Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-04 / 153. szám, szombat
20 SZALON 2015. JULIUS 4. www.ujszo.com A szent és a szende esete a maffiózóval „Aki Nápolyt látta, az többé sohasem lehet szomorú...” - írta Goethe. A német-olasz zenei szintézisre törekvő Ermanno Wolf-Fer- rari operaszerzőként a kismesterek közé tartozik. A madonna ékszerei című operája, melynek bemutatójára nemrég került sor a pozsonyi operában, egy vidám, kavargó Nápollyal indul, melyben látszatra helye sincs a klausztrofóbiának vagy a szomorúságnak. Annál több viszont a vallási áhítat, a csodavárás, az érzéki szenvedély és az elfojtás. Időben az első világháború előtt járunk, az operát 1911-ben mutatták be először. Gennaro (szerepét a ki-, egyensúlyozottan teljesítő, inkább csak szenvedélyes hangjában fiatalemberes Michal Lehotský énekelte) szerelmes a házukba fogadott lelenclányba, a csodaszép Maliellába (Adriana Kohútová a rendkívül igényes szerep zenei nehézségeiből fakadó kisebb hiányokat színészi játékával igyekezett kompenzálni). A lányt Gennaro és anyja a szüzesség kalitkájába zárva őrizgetik a tisztes házasélet idejére. Maliella a körmenet nyilvánosságát használja ki arra, hogy szabaduljon: a maffiózó Rafaelét azonnal elbűvöli a tüzes lány féltve őrzött tisztasága. Meg- gondoladan kijelentés meggon- doladan kijelentést követ: Rafaelé (Dániel Čapkovič kevéssé férfiasán romantikus tolmácsolásában) közli, hogy a lány kedvéért ellopná akár a körmenetben végighordozott Madonna ékszereit is. Az ékszer csakhamar a szüzesség jelképévé válik, és a tárgyi világ pszichoanalitikus közhelyek tárházává - a zeneszerző Jung környezetében mozgott. Végül a különösen vallásos Gennaro az, aki lelki üdvét is kockáztatva Daniel Čapkovič (Rafaelé) Wolf-Ferrari A madonna ékszerei című operájában, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházban (Fotók: Jozef Barinka/SND) agressziójától menekülő Maliella Rafaeléhez szalad, aki eltaszítja és megalázza. Gennaro megbánja tetteit, a Madonna ugyan a megbocsátás jelét küldi neki, ám vétkeiért pusztulnia kell. így lesz a darab a kettős szüzesség és tisztaság elvesztésének tragédiája. Külön érdekesség, hogy a tolvaj Gennarót a gyilkos maffiózó oktatja ki vallási tiszteletből és etikából, sőt: ő az, aki megítéli a fiú tetteit. Ahol korábban, a felvonás nyitójelenetében a nyers férfiasság kendőzetlen ünneplése, mondhatni „botrányos” orgiája zajlott, egyszeriben isteni ítélőszék kerekedik, melyen (szerintem legalábbis) maga az Antikrisztus bíráskodik. Ezt az apokaliptikus őrületet hivatott ellensúlyozni a Madonna jeladása, Gennaro feloldozása, melyet a rendező (Manfred Schweigkofler) az anya megjelenésével is megtoldott, és szinte piétaszerűvé alakította a jelenetet. Ez kétségtelenül túlzás: végeredményben egy tolvajról és egy erőszakolóról van szó. megszerzi a Madonna ékszereit, ám a lány, miután öntetszelgő módon felölti azokat, nem hajlik az őt bálványozó férfi akaratára. Gennaro megerőszakolja. Gennaro alakja szexuálpszicholó- giai értelmezés után kiált: a kultikus vallásosság túlfűtött izgalmával imádja a Madonnát (szakrális erotika), nem tud elszakadni határozott anyjától (széntimentalizmus), nem tudja kordában tartani elfojtott szexuális késztetéseit mostohatestvére iránt (szecesszió). A darab során fokozatosan kiderül: a tragédia forrása az, ahogy ezek az arche- tipikus nőalakok (szűz, anya, démoni nő) egymásra kopírozódnak. Az anya és a Madonna „azonossága” szinte problémátlan, az ékszereket felöltő Maliella „madonnasága” viszont a test akaratában a felöltött ékszerek ellenére megsemmisül. A harmadik felvonás a következményekről szól: a Gennaro ▲ Gennaro szerepét a kiegyensúlyozottan teljesítő, inkább csak szenvedélyes hangjában fiatalemberes Michal Lehotský énekelte; Maliella rendkívül igényes figurájában Adriana Kohútová a zene nehézségeiből fakadó kisebb hiányokat színészi játékával kompenzálta Wolf-Ferrari a vallásos és az erotikus misztika elegyítéséből teremt meg egy szecessziós világot, ám ehhez a belső utalásokkal is leterhelt, pszichologizáló összefüggéseket is mozgósító verizmus zenei eszköztárát alkalmazza. Wolf-Ferrari nyilvánvalóan nyersebb ösztönvilágot kódolt bele a zenéjébe, mint ahogy azt a pozsonyi előadás radikális romantikája jelezte: a maffiózókat a rablóromantika kliséi szerint beállítani ugyanolyan naivitás, mint a lány ártatlan szendeségének