Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)

2015-07-04 / 153. szám, szombat

www.ujszo.com SZALON ■ 2015. JULIUS 4. 21 Álmodom, tehát vagyok „Olvasóim, besúgóim, véssétek jól az eszetekbe, mit jelent a szabadság! Azt, hogy választhatok rosszul” - fi­gyelmeztet a Hotel Sapiens és más irracionális elbeszélések című mű narrátora. A regényszerűen egymás­ba fűzött történetek elsősorban arra a kérdésre keresik a választ, hogy mi az, ami az embert emberré teszi, más élőlényektől, illetve a tárgyak­tól és a gépektől megkülönbözteti. A magyar olvasók is megszokhatták már, hogy Leena Krohn általában filozofikus kérdésekkel szembesít novelláiban, regényeiben, de még a gyerekeknek írt történeteiben is; ez jellemzi például az Angyaltrombita című kisregényt vagy A Nap gyer­mekei című gyerekkönyvét is. A népszerű finn írónő legújabb könyve tulajdonképpen olvasmá­nyos formában megírt kézikönyv az emberről és az emberen túli dol­gokról. Szó esik benne a józanság és az őrület közti határ elmosódásáról, a központi idegrendszer nélkül is működő növényi intelligenciáról, az emberi akarattal nem rendelkező géplények erkölcseiről, az árnyék­létről, az álomképek tükrözéséről, túlvilági üzenetekről és az emberi faj közelgő kihalásáról. A szöveg mindvégig valóság és fantasztikum között lebeg, gyerekkori, fiatalkori emlékek, egy furcsa hotel (mely ugyanannyira lehet elmegyógyin­tézet és menedékház is) lakóinak leírása, hétköznapi (ugyanakkor a furcsa alaphelyzetből fakadóan korántsem megszokott) történések kapcsolódnak egymáshoz moza- ikszerűen, egy olykor elborzasztó, olykor rezignációval eltöltő látomás keretei közé illesztve. A fő cselek­mény a jövőben, az ember által felépített világ elpusztulása után játszódik, mikor az önállósodott gépek tartják megfigyelés alatt az emberi faj pár fennmaradt egye- dét. Az egyes idődimenziók között azonban létezik átjárás, a múltból nemcsak emlékképek, látomások, álmok jönnek elő, hanem valódi­nak tűnő üzenetek is. A hotel lakó­inak előadásokat tartó, szimuláció­val életre keltett filozófusok, valaha élt személyek másodpéldányai saját múltjuk és jövőjük közt lebegnek (Descartes például saját korábbi nézeteivel homlokegyenest ellenke­ző nézeteket vall: a „gondolkodom, tehát vagyok” tételt az „álmodom, tehát vagyok” jelmondatra cserél­te). Leena Krohn elsősorban az átmeneti formák leírásában reme­kel. Különösen hatásos a növénnyé változó ember képe: a Természet­filozófiái Társaságban a növények lelkivilágáról előadást tartó férfiról fokozatosan kiderül, hogy maga is növény, torkát fekete pettyek borít­ják, mint az azálea virágát, utolsó szavai pedig már a száraz levelek zörgésére, az ágak suhogására em­lékeztettek. Hasonló átmeneti for­mák a Hotel Sapiensben felszolgált ételek is: az egyik lazackinézetű, a másiknak királyrákszaga van, ho­lott mindegyik ugyanabból a mes­terséges alapanyagból készül. A Hotel Sapiensből korábban a Magyar Lettre Internationale finn tematikus számában olvashattunk részleteket (2013. ősz), Kovács Ottilia fordításában. Mivel a kötet­ben Molnár Csilla ezeket a részlete­ket (a 3. és a 21. fejezetet) is újrafor­dította, érdemes összevernünk a két fordító stílusát. Mindkét fordításba megéri beleolvasnunk: míg Kovács Ottilia fennköltebb szóválasztással, szokadanabb szerkezetekkel teszi emelkedettebbé, klasszikusabbá a szöveget, addig Molnár Csilla a hétköznapi beszélgetések modorát leképezve próbálja felmutatni a re­álisban, a valósban rejlő különlege­set. Leena Krohn szövege mindkét megközelítéshez alapot szolgáltat: ez is a mű sokrétűségének lehet a bizonyítéka. Leena Krohn: Hotel Sapiens és más irracionális elbeszélések. Fordította: Molnár Csilla, Typotex, 2015. 