Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-24 / 69. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. AAÁRC1US 24. Vélemény és háttér 7 A vasúttársaság állítólag több szinten törte a fejét, és rájött - itt bizony nincs megoldás Dunajská Streda állomás Az utóbbi években a magyar nyelvhasználat kapcsán semmilyen ügy nem került annyira előtérbe, mint a többnyelvű vasúti megállók problémája. TOKÁR GÉZA Ehhez képest Dunaszerdahe- lyen a múlt héten végül egynyelvű, szlovák felirat került az állomás épületére. Csakúgy, mint ahogy az összes többi vasútállomáson látni, hiába élnek túlnyomórészt magyarok az érintett településeken. Azt, hogy hivatalosan miért lehet csakis Dunajská Streda állomásnak nevezni a vasútállomást, egy joghézag teszi lehetővé a kisebbségi nyelvhasználati törvényben: avasúti megállók ugyanis nem számítanak helységnévnek, nem kötelező a megállók kisebbségi nyelven való feltüntetése. A vasút mossa kezeit. A hivatalos álláspont szerint hiába foglalkoztak több szinten is a problémával, nincs megoldás, a vasúti műszaki szabványok nem tesznek lehetővé más megnevezést. Pedig mindez a társaság belső szabályzatával is orvosolható lenne, saját hatáskörben. így vasúti kétnyelvűség csak akkor lesz, ha a szentlélek megszállja a társaság székházában ténykedő hivatalnokokat, vagy egy törvénymódosítás nem opcionálissá, hanem direktté teszi az erre irányuló akaratot. A kétnyelvű vasúti megállók ügyében az utóbbi években hangsúlyosan és látványosan állást foglalt az egész szlovákiai magyar társadalom. Az ügy abszurditása az egyszerű ember számára is nyilvánvaló, hiszen a települések határán ott állnak a kétnyelvű táblák, és ettől még nem erősödött meg sem a szélsőjobb, Nagy-Ma- gyarország kikiáltására sem került sor, továbbá a helyi magyarok sem felejtettek el szlovákul az anyanyelvi megnevezés hatására. A vasútállomásokat ugyanakkor kerüli az új idők szele, nemcsak az épületek maradtak romosak, a vasúttársaság szellemileg is elmaradt a fősodortól. Az ügyben minden szereplő megszólalt, aki csak bírt: volt lakossági tiltakozás és több kétnyelvűsítő „gerillaakció”. A vasút kapott számtalan levelet és önkormányzati kérvényt. Végül még a parlamentben is előkerült az ügy. Érdemi fejlemény nem történt, a dolog rövid pihentetése után úgy érezték az illetékesek, nagyobb közfelháborodás nélkül megússzák a Dunajská Streda tábla kihelyezését - nyomatékosítva ezzel, hogy a megálló az Szlovákiában egynyelvű. A törvény nem teszi kötelezővé, de lehetőséget ad a magyar felirat kihelyezésére. Minden az intézmények jóindulatán múlik, egy egyszerű döntésen. Ez a jóindulat azonban - ha hatóságokról beszélünk - egész egyszerűen hiányzik. A kisebbségi nyelvhasználat kapcsán gyakran elhangzik, hogy nincs is rá igény, kevés a kezdeményezés és az emberek maguk sem élnek a jogaikkal. A kevés magánakció azonban nem magyarázza, miért kéne annyiban hagynunk a nyelv- használat ügyét - az maga is egy tünet. Az igazi probléma, hogy egy létező igényt semmibe vesznek. A szintén ellenállást tanúsító Kauflandnak hirtelen mégis lettek kétnyelvű óriásplakátjai. Érdekes módon ahol van rá akarat, ott megjelenik a magyar szöveg is. Az ország pedig ettől egy kicsit jobb hellyé válik.