eltúlzása. A zene, de a szövegkönyv is gyakorta lüktet a potenciális nemi aktus kéjes hullámait megidéző tónusban. Amikor Rafaelé szerenádot ad, és arra kéri Maliellát, nyissa ki a kapuját, a zene és a szöveg bámulatos invencióval hatol egyre közelebb a testhez, és modellálja a teljes birtokbavételt (magyarul nagyjából így: „Nyisd ki, ó szépség, az ablakocskádat, nyisd meg az ajtót, nyisd meg a szíved...”). Maliella erotikus álma Rafaelével, miközben testén ott vannak a Madonna ékszerei, egybejátszható a Gennaróval lezajlott aktussal is: a tisztaság pusztulása a szenvedély oltárán egyszersmind misztikus beavatás is az erotikus fantáziák egymástól elzárt, de egymástól függő világába. Míg Maliella a férfiasság birtoklását várja, Rafaelé a szüzességet akarja, Gennaro pedig a női testben rejlő szerelmet. Wolf-Ferrari zenéje könnyen megközelíthető (a szerenád, illetve a pazar közjáték mindent visz), szi- porkázóan eklektikus, a verista poétikának megfelelően legnagyobb örömünkre fokozatosan válik egyre szenvedélyesebbé. A darabban népi hangszerek is megszólalnak, például a tipikusan nápolyi tricche- ballacche, illetve a putipü. Az Opera zenekarát Friedrich Haider vezényelte. A művet két szereposztásban ősztől ismét láthatja a pozsonyi közönség. Csehy Zoltán E lhunyt szerdán Sir Nicholas Winton, aki a II. világháború kitörése előtti utolsó hetekben több száz kelet-európai zsidó kisgyereket menekített Nagy-Britanniába a fenyegető holokauszt elől. Sir Nicholast 106 esztendős korában érte a halál. Az 1909-ben született fiatal brit tőzsdei alkusz 1938-ban Csehszlovákiában járt és látta a németek elől menekülők táborait. Ezután kezdett hozzá először a prágai brit nagykövetségről, majd egy prágai szállodában felállított irodából, végül pedig Londonból a mentőakció megszervezésének. Elérte a brit hatóságoknál, hogy fejenként 50 fontos - akkoriban kisebb vagyonnak számító - „hazatérési biztosíték” ellenében Nagy-Britannia befogadja az üldöztetésnek kitett gyerekeket. Ezt egy 1938-ban elfogadott brit törvény tette lehetővé, amely engedélyezte 17 évnél fiatalabb menekültek beutazását, azzal a feltétellel, hogy a befogadó családok vagy a menekülést szervezők letétbe helyeznek annyi pénzt, amennyi a befogadott gyerekek majdani hazatérésének költségeit fedezi. Wintonnak - akit gyermekmentő tevékenységéért II. Erzsébet királynő 2003-ban lovagi rangra emelt - kilenc hónap alatt összesen 669 zsidó gyereket sikerült Prágából Londonba juttatnia a brit kormány engedélyével. A gyerekeket brit családoknál helyezték el; egyikük Cseh tisztelői a prágai Főpályaudvaron álló emlékműnél emlékeztek a brit gyerekmentőre sem látta többé hátrahagyott szüleit és családtagjait. Sir Nicholas éppen a legnagyobb létszámú menekültcsoportot szállító vonat indulásának 76. évfordulóján hunyt el. A Prágából 1939. július 1-jén indult vonaton 241 gyermek utazott. Az utolsó, kilencedik vasúti szerelvénynek 1939. szeptember 3-án kellett volna elindulnia a csehszlovák fővárosból - azon a napon, amikor Nagy- Britannia hadat üzent Németországnak de az a vonat már nem hagyhatta el a prágai pályaudvart. A rajta levő mind a 250 gyermek eltűnt; sorsuk azóta sem ismert, nagy valószínűséggel koncentrációs táborokban pusztultak el. Hat évvel ezelőtt, a gyermekmentő akció 70. évfordulóján - Sir Nicholas Winton 100. születésnapja után — egy gőzmozdony vontatta emlékszerelvény futott be a londoni City közepén lévő Liverpool Street pályaudvarra, ugyanoda, ahová hét évtizeddel korábban a menekült gyerekek is érkeztek. Az a vonat is Prágából indult, a német és magyar vasúti kocsikból álló szerelvényen az egykori meSir Nicholas Winton 2009-ben, százévesen a londoni Liverpool Street pályaudvaron fogadta a gyermekmentő akció 70. évfordulója alkalmából Prágából indított emlékszerelvényt (SiTA/AP-felvétel) nekülők járták ismét végig három nap alatt az életet jelentő utat, családtagjaikkal együtt. A szerelvényt a londoni pályaudvaron annak idején Sir Nicholas fogadta, több száz emlékezővei együtt. Az agg embermentő személyesen üdvözölte az érkezőket, akik közül sokat hetven év után akkor látott ismét először. Tony Blair volt brit kormányfő egy ízben „a brit Schindlerként” méltatta Sir Nicholas Wintont, a több ezer üldözött zsidót megmentő egykori német üzletemberre, Oskar Schindlerre utalva. (MTI) Elhunyt Sir Nicholas Winton, a gyermekeket mentő „brit Schindler”