172 oldal. A hatalom elborzasztó ereje Jövővíziók helyett a múltban keres fogódzókat a ma megértéséhez a finn-észt családból származó Sofi Oksanen, akit sokan a mai északi írók közül a legjobbnak tartanak. Oksanennek Magyarországon is nagy rajongótábora van: magyarul először a Mai finn drámák című kötetben olvashattuk főművének számító drámáját, a Tisztogatást, majd ennek regényváltozata után sorra jelentek meg korábbi prózái is (Sztálin tehenei, Baby Jane). Az Észtország történelmének három fázisát (a második világháború, a szovjet megszállás ideje, az ország önállósulásának időszaka) női sor­sokon, egy család három generá­ciójának szerepeltetése révén be­Leena Krohn HOTEL SAPIENS anam VUáfiródstidm sei, Tatu és Patu a széria legújabb részében a múltból keresnek ins­pirációkat. Az idei Könyvhétre megjelent Tatu és Patu trükkös találmányai az idők során tulaj­donképpen a Tatu és Patu fura masinái című kötetet írja felül. Vannak a két kötet között átfe­dések, ezúttal azonban a kreatív találmányok más-más történelmi időkbe helyeződnek. A reggeli- készülődés-automatából (mely eredeti változatában olyan gyere­keknek ad humoros motivációt, akiknek általában nem akaródzik felkelniük és a felnőttek utasításai szerint mosakodniuk, reggelizni­ük, öltözködniük) ezúttal ókori egyiptomi reggelikészülődés-auto- mata lesz. Ez utóbbiban különbö­ző öltözékek közül választhatunk (földműves, írnok, főpap, múmia, királynő, fáraó), a reggelire tálalt ételek között áldozati kenyér, grá­nátalma és datolya van, a smin­keléshez hozzátartozik a szemöl­dökkiszedés, és elmaradhatatlan tartozékok a parókák, az ékszerek, az álszakállak is. Egy hibrid világban találjuk ma­gunkat, mely a komoly dolgokkal, az iskolai tudásanyaggal játszott vagány és pimasz játékokat kedvelő gyereket remekül elszórakoztatja, ugyanakkor mindenfajta erőltetés KEMÉNY KÖTÉS Növények, gépek, emberek Négy finn könyv Polgár Anikó könyvespolcáról mutató Tisztogatás után Oksanen újabb nagyregénnyel jelentkezett (Kun kyyhkyset katosivat, 2012), melynek két évvel később a magyar fordítását is kézbe vehettük (sőt, a 2014-es Budapesti Könyvfesztivá­lon díszvendégként Magyarorszá­gon tartózkodó írónővel dedikál- tathattuk). A Mikor eltűntek a galambok sok­kal merészebben ugrál az idősíkok között, mint az előző Oksanen- regények, ráadásul a nevek többféle használata révén a személyek kilétét is elbizonytalanítja, az olvasótól ezért nagyobb befogadói erőfeszí­tést igényel. A regény egy házasság kudarcát, az egyéni sorsok derékba -törését, a háborús traumák hatását mutatja be, miközben a női ki­szolgáltatottság, az egyéni és nem­zeti behódolás és az alárendeltség kérdéseit is tárgyalja. Mindezek hátterében ott a hatalom látha­tatlan, ám a kiszolgáltatottakkal szemben mindig hatékony, éppen ezért elborzasztó ereje. A hatalom­nak behódoló beszédmódhoz az identitások és a nevek cseréje társul: az egyik kulcsszereplő, Edgar pél­dául Észtország német megszállása idején észt nevét németre cseréli (Eggen Fürst lesz), majd a szocia­lista időkben múltját eltörölve Parts elvtársként ír „tényfeltáró”, valójá­ban a tényeket meghamisító köny­vet a fasiszta megszállásról. Sofi Oksanen: Mikor eltűntek a galambok. Fordította: Bába Laura, Scolar, 2014. 352 oldal. Tiberius és a fültisztító pálcika A népszerű finn gyereksorozat hő­Soron eí ä három Ottó nélkül tanítja is. A keveredés mér­tékét jól mutatja az a lapos glóbusz, mely az emberi találmányok törté­netéről olvasó fiúk asztalán áll: ez alapján a világ közepén (az ókori elképzelésekkel összhangban) a Földközi-tenger áll, északi partjai­nál Thrákiával, keleten Kolkhisszal és Perzsiával, a Földközi-tengertől délre viszont (nyilván a magyar fordító leleményéből is adódóan) a hatalmas területű Tiszaújváros található. Hasonló módon ke­verednek az antik találmányok a későbbiekkel: a cserélhető római császárszobor egyes elemeit (az új császár orrát, száját, fülét) daruval rakják a helyére, miközben négy hordár egy nagyméretű műanyag fültisztító pálcikával a vállán köze­ledik Tiberius épp felhelyezendő szoborfüléhez. Tatu és Patu ezúttal nemcsak já­tékötletekkel látja el a gyerekeket, hanem egy sok fantáziával megírt- megrajzolt történelmi olvasóköny­vet és képeskönyvet is a kezükbe ad. Időrendben a kőkorszaktól az ókoron, a középkoron és a rokokón keresztül jutunk el az ipari forra­dalmak találmányaihoz, melyeket a két furavári feltaláló természete­sen még továbbfejleszt. Napjaink fontostelefonja után a jövő töltőál­lomást, okosszövetet és hordozható padtáskát is magába foglaló iskola­köpenye következik: így tágulnak ki az ismert történelem határai a csak képzelettel megragadható di­menziókba. Aino Havukainen - Sami Toivonen: Tatu és Patu trükkös találmányai az idők során. Fordította: Bába Laura, Cerkabella, 2015. 44 oldaL Testvér helyett kutyát, kutya helyett barátot Sári - Tiina Nopola és Mervi Lindman könyvsorozatának gye­rekhőse - egy aktív és energikus kislány, akinek kistestvérre, házi kedvencre, de főként több odafi­gyelésre lenne szüksége. A Sári-so­rozatot (a finn eredetiben Siiri) kez­detben az írónő kislányának óvodai emlékei ihlették: a kislány óvodai csoporttársai között ugyanis három Ottó nevű kisfiú is volt. A Sári és a három Ottó a sorozat első kötete (finnül 2002-ben jelent meg), és a gyerekek megismerkedésének tör­ténetét meséli el. Sári mindenáron kistestvért vagy legalább egy kutyát szeretne, a játszótéren ehelyett há­rom Ottó nevű kisfiúval (egy kicsi Ottóval, egy középső Ottóval és egy nagy Ottóval) barátkozik össze, akik megígérik neki, hogy segíte­nek kutyát keresni. Sári története­it mind a magyar, mind a szlovák olvasók nemrégiben vehették ke­zükbe (a szlovák fordítás Zuzana Drábeková, a magyar Kovács Ottilia munkája), s bár a köteteket nem ugyanolyan sorrendben kezd­ték kiadni, mint ahogy eredetileg megjelentek, a Sári és a három Ottó szükségszerűen az elsők között sze­repel. A magyar kiadó a nyitó kötet mellett (nyilván a magyar olvasók focirajongására számítva) az erede­tileg 2011-es Sári gólt lő című részt választotta a sorozat bemutatkozó köteteként. A Sári és a három Ottó olvasható a gyermeki és felnőtt kommunikáció különbségeinek történeteként: a félreértések fakadhatnak a gyerek eltérő időérzékeléséből, a birtoklás­ról, az összetartozásról alkotott kü­lönböző vélekedésekből, de főként abból, hogy a gyerekek egészen más dolgokat tartanak fontosnak, mint a felnőttek Sári úgy képzeli, hogy. az akaratával olyan dolgokat is befolyásolni tud, amelyek nem rajta múlnak, s azt hiszi, hogy a külső körülmények módosítása ré­vén a lényegi dolgokat is meg tudja változtatni. (Ezért vásárol például mérhetedenül sok kutyatápot, ab­ban a reményben, hogy akkor ku­tyája is lesz.) A jó pszichológiai érzékkel megírt, bájos humorú Sári-történetekhez nemcsak adalékul szolgálnak Mervi Lindman rajzai, hanem a szöveg­gel egyenrangú világra nyitják rá a szemünket, felerősítve a humoros dimenziókat. Az egyik képen példá­ul a saját kutyára vágyakozó Sári áll az ablakban; egy emelettel feljebb a mindent a kutyájával együtt csináló szomszéd néni leselkedik, természe­tesen most is kutyástul, s kendőjén a csat ugyanúgy jobbra-balra áll, akár kutyájának fülei. A park, amelyre rálátnak, kifigurázza ezt a kutyaőrü­letet: bár a tábla szerint kutyát sétál­tatni tilos, a park hemzseg a kutyák­tól, a macskák pedig a környező fák ágain ülnek csapzottan, az egyik könyvvel a mancsában. Egy bicikli­ző férfi, aki szintén kutyát visz a cso­magtartón, úgy fordítja hátra a fejét száznyolcvan fokos szögben, hogy, akárcsak a kutyája, ő is mosolyogva nézhesse a gazdáját kis híján felbo­rító, pórázon sétáltatott kutyalányt. Ember és állat egymáshoz idomul: a kutya azonban láthatólag csak pót­lék, és az emberi kapcsolatok hibáit leplezi el. Tiina Nopola - Mervi Lindman: Sári és a három Ottó. Fordította: Kovács Ottilia, Kolibri Kft, 2014. 40 oldal. A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina, Telefon: 02/59233 427. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12,814 64 Bratislava 1.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom