Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-11 / 159. szám, szombat
8 | KULTÚRA 2015. július 11. | www.ujszo.com Nem múló méhcsípések Karlovy Vary fesztiválján már a magyar játékfilmeket is bemutatták, de egyiket sem a fő versenyben SZABÓ G. LÁSZLÓ Mindkét magyar játékfilmet komoly érdeklődés kísérte Karlovy Vary jubileumi, 50. fesztiválján. Horváth Lili Szerdai gyerekét, akárcsak Nemes Gyula Zéróját a posztszocialista államok fiatal rendezőgenerációját bemutató A Nyugat keletje programba hívták meg. Verseny ez is, amely párhuzamosan fut a fő mezőnnyel, s az is nagyot lép előre a pályán, aki ebben a szekcióban nyer. Nemes Gyula ma- gyar-cseh-német összefogással és rengeteg kínnal, gyötrelemmel forgatta le filmjét, amelynek méhész hőse anarchista terrort indít a rendszer ellen, hogy megmentse a mé- heket. Aktuális a téma, hiszen a méhek is komoly veszélybe kerültek világszerte, még Burkina Fasóban is, ahol a film egy része játszódik. „Ha eltűnnek a földről a méhek, néhány évvel később az emberiség is kihalhat” - állítja a filmbeli természettudós, s ez a negyvenegy éves, Prágában diplomázott rendezőt is komolyan elgondolkoztatta. Négy különböző műfajt illeszt egymáshoz, miközben állást foglal a globalizáció elleni harc, az ökológiai utópia és az elkerülhetetlen természeti katasztrófa kérdéskörében. A szenvedélyes méhészt, aki egykor mesterséges technológiával és nagyüzemi módon állította elő a mézet, a burleszk elemeivel állítja elénk. Ezt a méhek szerelmi élete követi melodrámába oltva, majd jön egy akciófilmbe, Kim Ki-duk Stop című, új filmje minden eddigi alkotásánál keményebb és provokatívabb, naturalisz- tikus jeleneteivel többször is „megrázza" a nézőt. utána pedig egy afrikai road movie- ba illő feldolgozás. A fekete-fehér és színes anyaggal végzett kísérletezések, képregénybetétek sokak számára kimondottan élvezetessé tették a produkciót, mások viszont helyenként érdektelennek, sőt zagyvának találták. Udo Kiér, az amerikai horrorfilmek kultikus figurája, Bódy Gábor egykori Nárcisza, aki a történetben ökoterroristaként mobiltelefon-adótornyokon keresztül próbálja manipulálni a világot, a film vetítését követő fogadáson (igaz, kicsit illuminált állapotban) - talán még a bizarr logikájú sztori hatása alatt - mindenkihez ugyanazzal a két magyar szóval fordult: „Bestiális film!” Egyébként nem túlzott. A Zéró valóban bestiális alkotás. Már-már merénylet a néző ellen. Állami gondozásból kikerült, tizenkilenc éves lány a központi alakja Horváth Lili Szerdai gyerekének. Maja - miközben elindul a felnőtté válás útján - durva viselkedésével hibát hibára halmoz. Bandázó barátai közül nem egy, sőt négyéves kisfiának a felelőtlen apja is vissza- visszarángatja a bűnbe, az éjszakai kocsifeltörésekbe. Pedig ahhoz, hogy fia felügyeleti jogát megszerezze, vagyis hogy a gyerek fokozatosan kikerüljön az állami gondozásból, rendezett életet kellene élnie. Ez megy is neki addig, amíg párja s gyermekének apja, a társadalom perifériájáról visszajáró Krisz fel nem forgatja szépen alakuló napjait. Maja ugyanis rátalál a megkapaszkodás lehetőségére: vállalkozó szellemű (sors)társaival együtt kedvezményes kölcsönt kap, hogy valóra válthassa nagy álmát: mosodát nyit egy régi művelődési házban. Ezzel nemcsak a környezete, hanem