- Nem győzök inni a csodálkozástól, mióta megtudtam, hogy lesz második szociális csomag! (Peter Gossányi rajza) Iskolaügyi tragédia Március 28-án van a tanítók napja, a nap, amikor kivételesen azokat ünnepeljük, akik másokat szolgálnak - a tanítókat és tanárokat. Azonban az nem elég, ha csak ezen az egy napon nyilvánítjuk ki a tiszteletünket. Ebben az összefüggésben például azt is ki kell mondani, hogy a kormány jelenlegi tétlensége az iskolaügyi dolgozók rendezetlen helyzetével kapcsolatban a tiszteletlenség netovábbja. Pont a napokban került napvilágra a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (ismertebb nevén az OECD) jelentése azzal kapcsolatban, hogy hogyan alakul a különböző foglalkozásúak bérezése országonként, nemzetközi összehasonlításban. Bár azt eddig is tudtuk, hogy nálunk az iskolaügyi dolgozók bérezése nagyon gyenge, szinte arculcsapással ért fel a hír, hogy az OECD szerint a tanítók tekintetében az utolsó helyen éppen Szlovákia áll. Ez nemcsak szégyen (hiszen ezt a jelentést világszerte olvassák és talán megakad a szemük a legutolsó helyen), hanem tragédia is, a legsúlyosabb fajtából. Tragédia, hogy a Smer, amely rövid megszakítással már lassan tíz éve kormányoz, egyáltalán semmit nem tett azért, hogy ez a helyzet javuljon, hogy pozitív változást éljen el. (A Radičová- kormány egyébként hozzáfogott a helyzet rendezéséhez, de a koalíció szétbomlása okán a befejezésre már nem volt lehetőség, a Smer pedig ismét hatalomra kerülve mindent leállított.) Közben pedig a tanárok alacsony fizetése csak a leginkább látható tünete egy sokkal mélyebb problémának. Ez pedig az, hogy ma Szlovákiában a tanítói szakma megbecsülése é- rezhetően sokkal alacsonyabb, mint volt akár csak egy évtizede, és annál is sokkal alacsonyabb, mint, ami megilletné. Míg a fizetések kérdése - ha nehezen is -, de rendezhető lenne egy intézkedéscsomaggal (elsősorban a pénzt kellene rá valahol megtalálni), addig a presztízsveszteséget nem lehet „csak úgy’, egyszeri lépéssel rendezni. Rendszerszintű, átgondolt, mélyreható változásra van szükség. A tanároknak és tanítóknak a jelenlegi mozdulatlanság, stagnálás helyett perspektívát kell felmutatni. Persze az ilyesmi nem mutatkozik meg rögtön a megnövekvő politikai támogatottságban, jobb közvélemény-kutatási adatokban (talán ezért is nem teszi a számokra mindig nagyon odafigyelő Smer). A pozitív hatások csak hosszú távon jelentkeznének, viszont mindannyian profitálnánk belőle., hiszen a motiváltabb tanárok jobb iskolaügyet, ezáltal felkészültebb diákokat, piacképesebb gazdaságot és gazdagabb országot eredményeznének. A fenti tragikus adatok ellenére - sőt, így még inkább! - a Híd köszönj minden tanárnak, tanítónak és iskolaügy dolgozónak az elvégzett munkát, amellyel országunkat minden nap egy kicsit élhetőbb hellyé teszik. Köszönjük. Sólymos László, a Híd frakcióvezetője KOMMENTAR Húsz év után NAGY ANDRAS Húsz év telt el a szlovák-magyar alapszerződés elfogadása óta, enny időnek bőven elegendőnek kellene lennie ahhoz, hogy eldöntsük, hozott-e az egyezség pozitív eredmény, s ha igen, kinek. Egy ilyen alapszerződés elvileg azért köttetik, hogy a felek lezárjanak egy korszakot, és tiszta lappal kezdjék az együttműködést. A szlovák-magyar alap- szerződés talán egy k alapproblémája az volt, hogy a kiegyezés egyáltalán nem volt őszinte, legalábbis az egy k fél részé- rőlsemmiképp. 1995-ben Szlovákiában Vladimír Mečiarvolt hatalmon, koalíciós partnere pedig az SNS volt. Talán még sokan emlékeznek arra, hogy 1994 és 1998 között hány alkalommal keserítette meg az itteni magyarok életét valamelyik SNS-es miniszter, vagy akár Mečiar. A HZDS elnöke azt állította egy nemrég megjelent interjúban, hogy a szerződésre azért volt szükség, mert abban az időben a határ mindkét oldalán léteztek olyan szélsőséges csoportok, melyeknekjól jött volna egy kis határvillongás. Az igaz, hogy a balkáni háborúk idejéről beszélünk, de Magyarország abban az időben a balkáni országokkal szemben sem állt elő semmilyen követelésekkel, és a trianonozók munkája is abban az időben legfeljebb a Nagy-Magyarország matricák ragasztgatásban merült ki. A szélsőségesek inkább a szlovák oldalon, pontosan a szlovák kormányban voltak jelen. Sokkal valószínűbb, hogy Mečiar az alapszerződést például az SNS-szel szemben használta, hogy megmutassa, neki mégsem diktálhat Ján Slota. Magyarországnak elvi leg szüksége volt az alapszerződésekre a későbbi európai és transzatlanti integrációhoz, bár ez explicit módon sehol semjelent meg. Szlovákia csak 1996-ban, a szerződés aláírása után egy évvel ratifikálta a dokumentumot, és az akkori szlovák kormány biztosan nem gondolta komolyan az együttműködést Magyarországgal és a szlovákiai magyarokkal sem, hiszen elég csak megemlíteni a nyelvtörvény, a magyar iskolák elleni támadást, az ország közigazgatási felosztását, amely számos esetben hátrányosan érintette a magyarokat. A dokumentum aláírása és az 1998-as parlamenti választás között gyakorlatilag nem történt olyan pozitív döntés, amelyre azt mondhatnánk, hogy az alapszerződésnek volt köszönhető. Mečiarékat a nemzetközi szervezetek késztették időnként meghátrálásra, nem a saját meggyőződésük. A két ország közt a valódi együttműködés az 1998-as választások után kezdődött, amikor demokratikus erőkjutottak Szlovákiában hatalomra, bekerültek a magyarok a kormányba, illetve megindult mindkét ország integrációja előbb a NATO-ba, majd az Európai Unióba. Ezek a lépések sokkal komolyabb hatással voltak a két országra, mint az alapszerződés. Az, hogy a szerződést legalább az egyik fél nem gondolta őszintén, mi sem bizonyítja jobban, hogy a két nemzet között a mai napig vannak kibeszéletlen témák, melyek aztán olyan értelmetlen vitákba torkollnak, mint a kettős állampolgárság, illetve a szlovák állampolgárság elvétele. Az alapszerződés nem az a dokumentum, amelyhez a történészek a szlovák-magyar kiegyezést kötik majd. Nem lehet felmérni, mi lett volna, ha nem írják alá a dokumentumot, vajon a két ország kapcsolatai még rosszabbul alakultak-e volna. Ám az elmúlt húsz év története azt mutatja, hogy az együttműködés inkább azon múlik, hogy van-e valódi politikai akarat, nem pedig egy dokumentumon. Egy egyszerű, konkrét példa: a vegyes bizottságok felállítása is az alapszerződéshez kötődik. Ám ezekben a bizottságokban sajnos az elmúlt húsz évben szinte semmiben sem tudtak igazán megegyezni, ha nem volt valódi akarat a legfelsőbb politikai körökben. FIGYELŐ Ezért ölhették meg Borisz Nyemcovot Borisz Nyemcov meggyilkolásának az lehetett az indítéka, hogy az ellenzéki orosz politikus segített összeállítani az amerikaiaknak a szankciókkal sújtandó oroszok listáját - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A lap titkosszolgálati forrásokra hivatkozva közölte, hogy Nyemcov a közreműködött a Washington által beutazási tilalommal és számlabefagyasztással sújtott orosz politikusok és üzletemberek listájának összeállításában. A névsort csak belső információk alapján lehetett összeállítani, a listán főként Vlagyimir Putyin barátai és munkatársai szerepelnek. Putyinnak és környezetének a vártnál nagyobb gondjaik támadtak a szankciók miatt, és már régóta személyesen Nyemcovot tartották felelősnek a büntetőintézkedésekért. A lap szerint Nyemcovot anyagilag támogatta Soros György magyar származású amerikai üzletember. (MTI)
