Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-17 / 39. szám, kedd
[1Ö SPANYOL BAJNOKSÁG FOCITIPP ■ 2015. FEBRUAR 17. www.ujszo.com ataR AIRWAY A tavalyi szezonban a Barcelona kettős győzelemmel ütötte ki a Manchester Cityt (Fotók: TASR/AP) ■v \ i' x szagban már sikerrel alkalmazott klubmodellt kívánja felépíteni. A folyamat megértéséhez át kell látnunk azt, hogyan lett Spanyolország örök vesztesből fútballnagyha- talommá, ezzel párhuzamosan hogyan kényszerült Anglia felismerni azt, hogy hiába az évszázados tradíció, a siker érdekében olykor ki kell tekinteni a nagyvilágba. És nem szégyellni tanulni másoktól. A sötétből ki a fényre 1975. november 20. - A dátum, amikor meghal Francisco Franco tábornok, Spanyolország évtizedeken keresztül teljhatalmú ura. Az ország felszabadul az elnyomás alól, és bátortalan léptekkel kezdi meg bosszú útját a demokrácia felé. A „Nyugat” már megéli az ötvenes évek gazdasági aranykorát, a hatvanas évek társadalmi, kulturális forradalmait és mélyreható változásait, miközben Spanyolország még mindig a maga zártságában éli mindennapjait. Franco Spanyolországa évtizedeken keresztül él önmaga elzártságában, A spanyol bajnokság 23. fordulója elsősorban a Barcelona újabb erődemonstrációjáról maradt emlékezetes: a katalánok 5-0-ra intézték el a Levantét, és megint betalált a támadótrident mindhárom tagja: Neymar, Messi és Suárez is. Messi olyannyira betalált, hogy újabb mesterhármast ért el, amivel átírta_a vonatkozó rekordokat, ami a Spanyolországban és a La Ligában szerzett triplákat illeti. Bukott viszont az Adético Madrid: Diego Simeone csapata nemcsak eredményben, de játékban is alulmaradt a Celta Vigo elleni idegenbeli meccsen (2-0). A bajnoki címvédő feltehetően már a Leverkusen elleni BL-összecsapásra készült. A nagyok közül - ha nem is szemkápráztató játékkal, de nyert a Real Madrid, hazai pályán verték 2-0-ra a Deportivo La Corunát. Egy ponttal vezetik a tabellát a Barca előtt, így a csapat nyugodtan készülhet a Schalke elleni BL- meccsre - a tavalyi szezonban oda- vissza lemosták német ellenfelüket. Hasonlóképp: a tavalyi szezon után újra összecsap a Bajnokok Ligájában a Barcelona és a Manchester City. Bár látszólag nem is lehetne nagyobb különbség a saját utánpótlására építő spanyolok, és a sztárjátékosokat összevásárló, arab tulajdonban lévő Manchester City között, ha kicsit a felszín alá nézünk, meglepően sok hasonlóságot találunk a két klub között. Kronológia 2012. szeptember 1-jén a Manchester City vezetősége fontos bejelentést tesz: bemutatják vezérigazgatói minőségében Ferran Sorianót, az FC Barcelona korábbi gazdasági alelnökét. Még ugyanezen év október 28-án eljutunk a következő sarokponthoz: immár Txiki Begiristain is a klubhoz érkezik - a barcelonai szerepvállalásához hasonlóan sportigazgatói megbízással. A folyamatban 2014. március 28-a jelenti a következő állomást: Rodolfo Bőrrel lesz az, aki általános technikai igazgatóként felel a Manchester City edzésmetódusainak felépítéséért. Az ember, akinek utánpódásedzőként komoly szerepe volt Cesc Fábregas és Lionel Messi pályafutásában. A jelek azt mutatják, a Manchester City a Barcelona útját kívánja követni azzal, hogy a SpanyolorÚjra összecsap mester és tanítványa nyíltan hirdetve önhitt nacionalizmusát, kizárva mindent, ami új, elutasítva a környező világot. Ez a jelenség érezhető az élet minden területén, közte a futballban is, ahol a bezárkózás egészen a hetvenes évekig tart, amikor a futballrajongó „El Generalissimo” megnyitja a lehetőséget külföldi játékosok igazolására. Viszont ezzel párhuzamosan az addigra turisztikai célponttá váló Spanyolországba már megérkeznek a külföldiek, a helyiek pedig kénytelenek lesznek azzal szembesülni, hogy a hazug propaganda ellenére sem igaz a külvilággal szembeni félelem, valamint az sem, hogy minden földi és mennyei jó megtalálható hazájukban. Az évtizedes elzárkózás öröksége rövid időn belül magával hoz egy váratlan mellékhatást. A spanyolok a hirtelen nemzetközi nyitásra a maguk különös nacionalizmusával válaszolnak ekkor kezdik felépíteni mára legendássá vált utánpótlásrendszerüket. Bízni a saját erényekben A nyolcvanas évek elején az átmenetileg hullámvölgybe kerülő Real Madridnak a „Quinta del Buitre”, egy kizárólag saját nevelésekre épült ötösfogat (Emilio Butragueňo, Manolo Sanchís, Martin Vazquez, Michel és Miguel Pardeza) hozta el a fellendülést, a kilencvenes évek barcelonai „Dream Teamjének” pedig szintén saját nevelésű, illetve a baszk utánpótlásból érkező játékosok lettek a meghatározó tagjai. Azonban a klubsikerek ellenére a válogatott továbbra is egy helyben topogott. Egészen addig, amíg a Spanyol Labdarúgó-szövetség elnöke, Angel Maria Villar fel nem ismerte a lehetőséget, miként lehetne a klubcsapatok utánpódásprog- ramját a válogatott keretei közé illeszteni. Napjainkban a spanyol válogatott hátországában húsz regionális tehetségkutató állítja össze azt a listát, melyen az ország legígéretesebb fiataljai szerepelnek, minden korosztályban. A kiválasztottak minden hónapban közös edzéssel töltenek három napot a Madrid melletti Las Rozas edzőközpontban, melyre klubjuk köteles elengedni őket. Az utóbbi tizenegy évben a spanyol fiatalok legjobbjai tizennégy éves koruktól kezdve a 4-2-3-1 -es rendszert gyakorolják ebben az időszakban, illetve azt, hogyan válthatnak ebből 4-3-3-ra. így mire eljutnak a nagyválogatott kapujába, nem ritka, hogy hat-hétszáz közösen lejátszott mérkőzésen vannak túl, emiatt képesek arra, hogy már-már a klubszintű összeszokottsághoz közelítve ismerjék a játékrendszert a legapróbb részletekig. A rendszeres közös munkának van egy további pozitív hozadéka is: mire a fiatalok eljuthatnak klubcsapatuk első keretébe, már több évre visszatekintő barátság alakul ki közöttük. Amikor a rendszerbe kerülnek (általában tizennégy éves korukban), még nincs alkalmuk ellenfélként találkozni a pályán a bajnokságban, így a későbbiek folyamán elkerülhetik a klubrivalizálásból eredő feszültségeket, de legalábbis megtanulhatják kezelni azt. Bár sokan tartottak tőle, végül ez az előzmény lett a kulcsmomentum abban, hogy Vicente del Bosque képes lett feloldani a válogatott öltözőjén belül a 2011/12-es idény „Clásico-háborúinak” hatásait. A csapat két legjobban tisztelt személye, Xavi és Casillas mögött már több évtizedre visszatekintő bajtár- siasság és barátság állt, amikor ez a kényes helyzet kialakult, és ketten végül képesek voltak példamutató hozzáállásukkal elsimítani a csapaton belüli feszültséget. A csapategység mindenekfelett A spanyol utánpótlásképzés további egyedisége az, hogy a felső vezetés nem volt rest bevezetni egy nagyon szigorú etikai kódexet, különös tekintettel arra, ami a fiatalok személyiségének irányítására vonatkozik. Az egykor frusztrált „Vörös Fúriák” napjainkra már csak nevükben azok. A fiatalok közül már időben kiszűrik az öncélú és agresszív játékosokat, köszönhetően annak, hogy a válogatott alapelve lett a tisztelettudó viselkedés, a barátságok ápolása, a szülők, illetve a szülőhely iránti hála, a pontosság, de olyan banálisnak tűnő apróságok kötelező betartatása is, mint az öltöző, vagy a szállodai szobák rendben tartása. A bajtársiasság örökérvényűvé válik a játékosok között. 2001-ben, amikor Fernando Torres belőtte az U 16-os Európa-bajnokság döntőjének győztes találatát, a meze alatt viselt pólóján egy Andrés Iniestának - aki addigra sérülés miatt kénytelen volt elhagyni a tornát - szóló üzenetet viselt, amely- lyel neki ajánlotta a győzelmüket. Kilenc évvel később Andrés Iniesta a világbajnokság döntőjében lőtt góljának ünneplése közben Dani Jarque - a fiatalon elhunyt egykori Espanyol-csapatkapitány - emlékének ajánlotta a győzelmet. 2013-ban Thiago Álcán tara az U21-es Európa-bajnokság döntőjében lőtt mesterhármasát sérült csapattársának, Sergio Canalesnek dedikálta. A rendszer sikere vitathatatlan. 2001 óta Spanyolország korosztályos válogatottal tizenkilenc alkalommal játszottak döntőt nemzetközi tornákon, melyből tizenegy alkalommal győztek is. Mindeközben a nagyválogatott két Európa-bajnoki és egy világbajnoki címmel gazdagította ezt a hihetetlen sikerszériát. Bár a rendszer már hosszú évek óta működött, a 2008-as év sorsfordító volt a spanyol futball történelmében. A válogatott Európa-baj- nokságot nyert, Josep Guardiola Barcelonája pedig megkezdte fút- balltörténelmi korszakát. Véletlen egybeesés? Aligha! Leszámolás az örök vesztesekkel Miközben a háttérben már javában alkalmazták a később csodatevőnek bizonyuló új szemléletet, a nagyválogatottnak 2006-tól hatalmas problémával kell szembenéznie: a csapatot évtizedek óta sújtó frusztráltsággal, az eddigre lényegében alapelvvé formálódott „örök vesztes” mentalitással. A kiút váratlan helyről érkezett, és annak a következménye, hogy a Franco-korsza- kot már csak visszaemlékezésekből ismerő fiatalok generációja elindul felfedezni, a nagyvilágot. Eljött a pillanat, amikor a Premier League- ben új szellemiséget tanuló spa-
