Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-16 / 163. szám, csütörtök
I HOBBI új szó 2015. július • www.ujszo.com Vadászat | 25 M ivel Szlovákiában 1997-től a hiúz teljes védelmet élvez, a számuk lassan emelkedik. Máraz 1950-es években jelentősen elszaporodott, újabb és újabb élőhelyeket foglalt magának. Terjedése leginkább nyugati, délnyugati irányban haladt. így jutott el Csehországba, Svájcba, Ausztriába, Németországba és kis számban Magyarországra is. Ahhoz, hogy megértsük a hiúz „migrációs politikáját", nem árt, ha röviden foglalkozunk ennek a vadnak a múltjával és jelenével. A hiúz valamennyi hazai ragadozónknál jobban lát és jobban hall. Macskaféleként kiválóan lát a sötétben, és szinte semmi nem marad számára észrevétlen. Amúgy is kiváló hallását a fülén található pamacsok megtöbbszörözik. Mikor az egyik kollégám több órán keresztül egy befogó berendezésben „pihenő" hiúzt figyelt, a ragadozó hirtelen élesített a figyelmén. Hallgatózott, majd a szemével megkereste a „zaj" okozóját. A befogó berendezés sarkában egy pók szőtte a hálóját. A hiúz ezt hallotta. Rugalmas teste lehetővé teszi számára, hogy helyből több mint két méter magasra ugorjon, ami egy kutyának vagy farkasnak már problémás. Egy vadaskert vagy vadaspark kerítése, ami szinte minden más vadat visszatart, a hiúznak nem jelent akadályt. Hogy megfelelő rálátása legyen a területre, a hiúz általában 15-20 méterrel a hegygerinc alatt mozog, és ha lehet, mindig a préda felett tartózkodik. Szívesen használja az ember vadászösvényeit, gyakran átmegy a gerinc másik oldalára és ellenőrzi azt is. A völgyekbe csak ritkán megy - a préda után vagy a szomját oltani. Mivel a vadászterülete rend kívül nagy (kb. 10 ezer hektár), ugyanarra a helyre A hiúz (Lynx lynx) valószínűleg vidékünk legintelligensebb nagyragadozója. Érzékszerveinek kifinomultsága minden szőrmésvadunkon túltesz. Titokzatos és méltóságos. Vadásztudomány és óvatosság tekintetében az ember a hiúz talpáig sem ér fel. Örülhetünk tehát, hogy a hiúz még mindig állandó lakója a hegyeinknek és erdeinknek. csak 20-25 naponta tér visz- sza. A vadat mindig felülről közelíti meg, és mindig jó szél alatt. Rossz széljárás esetében a vadat megkerüli és úgy közelít. Foltos bundájának köszönhetően a terepen csak nehezen ismerhető fel. 15-20 méterről már 5-6 méter hosszú ugrásokkal támad. Támadásával a vad gerincét veszi célba, és erős mellső mancsának ütésével összezúzza. A kölykeit vezető anya gyakran lefogja a prédát és addig tartja, míg a helyszínre érkező kölykei részt vehetnek a préda megölésében és tanulhatják azt. A hiúznak nem okoz gondot leütni a muflont, zergét, dámot vagy a fiatal szarvast. A zerge után elhagyja az erdőhatárt is, és figyelmét a zergecsorda figyelő és védelmező vezetőjére összpontosítja. Utána szisztematikusan elfogja a csorda többi, immár vezető nélkül maradt tagját is. SZELEKCIÓ, NEM SZELEKCIÓ Azok az állítások, hogy a hiúz elsősorban a beteg és gyenge kondíciójú vadat fogja el, csak részben igazak. A természetvédők azon igyekezetükben, hogy minél kedvezőbb propagandát fejtsenek ki a hiúz érdekében, általában elhallgatják, valójában milyen károkat okoz a hiúz a vadállományban. A szakemberek is csak felületesen beszélnek erről, hogy lehetőleg ne támogassák a vadászok gyakran megalapozott ellenszenvét ez iránt a remek ragadozó iránt. Saját tapasztalatból merem állítani, hogy a muflon esetében a hiúz a csorda azon tagját fogja el, amelyiket csak akarja - általában a hozzá legközelebbit. Utána fokozatosan összeszedi a csorda többi tagját is. A múlt század kilencvenes éveiben az egyik erdészetnél a selmeci hegyekben zárt körű mufiontenyészetet alakítottak ki. A vadaskert felkeltette a hiúzok érdeklődését. Az első esetben a hiúz valóban megelégedett egy gyengébb egyed elfogásával. Egy sánta fejletlen gidát ütött le, amelyik alig bírta tartani a mufloncsapat diktálta iramot. Viszont a kiszelektált muflonjerkéhez a hiúz hozzá se nyúlt. A többi esetben eszébe sem jutott szelektálni. Mikor az egyik kamrába két frissen telepített kétéves kost helyeztek el, a következő éjszakán a hiúz mindkettőjüket megölte, de hozzájuk sem nyúlt. Havas telihold volt, és két éjszakát kint töltöttünk, hogy a károkozó hiúzt elejtsük. Nem jött. Azok az állítások, miszerint a hiúz rendszeresen visszajár a prédára, egyszer sem igazolódtak be. KÖNNYEN BEJUT A VADASKERTBE A szintén frissen kiépített, modern védelemmel ellátott vadaskertben mintegy két méter magas, tölgyfakarókhoz erősített kerítés volt, mely felett még további két szál szögesdrót is ki volt feszítve, tovább növelve annak magasságát. Ez a védelem a hiúznak semmilyen akadályt nem jelentett. Hogy megakadályozzák a rendszeres hiúzkárt, a kerítés kívülre eső oldalára 45 fokos szögben acélkonzolokat helyeztek el, és azokra további 7 sor szögesdrótot feszítettek ki 7-7 cm-re egymástól. Ez az eléggé költséges és munkaigényes védelem hozta csak meg az eredményt, és a hiúzt távol tartotta a vadaskerttől. A közvélemény, főleg a laikusok azt tartják, hogy a hiúz, mint a macskafélék általában, könnyen csap- dázható. Az egyik észak-szlovákiai erdészetnél 26 évvel ezelőtt dolgozott egy erdész, aki messze földön híres hiúzvadász és hiúzbefogó volt. Felkerestük és megkértük, képezzen ki bennünket is a hiúzcsapdázásra. Az erdészet asztalosműhelyében colos tölgyfadeszkákból készíttettünk egy kétoldali csapóajtós befogó berendezést, és elhelyeztük a kerítés külső oldalán, ott, ahol a vadaskertbe ki-be közlekedő hiúz a legtöbb nyomot hagyta. A csapdába sikerült több kisragadozót és csülkösvadat is befogni, de a hiúzt nem sikerült becsapni. Ma már tudjuk, hogy elsősorban természetes anyagot kellett volna a csapda építéséhez használni, és sokkal jobban kellett volna a csapdát álcázni. De abban sem vagyok biztos, hogy a néhai kolléga a csapdázás tudományának minden fortélyát az orrunkra kötötte. Manapság, negyedszázaddal később, amikor a szelektív csapdák oly nagy divatba jöttek (és a vadászati jog engedélyezi is használatukat), eredményesebbek lettünk volna. De ember legyen a talpán, aki egy szelektív, pl. hurokcsapdában megfogott, törvény által védett hiúzt kiszabadít, és mindezt megússza ép bőrrel. (Folytatása következik.) Takács Frigyes Sok farkas hiúzt győz A hiúz jelenlegi állományát a vadászat nem veszélyezteti. A hiúzpopuláció stagnálása vagy enyhe csökkenése nem vezethető vissza a táplálékmennyiség csökkenésére sem, ugyanis a fennmaradásához vagy szaporodásához szükséges prédaállatok (csülkösvad) száma folyamatosan növekszik. Véleményem szerint a hiúzra jelenleg a legnagyobb nyomást az egyre jobban terjedő farkaspopuláció jelenti. A farkas és a hiúz ugyanis hasonló viszonyban vannak, mint a kutya és a macska. A hiúz és a farkas egymás iránti utálatát az is növeli, hogy közös élőhelyükön a két ragadozó teljes mértékben táplálékkonkurens. A hiúz a vadászterületén nem tűri meg a rókák jelenlétét sem, és szisztematikusan likvidálja is őket. Magányos farkas a hiúzt nem támadja meg, és esélye sincs arra, hogy a hiúzt harcra provokálja, esetleg elfogja és megölje. A szituáció egészen más lesz akkor, ha az általában magányosan vadászó hiúzra egy falka farkas talál rá. A hiúz természetesen menedékhez jut valamelyik fán vagy magasabb sziklán, de a farkasok türelmesen kivárják, míg megpróbál onnan __' elmenekülni. Állítólag a farkasok egy ilyen megszorított hiúz őrzését ‘ '7^1 w képesek maguk között beosztani, és a kiszomjaztatott vagy kölykeit féltő hiúznak, aki a türelmét vesztve leugrik a biztos menedéket nyújtó magaslatról, egy farkasfalkával szemben semmilyen esélye nincs a menekülésre. Mivel az egyre szaporodó farkasállományt az irreálisan rövid vadászati idény (november l.-január 15.) és az azon belüli elejtési kvótaprogram miatt a vadászok képtelenek fegyverrel kordában tartani, újra bebizonyosodik, hogy egy ragadozó túlzott védelme mindig egy másik védett ragadozófaj kárára történik, (tf) f
