Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)

2015-07-11 / 159. szám, szombat

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Fotó nélkül PUHAJÓZSEF Z" ^ ámtalan fóbiát isme­f "’Wf rünk. Az enyémet iM nem jegyzi a szak- MLÁ irodalom, de ha van peladofóbia, a kopasz emberektől való félelem, és oktofóbia, rettegés a nyolcas számtól, akkor nyilván léte­zik fotófóbia is (nem tévesztendő össze a fénytől való félelemmel, a fotofóbiával), vagy valami hasonló, ami nekem van. Utálom, ha fényké­peznek. Azt szoktam mondani, azért, mert a szépségem nem tükröződik a fotókon, ezen persze mindenki nevet, pedig ez valóban így van. Nekem a fényképész olyan, mint másnak a fogorvos. Mivel az Új Szó új dizájnjához új fotó is kell, kényte­len voltam fotóst keresni. Dunaszer- dahelyen találtam rá a megfelelőre. Csütörtök kora délután felszálltam hát a RegioJetre, amellyel ugye Po­zsonyból csúcsforgalomban is egy óra alatt a Csallóköz szívébe ér az emberfia. Elvileg, a gyakorlat egyre többször más. Pozsony-Újvárosban bejelentették, hogy a vonatnak mű­szaki problémái adódtak, amiért el­nézésünket kéri a cég. Az állomásról tíz perc késéssel indultunk tovább. Misérden végleg lerobbant a szerel­vény. Itt már semmit sem közöltek velünk, hiába türelmetlenkedtünk. A mozdonyvezető idegesen járkált fel­le, az addig buzgón dolgozó kalauzt pedig elnyelte a fold. Közben a másik vágányra bejött a következő vonat. Egy fiatalember megkérdezte a mozdonyvezetőtől, átszálljunk-e, de az olyan arrogánsán reagált, hogy a konkurencia mutogathatná a cég el­lenkampányában. Ez már sok volt nekem, hiszen közben a fotófóbia tünetei is megjelentek rajtam, feláll­tam, átsétáltam a másik vonathoz és felszálltam. Hátrapillantva láttam, hogy követ az embertömeg. Azok maradtak, akik távolabb utaztak Du- naszerdahelynél, az új vonat ugyanis csak addig közlekedett, a meghibá- sodottnak pedig Komárom lett volna a végállomása. Rövid időn belül har­madszor voltam szenvedő alanya a RegioJet problémáinak. Két hete az első reggeli dunaszerdahelyi vonat késett vagy fél órát, a múlt héten Po­zsony felé félúton vesztegeltünk. Egy velünk utazó bennfentes tudni véli, hogy a modemnek tűnő szerelvények egyre rosszabb állapotban vannak, de erről a cég mélyen hallgat. Végül is több mint egyórás késéssel megér­keztem a fényképészhez, idegesen, csapzottan. A fotó is elkészült, de azzal még bíbelődni kell, amire már nem volt idő. Aki ezek után is kíván­csi rá, milyen mostanság a fizimis­kám, az a jövő szombati számban vehet szemügyre... www.ujszo.com | 2015. július 11. Még mindig gáz van Az ukrajnai és a görög válságban is ott az EU-orosz vetélkedés RAVASZ ÁBEL A ukrajnai és a görög f"Wf -perszeteljesen Z_M M más természetű- A. M m Á válságban van egy hasonlóság: az EU-orosz vetélke­dés. Az első konfliktusban ez a do­mináns, a másodikban csak most bomlik ki a gázháború. A földgáz- szállítmányokkal kapcsolatos stra­tégiai szintű csatározás folyik. A napokban elég sok fontos hír került napvilágra gázfronton. Egy­részt kiderült, hogy az orosz állam több mint két milliárd euró értékben kötött üzletet Athénnal egy tranzit­vezeték kiépítéséről Görögországon keresztül. A hír időzítése nem vélet­len: a görög hitelválság kapcsán az athéni kormánynak jól jön, ha meg­mutathatja Brüsszelnek, vannak más barátai is, mint az EU-tagországok. Moszkva pedig megpróbálhatja ki­használni az EU gyengeségét és a déli periférián növelni a befolyását. A helyzet azonban nem ilyen egy­szerű. A görög vezeték az úgyneve­zett Török Áramlat meghosszabbí­tása lenne. A projektet azután vették elő, hogy az