a gyermekét gondozó intézet igazgatónőjének a tetszését is elnyeri. A kölcsönt folyósító szervezet képviselője is mellé áll, sőt hirtelen belé is szeret. Látszólag tehát minden adott ahhoz, hogy Maja élete száznyolcvan fokos fordulatot vegyen, ám kísért a múlt, és a lány korábbi szerelme újra megjelenik a színen. Horváth Lili érzékenyen nyúl a klasszikus magyar atmoszférához, amelyben az irigység és a féltékenység egyszerűen kiiktathatatlan. Nem kevés hibát azonban épp a valóság ábrázolásában követ el a film, hiszen egy-egy jelenete már a hiteltelenség határát súrolja, aminek nem a színészek (az amatőr Vecsei Kinga vagy a két pártfogóját alakító Thúróczi Szabolcs és Börcsök Enikő) az okozói. A tiszta szerelem ereje olykor csodákra képes, sugallja a film, így a nézőnek sem marad más hátra, mint reménykedni, hogy a lány élete, még ha nehéz küzdelmek árán is, de rendeződik végre. Friss opusát, a Stopot hozta el Karlovy Varyba a koreai film világszerte elismert alkotója, Kim Ki-duk. Ennyiszer még egyetlen munkája végén sem szerepelt a neve. O írta a forgatókönyvet, ő az operatőre, a vágója, a díszlet- és jelmeztervezője, a gyártásvezetője, a producere s természetesen a rendezője is a filmnek, amelyet japán színészekkel forgatott Tokióban. A fukusimai atomerőműben bekövetkezett robbanás után otthonukat elhagyva a fővárosba költözik egy fiatal házaspár. Mivel a nő terhessége 11. hetében jár, el kell dönteniük, megtartják-e a gyereket, mert ha igen, vállalniuk kell a veszélyét annak, hogy nem lesz egészséges. Előbb a nő, később a férfi esik kétségbe, majd pánikba, de az őrület határára is eljutnak mindketten. Kim Ki-duk egy pillanatig sem titkolja filmje elkötelezettségét. A Stop minden eddigi alkotásánál keményebb és provokatívabb, naturalisz- tikus jeleneteivel többször is „megrázza” a nézőt. Bár versenyen kívül mutatták be, de így is az idei fesztivál egyik legnagyobb felkiáltójele marad. A blues-rock igazi kincsestára Asomorjai The Butcherszenészei új lemezükkel azt akarták megmutatni, hogy mennyiféle hangzást és hangulatot jelent nekik a blues-rock (Barta Péter felvétele) JUHÁSZ KATALIN Július 13-án jelenik meg a somorjai The Butchers második albuma. A lemezbemutató koncert ma este lesz a dunaszerdahelyi Onedayf röccsfesten, ahol a fiatal blues-rock csapat az LGT tagjaiból álló Zenevonat előtt izzítja a hangulatot. Hushegyi János gitárossal beszélgettünk. A lemez szerzői kiadásban jelenik meg, ezért adódik a kérdés, hogy hol lehet majd hozzájutni. A dunaszerdahelyi Focus Music Shop forgalmazza, és egy amerikai online cég is van a háttérben, a CD- baby, amely évi hatvan-hetven dollár fejében feltölti az iTunes-ra, a Spotify-ra és más webes felületekre, olyan helyekre is, amelyeket mi, európaiak nem is ismerünk. Vagyis ha valaki bárhol a világon keresgél a ne- ten, simán ránk akadhat, és elektronikus formában megveheti a lemezt, a bolti CD-áraknál jóval olcsóbban. Sokan állítják, hogy ez a zenepiac jövője. Igen, mivel az utóbbi években gyökeresen megváltoztak a zenefogyasztási szokások, és a hagyományos CD-k kora lassan lejár. A legtöbben már nem is lemezekben gondolkodnak, hanem dalokban. Általában csak néhány számot töltenek le egy adott albumról, aztán a telefonjukon vagy a laptopjukon hallgatják