Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-17 / 39. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. FEBRUÁR 17. Vélemény És háttér 7 A szlovák és a magyar hadsereg aligha számít működőképesnek Háborús hangulat A kommunizmus bukása után tartotta magát az az elmélet, hogy szűkebb régiónkban aligha történhet nagyobb baj a közeljövőben, háborúval nem kell számolni. TOKÁR GÉZA A közvélemény a délszláv és a boszniai háborút elkönyvelte egyfajta anomáliának, a NATO- tagság pedig elhozta a középeurópai államoknak a sorkatonai szolgálat eltörlését. Huszonöt évvel a bársonyos forradalom után azonban visszatért a háborútól való félelem, a szomszédban katonai konfliktus, konvencionális hadviselés zajlik. Az ukrán helyzet hatására mérvadó politikusok és el- mezők lebegtetik a háború lehetőségét (leginkább taktikából), a szlovákiai sajtóban pedig hírértékkel bír, hogy januárban tizenkétezren írásban tagadták meg a katonai szolgálatot válsághelyzet esetére. Mikor háborúról beszélünk, érdemes tudatosítani, hogy a fegyveres konfliktusok jellege az utóbbi időben nagyon megváltozott. Alig öt éve még általánosan elfogadott, progresszív nézetnek számított, hogy hagyományos katonai hadműveletekről nincs értelme beszélni, a jövő háborúit rejtőző terroristasejtek vívják majd a hatóságokkal. A konfliktusokat eszerint nem az dönti el, hogy kinek vannak jobb tankjai és hadi- technikai felszereltsége, hanem melyik csoport van tisztában a másik lépéseivel és képes megelőző csapásokat mérni ellenfelére. Mindehhez képest az utóbbi időben másféle, a terrorizmuson jócskán túlmutató konfliktusok robbantak ki a térségben, ami fokozza a tömegek bizonytalanságát. A Közel-Keleten az Iszlám Állam hozott létre egy mesterséges államot, a szükséges struktúrával, Ukrajnában pedig valós frontvonalak alakultak ki az oroszbarát szaka- dárok és a hadsereg között, azaz „standard” frontvonal alakult ki a fegyverviselő felek között. Annak a lebegtetése, hogy az orosz hadsereg képes-e elfoglalni Varsót vagy valamelyik balti államot, szintén hozzájárul ahhoz, hogy egyre idegesebbé váljon a közhangulat - miközben egyetlen országnak sem érdeke a valós katonai konfliktus. Ugyanakkor ha a közelben háború dúl, felértékelődik annak a jelentősége, mennyire működőképes egy hadsereg. A magyar és a szlovák nem számít annak, egyáltalán az is kérdés, érdemben képes lenne-e megvédeni a NATO a térséget egy katonai inváziótól. A szolgálatot elutasító tizenkétezer fő e szempontból nem oszt, nem szoroz, hiszen az elméletileg mozgósítható erők számához képest csak egy kis töredéket jelentenek, inkább arról ad képet, milyen kevéssé kötődnek az állampolgárok a saját államukhoz. Szlovákiának csak különbejáratú szerencséje, hogy igazából mindegy, menynyien tagadják meg a fegyveres szolgálatot. Közvetlen konfliktus az ukrajnai helyzet ellenére sem fenyeget, a terrorizmus meg csak áttételesen jelent veszélyt - bevándorlók alig vannak. MENJEL MAJD SZÓLJ SZÉPÉN HAZA ES HA NÉPSZAVAZÁS LESZ JÓSAIDRÓL! A (Ľubomír Kotrha karikatúrája) LÖVÉSZÁROK Népszavazás után A kezdeményezők a „Családról” szóló referendumnak nevezték el a február 7-ei népszavazást, mely Szlovákiában sorrendben a 8., egyben a 7. érvénytelen plebiszcit volt. Az alacsony, 21%-os részvétel s az érvénytelenség miatt néhány nappal később több civil szervezet, de főleg az ellenzéki politikai pártok egy része jelezte, hogy rövidesen törvénymódosítási javaslattal élnek a népszavazásról szóló jogszabály kapcsán. Van, aki az 50%-os kvó- rumot, azaz az érvényességi küszöböt szeretné csökkenteni, sőt egyesek teljesen eltörölnék, mások differenciálnák azt az országos, megyei, ill. helyi referendumok esetében. Olyan javaslat is elhangzott, hogy a népszavazásokat össze kellene kötni a soron következő parlamenti választással. A civil szervezetek elsősorban a referendum kampányszabályainak módosítását szorgalmazzák. Hiányzik a kampány finanszírozásának átláthatósága és az elektronikus médiák kampányban való részvételének a szabályozása. A belügyminiszter nyilatkozata szerint tárcájánál nincs napirenden az 50%-os érvényességi küszöb csökkentése. Szerinte a népszavazás súlyát a választójoggal rendelkező polgárok többségének részvétele adja meg, és fontosabb, hogy milyen következményekkel jár egy sikeres referendum eredménye a parlament számára, ahol a szabad mandátummal rendelkező képviselők szavaznak. Sok a gond tehát a népszavazások körül. Biztosan nem lesz egyszerű konszenzusra jutni, s úgy módosítani a jogszabályt, hogy a referendum, mint intézmény, hatékonyabban működhessen. Szlovákiában 1989 óta a választások és referendumok számával és gyakoriságával fordított arányban csökken a részvételi arány. Egyedül a parlamenti választás az, amely még meg tudja szólítani a polgárok több mint felét, de nem 75-80%-át, mint a rendszerváltás után. Irreális elvárni a választópolgártól, hogy 15 hónap leforgása alatt hétszer járuljon az urnákhoz. Mi, magyarok pedig főleg a párkányi és peredi eredményes és sikeres helyi népszavazás után, amikor is a hatalom a nép szavát figyelmen kívül hagyta, joggal vagyunk bizalmatlanok ezzel az intézménnyel szemben. Nem szabad, hogy a referendum, mint a nép akaratának kifejezése, politikai csatározások eszközévé váljon. Sajnos főleg az új törpepártok hajlamosak saját népszerűségük növelése érdekében visszaélni a népszavazás intézményével. Politikai és társadalmi vitát kell nyitni a referendum intézményéről, felhasználva a nyugati demokráciák tapasztalatait. Súlyos, a társadalom alapvető problémáival összefüggő témákkal kapcsolatban kell kérdezni a nép véleményét. A tavalyi skóciai referendumon sem volt véletlen a 84,6%-os részvételi arány, hisznagyvoltatét. Végezetül, ha politikusaink nem tudnának megegyezni a téma kapcsán, akkor javaslom, tartsunk népszavazást a referendumról. Szigeti László, az MKP OT elnöke KOMMENTÁR Mečiari örökség NAGY ANDRÁS Vladimír Meüar huszonöt éve szegte meg először tudatosan a törvényt, amikor a trencséni Tiso-villából elhozatott számos titkosszolgálati dossziét, állítja a DennikN napilap. Szinte mindenki meg van győződve a történet valóságáról, ám Mečiart már sosem állítják bíróság elé, sem ezért, sem másért. Annak ellenére, hogy a HZDS volt elnöke és az újkori Szlovákia „atyja” 1998 óta a pártelnöki pozíción kívül nem töltött be semmilyen más funkciót, és öt éve teljesen kivonult a politikából. Ám a mai napig nagyon sok minden van az országban úgy, ahogy ő azt kitalálta, vagy a kilencvenes évek elején összehozta. Hiába volt már azóta legalább három jobboldali kormány, hiába volt egyszer alkotmányos többsége a Mečiar-ellenes koalíciónak, a számos társadalmi igazságtalanságot és politikai rosszindulatból született döntést nagyon sokáig egyszerűen nem tudták jóvátenni. Annak ellenére, hogy gazdaságilag az