Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-16 / 163. szám, csütörtök
1241 Vadászat 2015. július • wmv.ujszG.com Új SZÓ HOBBI | Kirándulók figyelmébe Ebben a hónapban kezdődnek a szabadságok, ami azzal jár, hogy az erdő és a mező állandó lakóin kívül sok üdülő, sportoló, turista és erdei gyümölcsöt szüretelő ember keresi fel a természetet. Sajnos többen közülük a viselkedés alapvető szabályaival sincsenek tisztában. Az erdőben hangosak, szétszórják a szemetet és a „piszkukat". Legtöbbször ez azt eredményezi, hogy az erdő lakói otthagyják az állandóan megzavart életterüket, és kiköltöznek a mezei területekre a napraforgókba, a lassan csö- vesedő kukoricásokba. A turisták által szabadon engedett és szabadon futkározó (nemegyszer vadat űző vagy elejtő) ebeknek néha az életükkel kell fizetniük a gazdáik könnyelműségéért. Habár ez is hozzátartozik a vadászat gyakorlásához, de ezek olyan kényes kérdések, amelyekről ritkán beszélünk, és gyakran jogi huzavonákkal végződnek, (tf) A vadász teendői júliusban A látszat talán azt mutatja, hogy nyár közepén a vad bővelkedik a természeti javakban, a valóság viszont lehet egészen más. Több száz hektárnyi mezőgazdasági terület válik ugyanis hosszú időre teljes pusztasággá, ahol semmilyen zöld növényzet vagy gabonahulladék nem lelhető fel. A déli járásokban folynak az aratási munkák, és a betakarítások után nagy területű parcellák maradnak üresen. Mind a repce, mind a gabona aratása után sokszor egy szál gyom sem marad a területen, csak puszta tarló. A learatott terület gyors letárcsázá- sa a tarlón elszórt, nagyon is egyoldalú vadtáplálék utolsó maradványait is eltünteti. Az ilyen élettér sem az őzeknek, sem pedig a mezei nyúlnak nem nyújt semmilyen táplálékot. Még ha a kaszát megúszó vad el is költözik ezekről a területekről, a mezei nyúl az új táplálkozási lehetőség ellenére is éhezik. A vándorló nyúl bélflórája, a vakbélben található baktériumok csak lassan állnak át az újonnan fellelt táplálék megemésztésére, miközben az amúgy is jelentősen megritkult mezeinyúl-állományunk egy része éhen pusztul, vagy úgy legyengül, hogy ragadozók martalékává, betegségek áldozatává válik. A vad az életben maradáshoz jelentős meny- nyiségű vizet is igényel. A folyók, tavak, patakok és a kanálisok árterületei ilyenkor a csülkös vadnak valóságos édenkertet jelentenek. Az apróvadnak gyakorlatilag elég szokott lenni a hajnali harmat nyújtotta víz, de a nagy júliusi forróságok idején az éjszakai harmat is gyakran elmarad. Pedig egy szoptatós mezei nyúl napi vízszükséglete közel 1 liter. A vadásznak figyelni kell a szükségállapotok kialakulását, és kötelessége átsegíteni a vadat az ilyen időszakon. Csodát azonban ők sem tehetnek. A természet vagy a vadászok által kialakított ivóhelyek azzal a veszéllyel járnak, hogy a búvóhelyét elhagyó, a szaporulatával együtt itatóra látogató koncentrált mennyiségű szárnyas és szőrmés vadat könnyebben elfogják a ragadozók. Az ember felelős hozzáállással és gyakorlott szakértelemmel tud némi segítséget nyújtani, de teljes segítséget csak a természet ad egy-egy kiadós eső vagy akár egy gyors zápor formájában. A művileg létesített itatókat ne felejtsük el rendszeresen fertőtleníteni. A nyári étlapváltozáson és az ivóvízzel kapcsolatos problémákon könnyíthe- tünk, ha emeljük a sózok számát és állandóan feltöltjük őket. Ahol még nem végezték el az etetők javítását és fertőtlenítését, a legfőbb ideje, hogy ezt megtegyék. A júliusi hónap a vadtakarmány bebiztosítása szempontjából is nagyon fontos. Az aratások megkezdése előtt próbáljunk megegyezni a gazdákkal vagy a még működő nagyobb mezőgazdasági üzemekkel, hogy a termény letisztításakor megmaradt ocsút és más kevésbé értékes takarmányt adják el a vadászoknak téli takarmányozásra. július utolsó harmadában kezdődik az őzek párzása. Ez vadászati szempontból nagy esemény. A májustól rejtett életet élő, csak ritkán mutatkozó őzek a párzás alatt hiperaktíwá válnak. Főleg az őzbakok mozognak sokat, és gyakran láthatók nappal is. Sok ismeretlen trófeájú őzbak tűnik fel ilyenkor a területen, és becserkészésük, behívásuk vagy lesvadászatuk a vadászoknak felejthetetlen élményeket nyújt. Az őzpárzásnak az őzbakok az aktívabb résztvevői, de a nászt nem ők irányítják. Az őzsuták biológiai órája az, ami jelzi a „tánc nyitányát", és ez a biológiai óra az, ami majd augusztus elején jelzi, hogy vége a szórakozásnak. Közben az őzbakokat szó szerint az orruknál fogva vezetik, mert a párzásra alkalmas suták szerelmi állapotukat szagjelzéssel adják tudtára a környezetüknek. A párzó bakok ebben az időben (akárcsak a szerelmes emberek) néha vakok, süketek és bolondok. De az őzsuta végig észnél van! Júliusban a legtöbb énekesmadár már kikeltett, vagy másodszor fészkel. Július végére pedig halkulni kezd a természet. Megtörik a nyár és egyre több énekesmadár fejezi be a szerenádokat. A gólyáknak alig marad 3-4 hetük, hogy felkészüljenek az őszi nagy útra. Takács Frigyes Mire vadászunk júliusban? A Szlovák Nemzeti Tanács 115/2013 törvénye alapján • Szőrmés vadak közül: rókára, mosómedvére, nyestkutyára, amerikai nyércre, nutriára, vadmalacra és süldő vaddisznóra, őzbakra és július 16-tól felnőtt vaddisznóra. • Szárnyas vadak közül: szarkára, szajkóra, hamvas varjúra és vetési varjúra, örvös galambra és vadgalambra. Vigyázzunk az őzekre! Vigyázzunk a területünkre ebben az időszakban, mert a vadorzók is tudják, hogy az őzek a párzás alatt nappal is aktívak. Sajnos az őzek párzása alatt a közlekedési balesetek is gyakoribbak. A gépkocsivezetők, ha nappal mozgó őzeket látnak az utakat övező réteken, mezőgazdasági területen, vezessenek megkülönböztetett figyelemmel, mert az utat bármikor keresztezheti egy őz, amely sosem ad előnyt a gépkocsinak, (tf)
