Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)

2015-02-19 / 41. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. FEBRUÁR 19. Vélemény és háttér 7 Nehezen érthető a világpolitika fejleményeinek tükrében a magyar álláspont Európát kavarta fel Putyin Pesten Az orosz elnök budapesti látogatását a „meleg fo­gadtatásban részesült” szófordulattal írják le számos újságban. FELEDYBOTOND A sajtótájékoztatón csupán egy homályos utalás történt a tö­rök áramlatra, vagyis Törökor­szágon keresztül érkező orosz gázra. Putyinnak a legfontosabb alighanem az lehetett, hogy egy NATO-tagállam fővárosából üzenhette Amerikának, hogy „nem fognak segíteni a fegyve­rek”, amelyeket Washington hajlandó lenne az ukrán hadse- regnekleszállítani. A magyar kormányzat Putyin érkezése előtt arról beszélt, hogy a találkozó apropója a gáz­szerződés a két állam között. A sajtó tele volt a gázimport összes részletével: tudjuk, hogy csök­kent folyamatosan a magyar gázfogyasztás az elmúlt tíz év­ben, hogy több szomszédos or­szágon keresztül elméletben behozható lenne földgáz, nem­csak az oroszok felől; és azt is, hogy Orbán Viktor ennek ellené­re a rezsicsökkentést megint az orosz hosszútávú gázszerző­déshez kötötte, miközben a vi­lágpiaci árak is épp meredeken lefelé tartanak. Ezzel a magyarázattal az a gond, hogy az orosz árak az el­múlt időszakban néha a Nyugat­ról behozható importgáz áránál is magasabban jártak. Úgy tűnik, a kormányzathoz közel álló üz­leti kör kezében van a gázim­portban központi szerepet ját­szó cég, így egészen más érdekek mentén dőlhetnek el a gázke­reskedelem kérdései. Putyin azzal is felkavarta vendéglátóit, hogy a Fiumei úti szovjet haditemetőben az 1956-ban Magyarországon el­esett katonák műemlékénél tisz­telgett, amelyen az „ellenfor­radalom” szót nem változtatták meg a felújításakor. így azok előtt az elesett szovjet katonák előtt tisztelgett, akik a magyar szabadságharcot leverték. E szimbolikus aktus után ment Pu­tyin az Országgyűlésbe tárgyni. Orbán hosszasan elemezte, hogy európai energiapiac nincs Oroszország nélkül. Azt is hozzá lehetett volna tenni, hogy Oroszország sem nagyon lenne az európai eladásokból szárma­zó bevétel nélkül. Az orosz költ­ségvetés kétharmada szárma­zott energiahordozók exportjá­ból 2013-ban, tehát nagyobb szüksége van Moszkvának az uniós piacra, mint fordítva. Ennek fényében a magyar kormánypárt oroszok iránti lel­kesedése nehezen érthető. Sem pánszláv érzelmek nem fűtik a magyarokat (mint egyes szlovák vagy cseh politikusokat), és nemzetbiztonsági szempontból sem elfogadható a függőség meghosszabbítása. Ellenzékben a Fidesz is energiadiverzifikáci­óról beszélt, ehhez képest most még a paksi erőmű bővítését is az unióból kitiltott vezetővel rendelkező Roszatomra bízta. Nehezen érthető a világpoli­tika fejleményeinek tükrében a magyar álláspont: a betartatlan második ukrajnai tűzszüneti megállapodás, az orosz elnök emberjogokat sértő csecsen há­borúja, civil szervezetekkel és újságírókkal szembeni fellépé­sének hosszú története, a NATO- val és Washingtonnal szemben tett elítélő orosz nyilatkozatok egyáltalán nem teszik vonzó partnerré Moszkvát egy tran­szatlanti szövetségbe tartozó el­kötelezett állam számára. Or­bán Viktor ezt nem így látja: var­sói és kijevi látogatása közt, minden német neheztelés elle­nére kielégítette Putyint, aki be- tehette a lábát egy uniós fővá­rosba és onnan üzenhetett az Ukrajnában harcoló feleknek és a Nyugatnak. ...és '56 ellenforradalom volt, ha ez kell a rezsicsökkentéshez! (Cartoonizer) Nagy Imre forog a sírjában: a magyarok az '56-os emlékműhöz is odaengedték az orosz elnököt Putyin eltemette Orbán múltját és mítoszát FIGYELŐ Rendkívül kritikusan értéke­lik a lengyel lapok Vlagyimir Pu­tyin budapesti látogatását. Or­bán Viktor ma Varsóba utazik, s az egyik lap azt is felveti, Ewa Kopacz kormányfőnek kínossá vált most fogadni Orbánt. „Komoly következményei le­hetnek a magyar és az orosz ve­zető kézszorításának. Putyin el­temette Orbán múltját, akit a Hősök terén mondott 1989-es beszéde tett híressé. Eltemette a szovjet, majd az orosz kísérté­sekkel bátran dacoló politikus.” - írta a jobboldali Rzeczpospoli- ta. A látogatás közönséges pro­pagandaakció volt, hiszen sem­mi nem indokolta a felhajtást, a hatalmas küldöttséget, az új hosszútávú gázszerződés pedig még ráér, és nem is a legfelső ve­zetőknek kell tárgyalni róla. A jobboldal vezető napilapja ezen kívül úgy fogalmazott: Putyin bizonyítani akarta, hogy nem persona non grata az Uni­óban, Orbán pedig azt, hogy középen áll Kelet és Nyugat közt, ő Merkelnek és Putyinnak egyaránt partnere, bár inkább az utóbbit tartja követendő példának. A GazetaWyborcza azt hang­súlyozta, hogy „a magyarok ol­csóbb gázt akarnak”, de egyelő­re nem tudni, mi lesz az ár. A földgáz ára a rezsicsökkentés fenntartása miatt fontos a csök­kenő népszerűségű Fidesznek. Ugyanakkor az újság idéz az orosz Kommerszantból, amely azt kifogásolja, hogy a magyar kormány nem vétózta meg Brüsszeíben az oroszellenes szankciókat. A lap egyik kom- mentelője megjegyezte, hogy Nagy Imre forog a sírjában, egy másik pedig gúnyos kérdést tett fel a jobboldali ellenzék vezéré­nek: „No, Kaczynski úr, lesz Bu­dapest Varsóban?” Ezzel arra utalt, hogy Jaroslaw Kaczynski sokáig példaképnek tekintette Orbán Viktort, és abban re­ménykedett, hogy ő is hasonló többséggel kormányozhat majd egyszer, de a magyar-orosz kap­csolatok alakulása megzavarta a jó viszonyt. A lengyel közrádió vitamű­sorában Grzegorz Schetyna kül­ügyminiszter úgy fogalmazott: Kockázatos, hogy Magyarország az orosz gazdasági kapcsolato­kat helyezi előtérbe, és ennek érdekében még az 1956-ban el­esett szovjet katonák sírját is en­gedi megkoszorúzni. A Wprost című jobboldali he­tilap pimaszságnak minősítette a koszorúzást, melynek kedvé­ért Putyin orosz díszszázadot hozott magával. A lap szerint Magyarország javít egy véres­kezű agresszor imázsán, ami nagy tapintatlanság. Maciej Gdula, a Krytyka Polityczna című liberális folyóirat elemzője a magyar miniszterelnök mai varsói látogatására utalt: szerin­te Ewa Kopacz kormányfő kínos helyzetben lesz, mert vendéglá­tóként nem bírálhat élesen. De, tette hozzá, Orbánt amúgysem érdekelné a kritika, mert őt leg­feljebb Merkel és Hollandé ijesztheti meg. Egy új dél-európai gázveze­ték kereteinek a megrajzolása a legfőbb eredménye Putyin vita­tott magyarországi látogatásá­nak - véli a cseh Hospodárské Noviny. A Törökországon ke­resztül haladó vezetékhez Ma­gyarország és Szerbia csatla­kozna. A lap külpolitikai rovat­vezetője magyar diplomáciai forrásokra hivatkozva azt úja, a látogatás forgatókönyvéről és tartalmáról Moszkva döntött. Orbán olyasmit tett, amit je­lenleg minden normális politi­kus nagyon meggondolna: fo­gadta Putyint. Az orosz elnök­nek ezzel lehetőséget adott megmutatni, hogy Európa nem egységes az Oroszország elleni fellépésében - írta a Mladá fronta Dnes. (MTI, hvg.hu) KOMMENTAR Táncórák nyugdíjasoknak KOCUR LÁSZLÓ 2016-ban parlamenti választások lesznek, a Smer a minimálnyugdíjjal is készül a megmé­rettetésre. Haaparlament elfogadja-naná, hogy elfogadja - Júliustól 269,50 euró lesz a legalacsonyabb nyugdíj, 45 ledolgozott év ese­tén pedig 340 euró. Akinek a nyugdíja ennél kevesebb, annak a Szociális Biztosító kiegészí­ti. És itt kezdődnek a problémák... A Szociális Biztosítónak ugyanis nincs pénze, csak a miénket - az enyémet, meg a nyájas olvasóét- osztja újra. Ha nyugdíjat emel, azt nem a sajátjából teszi. Az állam most éppen arra ké­szül, hogy évi 30 millió euróval dotálja a nyugdíj nevű, már csak ideig-óráig fenntartható állami piramisjátékot. A Fico- kormány a magán-nyugdíjpénztári rendszert gúzsba kötötte, behatárolva működési lehetőségeit, ezáltal a hozamokat is. Bár a megtakarítások államosítására még nem vetemedtek, de ha kapnakmég négy évet, lehet, hogy megteszik. A nyugdíjrendszer problémái nagyok, ugyanakkor a nyugdí­jasok kiterjedt és stabil szavazóbázist jelentenek,és egy em­beri élet aktív periódusa során 10-12 kormány váltja egy­mást. Nem várhatjuk, hogy a saját, rövid távú politikai céljai­kat szem előtt tartó kabinetek akár csak szembenézzenek ez­zel, a megoldásról már nem is beszélve. Pedig az, hogy hogyan bánunk az idős korú emberekkel, sokkal inkább szociokultu- rális kérdés, nem pedig politikai és gazdasági, ahogy azt jelen­leg próbálják beállítani. Ezt könnyen beláthatjuk, ha tudato­sítjuk, hogyanyugdíjrendszeralapjaia 19. század végéna skandináv államokban keletkeztek. A jelenlegihez hasonló formában Magyarországon 1928-ban, Csehszlovákiában 1929-ben vezették be. Az emberiség az ezt megelőző időben sem halt ki, tehát - horribile dictu! - lehet élni nyugdíj nélkül is. Szintén szociokulturális kérdés, hogy mennyi állami be­avatkozást akarunk a magánszféránkba beengedni. Hogy öreg napjainkban, amikor életünk aktív periódusánál sokkal kiszolgáltatottabbak leszünk, jólétünk nehezen befolyásolha­tó, állami, vagy saját pénzügyi döntéseinktől függjön? Egyál­talán - a kevesebb, mint 90 éves szocializáción túl - miért gondoljuk, hogy az államnak „kellene” eltartani bennünket öreg napjainkban? Nyilván azért, mert pénzt gombol le ró­lunk! 2015-ben minden alkalmazott, alti -hogy könnyű le­gyen számolni -1000 eurót keres, 90 eurót fizet be a Szociális Biztosítóba, a munkáltatója további 242-t, azaz összesen 332-t, ebből 38 illetve 134 a nyugdíjbiztosítás, azaz 172 euró. A vállalkozók esetében még ennél is egyszerűbb a képlet, ne­kik megmondják, hogy legkevesebb 136,57 eurót toljanak be a Szociális Biztosítóba, akkor is, ha éppen suszterként dol­goznak egy kisvárosban, és jövedelmük nem éri a példában szereplő 1000 eurós alkalmazottét. A befizetések kötelezőek, így stabil, a továbbiakban az állam­polgár számára gyakorlatilag ellenőrizhetetlen sorsú bevételt jelentenek az államháztartás számára, elmulasztásuk esetén a hatalom máris törött üveggel közelít a mulasztó, vagy akár csak késő ánusza felé, szinte ellehetetlenítve őt az állami ellá­tórendszerekben, így a fizetésen kívül nincs más lehetőség. Az egyik lehetséges kiút a fenntarthatóság irányába a nyugdíj- rendszer liberalizációja lenne. Azaz, ha - akár az állami nyug­díjrendszer fenntartása mellett- lehetővé tennék a magán­nyugdíjpénztárak normális működését, ám a részvétel egyik­ben sem lenne kötelező. Választható lenne olyan opció is, hogy az állampolgár kapja meg azt az összeget, amelyet járu­lékként befizetne, és gazdálkodjon vele belátása szerint, rossz pénzügyi döntések sorozata esetén az időskori éhenhalás koc­kázatát is felelősen vállalva. A nagyfokú etatizmushoz szokott posztszocialista ember számára talán meredeken hangzanak a fent leírtak, ám az öngondoskodás lehetősége több szem­pontból is hasznos lenne. Az állam elengedhetne egy tevé­kenységi területet, ezáltal energiákat csoportosíthatna át. Az ember befolyásolni tudná a saját nyugdíja nagyságát. Az ala­csony nyugdíjért pedig nem hibáztathatna mást, saját magán kívül. így mindenkijói járna. De mivel az államnak a befizeté­sek egyelőre fontosabbak, az elmozdulás ezen a területen ke­véssé valószínű. Marad a kábítás az állami minimálnyugdíjjal. FIGYELŐ DIE WELT A német lap szerint az orosz elnök nagyvonalú ajándéko­kat vitt magyarországi látoga­tására, viszont a Fiumei úti sírkert szovjet katonai emlék­helyének megkoszorúzása vi­lágos jelkép volt: az üzenete nem is lehetett volna világo­sabb: újra itt vagyunk. Ez keserű pillanat az 56-os vete­ránoknak és emigránsoknak -írta német lap. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom