Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)

2014-12-13 / 286. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. DECEMBER 13. Vélemény És háttér 7 A párt bukása megszüntette a jobboldali szavazás automatizmusát SDKÚ: táborbontás Két főre fogyatkozott az SDKÚ parlamenti frakció­ja, miután azt bő egy év alatt, egymást követő hullámokban immár csaknem minden egyes tagja elhagyta, leszámít­va a pártelnök Pavol Frešót és régi szövetsé­gesét, Ľubomír „Éhség­lázadás” Kaníkot. RAVASZ ÁBEL Az SDKÚ drámai bukásáról sok mindent elmondtak már, elsősorban a belső feszültsége­ket és a hibás irányváltásokat kiemelve. Amiről kevesebb szó esik az az, hogy ennek a bukás­nak a napi pártpolitikát megha­ladó, komoly szerkezeti követ­kezményei is lehetnek. A meggyökeresedett demok­ráciák politikai életét stabil pártok és stabil szavazótáborok jellemzik. Persze időről időre érkeznek új erők, a politikai tér azért nem változatlan, de min­denesetre kevésbé gyakori a régi, állandósult pártok teljes bukása. Gondoljunk csak a német, az angol vagy az ameri­kai politikai rendszerekre, de a közelben akár csak az osztrák­ra is: az erőviszonyok változ­nak, jönnek új játékosok, de a régiek újra és újra feltalálják magukat. (A tágan értelmezett latin országokra egyébként ez kevésbé igaz.) A pártok mögött elkötelezett szavazóbázisok állnak. Bár a pártok tagsága vi­lágszerte csökkenőben van mi­nimum az 1980-as évek óta, ez nem jelenti azt, hogy leépül a lakosság mindennemű kapcso­lata a politikai szereplőkkel. A legtöbb szavazó számára már- már automatikus (ahogy szo­ciológusként szeretjük monda­ni: reflektálatlan) a döntés a politikai hovatartozásról. Meg­szokta, beletanult, hozott egy döntést élete valamely pontján, és most kitart pártja mellett. Ha ellenük akar szavazni, protest- pártokat választ, esetleg lábbal választ (nem megy el szavaz­ni), de a viszonya régi pártjával ekkor is megmarad. A gyűlölet és a szeretet itt is egy érme két oldalát jelenti. Szlovákiában is vannak üyen reflektálatlan, automatikus szavazói bázisok. A „balol­dalon” a Smer megörökölte az SDĽ, később a HZDS szavazóit, és ezen szavazók egy jó része nem nagyon gondolkozik azon, kire másra szavazhatna. Még ennél is stabilabb tábora van és volt a KDH-nak, erősen vidéki, családi alapon szavazó bázisá­val, amelyet helyenként az egyházi infrastruktúra is meg­támogat. Az MKP etnikai alapú szavazóbázisa is ilyen volt a Híd megjelenése előtt, a jelek pedig arra mutatnak, hogy a kétpólusúvá lett szlovákiai magyar politikai tér is a befa­gyás irányába indult el. Az em­berek ma már nem hoznak döntést arról, hogy Híd vagy MKP, zömük preferenciája ez irányban adott. Egy ilyen jellegű, már-már automatikusan rájuk szavazó tábort hagyott cserben az SDKÚ először 2012-ben, a kormány bukásakor, majd az utána kö­vetkező Frešo-korszak során végig. Olyan emberek tömegei­nek kell új pártot keresniük ma­guknak, akiknek potenciálisan már több mint egy évtizede nem kellett ezen gondolkozniuk. Az SDKÚ bukása aláásta a jobbol­dali szavazói bázist, és meg­szüntette a jobboldali szavazás automatizmusát ezen emberek számára. Atöbbijobbos párt, na meg a Smer most megpróbálja összekaparni az SDKÚ táborá­nak maradványait, de egy ideig eltarthat, amíg ezek a „kék szavazók” új politikai otthont találhatnak maguknak. A poli­tikaijobboldal esélyeit ez súlyo­san lerontja. Tudom, hogy döglött lóba nem rúgunk: de már csak a fen­tiek miatt is megbocsáthatatlan bűn, amit a Frešo-féle vezetés az eleve rossz passzban lévő SDKÚ-val elkövetett az utóbbi két és fél évben. Nem igaz, hogy csak Magyarországot támadják az amerikaiak: Szlovákiában is felmerült a kitiltás Mi a közös Širokýban és Vida Ildikóban? INDEX 2007-ben Szerbiában, 2009-ben Szlovákiában java­solta az amerikai nagykövetség korrupcióban érintett szemé­lyek kitiltását az Egyesült Ál­lamokból. Az Index a WikiLe- aks-táviratok között talált erre bizonyítékokat. Szlovák és szerb személyek ellen is felmerült, hogy alkal­mazzák a 7750-es elnöki prok- lamációt, ami alapján a kor­rupcióval kapcsolatos aggályok miatt mostani és volt magyar tisztségviselőket tiltottak ki az Egyesült Államokból, köztük Vida Ildikót, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal igazgatóját. Egy 2009 áprilisi, bizalmas minősítésű táviratban azt írta a pozsonyi nagykövetség, hogy megvizsgálták Juraj Ši- rokýt, Szlovákia egyik leggaz­dagabb és kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkező üzletem­berét - volt étB-ügynököt -, mivel úgy vélik, alkalmazni lehetne vele szemben a 7750-es proklamációt. Meg­Vida Ildikó (MTI-felvétel) jegyzik, Peter Šťastný volt pro­fi hokijátékos tiltakozott, ami­ért Široký vezető pozíciót töl­tött be a Szlovák Jégkorong­szövetségben, de állításuk sze­rint az üzletember már koráb­ban a látókörükbe került. A nagykövetség szerint Ro­Juraj Široký (Képarchívum) bért Fico miniszterelnök és pártja, a Smer támogatójaként több miniszteri posztra is ő ja­vasolhatott embert, miközben számos gyümölcsöző állami szerződést nyert el gyakran nem átlátható körülmények között a Ficóhoz, Gašparovič elnökhöz, Vážný közlekedési miniszterhez és Jahnátek gaz­dasági miniszterhez fűződő kapcsolatának köszönhetően. Široký állambiztonsági múltja, olyan vitatott személyekhez fűződő viszonya, mint Ivan Le- xa, a szlovák titkosszolgálat (SIS) egykori igazgatója, va­gyonának gyanús eredete, és az átláthatatlan üzleti ügyei miatt a nagykövetség vizsgálta a törvényt, hogy eldöntse, le- het-e alkalmazni vele szemben a 7750-es proklamációt. VENDÉGKOMMENTÁR Ez egy másik történet LAKNER ZOLTÁN Karaktergyilkosságról panaszkodik Deutsch T amás. Nem tudom, merre járt az elmúlt évti­zedben, de a karaktergyilkosság műfaját ép­penséggel a Fidesz fejlesztette tökélyre. Ez még akkor is igaz, ha politikai ellenfelei gyakran si­keres karakteröngyilkossági kísérletekkel segí­tették a Fidesz hatalomszerzési törekvéseit. Kérdés továbbá, hogy akkor most urizálnak vagy sem a kor­mánypárti politikusok? Pokomi Zoltán szerint igen, és ez most nem fér bele. Orbán Viktor szerint viszont a fiatal és történetesen jómódú tehetségeket kár volna távol tartani a politikától, míg az idősebb politikusok gyerekkori álmukat megvalósítva nyugodtan elutazhatnak például Új-Zélandra. Aki ezzel szemben foglal állást, az az irigység kultúráját szolgálja, aki meg az irigység kultúráját szolgálja, az kom­munista. Igazából nem is ez a hír - ezt annyiszor hallotta már az em­ber, hogy csak ásít tőle - hanem az, hogy ez most nem működik. Egy-egy közvélemény-kutatásból hiba lenne túl­ságosan messzemenő következtetést levonni, de tény, hogy a Fidesz támogatottságának jelenlegi beszakadása példát­lan. Orbán személyes népszerűsége is hatalmasat zuhant. Ez még akkor is így van, ha a kormánypárt népszerűsége volt már a mostaninál alacsonyabb 2011-2012-ben. Vagyis, a NER fennállása idején előfordult már, hogy a Fidesz népszerűsége jelentősen csökkent, de ezt akkor az ellenzék nem tudta kihasználni. Majd aztán a kormánypárt tempót váltott, és visszaemelkedett. A mostani végeredményt persze nem tudhatjuk előre. Ám a történet eddigi lefolyása annyira eltérő a korábbitól, hogy gyaníthatjuk: ez nem is ugyanaz a történet. Olyan zuhanás ugyanis, mint ami most bekövetkezett, nem fordult elő a Fi­desszel emberemlékezet óta. Önmagában aggódnia kellene amiatt a magyar kormánynak, hogy miközben szerinte szár­nyal a gazdaság és csökken a szegénység, az ellenzék meg három vereséget követően tényleg romokban hever, egyszer csak faképnél hagyják őt a támogatók. Márpedig, s ez a lényeg, amíg a hatalmi párt maga is elhiszi azokat az összeesküvés-elméleteket, amelyeket ő maga talál ki, s amíg nem néz szembe azzal, hogy a tiltakozások tényle­ges társadalmi elégedetlenséget fejeznek ki, addig képtelen lesz kezelni a politikai krízist. Apró probléma, hogy a rend­szer olyan összetevői miatt zajlik tiltakozás, amelyeket nem lehet egyszerűen kiszerelni a NER-ből, mert a lényegéhez tartoznak. Pech. Az meg hiba, ha egy macchiavellista politi­kai alakulat elveszíti a realitásérzékét. Nem marad követ­kezmény nélkül. A szerző magyarországi politológus FIGYELŐ Az év magyar szavai A Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport és Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda sza­vazásán megválasztották az „év szavát”, ez idén a „neki­rugaszkodó vállalkozás” kife­jezés lett, amely a start-up- nak a Magyar Rádió egyik új­ságírójától eredő magyarított változata. Az év szavára jelöl­ték még a „geoláda”, „geolá- dázik”, „bakancslista”, „érzé- kenyítés”, „okostelefon”, „okosautó” szavakat is - mondta el Balázs Géza nyel­vész. Az év antiszava a „vénaszkenner” lett, mert amellett, hogy rossz hangzá­sú, a stadionokba a belépte­tésnél való bevezetése miatt kellemetlen asszociációkat is kelt. A vénaszkenner olyan szavakat győzött le az év an­tiszava címért folyó verseny­ben, mint a „gesztenyealapú” (desszert), a „szárazföldi vízi mentő”, a „ketrecharc”, a „szakállas nő”, a ,jegesvíz- kihívás”, a „herevasalás”, a „nemzeti dohánybolt”. Már évek óta megválasztják az év ifjúsági szavát is, ez idén a „punnyad” lett, ami langyos lébecolást jelent, s „punnyadt”, „punnyadozik”, „bepunnyad” alakban is használható. Balázs Géza szerint külön érdekes, hogy a „puny-” szótő önmagában nem él. További jelölések vol­tak még: a „kombó”, „savaz”, „ekéz”, „trendi”, „alter”, „lóg”, „banyatank” (guruló bevásárlószatyor), „rágcsa”. Az év költői szava Radnóti Miklós Nem tudhatom című verséből a „messzeringó gyerekkor” kifejezés lett. Az év netszava az „app” (mobi­lapplikáció) és a touchpado- kat jelölő „tapipad”, de már lejáratott divatszónak számít a „fapados kölcsön”, a „meg­élhetési” és a „kézműves” jel­ző. Az év szómagyarítása az érintőkártya, ami a paypasst jelöli. Tavaly a „rezsi­csökkentés” volt az év szava, az év antiszava a „mamaho­tel” és a „papabank”, míg az év ifjúsági szava a „szelfi” lett. (nol.hu)- Még megiszom egy felest, és belépek az SDKÚ-ba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom