Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-19 / 41. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2015. FEBRUÁR 19. www.ujszo.com PENGE Könyv lencsevégen Ha van filmes, akinek a nevét a testhatárok újragondolásáért és újrarajzolásáért megjegyeztük, akkor az kétségkívül David Cronenberg. A Videodrome, a Karambol, az eXistenZ stb. kanadai rendezője, a bio- és testhorror mestere hetvenévesen regényt írt. Valószínűsíthető, hogy a könyv olvasása során a rajongók előtt számos; a rendező korábbi korszakából származó film jelenete, hangulata is megelevenedik. Miközben a Konzum a Cronenberg-univerzumból megismert aberrációk sokféleségét vonultatja föl, a test- kép-integrációs zavaroktól a technofétisig, azok túlzott, már-már funkciótlan szerepeltetése parodisztikus hatást kelt. Naomi, a szabadúszó kanadai újságíró élete riportjára készül, amikor - a rendőrség vádja szerint - a feleségét feltrancsírozó, a testéből lakmározó francia sztárfilozófus rejtélyének nyomába ered. A lány és barátja, Nathan, szintén szabadúszó újságíró, a rögzítő- és lejegyzőrendszerek arzenálját használja (diktafon, iPhone, iPad, MacBook Air, Nikon fényképezőgép), versenyt futnak a legújabb elektronikai kütyükért, melyek elévülési ideje egyre gyorsul. Saját életüket folyamatosan dokumentálják, és a világot is mediatizálva érzékelik. Az idős francia filozófus és a fiatal újságírólány két eltérő kultúrában nőtt fel, személyükben két különböző műveltségtípus is találkozik. A gépekkel körülbástyázott Naomi beszélgetés közben keres rá személynevekre, információkra, gyakorlatilag bármilyen témában tud diskurálni. Amikor a filozófus feleségének egyik esszéjéről kellene beszélgetnie, melyet nem olvasott, rákeres a neten, és a címkék alapján próbálja azonosítani az írást: Weber, kapitalizmus, Vatikán, Luther, entomológia, Sartre, konzume- rizmus, Beckett, apokalipszis, feledés. A regény egyik kulcsfogalma a konzumerizmus, mely többféle értelemben is jelen van, a fogyasztói társadalom kifigurázásától a kannibalizmusig. Fontos megjegyezni, hogy a könyvben a technokultúra nyelve is fétissé válik. Mindezzel összhangban ilyen, helyenként ironikus tételmondatokat olvashatunk: A fogyasztói fetisizmus legszebb megnyilvánulásai a ki- csomagolós videók - a vágy tárgyának buborékfóliából történő kiszabadítása; vagy: A jelenkor irodalmi csúcsteljesítménye a használati utasítás. Ne feledjék a cronenbergi intelmet: a valóság csupán neurológia, és a jelentés is fogyasztásicikk! David Cronenberg: Konzum. Fordította: Hegyi Pál. Európa Könyvkiadó, 2014. 392 oldal. Értékelés: •••••••OOO Holnap mutatja be a budapesti Nemzeti Színház a Körhintát, a zeneszerző: Lakatos Róbert „Szép zenét akartam írni” Három színházi premierre készül a következő hetekben Lakatos Róbert, a kassai Thália Színház zenei vezetője. Anyaszínháza március 5-én mutatja be Kerékgyártó István Rükverc című tragikomédiáját, a Komáromi Jókai Színházban a készülő Bulgakov-előadás, az Álszentek összeesküvése zenéjére kérték fel. Holnap pedig Budapesten várja premier: a Nemzetiben Vidnyánszky Attila rendezésében színre kerülő Körhinta zene- szerzőjeként szerepel a színlapon. LAKATOS KRISZTINA Lakatos Róbert: „Sokféle impulzus ér a komolyzene, a világzene, a dzsessz felől, ezek a hatások ott vannak a Körhintában is (Képarchívum) Fábri Zoltán 1956-ban készült Körhintája a magyar film- történet legemlékezetesebb fejezetei közé tartozik. A Sarkadi Imre novellája alapján forgatott film emelte igazi sztárrá a fiatal Törőcsik Marit és halhatatlanná a tragikus sorsú Soós Imrét, e- mellett a nemzetközi porondon is nagy sikert aratott, Cannes- ban Arany Pálmára jelölték. Az ötvenes évek Magyarországán játszódó történet hátterében ott van a korabeli valóság - a szövetkezetesítés, a paraszti világ változása -, előterében pedig egy megindítóan szép szerelem. Éppen ezt a személyes szálat, az érzelmek erejét, a szerelem beteljesülésében rejlő jövőt helyezi középpontjába a Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közös produkciója. Zsuráfszky Zoltán, a tánc- együttes művészeti vezetője és a holnap bemutatandó előadás társrendezője eredetileg táncjátékként álmodta újra a Körhintát, s ő volt az, aki Lakatos Róbertét kérte fel az előadás zenéjének elkészítésére. „27 éve népzenélek, párhuzamosan komolyzenével is foglalkozom, ehhez jött 2008-ban a színház. Ez utóbbit Czajlik Józsefnek, a Thália igazgatójának köszönhetem, akivel tulajdonképpen kölcsönösen egymásra találtunk: ő azt szokta mondani, általam fedezte fel újra a népzene csodáját, én pedig a színházi munka lehetőségét kaptam tőle. Mivel aktív vagyok Magyarországon is, a szakma ismeri a munkámat, a stílusomat. Zsuráfszky Zoltán novemberben keresett meg a Körhinta ötletével, azzal, hogy velem szeretne dolgozni - meséli Lakatos Róbert. - Azt gondolom, nem kis dolog, hogy felvidéki zenészt kértek fel erre