Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-12 / 35. szám, csütörtök
1141 Vadászat 2015. február • www.ujszo.com ÚJ szó HOBBI I A vaddisznó Szlo- vákia-szerte túl van szaporodva, és terjedésével újabb területeket hódít, nem kíméli a külvárosi kerteket és parkokat sem, és a disznó új életteréhez gyakran hozzátartoznak az emberhez közeli, sőt az ember által lakott területek is. Ez lehet a magyarázat arra, hogy a hatóság a vaddisznó fiatal egyedeire egész évben engedélyezi a vadászatot. Ha indokolt a vadászatuk (nem mindenhol az!), legyünk rendkívül körültekintők, mert a csülkös vad már arra készülődik, hogy tavasszal világra hozza a szaporulatát (a vaddisznó például már februárban). Ezért vadászterületünk erdeit, nádasait és azok környékét védjük a zavaró tényezőktől, amelyek stresszelhetik a vadat. NAGY HAVAZÁSOK NAGY VESZÉLYEI Már átbillentünk a fergeteg havi pálforduláson (január 25.), jégbontó havában (februárban) az időjáráson már látszik, hogy lassan véget ér a tél. A globális felmelegedés hatásai jelentősen megkeverték az idei telünket. A vad téli életét legjobban megkeserítő hó mennyisége országszerte nagyon eltérő. A hegyvidékeken hagyományos mennyiségben található, a déli vidékeken viszont egyszer-kétszer hullott nagyobb mennyiség. A február még tartogathat sok meglepetést. Ezért mind a csülkös vadat, mind az apróvadat rendszeresen lássuk el takarmánnyal. A kihelyezett eleség mennyiségét igazítsuk az időjárási tényezőkhöz. Az ország déli részén ne feledkezzünk meg a foglyokról sem, készítsünk nekik védett etetőket. A sózókat rendszeresen töltsük fel, és állandóan figyeljük a vadállomány egészségi állapotát. Februárban mégféregteleníthetjük a Elejtett vaddisznó az alsómislyei hegekben (SČHáttérWriKassáy^ %. \ % ‘ i%/\ Avadász februárban Vadászat szempontjából a február a nyugalom hónapja. A csülkös vad közül egyedül a vaddisznó malacai és a süldők vadászhatok (egész évben). Pacsmagolni kezd a hiúz és a vidra, a farkasok párzása szintén beindul. A nagy mennyiségű lehullott hó miatt nemcsak etetni, hanem védeni is kell a vadállományt. csülkös vadat és az apróvadat. Ehhez nem árt, ha kikérjük a helyi állatorvos tanácsát. Februárban országszerte kéri az állami állategészségügy néhány elejtett vadfaj tetemét állategészségügyi kivizsgálásra. A vizsgált vadfajok közé tartozik a róka (veszettség), a vadkacsa (madárinfluenza) és a szakszerűen felnyitott vaddisznó belsőségéből vett minták (sertéspestis). Ott, ahol vastag a hótakaró, azt is tegyük lehetővé, hogy a vad zöldtakarmányhoz is hozzájuthasson. Az erdőben elsősorban a málnások és a szedresek környékét ajánlatos takarítani, a málnáról rázzuk is le a havat. A mezőn a zöldtakarmányt adó területekről kell a havat eltakarítani, hogy az őz, a mezei nyúl és a fácán könnyebben hozzáférhessen. A repcét ne bolygassuk, ne szoktassuk oda a vadat, mert a repcével később lesz még elég bajunk. Az egész vadász- területet, főleg az etetők környékét lássuk el sózókkal, és ügyeljünk arra, hogy a csülkös vad mindig elérje a sót. Ahol jéglerakódás ellen ipari sóval sózzák az utakat a külterületeken a vad élőhelyének közelében, a csülkös vad - főleg az őz - megkóstolja a számára vonzó csemegét. Sajnos, az ilyen helyeken gyakrabban ütköznek a vadak járművel. Ezeknek a baleseteknek a helyszínén a vadásztársaságok részt vesznek a rendőrségi baleseti helyszínelésen. PACSMAGOL A HIÚZ ÉS A VIDRA Februárban kezd pacsmagolni (párzani) a hiúz is. Előfordulásuk jóval ritkább, mint a vadászható farkasé, de elkerülhetetlen, hogy a két nagyragadozó néha ne fusson össze. Az