Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-01 / 76. szám, szerda
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 1. www.ujszo.com FULVIDEK Panda Bear Meets the Grim Reaper JUHÁSZ KATALIN Ez az idei év egyik várva várt lemeze az electro-szcé- nán belül. Nagynyomás lehetett a Panda Bear név mögött megbúvó Noah Lennox vállán, hiszen fő projektje, az Animal Collective sikereinek köszönhetően az elmúlt években, visszahúzódó fiatalember létére, igazi indie- istenséggé avanzsált. Mindenesetre négy évig tartott, amíg Panda Bear előmerészkedett a barlangjából, ahol azért nem aludt téli álmot, hiszen Noah Lennoxnak legalább három énje van: saját néven is megjelentet lemezeket. Panda Bearként ez a negyedik albuma, mind a négy más miatt izgalmas, de itt és most nincs hely összehasonlítani őket. Legyen elég annyi, hogy a Panda Bear Meets the Grim Reaper címet viselő új korong az eddigi legpoposabb, leg- slágeresebb, legkönnyebben emészthető. Lennox felszabadultanjátszik az elektronikával, első hallásra össze nem passzoló hangsávokat, rétegeket kever egymásra, és mégis tökéletes az összhatás, akárcsak Mozartnál. A kísérletező kedv most is érezhető, ám a zseni ösztönössége helyett a tudós hozzáértése dominál a számok többségénél. Jó példa erre a Boys Latin, amely folyamatos, hipnotikus dallamismétlésen és fura elektronikus jódlizáson alapul, vagy a Mr. Noah, amely „elvontan” indul, aztán felpörög, sőt a végén nyomokban még rockzenét is tartalmaz. Minden szám tartogat valami különlegességet, finomságot. A Selfish Gene-ben az ének szinte extatikusan érzelmes, a Tropic of Cancer- ben a Diótörő hárfáit szemp- lerezi a huncut alkotó, a Crosswords-ben pedig alapként megjelenik a hiphop, amire középtempós, „ráérős” dallam kerül, hogy az összetevők lebegő, szellős zenévé olvadjanak össze. A szövegek személyesek, többnyire az élet nehézségeit ecseteli bennük Lennox, ami azért meglepő, mert ő maga legalább tíz éve rendezett körülmények közt, tisztes családapaként él Lisszabonban, Európa egyik legszebb helyén. De lelke rajta, ha úgy érzi, hogy az esti leckeírásban segédkezni nagyobb felelősség, mint mondjuk egy album dallistáját összeállítani. (Domino, 2015) Értékelés: #»<> • RÖVIDEN Kiállítják a Mad Ment Washington. A Smithsonian Intézet Amerikai Történeti Múzeumába kerül a Mad Men - Reklámőrültek című tévésorozat jelmezeinek és kellékeinek egy része. Az 1960-as években játszódó széria sztárjai, Jón Hamm, John Slattery és Christina Hendricks, valamint a sorozat alkotója, Matthew Weiner adták át a tárgyakat az intézmény képviselőinek. A múzeum szórakoztató-ipari relikviákkal foglalkozó kurátora szerint a Mad Men producerei egyedülálló munkát végeztek annak érdekében, hogy a legapróbb részletekig korhű hatvanas évekbeli reklámügynökséget varázsoljanak a képernyőre. A kellékek közt szerepel a sötét múltú reklámszakember, Don Draper védjegyévé vált szürke zakó és világos kalap, eredeti hatvanas évekbeli borotválkozóeszközök, fogkefék, üvegek és karórák. A tárgyakat az amerikai kultúráról szóló 2018-as tárlat keretében fogják kiállítani. A Mad Men utolsó évada április 5-én rajtol az AMC csatornán. (MTI) Egy film megjósolta a katasztrófát London. Hatalmas felháborodást keltett Angliában az argentin rendező-forgatókönyvíró, Damián Szifron filmje, az Eszeveszett mesék, amelynek egyébként Pedro Almodovar az egyik producere. A fekete komédia hat rövid történetet fűz egybe. Rögtön az első úgy kezdődik, hogy két utas beszélget egy repülőgépen, mígnem világossá válik számukra, hogy mindkettejüket ugyanaz az ember hívta meg az útra. Nemsokára kiderül, hogy mindenki, aki a gépen van, ugyanannak a férfinak a vendége, a pilótáé, aki bezárkózik a pilótafülkébe, majd saját szülei házának vezeti a gépet, míg az utasok kétségbeesetten próbálják rátörni a fülkeajtót. A film sztorija és a Germanwings-gép múlt keddi balesete közt hát- borzongató a hasonlóság, emiatt a brit mozilátogatók egy része kérte, hogy vegyék le a mozik műsoráról az Eszeveszett meséket, vagy legalább halasszák el a vetítéseket. Az angliai forgalmazó azonban egyes mozikban továbbra is műsoron tartja a filmet, amelyet idén a legjobb idegen nyelvű alkotás Oscar-díjára is jelöltek, (mirror, juk) Bulgakov Álszentek összeesküvése című drámája a Komáromi Jókai Színházban Tablókép parókásokkal Bulgakov Moliere-drámája mögé - némi trükközéssel - egészen formás marketing kerekíthető. Először is: adva van a művész és a hatalom konfliktusa, a megalkuvás vagy a meggyőződés melletti kiállás örök dilemmája. Aztán: van valami eredendően izgalmas abban a lehetőségben, hogy a színház önmagáról beszél. És a fentiektől nem függetlenül: alapvetően hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy egy ilyen előadás afféle jutalomjáték, pazar ajándék a szereplőknek. LAKATOS KRISZTINA Charron érsek (Olasz István), a hamiskártyás márki (Skronka Tibor), a félszemű D'Orsigni (Tóth Tibor) és XIV. Lajos (Rancsó Dezső) a komáromi előadásban (Kiss Gábor Gibbó felvételei) Nos, az Álszentek összeesküvése abban a formában, ahogy azt Martin Huba rendezésében a Komáromi Jókai Színházban láthatjuk, nagyjából ötven százalékban hozza az előfeltevéseinket. Nem könnyű és nem problé- mátlan drámai szöveg Bulgakov darabja. A „nagy konfliktus” meghatározó része a színpadi téridőn kívül zajlik, utalásokból, odavetett mondatokból tudható, miért tartja olyan fontos céljának az egyház a Tartuffe szerzőjének a megsemmisítését. Ami azon a bizonyos színpadi téridőn belül történik, jobbára személyes tragédia: Moliere házassága Armande Béjart-ral - volt szeretője (és feltételezhetően saját) lányával - megteremti a lehetőséget a fanatikus igaz- hitűek számára, hogy leszámoljanak vele. A leszámolás pedig nem csak karaktergyilkosságot jelent. A királyi kegy megvonása gyakorlatilag egyenlő a vadászengedéllyel, s az összeesküvők a primitív indulatokat felszítva gondoskodnak is róla, hogy készen álljon a penge. Martin Huba komáromi rendezésében széles tablóként ölt formát a tragédia, s ennek a tablóképnek három fő figurája van. Jean-Baptiste Poqueline Moliere (Mokos Attila), a korosodó színész és drámaíró, aki pontosan tudj a, mennyit ér ebben a világban: előadását a király 3 sou- val honorálj a, rögtönzött ünneplő költeményért viszont ötezer arannyal fizet. A darab elején a rivaldafényben sütkérező, a kegyet cinikus természetességgel elfogadó művész a végén, a minden erejét felőrlő megpróbáltatások és megaláztatások után jut el az őrület és/vagy a lázadás szélére, amikor kimondja: zsarnok. Létösszegző tanulságként pedig a „soha ne alázkodj meg, nem éri meg” tételt hagyja szolgájára, Bouton-ra. Moliererel szemben ott áll Charron, Párizs érseke (Olasz István), az önmaga abszolút igazától meg- ittasult hit képviselője, aki pragmatikus gyűlölettől hajtva hozza mozgásba a végzet fogaskerekeit. Madeleine Béjart-ral (BandorÉva) közös jelenetében elementáris erővel robban ki belőle a cinikus gonosz. Moliere és Charron érsek között, mintegy a mérleg nyelveként pedig Lajos áll, a Napkirály (Rancsó Dezső m.v.), a maga színpadán - ami az abszolút hatalom. Mintha csak egy kényes balett szereplője lenne: adni és elvenni, kegyet osztani és ítéletet mondani soha nem az érdemek függvénye, hanem a hatalom kisugárzásának melengető vagy éppen pusztító megnyilatkozása. Nem több, nem kevesebb. Az álszentek összeesküvésében hármuk egymáshoz képest felvett pozíciója teljesíti be Moliere sorstragédiáját. Ez a három főszereplős tabló Martin Huba jellemző rendezői világának kontúrjait veszi fel: a komáromi előadásban is a - jó értelemben vett - teatralitás, a színház érzékisége és a formát teremtő intellektus találkozik. A hubai világ megteremtéséhez nagyban hozzájárul az importált kreatív csapat: Jozef Ciller az impozáns színpadképpel, a játékba bevont díszletekkel, valamint Peter Čanecký a szereplők különböző szinten stilizált figuráit pontosan árnyaló jelmezeivel. Külön hála egy-két apró gegért az alkotóknak: a tram- bulinból megteremtett ágyon lezajló két ölelkezést - előbb Bárdos Judit akrobatikus félrelépését Szabó Viktorral, majd a békülős, lábrángós minimalista szexet Mokossal - nehéz lesz elfelejteni. Persze, ne legyünk igazságtalanok: kinek-kinek a maga preferenciái szerint ennél azért több élményt kínál az előadás. A megtört Moliere (Mokos Attila) A látogatókat mától okostelefonra és táblagépre letölthető alkalmazás is segíti az eligazodásban Újranyílik a torinói egyiptomi múzeum MTl-HÍR Róma. Öt évig tartó helyre- állítás után, a korábbinál majdnem kétszer nagyobb kiállítási térben, multimédiás vezetéssel és Oscar-díjas tervező által készített díszletekkel ma nyitja újra kapuit a torinói egyiptomi múzeum. A kairói után a torinói Museo Egizio a világ második legnagyobb egyiptomi gyűjteménye. A négyemeletes múzeum kiállítótere az eddigi 6400 négyzetméterről 10 ezerre bővült. A gyűjtemény csaknem 30 ezer leletet tartalmaz, ezeknek azonban csak mintegy tizede tekinthető meg. A múzeumot 1824-ben alapították Vitaliano Donáti olasz egyiptológus és az olasz királyi család, a Savoyai-ház gyűjteményeiből. Az első igazgató újabb leleteket vásárolt és további ásatásokat vezetett Egyiptomban, így alakult ki a jelenlegi kollekció. A leletek új elhelyezést kaptak: a szarkofágok most a számukra emelt csarnokban, a szarkofággalériában sorakoznak. A mozgólépcsővel összekötött négy emelet a Nílus folyását követi az Oscar-díjas Dante Ferretti tervezte díszletek között. A látogatókat okostelefonra és táblagépre letölthető alkalmazás is segíti az eligazodásban. Újdonságnak számít, hogy a fülhallgatós idegenvezetés nyelvei között mostantól az arab is szerepel. A múzeum legbecsesebb kincsei között szerepel Kha és felesége, Merit sírja. Kha III. Amenhotep fáraó építésze volt. A 18. dinasztia korából származó díszes sírját teljes felszerelésével szállították Torinóba Egyiptomból. Rendkívüli leletnek számít az úgynevezett torinói papirusz is, amely az egyiptomi uralkodók névsorát tartalmazza. A mai újranyitást azzal is megünnepli a múzeum, hogy reggel 9-től éjfélig ingyen engedi be a látogatókat.