a komoly presztízsű munkára, hogy zenét készítsen a Nemzeti ldemelt előadásához.” A Nemzeti Színház produkciójában a Körhinta főbb szerepeiben Cserhalmi György és Szűcs Nelli mellett két egyetemi hallgató mutatkozik be: Marit Kiss Andrea, Bíró Mátét pedig ifj. Vidnyánszky Attila játssza. Az előadásban komoly szerep jut a Magyar Nemzeti Tánc- együttes táncosainak is, akik részesei a történetnek, jelenlétük, bekapcsolódásuk előreviszi a cselekményt. Bizonyos jelenetekben élőben kíséri őket zenekar - a felhangzó népdalokat Lakatos Róbert válogatta -, a további részekben pedig magyar népdalfeldolgozások kísérik a történéseket, melyeket zeneszerzőként jegyez a komáromi brácsaművész. „A közös munka elején Vidnyánszky Attila és Zsuráfszky Zoltán is elmondta az elképzelését, onnantól szabad kezet kaptam. Vidnyánszky azt hangsúlyozta, szeretné, ha a csend és a lábdobogás is része lenne a zenének. Emellett többször idézte Jean Cocteau-t, aki annak idején azt mondta a Körhintáról, attól jó film, hogy »fölzeng benne a szerelem«. Valamilyen módon én is ezt szerettem volna megragadni, elsősorban azáltal, hogy kifejezetten szép zenét akartam írni az előadáshoz. Jó érzés, hogy amit hoztam, amit letettem az asztalra, azt a többiek elfogadták - magyarázza Lakatos Róbert. - Fontos volt, hogy megmutassam a népzene autentikus szépségét, de ha a színházi pillanat azt igényli, el is tudjunk mozdulni ettől a modernebb hangzás felé. A Körhinta szinte meseszerű történet a szerelemről, amelyben álom és valóság váltakozik, a zene ezt a kettősséget is képes kifejezni. Sokféle impulzus ér a komolyzene, a világzene, a dzsessz felől, ezek a hatások ott vannak ebben az előadásban is. Fő motívumnak azt a dalt választottam, amely a filmben is elhangzik: Hosszú útról visszatérni nem lehet... Többször visszatér a történet során, olykor szinte felismer- hetetlenül.” „A színházi munkában az a jó, hogy nincsenek határok, legfeljebb a tehetséged, a jó ízlésed, utána pedig csak az számít, hogy a zenéddel képes vagy igény szerint aláfesteni vagy felemelni az adott pillanatot”-vallja Lakatos Róbert. A Körhintában a pillanat megteremtésének több szlovákiai magyar művész is részese volt. A zenei alap felvételén a zeneszerző-brácsaművész mellett közreműködött Madarász András (zongora, koboz, gitár, dob), Rácz Csaba (cselló) és Lelkes Tibor (nagybőgő), olyan jeles magyar zenészek társaságában, mint Balogh Kálmán (cimbalom), Kovács Ferenc (trombita), Bede Péter (szaxofon) és Novák Csaba(nagybőgő). Pozsony. Ma este lép fel a Ventúr utcai Re:fresh klubban Sophie Cavez belga harmonikás és Baltazar Montanaro provence-i hegedűs duója. Zenéjükben francia és dél-amerikai népzenei elemek keverednek a dzsesszel és a francia sanzonnal, sőt akár magyar dallamok is felbukkanhatnak, mivel Baltazar Montanaro magyar édesanyjának köszönhetően tájaink népzenéjével is alaposan megfertőződött. A duó legújabb, Le Temps troisime című lemezét mutatja be Pozsonyban 20.30-tól, február 21-én pedig ők nyitják a bécsi harmonikafesztivált. (Képarchívum) Az ellenérv: a könyvet megjelentető szerzők harmada éves szinten alig 500 dollárt keres az írással Az álommeló: az angolok többsége író lenne Sebastian Faulks brit író, aki - saját bevallása szerint - kicsit becsavarodott (Képarchívum) ÖSSZEFOGLALÓ London. Tízből hat angol író lenne - derül ki egy friss közvélemény-kutatásából, melynek során 15 ezer embert kérdeztek meg. A felmérés készítői több foglalkozásról faggatták az embereket, a válaszadók közül a legtöbben (60%) az írói pályát találták vonzónak. Sokan lennének könyvtárosok (54%), 51% pedig valamilyen tudományos pályát választana. „Nagy-Britanniában a legvonzóbb foglalkozások nem azok, amelyekre az ember gondolna, nem is a várhatóan legjobban fizetett állások. Úgy tűnik, még mindig nagy tekintélynek örvend az írók, a könyvtárosok, a kutatók csendes, intellektuális élete” - véli a kutatást készítő YouGov egyik munkatársa. Ez már csak azért is meglepő, mert a Digital Book World korábbi felmérése szerint a könyvet megjelentető szerzők harmada éves szinten alig 500 dollárt keres az írással. Az elmúlt napokban Sebastian Faulks brit író, - akinek a legutóbb Madárdal című regénye jelent meg magyarul - keltett komoly feltűnést azzal, hogy a Spectatornak írott cikkében közölte: az a célja, hogy állást találjon. Faulks úgy fogalmazott: közel negyedszázadot azzal töltött, hogy egy padlásszobában a csupasz falat bámulta, ettől pedig kicsit becsavarodott. Most olyan munkahelyre vágyik, ahol hús-vér kollégák veszik körül, vannak pletykák, előléptetések, közös ebédek, és ahol olyan fizetést kapna kézhez, melyből már levonták az adót és a társadalom- biztosítást. „Az idei évre tehát az a célom, hogy állást találjak. Könyvet még mindig írhatok éjszaka vagy hétvégén, ahogy azt annak idején tettem” - szögezte le Faulks. (Guardian, Spectator, Könyvesblog)