ilyen találkozások mentesek bármiféle baráti vagy kollegiális gesztusoktól, mert a hiúz és a farkas úgy utálja egymást, mint a házi kutya és a házi macska. Egy az egyben esélyük sincsen arra, hogy bármelyikük is harcot provokáljon, és abból győztesen távozhasson. Ha viszont a farkasok falkában vannak, megtámadják a legtöbbször magányosan portyázó hiúzt is, és ha az fára menekül, akkor őrzik őt, megpróbálják kiéheztetni, kiszomjaztatni, majd megölni. Az ilyen és ehhez hasonló esetek gyakoriak egyéb vadfajoknál is, a természet rendjéhez tartoznak. Február végén kezd Mire vadaszunk februárban? • A szőrmés vadak közül egész hónapban vadászhatunk pézsmapocokra, nyestre, nyuszira, házi görényre, aranysakálra, rókára, mosómedvére, nyestkutyára, amerikai nyércre, nutriára, vadmalacra és süldő vaddisznóra. • Állami és elismert fácánosokban február végéig elejthető fácán (nemre való tekintet nélkül). • A szárnyas vadak közül egész hónapban szajkóra, szarkára, dolmányos varjúra, vetési varjúra. (to pacsmagolni a vidra is. A déli vidékeken a tavaszra emlékeztető első február végi napon a csapatokba verődött foglyok cserregések és nagy futkározás közepette párokra szakadnak. Február derekán érvéget a mezei nyulak párzása és elkezdődik a kisebb, ma már ritkaságszámba menő üregi nyulaké. Január végén, február elején megszólal az uhu. Február végén pedig - az időjárástól függően - megszólalhat a baglyok több fajtája is. A párzásuk nemegyszer kötődik az ember által lakott területekhez. A párját hívó, a párját kereső bagoly nagyon kellemetlen „szerenádot" tud produkálni. Mást nem tehetünk ellene, mint elviseljük. A vadászterületeket februárban látogató turistákat (főleg, ha velük vannak négylábú barátaik is) figyelmeztessük, ha tilosban járnak. A jó szó és kellő diplomácia eredményesebb, mint az erőfitogtatás. Takács Frigyes Képek: Németi Róbert és Ivan Godál A farkas kegyetlen, de emberre nem támad A magasabban fekvő területeken a februári éjszakákon egyre gyakrabban hangzik fel a farkasok üvöltése. Február elején ugyanis elkezdődik a párzásuk, mely egész hónapban tart. Nincsen belőlük sok, de egyes helyeken nagyobb a számuk, mint gondolnánk. A farkas szép és rendkívül intelligens ragadozó. Egészséges farkas csak véletlenül futhat össze az emberrel. A farkas jóval előbb tudomást szerez az ember jelenlétéről, mint az ember az övéről. A farkas irtózik az embertől, és sosem támadja meg az embert. Még akkor sem veszélyes, ha az ember sarokba szorítja. Minden, a farkas iránt táplált félelem és ellenszenv alaptalan. A csülkös vaddal szemben viszont a farkas már nem olyan tartózkodó. Ennie neki is kell. Ha magas a hó, a dám-, a muflon- és a szarvasállomány komoly károkat szenvedhet el a farkastól. Egészséges nagyvaddal szemben a magányos farkas nem sokat tehet és nem is igen kockáztatja azt, hogy a préda lerántása közben megsérüljön. Ezért a kifejlett, ereje teljében levő szarvasbika nem is nagyon menekül a támadás elől, hanem szembeszáll a farkassal. De a magas hóban, ahol a vad mozgása erősen korlátozott, a farkasok - főleg, ha többen vannak - akár a legerősebb szarvasbikát is lerántják. A vadász ezt befolyásolhatja azzal, ha a csülkös vad élőhelyén a magas hóban hóekével utakat vaj, segítve ezzel a vad mozgását, menekülését. A számára táplálékkonkurenciát képező rókával és egyéb ragadozó jövevénnyel azonban a farkas könyörtelenül elbánik. A véréből nemesített házi kutyával szemben talán még könyörtelenebb. Ha valamelyik környéken élnek vagy megtelepednek a farkasok, ott rövid idő alatt minden kóbor ebet elfognak és széttépnek.
