Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-17 / 164. szám, péntek
www.ujszo.com | 2015. július 17. GOMBASZÖGI NYÁRI TÁBOR I 3 Az interaktív társasjátékban egyszerre ötven néző vehet részt, a krasznahorkai szalmaszínház gyorsan megtelt (Fotó: Gombaszögi Nyári Tábor) Szociopoly - túléltünk egy hónapot Az interaktív színházi társasjáték során a néző dönt, de jó döntés nincs BŐDTITANILLA 116 000 forint egy hónapra. Maradt belőle ezerötszáz, örülhetünk, túléltük a hónapot, befizettük a rezsit és az uzsorásnak sem tartozunk. De a biztosításra már nem jutott, az árvíz nekünk is betett. Mi, azaz a sárga csapat egyébként a második helyet szereztük meg a budapesti Mentőcsónak Egység Szociopoly című színházi társasjátékán. A közmunka segített, amit a szerencsének és a polgármester kegyének köszönhetően kaptunk. Voltak, akik sokkal rosszabbul jártak: a hó végére csaknem ötvenezer forintos tartozást halmoztak fel, s az is csak minimális pluszban zárt, akinek voltak alkalmi fekete-, majd bejelentett munkái is. Saját bőrünkön A középosztály tagjai sokszor érzéketlenek a szegénység problémáira. Vagy nem is tudják, milyen napi gondokkal megküzdeniük azoknak, akik segélyből, közmunkából vagy ilyen-olyan alkalmi munkából próbálják eltartani magukat, vagy úgy tesznek, ez őket nem érinti. A Szociopoly rendhagyó színházi élményt kínál: a nézők a saját bőrükön tapasztalhatják a szegénység, a kiszolgáltatottság, a fokozatos perifériára szorulás kínját, s közben röhöghetnek is a nyomorukon. A két és fél órás interaktív előadás során a nézők egy-egy család tagjait személyesítik meg (van kék, zöld, piros és sárga csapat), pontosan meg van szabva, mekkorák a minimális bevételeik és kiadásaik, de mint az egy társasjátékban (vagy az életben) lenni szokott, itt is történnek váratlan események. Vagy pozitívak (a közmunka alatt az utcán találunk egy gyöngysort, amit bevághatunk a zaciba), vagy negatívak (a gyereknek szemüveg kell, ami nem olcsó mulatság). A polgi, a boltos és a postás A színészeknek köszönhetően megelevenednek a falu legfontosabb alakjai, Lajos bácsi, a polgármester, aki főleg magának akar jót; a boltos, aki 40 ezerig felír hitelbe; a postásnő, aki minden pletykáról tud; a nagyszájú Lacika, aki nagyon szeretne közmunkát, de a polgi utálja; Vállalkozó Sanyi, akinél akad alkalmi munka; s persze Uzsorás Jenő, akitől így vagy úgy, de mindenki függ. S mindenki várja, megkapja-e a falu a csatornázási EU-s támogatást, amellyel már mindenkinek megvannak a tervei. A hónap minden hétköznapján történik valami. A szituációkat a színészek játsszák el, de mindig a néző dönt (aki nem fél kiegészítő kérdéseket feltenni, az jól is járhat), s bár a játékot meg lehet nyerni (vagyis lehet pluszban zárni), jó döntés tulajdonképpen nincs. Ahogy hepiend sem. Jó közönség A Szociopoly a magyar jogrendet figyelembe véve, a magyarországi viszonyokra íródott, de szlovákiai közönség előtt is működik. Az csak részletkérdés, hogy nálunk nincsenek kopogtatócédulák, és hogy forintban kell számolni. „Ez most egy nagyon jó közönség volt, pezsgő volt a hangulat, sokat is nevettek - mondta a Gombaszögi Nyári Tábor szalmaszínházában tartott előadás után Fábián Gábor, többek között a polgármester és a boltos megszemélyesítője, és a darab szövegírója. - Felnőtteknek és iskolákban is játsszuk a darabot, s általában az a jellemző, hogy a diákok inkább a társasjátékjellegét tartják szem előtt, és nyerni akarnak, a felnőtteket viszont jobban megérintik a helyzetek.” Tipikus szituáció, hogy egy tizenéves lelkiismeret-fúrdalás nélkül lemond a darabbéli gyereke szemüvegéről („Nem az érdekel, hogy a gyerek lásson, hanem hogy nyerjek!”), egy szülő azonban már nem hoz meg ilyen döntést. De az is előfordul, hogy egy felnőtt is másképp dönt, mint a való életben: a krasznahorkaváraljai közönségben is volt olyan, aki mindenre biztosítást köt, de a játékban nem akart 3000 forintot áldozni az árvízbiztosításra. Érzékenyebbé tenni A társulat célja, hogy a közép- osztályt érzékenyebbé tegye a szegénység problémáira. A darab alapját a Bass László által kifejlesztett „Nem az érdekel, hogy a gyerek lásson, hanem hogy nyerjek!" Szociopoly társasjáték képezi, a dialógusok terepmunka során születtek. Van olyan megdöbbentő szövegrész, amely egy az egyben elhangzott egy interjú során. Fábián Gábor elmondta, eddig főleg budapesti közönségnek játszották a darabot, de szeretnék vidéken is gyakrabban bemutatni. Az is felmerült, hogy más országokra is adaptálni lehetne a színházi társasjátékot, az ottani törvényeket figyelembe véve, ehhez civil szervezetek segítségét várják. A Szociopoly nem tudja felszámolni a szegénységet. Arra azonban tökéletes eszköz, hogy játékos formában mutassa meg egy egyre inkább kirekesztődő réteg problémáit. S bármilyen kemény is a téma, ez azért mégis csak játék, nincs tétje, utána lehet menni bulizni. De azt az árvízbiztosítást mégiscsak meg kellett volna kötni. „Az Új Szó még tíz óv múlva is a piacon lesz" Gazda Albert (balról) és Molnár Norbert (jobbról) a sajtó helyzetéről beszél- getett (Somogyi tibor felvétele) MÓZES SZABOLCS Tudnak bánni a politikusok a médiával? Milyen lesz a nyomtatott sajtó jövője, kall félni az oligarcháktól? A Gombaszögi Nyári Táborban Gazda Albert, a cink.hu munkatársa és Molnár Norbert, lapunk főszerkesztője beszélgetett. Gyakran hangoztatják, hogy az online a jövő sajtója, a nyomtatott a múlté, ám a képlet ennél jóval ösz- szetettebb. .Nemcsak a nyomtatott, hanem a klasszikus online sajtó is gondban van Magyarországon. Ám a magyar piac egy torz piac, nagyon sok múlik azon, hová mennek az állami hirdetések” - mondta Gazda Albert, aki szerint hosszú távon nehéz lesz egy piacon megélni két olyan nagy hírportálnak, mint az Index és az Origó. „Egy online szerkesztőségnek is nehéz előteremteni a pénzt a kiadásokhoz” - tette hozzá Gazda, aki korábban az Origó főszerkesztője volt. Szlovákiában ma az online médiát működtető kiadók meggyőződése szerint a fizetőssé tett tartalom az út a sikerhez. „Ezen a piacon minden gyorsan változik, szinte évről évre, ezért aki ma azt mondja, hogy tudja mi lesz a sajtó jövője, és tudja, mi lesz három év múlva, az hazudik” — magyarázta Molnár Norbert, az Új Szó főszerkesztője. „Kizártnak tartom, hogy ekkora nyelvterületen, mint a magyar, el lehessen adni rentábilisan fizetős tartalmat” - tette hozzá Gazda Albert, aki szerint azok után, hogy húsz évig ingyen volt az online tartalom, nehéz ezért pénzt kérni. Míg a magyar piacon az állami hirdetéseken keresztül a kormányzatnak van jelentős befolyása, a szlovák és a cseh sajtópiacon az oligarchák jelentek meg. ,A magyar politika rájött, hogy milyen súlya van az online sajtónak, és elkezdte megkömyékez- ni. De nemcsak a politika, hanem a gazdasági szereplők is” - tette hozzá Gazda Albert. „A politikai mellett van gazdasági, olvasói, kiadói nyomás is. Fontos, hogy az ember ezeknek mennyire tud ellenállni” - egészítette ki Molnár Norbert. Szóba kerültek a pártok nyomásgyakorlási szándékai is. „Minden szlovákiai magyar politikusnak az az álma, hogy egy egyoldalas interjú jelenjen meg vele a lapban. Hát nem fog. Azért, mert nem annyira érdekes. Úgy kell összeállítani a lapot, hogy a tartalom érdekelje az olvasókat”- mondta Molnár hozzátéve, hogy mindkét szlovákiai magyar párt csúnyán beszél a lapról: „Erre büszke is vagyok, mert az is a cél, hogy a lap egyfajta ellenpólusa legyen azoknak a politikai törekvéseknek, amelyek csak önmagukról szólnak, nem a közösségről.” Az Új Szó főszerkesztője szerint a pártok nem tudnak bánni a médiával: ,A politikusoknak teljesen irreális elvárásai vannak a sajtóval szemben. Sokszor ostoba módon állnak a médiához.” Bár a nyomtatott sajtó példányszáma folyamatosan csökken, Molnár szerint tíz év múlva is lesz még Új Szó a standokon. „Mivel olvasóinknak konzervatív médiafogyasztási szokásai vannak, úgy vélem, tíz év múlva még a piacon lesz az Új Szó. Tényleg meglehet, hogy beigazolódnak kiadónk igazgatójának szavai, hogy a bulvárlapok után ez lesz a leginkább fogyó napilap Szlovákiában” -jegyezte meg a főszerkesztő. Az Új Szó a rendezvény médiapartnere
