Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-24 / 69. szám, kedd
Hoeness a saját nagyanyját is eladta volna 11. oldal 2015. március 24., kedd, XI. évfolyam, 11. szám A Barcelona új igazolásai döntötték el a 170. El Clásicót (sita/ap, reprofotók) Itt a paradigmaváltás, beérett Luis Enrique munkája A spanyol bajnokság és a világ egyik legnagyobb derbijén a Barcelona 2-1-re verte a Real Madridot, és ezzel négy ponttal vezeti a tabellát az ősi rivális előtt, amely a legutóbbi négy bajnokijából csak egyet nyert meg. Az El Clásicókon ez volt a 67. Barca-győzelem, a Real Madrid 71 alkalommal nyert. A meccset Luis Suárez gólja döntötte el. inte minden megváltozott, mióta a két csapat legutóbb találkozott egymással. Az őszi El Clásicót még úgy is simán nyerte a Real (3-1), hogy hátrányból kellett fordítaniuk. Carlo Ancelotti csapatának fölényét jelezte az is, hogy míg éveken keresztül arról szóltak az összecsapásaik, hogy korán vezetést szerez a Real, majd a labdatartással felőrli ellenfelét,-és fordít a Barcelona - október 25-én éppen az ellenkezője történt. Az őszi szezon a Real Madrid sikereitől volt hangos, egymást követő 22 meccsen győzött a csapat, ami új klubrekord, miközben a Barcelona csak kereste önmagát: hazai pályán szenvedett meglepő vereségeket, az El Clásicón pedig nem volt ellenfele a Madridnak. Az, hogy a klub önmagát kereste, ebben az esetben több puszta szófordulatnál. A Pép Guardiola távozását követő űrt nem lehetett betölteni, sem játékosmúltját, sem edzői vízióját nem sikerült pótolni. Tito Vilanova és Gerardo Martino ragaszkodott a nagy előd elképzeléseihez, megújulás helyett a másolást választották, és emiatt nehéz is hibáztatni őket, ugyanakkor a koncepció eredendően bukásra volt ítélve, hiszen nem a sajátjuk volt. Ez nem jelenti azt, hogy rosz- szabb edzők lennének, mint Luis Enrique, de kétségtelen, hogy egyedül neki volt mersze alapjaiban megváltoztatni a csapat játékát, és nyíltan konfrontálódni Lionel Messivel. Természetesen nem volt törvény- szerű, hogy éppen az ő két új igazolása, Luis Suárez és Jérémy Mathieu góljaival nyerik majd meg a meccset, de mindenképp szimbolikus, hogy így történt. A Barca egy pontrúgás után fejjel szerezte meg a vezetést, majd a második félidőben egy tért ölelő indítást követően centerből volt eredményes - ennél atipikusabb gólokat nem is szerezhetett volna a csapat Guardiola elveihez képest. A változást egészen megdöbbentő statisztika is alátámasztja: az idei szezonban a Barcelona ugyanannyi gólt szerzett hosszú indítás után, mint az elmúlt hét (!) idényben összesen. Ha akadt gyenge pontja a Barcelonának a Guardiola-korszak alatt, akkor az a fejjáték, a fizikai jelenlét és a centerjáték volt. Ehhez képest vasárnap este mindegyikre láttunk ellenpéldát. A Barcelona az őszi meccsen is 4-3- 3-as taktikai formációban lépett pályára, a csapat összetétele most mégis egészen más volt. Akkor a középpályán Busquets, Xavi és Iniesta kezdett - a trió, amely Guardiola alatt megbonthatadan volt. Ehhez képest vasárnap már Mascheranót és Rakiticet láthattuk Iniesta mellett. Az üzenet egyértelmű: Luis Enrique fizikálisán masszívan megerősítette ezt a csapatrészt, és visszatért a 4-3-3 tankönyv szerinti értelmezéséhez. Ez kimondja, hogy a középpálya összetétele a következőképpen néz ki: szükség van egy védekező játékosra, aki szerel, ütközik és megvívja a párharcokat. Az angol terminológia szerint ő a destroyer (romboló), ezt a szerepet pedig az a Mascherano kapta, aki egyre gyakrabban kerül vissza eredeti posztjára, a középpályára, azok után, hogy évekig belső védő volt a Barcelonában. A másik középpályás a passer, vagyis aki játékával, passzaival összeköti a védelmet a támadókkal, és bejátssza a két tizenhatos közötti teljes területet. Ez korábban hiányposzt volt a Barcelonában, ezért volt szükség Ivan Rakitic leigazolására, aki minden szempontból megfelel a feladatkör követelményeinek. A hármas középpálya tankönyv szerinti utolsó embere a mator (alkotó), vagyis aki képes helyzetbe, direkt ziccerbe hozni a csapattársait, és aki a hármas legintelligensebb tagja: Andrés Iniesta. A fizikai erősödést szolgálta a 191 centiméteres Mathieu leigazolása is, aki hagyján, hogy rendre nyeri a fejpárbajokat a saját kapuja előtt, de fontos gólokat is szerez: az elmúlt négy Real elleni meccséből háromszor is betalált, mindannyiszor fejjel. A korábbi évek El Clásicóira nem az volt jellemző, hogy az eredmény határozza meg a meccs képét, hanem alapvető fútballfilozófiák ütköztek meg egymással, különösen Guardiola és Mourinho idejében, ám Luis Enrique és Carlo Ancelotti is sokkal pragmatikusabb náluk. A mérkőzés elején a Barcelona magasra feltolt védelemmel, egész pályás letámadással lehetedenítette el a Real Madrid labdakihozata- lait, ha kellett, még Iker Casillast is letámadták, csak hogy hosszú indításra kényszerítsék a Reált (1. kép). Korábban a szabad labdákért megvívott párharc nem okozott volna ekkora gondot a madridiaknak, hiszen erőfölényben voltak a katalánokkal szemben, de a már említett középpályás változtatások miatt minimum kiegyenlítődött a helyzet. Elsősorban emiatt szenvedett a Madrid a meccs első felében, és ezért nem volt folyamatos a játékuk. A vezető gól után viszont megfordult a játék képe: a Barcelona labdavesztést követően azonnal visszaállt a saját tizenhatosára, nem tartotta nyomás alatt a Reált, és ennek volt köszönhető Cristiano Ronaldo egyenlítése is (2. kép). Meglepő módon a második félidőben a taktika vagy az aktuális eredmény helyett a fizikum vette át a döntő szerepet. A Real még képes volt egy erős kezdésre, de aztán Suárez hosszú indítás után született centergólja teljesen leültette a csapatot, lelkileg és kondicioná- lisan is megtörtek. „Úgy érzem, jobbak voltunk a Barca második góljáig, de be kell valljam, azután kicsúszott a lábunk alól a talaj. Mentálisan sem voltunk egységesek, szétesett a játékunk, a végén nagyobb különbséggel is kikaphattunk volna” - értékelte a meccset a hosszú sérülésből visszatérő Luka Modrie. A katalánoknak mindenképp érdemes elgondolkodniuk a horvát játékos zárszaván. Már a Manchester City ellen is számoladanul szprták el a ziccereket, és hasonló volt a helyzet a Real ellen is. Sőt, éppen emiatt kapták az egyenlítő gólt is, miután Neymar gyámoltalan módon ziccert rontott az ötösön. Carlo Ancelottinak viszont azt lehet érdemes mérlegelnie, rotáció nélkül meddig zsigerelheti még csapatát, sztárjait. Az olasz mester egyébként sosem arról volt híres, hogy képes lenne egységesen beosztani a csapata erejét: a Milánnál eltöltött nyolc éve alatt például csak egy bajnokságot nyert a két BL-siker mellé. A spanyol bajnokságban is ebbe az irányba indult el, idén ráadásul még korábban kiszállhatnak a bajnoki címért folytatott versenyfutásból, mint tavaly. Nagy különbség viszont, hogy a BL-ben az Atlético Madriddal megkapták a számukra legkellemetlenebb ellenfelet, amely következetesen a fizikai párharcokat erőlteti, és ahogy a bajnokságban, úgy a BL-ben is könnyen eredményre vezethet majd a fizikailag szétesett Real Madrid ellen. Luis Enriquét viszont mindenképp dicséret illeti, mert bár nem rendelkezik a legnagyobb edzőkre jellemző fútballvízióval, Frank Rijkaardhoz hasonlóan képes jól működő rendszerbe fésülni a rendelkezésére álló zseniket. Hegedűs Henrik 1. kép: A Barcelona letámadása ellehetetlenítette a Real támadásépítését Primera Division, 28. forduló: Barcelona-Real Madrid 2-1 (1-1) Barcelona, Nou Camp, 98 760 néző játékvezető: Mateu Lahoz Barcelona: Claudio Bravo - Daniel Alves, Piqué, Mathieu, Jordi Alba - Rakitic (Busquets, 76.), Iniesta (Xavi, 80.), Mascherano - Messi, Suárez, Neymar (Rafinha, 84.) Real Madrid: Casillas - Carvajal, Pepe (Varane, 73.), Sergio Ramos, Marcelo - Kroos, Modrie (Lucas Silva, 88.), Isco (lesé, 80.) - Bale, Benzema, Ronaldo © Mathieu (19.), Suárez (56.), illetve C. Ronaldo (32.) Suárez (28.), Jordi Alba (37.), Mascherano (60.), Iniesta (65.), Dani Alves (71.), ill. Pepe (21.), Ronaldo (37.), Sergio Ramos (44.), Carvajal (48.), Modrie (52.), Isco (64.) 2. kép: A vezetés birtokában a Barca átadta a területet az ellenfélnek