EU kellőképpen ren­dezni tudta keleti sorait ahhoz, hogy leblokkolja a Déli Áramlat gázveze­ték Balkánon keresztülvezető vona­lát. Csakhogy a hírek szerint a Török Áramlattal is komoly problémák vannak. Hiába szerepel az orosz propagandában Isztambul Moszkva szövetségeseként, a törökök a jelek szerint nem egyszerű (és olcsó) partnerek, NATO-tagként pedig biztonságpolitikai szempontból sem okvetlenül érdekük az orosz erősö­dés tőlük nyugatra. Hogy mennyire komoly a problé­ma ezen a fronton, azt mi sem mutat­ja jobban, minthogy a Gazprom a napokban bejelentette, elhalasztja a Fekete-tengeren keresztül a török partok felé vezető tranzitvonala ki­építését. A dolog pikantériája, hogy a dolgon a legtöbbet a potenciális ki­vitelező, egy olasz cég vesztett - ezt pedig az olasz kormány biztosan nem veszi jó néven, márpedig a Török Áramlat görög meghosszabbítása éppen Olaszországba vezetne... Menet közben Ukrajna és Orosz­ország alacsony intenzitású háború­juk mellett egy gázalkufolyamatban is egymás ellenfelei, és a hírek szerint nem sikerült megegyezni, sőt felfüg­gesztették a tárgyalásokat. Nyár van —ilyenkor Ukrajna mozgástere na­gyobb, hiszen alacsony a fogyasztás, és gáztartalékai, valamint a nyugati források elég biztonságot adnak. De a tél majd az oroszokat és a Gazpromot erősíti és Kijevet gyengíti. Mindez jól mutatja, mennyire fontos még mindig a szénhidrogénbiznisz a nemzetközi politikában, és persze az egyszerű emberek számára is. De nem lesz mindig így: a zöldenergia­források évről évre nagyobb kiakná­zásával csökken a gáztartalékokkal rendelkező országok zsarolási po­tenciálja. Amit most látunk, már túl van csúcsponton, a szénhidrogén­hatalmak ereje csökken, persze ko­rántsem az utolsókat rúgják. Ez per­sze nem jelenti azt, hogy nem kell rájuk figyelni, sőt. Európának a saját határain belül és mentén muszáj kézben tartani az irányítást. (Peter Gossányi rajza) A gyűlölet földje NAGY IVÁN ZSOLT azt mondják, hogy négymillió szegény él az or- B^B szágban, miért követelik, hogy vasárnap is lehessen vásárolni? - ezt az igen frappáns mondatot böffen- B ..JL wBr tette ki a magyar parlamentben L. Simon László, aki egyfelől államtitkár a Miniszterelnökségen, másrészt József Attila-díjas költő, akiben ugyebár, mint a költőkben általában, igen intenzíven dol­gozik a lélek. Látszik ez ebből a szociálisan túlfűtött kijelentésből is, amiért jobb helyeken addig sem tart az államtitkári megbízás, míg az il­lető elhagyja a törvényhozás épületét. De Magyarország nem, jobb hely”, sőt. Kormányzati bunkóságnak itt következménye még nem volt, illetve ha mégis, akkor legfeljebb olyan, hogy írtak egy törvényt, amely az otrombaságot kétharmadba véste. L. Simon költő pedig amúgy is a nagy mondások Usain Boltja, ő volt az is, aki ki bírta fejteni zseniális gondolatmenetét arról, amely szerint Magyarországnak azért nem kell nap-, illetve szélenergiában gondol­kodnia, mert a magyaroknak éjszaka is kell áram, amikor ugyebár nincs nap, meg akkor is, amikor nem fúj a szél. Mondom, egy zseni. De a jelek szerint Orbán Viktornak és szűk körének éppen ilyen zse­nikre van szüksége. A vidékfejlesztési minisztérium államtitkára például a majdani határkerítés nyomvonala közelében a kormánypropagandával amúgy is feltüzelt gazdáknak arról értekezett, hogy a menekültek a kol- bászos szendvicseikkel behozzák a sertéspestist az országba. Hogy az ide érkezőknek úgy 99,99 százaléka muszlim, aki nem esznek disznóhúst, az nyilvánvalóan eszébe sem jutott, vagy ha igen, nem za­varta, neki mondani kellett valami oltári riasztót. Olyat, amire a magya­rok éppen úgy