Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)

2015-07-16 / 163. szám, csütörtök

A Toldi vendéglőben ülünk, de van itt bútorüzlet, panzió, és a család is ebben a házban lakik. Pontosan mivel foglalkoznak? Nem is tudom igazából, mi mindennel. Én lakatosműhely­ben születtem, beleszülettem a szakmába. 1988-tól maszek vagyok. Húsz éve megvettük ezt a helyet, és vendéglőt nyitottunk, 1996-ban. A házat Esterházy Ferenc építtette az 1700-as évek közepén, ezt akkor még nem is tudtam. Bu- kovszky Laci barátom kutatta ki Kismartonban, az Esterházy- archívumban. Vendéglő üze­melt itt a 19-ik század végéig. Hogy jutott eszébe, hogy a korona mását elkészítse? Belső késztetésre jött, másfél éve csináltuk, de nem egyszerre, hanem fokozato­san, ha volt rá időnk. Nem volt ez annyira nehéz, mint ameny- nyire tűnik, a Szent Koronáról részletes publikációk vannak, amelyekből ki tudtunk indulni. Az itt látható kút, amely fölé a korona került, több mint 250 éves, valószínűleg már itt volt a ház építése előtt is. Milyen technikával ké­szült a korona? Minden vas rajta, semmi ötvözet. Nincs rajta festék. Hő hatására megváltozik a vas szí­ne, ezzel a technikával rajzoltuk meg a koronán levő képeket. Belakkoztuk, bár az nem vált be, helyenként előjött a rozsda. Nem festettük le, mert azt akartam hogy a vas látszódjon, és ne az legyen, hogy a vendég megkopogtatja, hogy ez talán hongkongi műanyag. Nyilván nem a hajszálpontos mása, de olyan lett, ahogy megtudtuk csinálni. Van egy leereszthető belső koronája, ami be van vonva zöld színű bársonnyal. Van benne egy csengő, amit ha mondjuk a pincér meg­csönget, felhívjuk a társaság figyelmét, hogy történni fog valami. Talán a legfontosabb, hogy a kútra tettük, mert a kút, vagyis a benne levő víz az élethez elengedhetetlenül szükséges, tehát egy nagyon fontos dolog. Ez elég egyértelmű, mégsem jut sok embernek eszébe, hogy ilyet csináljon. Ezzel rá tudom irányítani az emberek figyelmét a víz fontosságára. A kút a víz címe, ott lakik a víz. A tiszteletet azzal tudjuk neki megadni, hogy szép házat csinálunk neki. Ré­gen jobban tisztelték az embe­legyen az magyar vagy .szlovák. Nincs ezzel semmi probléma. De ide amúgy sem a korona miatt fognak járni, hanem a konyha, meg a hely szelleme miatt. Kocsmák, vendéglők, magánpincék berendezését is vállalja. Miből meríti az inspirációt? A környezetből, az adott térből, meg az em­berből, akinek készül. Hogy szeresse. Meg kell benne keresni az értéket, mondjuk a hobbiját, amit csinálni szeret. Megkérdezem tőle mondjuk, mit gyűjt. Volt egy figura, kinél kiprovokáltam ezt a dolgot, mondom csengőket fog gyűjteni, azóta gyűjti, van már neki vagy hatszáz. Ha kártyázni szeret az illető, akkor a kártya körül fog forogni a dolog. Ezt nagyon szeretem csinál­ni, megadni a helyeknek a lelkét. Aztán úgy vagyunk, mint a suszter, akinek lyukas a cipője. Amivel mi foglal­kozunk, az nálunk sokszor nincs megcsinálva vagy ( megjavítva, mert nem jut rá időnk. Utazás közben is a kocsmaberendezéseket nézi? Pontosan. Beutaztuk például Portugáliát vagy Írországot, Dublinban voltunk vagy harminc kocs­mában. Abból húszban ittunk is. Nem annyira a természetet nézem, inkább azt, amit az emberek alkot­tak. Nincs olyan igényem, hogy hetekig legyek valahol, mozogni szeretek. Mik a tervek a következő ötven évre? Egyszeriéi évig szinte ki sem jöttem a műhelyből, majdnem belerokkantam, de megszületett Lucifer, a 15 méter széles és 8 méter magas főzőalkalmatosság, ' azzal járunk főzni. Szóval szeretnék még sokat dol­gozni, ha lehet. Öregapám azt mondta, ha Isten is úgy akarja, holnap elmegyek ebédre. Még sok dolgunk van itt, mindegyikünknek. Nektek is. De a legfontosabb, hogy az értékeknek mi csak az őrzői vagyunk. Kérdés, jól őrizzük-e azt, amit ránk bíztak. Ebben a tekintetben önmagámmal szemben is hiányérzetem van, másokkal meg pláne. Veres István (Somogyi Tibor felvételei) A kút a víz lakhelye, a tiszteletet pedig megadhat­juk neki, mondjuk azzal, hogy készítünk neki egy szép házat, mondja Panyik Imre. A Galánta mellet­ti Taksonyban egy 250 éves kút fölé készített egy fedelet, amely a Szent Korona nagyított másolata. rek a vizet. Most azt mondják, van vized? Persze, folyik a csap­ból. A Tescóból is hozhatunk vizet, de az is egy kútból van. Inkább arról beszélnek, ki adja el a vizet. Mindegy, hogy kinek, mert valaki megveszi, de nem mindegy, kitől. Mekkora a csapat? Hány ember dolgozott ezzel? Három-négy személy. Oda is van rá írva, hogy készült Pa­nyik Imre lakatosműhelyében, vagyis ez csapatmunka. Nem sajátítom én ki magamnak a munka örömét. Leleplezés előtt voltak olyan megkere­sések, amelyek a felavatás eseményét politikai irányba vitték volna el, de ezt én nem akartam. Aztán a barátom hatvanadik születésnapja alkal­mából lepleztük le, nem volt itt senki, csak az ő családja, az enyém, a pincér, meg egy közjegyző, aki kiállított egy okiratot a felavatásról. Több kútfedelet is iátok az udvarban. Ezek megren­delésre készültek? Nincs megrendelés. Csak úgy csináljuk, saját elképzelé­sünk szerint. De csak a fedelet, mert a kutat nem mi ássuk ki. Aztán vágyjon valaki, aki elvi­szi, vagy majd valahogy alakul. Ha tehetném, semmilyen megrendelést nem vállalnék. Ha épp nincs munka, akkor ezzel foglalkozunk. Talán egyszer csinálok belőlük egy kiállításfélét, hogy látszódjon, ezek egyedi darabok. Ha valaki idejönne, hogy szeretne egy ilyen. Szent Korona-másolatot a kútja fölé, megcsinálná nekP Attól függ, ki kérné és mi­lyen célra. Bárkinek nem. Robert Ficónak például? Neki mondjuk talán igen. Hisz az ő őseinek a királyai is ezt a koronát viselték, pontosabban ezzel voltak beavatva, mert ez egy beavató korona volt. De ez már politika, arra meg nekem nincs szükségem. A vendégeink közül sokan nem tudják mi ez, aki meg tudja, és értelmes, értékeli, 261 2015. július • www.ujszo.com ÚJ szó HOBBI | Megadni a víznek a tiszteletet. Látogatóban a taksonyi szent koronánál

Next

/
Oldalképek
Tartalom