ország régen kiheverte a hibás mečiari döntéseket, számos, a társadalmat érintő döntése a mai napig megmaradt. Az államigazgatás és a közigazgatás felállása a mai napig azokon az alapokon nyugszik, ahogy azt Mečiarék összehozták. Neki „köszönhetjük” a nyolc megyés felosztást és a járásokat is. Bár többször próbálták megváltoztatni, végül senkinek sem sikerül átírni a közigazgatási beosztást, maradt minden úgy, ahogy azt 1996-ban kitalálták. A mečiari rendszer tette pillanatok alatt az aktuális kormány kiszolgálójává a titkosszolgálatot, és bár Ivan Lexának már legalább 16 éve nincs köze az SIS-hez, de a mai napig egy rettenetesen gonosz és a velejéig romlott szervezetnek tatja az emberek többsége. Mečiar köpönyegéből bújt elő Štefan Harabin, akinek köszönhetően már alig bízik valaki a bíróságokban. A gazdasági élet számos szereplője a mečiari nyolc esztendő alatt szedte meg magát, akkor privatizálták fillérekért azokat az állami vállalatokat, amelyek elvüeg állami részvénytársaságként is nyereségesek lehettek volna. Mečiar akkor nyíltan vallotta, hogy szükség van a nemzeti tőkés réteg létrehozására, s mivel ennek a leendő tőkésrétegnek a külföldi befektetőkkel szemben valójában nem volt tőkéje, így a közösből dobtuk nekik össze. Ajövőben még a felszínre kerülhet néhány érdekes adalék Mečiarral kapcsolatban, de ezek már szinte mind csak színes történetek lesznek, nem büntetőjogi esetek. A mečiari örökséget elsősorban a politikusoknak kellene lebontaniuk, de valahogy egyre kevesebben vannak azok, akik számára ez fontos lehet. így sosem lesz bebizonyítva, hogy a háromszoros volt miniszterelnök rendelte-e meg az akkori államfő fiának elrablását. De még egy erről forgatott filmben sem derülhet ki az igazság, mert rossz szemmel nézték bizonyos körök. Ez is a mečiari örökség része? FIGYELŐ Orbán állítólag nem örül A VS.hu a magyar miniszterelnök egyik bizalmasára hivatkozva azt úja, Orbán Viktor nem tartja szerencsésnek az orosz államfő látogatását, de „nem volt más választása”. „Nem örülök neki, hogy most jön, de az oroszok egyértelművé tették, hogy ha kedvező feltételekkel akarunk új gázszerződést kötni, akkor most fogadnunk kell” - mondta Orbán a VS .hu informátora szerint. Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő az InfoRádiónak elmondta, információi szerint az orosz fél kezdeményezte Putyin látogatását. A kormány tisztában van azzal, már önmagában a látogatás is kínos lehet, s Putyin könnyen okozhat kellemetlen meglepetést, például olyan megjegyzésekkel, melyek tovább erősítik azt a látszatot, hogy Orbán a putyini utat járja - írja a VS. A magyar kormány csak „túlélni” szeretné a vizitet, és örül, hogy a múlt heti minszki megállapodás a tűzszünetről legalább „picit menti a helyzetet”. A VS szerint a találkozó az orosz külügy azon elképzelésének része lehet, miszerint összehoznának egy minikoalíciót az unión belül azokból az államokból, melyek az EU Oroszország elleni szankciós politikáját alááshatják. (VS.hu) Baki: MSZP-st hívtak meg Az MSZP-s politikus Juhász Ferenc arról számolt be, hogy meghívták március 15-re, a Kossuth-díjasoknak adott díszvacsorára. A volt honvédelmi miniszter Orbán Viktor protokollfőnökétől kapta a meghívót, aki valójában a kétszeres Kossuth-díjas, 87 éves költőt, Juhász Ferencet akarta meghívni. Az MSZP-s politikus azt mondta, a Művész Úr megszólítás ébresztett benne némi kételyt, (hvg.hu)