reagálnak, ahogy azt a kormány elképzeli. Nagy István sertés- és vallásügyi szakértő mondatai után nem sokkal jött is a remélt színvonalú válasz: hogy hát mennyire borzalmas az, hogy a menekültek megzavarják az erdőkben az őzek üzekedését! Kell ennél több? Szex és Armageddon! A miniszterelnök szobájában pedig mindeközben elégedetten dőlhet hátra a kormányfő és tanácsadói csapata: megcsinálták, megint megcsi­nálták. Pár hete még ott tartottak, hogy a Fidesz zuhan, ha nem változ­tatnak a hangvételen, akkor innen nincs megállás. Akkor nem hogy a 2018-as választási siker kérdéses, de az is, kihúzzák-e addig valahogy. Nézzük, mi volt akkoriban napirenden: mindennaposak lettek az ápo­lónők fekete ruhás tüntetései; a brókerbotrányok villámai mind közelebb csapódtak be a kormányzók köreihez; Orbán Viktor veje sorra nyert el közbeszerzéseken hatalmas üzleteket; a vasárnap bezárt boltok mind többeket kezdtek irritálni; kiderült, milyen nagy múltú egyetemeket akar szétcincálni a kormány, hogy ezzel a saját maga által létrehozott mamu­tot erősítse. Na, ezekről ma már senki sem beszél. Ma már csak menekültek van­nak, illetve kormányzati szintre emelt embertelenség és ostobaság, amelynek egyetlen táptalaja lehet, a gyűlölet meg a gonoszság. Ez pedig a magyar társadalomban dögivei van. Tudták ezt jól Orbánék, és meg­csinálták. Tényleg megcsinálták. A szerző magyarországi publicista Szlovákia keres a Bősre küldött menekülteken Kritikusan fogadták az osztrák segélyszervezetek és lapkom­mentárok azt a megállapodást, hogy Szlovákiában helyeznének el ötszáz, eddig Ausztriában tar­tózkodó menedékkérőt. A csütör­tökön bejelentett egyezmény sze­rint a migránsokat Bősön, egy egyetemi épületben szállásolják el. Az elhelyezés két évig tart, azonban Ausztria három vagy négy évig is meghosszabbíthatja a szerződést. A Die Presse szerint Ausztria számára így olcsóbb lesz az elhelyezés. Az ausztriai menekültsegítő szervezet, az Asylkoordination vezetője bírálta a megállapodást. Szerinte a bevándorlók „kiközve­títése” az osztrák jogrendbe ütkö­zik: mivel a menekültügyi eljárá­suk Ausztriában zajlik, illegálisan tartózkodnának Szlovákiában - állítja a Der Standard. Áz Amnesty International ausztriai főtitkára, Heinz Patzelt szánalmasnak és groteszknek ne­vezte az egyezményt és arról be­szélt, hogy a menekülteket nem lehet „csomagmegőrzőbe” adni. A Die Presse ironikusan megjegyzi: a „fizess, vagy helyezd el a mene­külteket” elvet Ausztrián belül is alkalmazhatnák, vagyis amelyik tartomány nem teljesíti az előírt kvótáját, fizethetne a másiknak, hogy ott fogadják be a migránso­kat. A lap megjegyzi, következet­lenség az osztrák belügyminiszter részéről, hogy a Szlovákiával kö­tött megállapodást a szlovákok hősies segítőkészségeként dicséri és jelzésértékű szolidaritásként értékeli. „Még itt csengenek Ro­bert Fico szlovák miniszterelnök szavai” arról, hogy mit kezdjen országa azzal, ami Líbiában, Irakban vagy Szíriában történik? - jegyzi meg a lap. Ismerteti, hogy egyik uniós ország sem korlátozza a menekültek számát annyira, mint Szlovákia. A lap tudósítója példaként hozza, hogy 2014-ben tizennégy, 2015-ben eddig öt me­nekültkérelmet bíráltak el kedve­zően az országban. Emlékeztetett: június végén a pozsonyi törvény- hozás az unió kötelező menekült­kvótáit elutasító határozatot ha­gyottjóvá. A lap élesen bírálta az osztrák belügyminisztériumot, mely szerint a menekültek külföl­dön való elhelyezése Ausztria számára olcsóbb. (MTI)- Inkább próbálj meg csinálni egy szelfit egy működő bankautomatával...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom