Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-15 / 136. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 15. Közélet 3 Andrej Kiska: „Senki sem akarja, hogy a kormány és a köztársasági elnök között veszekedés legyen. Abból van elég a parlamentben" Eddig nem hallott kisebbségi panaszokat Andrej Kiska (Somogyi Tibor felvétele Andrej Kiska egy éve Szlovákia államfője. Milyen volt ez az egy év, milyennek lát minket? Interjú az elnökkel. LAJOS P. JÁNOS MÓZES SZABOLCS Éppen egy éve iktatták be hivatalába. Az elképzelései szerint telt el ez az egy év? Nagyrészt igen, de van sok olyan dolog, amit csak akkor tudtam meg, amikor beléptem a hivatalba. Az elképzeléseimnek megfelelően alakultak a dolgok azokon a területekeiij amelyekről a megválasztásom előtt beszéltem. Tudtam beszélni szakemberekkel az oktatásügy, az egészségügy, az igazságszolgáltatás területéről. Megerősítették azt a meggyőződésemet, hogy ezek azok a témák, amelyek az embereket közelről érintik, érdeklik, és ezek a problémák sokaknak szenvedést okoznak. Meggyőződtem arról is, hogy van sok szakemberünk, akik képesek ezeket a problémákat megoldani, csak a politikának hátrább kellene húzódnia, és hagynia kell dolgozni azokat, akik értenek hozzá. Nem számítottam azonban arra, hogy ennyi sok időmet viszi majd el a reprezentatív része a hivatali teendőimnek, amikor képviselnem kell az országot belföldön és külföldön egyaránt. A választások előtt jelentősebb aktivitást ígért. Például a CT-botrány során, vagy legutóbb a Váhostav-ügyben talán többet is tehetett volna. Minden ügyben, mint például a családról szóló népszavazás, a Váhostav, a 2. nyugdíjpillér, az őszi parlamenti helyzet a CT-botrány után, mindig a tisztesség és az erkölcs szabályait betartva próbáltam reagálni. A köztársasági elnök már az utolsó állomás, a legmagasabb közjogi méltóság, ezért nem szabad kapkodva, elhamarkodottan reagálnia, nem lehet túlságosan aktív, inkább nyugtatnia kell a társadalmat, a megosztás helyett a kapcsolatok építésére kell összpontosítania. Minden témában, a Váhostav esetében is elmondtam a véleményemet. Az egészségügyről nagyon élesen kifejtettem az álláspontomat, más témákban inkább arra összpontosítottam, hogy elmagyarázzam a helyzetet, megszólítsam az illetékeseket, kapcsolatokat építsek. Tehát nem számíthatunk arra, hogy a következő időszakban aktívabb lesz az egyes botrányok esetében? Az általam fontosnak tartott és sok esetben fájdalmas társadalmi témák esetében, ha úgy látom, hogy meg kell szólalni, akkor mindig szólni fogok. A választások után sokan úgy képzelték, hogy az elnök lesz majd a faltörő kos az ellenzék kezében, és állandóan bírálni, támadni fogja a kormányt. Én már kezdetben kijelentettem, hogy ez így nem fog működni. Vannak olyan esetek, amikor támogatom a kormányt, de vannak olyan esetek is, amikor kifejezem elégededenségemet. Az alkotmánybírák kinevezésének elutasítása volt az első ügy, amikor összerúgta a port a kormánnyal. Egy éve azt mondta, hogy rendszeresen találkozni fog a kormányfővel. Milyen gyakran beszélgetnek? Havonta egyszer hosszabban beszélgetünk, de más alkalmakkor, például a miniszterek kinevezésekor is szót váltunk, és szükség esetén telefonon is tájékoztatjuk egymást. Milyen a viszonya a miniszterelnökkel? Konstruktív. Ő is tudja, én is tudom, hogy az országot irányítani kell. Senki sem akarja, hogy a kormány és a köztársasági elnök között veszekedés legyen. Abból van elég a parlamentben. Az elmúlt egy évben több, a kormánynak fontos törvényt nem írt alá, kérte módosításukat, a legutóbb éppen a minimális nyugdíjról szóló törvényt küldte vissza a parlamentbe. Ezek hogyan befolyásolják az önök viszonyát? Valóban vannak olyan témák, amelyekben eltér az álláspontom a kormányétól. Ilyen esetben konzultálok a miniszterekkel is, de tiszteletben tartom, hogy a parlamentnek joga van megtörni az elnöki vétót, és újra elfogadhatja a jogszabályt. Én a véleményemet vállalom, nyíltan elmondom, a végső szót úgyis a választó mondja ki. Már említette a CT-bot- rányt, az egészségügy problémáit. Elégedett azzal, ahogyan a kormány kezeli ezt az ügyet? Nem, amint azt már mondtam, az egészségügyben alapvető változásokra van szükség, olyan embereket kell kinevezni a megfelelő posztokra, akik szakmailag és emberileg is megállják a helyüket. Ez nem történt meg. Figyelem az egészségügyi miniszter tervezett intézkedéseit, de úgy látom, hogy az alapvető fordulat, amelyre szükség lenne, nem történt meg, azt sem látom, hogy készülőben lenne. Mit tart Szlovákia legfőbb problémáinak? Mindenképpen az oktatásügyet említeném. Az közoktatás helyzetét, kevesen választják a pedagógusi pályát. De rossz állapotban van a középfokú oktatás és a felsőoktatás is, sok főiskola csak munkanélkülieket képez, vagy raktárosokat Németországba, Angliába. Az oktatás fontos, mert amilyen helyzetben ma van, holnap olyan lesz az országunk. Sok külföldi befektetővel találkoztam - amikor megkérdeztem őket, miért éppen Szlovákiába jöttek, elmondták: az emberek miatt. Szlovákia már régen nem a legolcsóbb ország az Európai Unióban, ha új befektetőket akarunk idevonzani, nagyvállalatokat szeretnék itt letelepíteni, akkor képzett emberekre van szükségünk. Sajnos az oktatás mai helyzete miatt ez nem lesz könnyű. A másik fontos probléma, hogy hatalmasak a regionális különbségek az országban. Rozsnyó környéke, Gömör, Zemplén - itt mind rendkívül magas a munkanélküliség, ha ezeket Pozsonyhoz hasonlítjuk, amely az öt leggazdagabb régió közé tartozik az unióban, akkor látjuk az óriási különbséget. Nem látom azokat a változásokat, amelyek javítanák az ott élők helyzetét. A fiatalok elhagyják a leszakadó régiókat, csak az öregek maradnak. Rendkívül sok szomorú város, település van, ahol alig találunk fiatalokat. Elég, amit a kormány a különbségek csökkentése érdekében tesz? Nem, egyáltalán nem elég. Tudom ugyan, hogy a következő szociális csomag része valamiféle terv a regionális különbségek csökkentésére, kíváncsi vagyok, hogy ez milyen eredményt hoz. De ezekben a régiókban nem lehet arra várni, hogy majd letelepszik ott, például Rozsnyón egy nagy befektető. Ez szinte irreális. Olyan körülményeket kell teremteni, hogy a kis- és közepes vállalkozók meg tudjanak élni, munkahelyeket tudjanak teremteni. A másik politikai térfélen lát olyan pártokat, amelyeknek vannak elképzelései ezeknek a problémáknak a megoldására? Nem akarom a választások előtt a politikai pártokat értékelni. Nem az egyes pártokra gondoltam, csak úgy általánosan a jobboldalra. Nem ismerem a pártok választási programjait, nem tudom most megmondani, hogy van-e a másik oldalon komplex program ezeknek a problémáknak a megoldására. A választások közel vannak, köztársasági elnökként minden mondatomat fel tudnák használni. Kilenc hónap múlva lesznek a választások. Van valamilyen elképzelése arról, hogy milyen kormány állhat fel jövőre? Nincs, várjuk meg a választásokat. Még nagyon hosszú idő van addig, én az eredményt tiszteletben fogom tartani. Említette, hogy megszólalt a család védelméről szóló népszavazás alkalmával. Idén ugyan nem lesz Pozsonyban meleg büszkeség menete, de ha lenne, részt venne rajta? Nem, nem vettem részt sem az élet menetén, és nem vennék részt ezen sem. Három hónappal ezelőtt megjelent egy térkép a Denník N-ben arról, merrefelé járt az első nyolc hónapban. Dél-Szlovákia fehér folt volt. Most, közel egy év után sikerült eljutnia Párkányba, Komáromba. Miért csak most? Kinevezésem után kialakítottuk a látogatások ütemtervét. Először Árvában, aztán Zemplénben és Sárosban. voltunk, majd Zólyom környékén jártunk, most pedig Délnyugat- Szlovákiában. Az országot tíz régióra osztottuk, dél a negyedik volt a sorban. A komáromi út után azt írta a Facebook-profiljára: „A szlovákok és a magyar kisebbség viszonyáról nem szeretnék írni. Nem találkoztam senkivel sem, akinek a legkisebb problémája is lenne.” Tudja, miért veszélyesek az ilyen kijelentések? Komáromban azt mondta nekünk a polgármester: .Ahogyan figyelem, milyen gondok vannak a nagyvilágban, azt szoktam mondogatni, eljöhetnének hozzánk megnézni, hogyan lehet békésen egymás mellett élni.” Nálunk, Szlovákiában annyira példás az együttélés. Tény, hogy a magyar kisebbség tagjainak is vannak gondjaik, ám ezek alapvetően ugyanazok, mint az ország más, hasonló problémákkal küszködő részeiben élőké: kevés a munkalehetőség, a fiatalok elvándorolnak. A hazai magyar politikusok szerint Dél-Szlovákiát a kormány elhanyagolja. Hogyan látja: eleget tesz a kormányzat azért, hogy a magyarlakta régiókban is legyen elég munkalehetőség? Több más régióban is hasonló problémák vannak. Pont üyen kérdéseket kaptam Sztropkóban vagy Felsővíz- közben. Minden egyes magas munkanélküliséggel küszködő kisvárosban ezt a kérdést szegezik nekem, mindegy, hogy szlovák vagy magyar a polgár- mester. Az egyik legfőbb probléma az infrastruktúra hiánya. A kormány szempontjából a leglényegesebb prioritásnak a régiók közötti különbségek ki- egyenlítését tartom. Erről a kérdésről ismételten beszélgetni fogok a miniszterelnökkel. Az egyik dolog a szociális és a gazdasági helyzet. Tudatosítja ugyanakkor, hogy itt specifikus kisebbségi problémák is vannak? A kisebbségi identitás megőrzésével kapcsolatos gondok. Erről a kérdésről gyakran diskurálok Kiss Csabával, a mostani dél-szlovákiai utamon is figyelmesen hallgattam az embereket. Tudom, hogy prioritás az oktatásügy, hogy a gyerekek anyanyelvükön tanulhassanak. A komáromi egyetem létrehozása ebből a szempontból nagyon jó lépés volt. Ezen az úton kell tovább haladni. A saját tradíciók megőrzése gazdagítja Szlovákiát is. Nagyon figyelmesen hallgattam a mostani utamon az em- _ berek véleményét, ám ilyen jellegű problémára nem mutattak rá a vendéglátóink. Visszatérve a FB-bejegyzé- sére. Ez azért lehet probléma, mert azt a klisét erősíti, miszerint itt minden rendben van, csak a politikusok találgatnak. Közben húsz év alatt eltűnt 110 ezer magyar, ezt pedig a magyar közösség jelentős problémának látja. Érdekes kérdés, hogy hogyan látja ezt a magyar közösség, ha bántja őt, akkor rá kell kérdezni az okokra. Erről már beszélgettünk egy korábbi interjú során is. Számomra államfőként az a lényeges, hogy nemzetiségre való tekintet nélkül minden polgár jól érezze itt magát, hogy az emberek meg tudják valósítani álmaikat, hogy itt éljenek, ne akarjanak kivándorolni. Nem kellene ezzel valamit kezdenie a kormánynak? Hogy ne zsugorodjanak, ne tűnjenek el a kisebbségek? Amikor utam során kérdeztem az embereket, milyen gondjaik vannak, államfőként miben segíthetek, az infrastruktúráról, a munkanélküliségről, az oktatásügyről, az egészségügyről beszéltek. Ami az álláskeresést illeti, hangsúlyozták, hogy akik magyarul tudnak, előnyben vannak, mivel Magyarországon is munkát tudnak találni. Hogyan látja a hivatali kétnyelvűség problémáját? Van rá törvény, ám a gyakorlatban sokszor nem működik. Ha rendszerhibáról van szó, akkor foglalkozni kell vele, ha személyes mulasztásról, az megint más. Még ha Párkányban vagy Komáromban a polgárokkal való találkozás során ez nem is hangzott el, fontos témáról van szó, mivel a törvényeket be kell tartani. A hivataloknak a polgárokat kell szolgálniuk. Tanácsadói közül kikkel beszéli meg a kisebbségi ügyeket? Martin Bútorával, a külső tanácsadók közül pedig Kiss Csabával. Nem tervezi, hogy belső kisebbségi tanácsadója lesz? Csabával gyakrabban találkozom, mint a belső tanácsadók egy részével. Bútora úr pedig nagyon jól ismeri ezt a történetet, a kisebbségek drukkerének is nevezhetnénk. A dél-szlovákiai utat is vele terveztük. A szlovák-magyar kérdésben legutóbb František Mikloškóval, Rudolf Chmellel és Hunčík Péterrel egyeztettünk, részletesen körbejártuk ezt a kérdéskört.
