rópával ellentétben, ők nem dobál­ják el azt, amit értéknek tartanak. Aki szerint ez megalapozatlan fé­lelem, úgy gondolom, nem a való­ságban él. Ez persze szíve joga. De az nem, hogy pocskondiázzon em­bereket, akik ugyan félnek, de ha szükség lesz rá, tudom, kenni fogják a zsíros kenyeret. (Lubomfr Kotrha karikatúrája) Befejezetlen „sikertörténet” Huszonöt évvel a német egység helyreállítása után még mindig jelentékeny különbségek mutatkoznak az egykori NDK területe és a nyugati tartományok között. A különbségek az élet szinte min­den területén érzékelhetők- mutatta ki egy felmérés, amelynek készítői szerint az egység helyreállítása sike­res, de még legalább egy emberöltőig eltart. A német egységfolyamat „siker- történet”, hiszen a volt NDK területe az összes többi kelet-közép-európai rendszerváltó országnál fejlettebb, de a fogyasztási szokásoktól a gazdaság termelékenységéig, a labdarúgástól a bevándorlókhoz fűződő viszonyig markáns különbségek vannak az egykori német-német határ keleti és nyugati oldala között - emelte ki a Berlin Institut nevű, elsősorban né­pességtudománnyal foglalkozó agy­tröszt vezetője, Reiner Klingholz az így megy az egység című tanulmány bemutatóján. Például a keleti tartományokban a Škoda a legnépszerűbb autómárka, nyugaton pedig a BMW, a labdarú­gás élvonalában, a Bundesligában már csak nyugati csapatok szerepel­nek, miután az utolsó keleti együttes, az Energie Cottbus a 2008-2009-es szezonban kiesett. A frankfurti tőzsde vezető indexé­ben, a legnagyobb német részvény­társaságok DAX-30 mutatójában is csak nyugati vállalatok vannak, mert az államszocializmus után többnyire kis- vagy közepes méretű vállalatok fejlődtek ki a keleti tartományokban. Ez a szerkezet alacsonyabb termelé­kenységet eredményezett, aminek hatására az átlagjövedelem az egye­sülés után 25 évvel még mindig csak a nyugati szint háromnegyedét éri el, pedig a keleti tartományokban többet dolgoznak a munkavállalók. Az NDK-ban felnőtt Angela Mer­kel 2005-ös kancellárrá választásá­val, az NDK-ból származó Joachim Gauck 2012-es államfővé választá­sával úgy tűnhetett, a politikában be­fejeződött az egységfolyamat, ám ez a tartományok szintjéről és az állam- igazgatásról nem mondható el. Mindkét területen meghatározó a nyugati tartományokból érkezett po­litikusok és szakemberek aránya az egykori német-német határtól kelet­re. Ez azzal magyarázható, hogy az új tartományok az egyesüléssel átvették a nyugati joganyagot, amelynek al­kalmazásához nem volt megfelelő szakembergárda. A „láthatatlan határ” a nagypoliti­kától a közlekedésig kitapintható, a halálos közúti balesetek száma pél­dául a keleti tartományokban jóval nagyobb, ami arra vezethető vissza, hogy a nyugatiaknál ritkábban lakott keleti régiókban a kórházak hálózata is kevésbé sűrű, ami a súlyos balese­teknél meghatározó lehet, hiszen a túlélés gyakran perceken vagy má­sodperceken múlik. Nem minden területen a nyugati tartományok a fejlettebbek. A kis­gyermeket nevelő nők foglalkozta­tottsága - főleg az NDK idején ki­alakult bölcsődei, óvodai ellátórend­szer révén - az ország keleti részén magasabb, a mezőgazdaság termelé­kenyebb, ami a termelőszövetkeze­tek alapjaira épült nagyüzemek do­minanciájának tulajdonítható. A kutatók a bevándorlókkal szem­beni előítéletekről és az idegenelle- nességről megállapították, hogy ezek erősebbek ott, ahol az átlagosnál ke­vesebb bevándorló él, ebből a szem­pontból nagyon határozott a ke­let-nyugati különbség; míg Hessen- ben vagy Baden-Württembergben 25% feletti a bevándorlók aránya, a keleti tartományokban csupán 4-5%. A demográfiai mutatókban is je­lentős eltérések mutatkoznak. A ke­leti tartományok többségében az el­vándorlás, a gyerekvállalási hajlan­dóság csökkenése és a várható élet­tartam emelkedése miatt a lakosság gyorsan öregszik és csökken a népes­ség, míg a nyugati tartományokban egyre többen élnek. Ezeket a különb­ségeket azonban „felülírják” az or­szág egészére jellemző trendek, a gazdaságban dinamikusan fejlődő nagyvárosok lakosságának emelke­dése és a félreeső vidéki régiók el­néptelenedése - hangsúlyozzák a Berlin Institut kutatói. (MTI) Melegjogok mint lakmuszpapír LAJOS P. JÁNOS A Alkotmánybíróság a februári „családvédelmi” nép­M szavazás egyetlen kérdését kaszálta el, ez a regisztrált g partnerkapcsolat törvényi szabályozását tiltotta volna. JĽ. „Egyetért Ön azzal, hogy a házasságon kívül semmi­lyen más együttélési formához ne rendelhessenek olyan speciális védel­met, jogokat és kötelességeket, mint amilyeneket a 2014. március 1. ha­tályos törvények csak a házassághoz rendelnek (elsősorban az élettársi kapcsolatként való elismerés, regisztrálás vagy nyilvántartásba vétel hi­vatali