Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-11 / 133. szám, csütörtök
1101 Horsász 2015. június • www.ujszo.com ÚJ szó HOBBI I Görbüljön a bot! A természet „leigázása” Izgatottan megyek a szokott helyemre, a kis, hathektáros halastó eldugott öbléhez. Vajon változott-e a hely tavaly ősztől? Ott vannak-e a pontyok a szokott helyükön? Étvágyuknál vannak-e? Itt rajtam kívül senki sem pecázik, sok a víz fölé lógó nyárfa- és fűzfalomb, a part mentén gazos is a terep, ami a horgászok többségét riasztja. Hogy éppen az ilyen helyet kedvelik a nagy halak? Jobb a kigyúrt helyen fej fölött besuhintani a szereléket, lehetőleg a tó közepébe, lehuppanni a nyugágyba, és várni a szerencsét. Itt, az öbölben meredek a part, lent a kis, háromlábú széknek is alig akad hely, azt is sokáig kell helyezgetni, hogy ne billegjen. Jószerivel csak guggolni lehet vagy ácsorogni, és rövid zászlóval, alulról dobni a bokrok elé. Kicsit nomád viszonyok, viszont a guggoló, ücsörgő, magányos horgász takarásban marad, szinte beleolvad a falatnyi természetbe, s megvan az illúziója, hogy kiszakadt a város forgatagából. Amint odaérek az öbölhöz, földbe gyökerezik a lábam. Valaki rendet csinált! Fogta magát, és letarolta a partot, kivágta a bokrokat, kisebb fákat, a partoldalba pedig lépcsőket vágott. Eltűnt a fejem fölé boruló lombsátor, amely enyhet adott a tűző nap ellen, és megszűnt a hely intimitása. Mintha egy belvárosi utca kirakatában rakodnék le. Valami barom, csak azért, hogy kényelmesen nagyot tudjon dobni, a feje fölött, minél messzebb, tönkretette a tó egyetlen érintetlen részét. Olyan ez, mintha az építési területen a szükséges száz négyzetméter helyett egy négyzetkilométert dózerolna le a beruházó, hogy elférjenek a daruk meg az építőanyag. De amikor felépül a ház, a munkagépek elvonulnak, a cég rendet tesz maga után. Itt meg pusztaság maradt. Úristen, hány év kell hozzá, hogy itt újra kihajtson a csalán, az útilapu, szárba szökkenjenek a fűzfák földben maradt gyökerei? Keserűen tapicskolok, és azon morfondírozok, hogy más helyet keresek. De hol? Pár éve egy másik, nagyobb tavon ugyanígy intézte el valaki a csöndes kis zugot, ahová szívesen jártam. Pont azokat a fákat vágta ki, amelyeknek árnyéka reggelente ott tartotta a pontyokat. De az nagyobb tó volt, ott egyszerűen kerestem egy új érintetlen helyet. De itt? Már csak az hiányzik valami fafejű boldogságához, hogy lebetonozza az egész partot. Én meg kereshetek megint egy másik tavat, (kövi) T ■ Rejtelmes kis halastó wm mm Rapszodikus randevúk Ballagok az ösvényen, és kérdeni az ott pecázó sporikat: kapnak-e a halak? Nem igazán, kapom a válaszokat. A többség szereti eltitkolni a zsákmányt, nehogy valaki rákapjon a helyére, de most valóban nem látok vízbe lógó szákokat sehol. H irtelen jött a felmelegedés, ráadásul a víz szintje is magas a múltkori esők után. Legalább fél méterrel több víz van a tóban, mint a szokásos. A kis betonmólóról normális körülmények közt nehéz elérnem a vizet, ha kezet akarok mosni, most fél lábszárig érő víz borítja, nem tudok kimenni a végére. Jobb híján bent maradok az elején, onnan kell próbálkoznom, mélyen a fák alól. Ebben az a zavaró, hogy a háromhatvanas bottal nem tudom úgy navigálni a halat, ahogy szeretném és kívánatos lenne. Már ha fogok. Ha egyáltalán lesz kapás. Hétágra süt a nap. Behintek két félmaréknyi mézes kukoricát a bokrok elé, és szerelek. A szokásos módszerrel próbálkozom: háromlibrás bot, harmincas monofii zsinór, könnyű, másfél grammos wagler-úszó, a négyes horog fölött tíz centire 0,8 grammos cseppólom, amely a fenéken tartja a két szem kukoricát a bele bújtatott horoggal. Röppen a horog a kukorica után, pár centire a bokrok szélétől. Az úszó piros bóbitája hamar kidugja a fejét, s megállapodik. A horog jó helyen van. Most már csak az a kérdés, előbúj nak-e a potykák az illatos kukoricára? Ezúttal nem hoztam esőgilisztát, pedig itt főleg azzal szoktam a nagyját elcsábítani, de a kereskedők elaludták a szezont, a boltban csak a fejüket rázták. Mindegy, megteszi a kukorica is, ha étvágyuknál vannak. Egyelőre - unokám szavaival élve - nem vannak. Várok türelmesen. Vagy húsz perc eltelik, mire megpillantom az első pörsenéseket a bokrok előtt. Nocsak, mégis megéheztetek? Aztán a bóbita mellett is megjelennek az apró buborékok, és kisvártatva az úszó is meg-megbillen, ahogy hozzáérnek forgolódás közben a halak. Felgyorsul a szívverésem: ilyenkor szokott jönni a kapás, jön is, lebukik az úszó. A bevágás nehéz súlyba akad, de a szerelék azonnal kivágódik a vízből, fel a közeli bokorra. Alig tudom lecibálni. Mi történhetett? Erős halat éreztem. A választ azonnal megkapom: hitetlenkedve nézem a kihajlott horgot. Ennyit a márkás, sokat reklámozott horgokról. Gyorsan cselérek, a négyes helyett füles kettest kötök fel egy biztonsági clinch- csomóval, természetesen nem ugyanazt a márkát. Ez már leszerepelt mára. Ugyanoda pöccintem a szereléket, ahol a kapás volt, és próbálok megnyugodni. A nap lassan felkúszik a horizontról, egyre melegebb van. Lekívánkozik az ing, már egy szál trikóban ücsörgők a háromlábú széken, s mert egyelőre nincs kapás, bekapok egy szendvicset egy korty kávéval. Fél szemem természetesen az úszón. Közben besuhintok félmaréknyi etetést újból, jó lenne ott tartani a halakat a horog közelében. A felszínen húsz-harmincdekás bodorkák, pirosszárnyúak úszkálnak, őket figyelem jobb híján. Hirtelen két nagy örvény előttem! Ahogy távolodnak, nem csökken a köztük levő távolság, ami legalább két méter. A nemjóját, mekkor harcsa fordult, szinte a lábam alatt! Fogtam már itt pontyozás közben egy négy-ötkilós formát tavaly, vissza is engedtem. De hogy ekkorák is laknak itt a dzsumbujban, nem sejtettem. Különben mindegy, most még védelem alatt állnak. Nem tudom, szoktak-e itt ívni, ha igen, már elvégezték a nászukat, elvirágzott az akác. Majd néhány hét múlva megpróbálkozom velük. Telik-múlik az idő, a pörse- nések rapszodikusan jönnek a felszínre, ott mozognak a halak, de valamiért kerülik a horgot. Ilyenkor agyai a horgász: túl durva a szerelék? Finomabbal öngyilkosság próbálkozni, jó pár halat veszítettem már itt, igaz, fogtam is, hat-nyolcki- lósakat, sőt egy tizenhármas tükröst is. Hosszú tapasztalat után alakult ki a mostani szerelék. De nicsak, mocorog az úszó! Aztán billegve elindul.