őket. Egy ízig-vérig amerikai műfajt kínáltok az online piacon. Mem- phisi zenészektől hallottam, hogy azért élvezik az európai színtéren születő produkciókat, mert nálunk szabadabban keverik a blues különböző fajtáit, míg náluk mindenki egy-egy stílusra szakosodik. A ti lemezetek nagyon változatos és sokszínű, mintha csak demonstrálni akarnátok a műfaj gazdagságát. Ez a szigorú szakosodás részben valószínűleg a nagy kiadók nyomására alakult ki a blues szülőhazájában. Ok diktálnak az előadóknak, ők mondják meg, kinek mi áll jól. És ha valakit egyszer beskatulyáznak, később nehezen szabadul, sőt nem is nagyon akar szabadulni, hanem még mélyebbre ás az adott stíluson belül. Szerintem is változatosra sikeredett az új album, egyebek mellett ezért sincs címe. Egyszerűen nem találtunk rajta egy olyan dalt, amely az egész lemezt jellemezné, összefoglalná. Vannak itt keményebb, roc- kosabb számok, lágyabS blues, a Led Zeppelint idéző balladák, szóval nagyon vegyes az anyag. Főleg magunkat akartuk megmutatni, illetve azt, hogy nekünk mennyiféle hangzást és hangulatot jelent a blues-rock. Az első CD ehhez képest nagyon egyhangú lett, sokan mondták is, hogy minden szám ugyanolyan rajta... Hogyan folytak a stúdiómunkálatok? A galántai Gila stúdióban vettük fel a tíz számot, körülbelül hét nap alatt. A producerünk a stúdió vezetője, Szabó Ádám volt, aki komoly szaktekintély ebben a műfajban, és sok hasznos tanáccsal látott el minket. Nagyon jót tett az anyagnak, hogy volt egy külső szemlélő, aki kiszúrta a hibákat és új perspektívákat nyitott számunkra, például újra felvetette velünk az egyik dal általunk tökéletesnek tartott alapjait, mondván, hogy nincs benne élet. Mekkora a presztízse nálunk ennek a műfajnak? Érdekes módon a szlovákok körében népszerűbb, mint a hazai magyar közegben. Sok a szlovák blueselőadó, újoncoknak nehéz beférkőzni közéjük, úgyhogy legtöbbször magyar szervezésű rendezvényeken lépünk fel, ahol nincs könnyű dolgunk. Talán azért, mert mi nem a Hobó-féle, Deák Bili-féle vonalat követjük, hanem az amerikai eredetit. Viszont büszkén mondhatom, hogy már játszottunk a legfontosabb hazai bluesfesztiválokon, a pozsonyi Livin Blueson és a Harmonikovicán. Mind a négyeteknek van civil foglalkozása, te például a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában dolgozol. Mi a helyzet a többiekkel? András, a testvérem, aki a zenekar énekes-gitárosa, biotechnológiát tanult. Bekerült a Szlovák Tudományos Akadémiára, jelenleg a nagydoktori munkáján dolgozik, de ne kérdezz részleteket! A basszusgitárosunk, Bartha Tomi későn érő típus, csak most kezdte az egyetemet Győrben, informatikát tanul. Az új dobosunk, Richard Szilvássy pedig frissen végzett építész. Mik a terveitek, hol szeretnétek tartani öt-tíz év múlva? Szerintem ma Szlovákiában egy zenekar sem tud ilyen távlatokban gondolkodni. A magánéletünktől is sok minden függ, hiszen nem sejthetjük, mit hoz az élet, ki hová kerül. Satöbbi. Jelenleg az a legfontosabb számunkra, hogy az új albumot minél több emberrel megismertessük. Ehhez sokat kell koncertezni, videoklipeket csinálni, jelen lenni az interneten. Csehország felé is szeretnénk nyitni. Brünnben jól fogadtak minket, és van két további meghívásunk. Nemes Gyula Zérója sokakat úgy ért, mint egy méhcsípés