személy előtt, gyermek örökbefogadása a szülő második férje/felesége által).” Ezzel a bonyolult megfogalmazással a népszava­zást kiírók azt akarták elérni, hogy Szlovákia semmilyen formában ne engedélyezhesse a meleg párok regisztrált partnerkapcsolatát. Az in­doklás a szokásos kisebbségellenes retorika: a melegek a „szalámitakti­kát” alkalmazzák. „Figyeljük a külföldi helyzetet, ahol ezekben a kérdé­sekben előttünk járnak, és látjuk, hogy a lobbisták nyomása sohasem áll meg a regisztrált partnerségnél, hanem mindig folytatódik a »házassá­gokon«, a gyerekek melegek általi örökbefogadásán át egészen a szabad véleménynyilvánítás tiltásáig.” A februári népszavazásban ugyan nem lehetett erről a kérdésről sza­vazni, de feltételezhetjük, hogy a résztvevő mintegy 20 százaléknyi vá­lasztó 90 százaléka biztosan igennel szavazott volna erre a kérdésre is, akárcsak a másik háromra. Most, az Európai Emberi Jogi Bíróság napokban hozott ítélete alapján tudhatjuk, hogy ez a kérdés biztosan ellentétes volt az Emberi Jogok Éu- rópai Égyezményével, így a szlovák alkotmánnyal is, amely kimondja, hogy az állam által aláírt nemzetközi szerződések, egyezmények előnyt élveznek a hazai törvényekkel szemben. Igaz, a bíróság az ítéletet olasz párok által az olasz állam ellen indított perben mondta ki, rögzítve, hogy ellentétes az emberi jogokkal, ha az állam semmilyen hivatalos lehető­séget sem ad partnerkapcsolatuk elismerésére. így a hazai jogrendre közvetlen hatással nincs az ítélet, a parlamentnek nem kell holnap összeülnie, és nem kell törvényt hoznia a melegek partnerkapcsolatáról. De megtehetné, és ezzel megelőzhetné, hogy az emberi jogi bíróság Szlovákiát is elmarasztalja, mert nem teszi lehetővé a regisztrált pár- kapcsolatot. Az igazságügyi minisztérium reagálásából inkább az lát­szik, hogy nem fogja megtenni, hiszen azt magyarázza, hogy az ítélet még nem jogerős, lehet fellebbezni ellene, és nem is kötelező teljes mér­tékben Szlovákiára, hiszen itt nem ugyanolyan a helyzet, mint Olaszor­szágban. Ezzel azonban várhatóan csak elodázza a törvény elfogadását, de nem tudja megakadályozni. Érdekes lesz figyelni a politikai pártok reakcióját, hiszen ősszel már kezdődik a választási kampány, amelyben ez a kérdés is meghatározó téma lehet. Az ilyen témák felvetése ugyanis megmutatja a társadalom véleményét a kisebbségekről, megméri az aktuális „xenofóbiaszintet”. Mert ne higgyük azt, hogy azok a pártok, amelyek egy szexuális kisebb­ségjogainak bővítését elutasítják, hajlandók lesznek a nemzeti kisebb­ségek jogainak bővítésére. Ősszel indul az uniót élénkítő Juncker-terv Minden építőelem a helyére került, hogy ősszel útjára indul­hasson a Brüsszel reményei sze­rint főleg a magántőke bevoná­sával több mint 300 milliárd euró beruházást megvalósító Európai Stratégiai Beruházási Alap (EFSI, más néven Juncker-terv) - közölte az Európai Bizottság. A bizottság ismertette közlemé­nyét azzal kapcsolatban, hogy a tagállami közreműködő bankok hogyan tudják majd az alap for­rásainak feíhasználásával elő­mozdítani a szükséges beruházá­sokat. A Jean-Claude Juncker bizottsági elnök nevéhez kötődő terv azon az elképzelésen alapul, hogy Brüsszel az uniós büdzséből 21 milliárd eurót bocsát rendel­kezésre, és az Európai Beruhá­zási Bankkal (EIB) együttműködve, összesen 315 milliárd euró értékben segítik elő olyan beruházások megvalósu­lását, amelyeket a magánszektor gazdasági alapon esetleg túl koc­kázatosnak ítélne, de ilyen ösz­tönzővel mégis hajlandó bele­vágni a megvalósításba. A bi­zottság eredeti felajánlásához egyelőre 9 tagállam jelezte, hogy közreműködő bankjaikon ke­resztül hozzájárul. Szlovákia szintén kiveszi a részét, az előze­tes tervek szerint 400 millió eu- róval száll be a projektbe. „A tagállamok szerepe kulcsfon­tosságú abban, hogy a beruházási terv sikerrel j árj on” - húzta alá Jyrki Katainen, a bizottság mun­kahelyteremtésért, növekedésért, beruházásokért és versenyké­pességért felelős alelnöke. A bi­zottság közleménye abban hiva­tott segíteni a tagállamokat, hogy miképpen hozzák létre és szer­vezzék meg közreműködő bank­jaikat, illetve az így nyújtott fi­nanszírozás hogyan számít bele statisztikailag az államadósságba és a költségvetési hiányba, vala­mint milyen szabályok érvénye­sülnek ezeknél a projekteknél az állami támogatások esetében, s hogyan tudnak ezek a bankok együttműködni az EIB-vel. Szerdán a bizottság és az EIB az EFSI irányításáról és kezelé­séről szóló együttműködési meg­állapodást is aláírta. Ezzel egy időben a potenciális beruházási projekteket tartalmazó adatbá­zisról, az azokat előmozdítani hi­vatott információs csomópontról is megállapodtak. (MTI, ú)

Next

/
Oldalképek
Tartalom