Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)

2014-11-13 / 261. szám, csütörtök

I HOBBI Új szó 2013. november • www.ujszo.com Vadászat | ^3 ismereteket és jó szerve­zőkészséget igényeltek, a vadászat nagyban befolyásolta az emberi agy fejlődését is, és a va­dászattal járó mellékte­vékenységek jelentősen befolyásolták a fejlődő ember szociális magatar­tásait (zsákmánymegosz­tás, közös vacsorák stb). Nem véletlen az, hogy az első barlangrajzok - őse­ink képzőművészeti alko­tásai - kizárólag a vadról és a vadászatról szólnak. Ezért nem túlzás, ha idézem Drahem Clark megállapítását, miszerint az ember először és legfőképpen vadászként talált magá­ra, és a vadá­szat által vált az élővilág uralkodó fajává. Ha szétnézünk szerte a világban, a ma élő modern emberben is nagymértékben megta­lálhatók még az ősvadá­szat nyomai. Példaként megemlíthetők a Hagerhai törzsi vadá­szok Pápua Új-Guine- ában, az inuitok, az észak-amerikai indiánok és a Dél-Afrika több tör­zse, mint pl. a busmanok vagy a megannyi alaszkai és szibériai prémvadász vadászati ténykedései. TÖRVÉNYI KERET ÉS ETIKA Az ősi ösztön irányí­totta vadászszenvedély kissé megzabolázva meg­kötések és tilalmak közt élt tovább. Kifejlődött a vadászati kultúra, és a kulturált vadászatnak Az ember először és legfőképpen vadászként talált magára, és a vadászat által vált az élővilág uralkodó fajává. szintén kifejlődtek a szo­kásai - szabályai, amit a szakma vadászetikának nevez. Habár az etikus vadászat szabályai is le vannak jegyezve, ellen­tétbe a vadásztörvénnyel betartásuk telje­sen önkéntes történik a vadászt erre semmilyen kényszer nem kötelezi. Mégis a vadászetika megköté­seinek a gyakorlása az, ami a puskás emberből vadászt, csinál és nem­csak a szakma, hanem a nem vadász társadalom is a vadászt a vadászat gyakorlása közben mu­tatott kulturált magatar­tása alapján minősíti. Azmellett, hogy minden környező országnak megvannak a saját jól működő vadászati törvé­nyei, az etikus vadászat értelmezésében még a szomszédos országok va­dászai közt is komoly eltéré­sek lehetnek. Ezek az eltéré­sek nagyjából arányban van­nak az egyes nemzetek egyéb gyakor­lati és erkölcsi szokása­ikban tapasztalt különb­ségekkel. Hazánkban a mai modern vadászat viszonylag jól szervezet a folyamatosan fejlesztett vadászkultúránk is biztos alapokra épült és komoly hagyományokra alap on tekint vissza. Mit jelent a mai ember számára a vadászat? Az 5 éves unokáim és általában a gyerekek szá­mára a vad és az ember kapcsolata sok-sok mesét jelent, melyekben az ember és vad kapcsolata harmonikus, a vadász pedig legtöbbször jóságos és igazságos. Ké­sőbbi éveiben az ifjúság jelentős tárházát találja a természet törvényeit bemutató és a termé­szet szeretetére nevelő irodalmi alkotásoknak (pl. Fekete István mű­vek), melyek nyújthatnak olvasmányélményeket, de nézzük a modern világ követel­ményeit - létez­nek ezen alkotások megfilmesí­tett változatai is mint például a Vük, a Lutra stb., és ezek könnyen elérhetőek. Ezekben az alkotá­si sokban az ember, mint vadász szerepe már telje­sen világos és nem egy­szer kerül sor a vadászat elkerülhetetlen mozzana­tára, az ülésre is. Az ilyen műveken felnőtt ifjúság oly sokat kap a természet törvényeinek az ismere­téből, oly mélyen neveli az olvasót vagy nézőt a természet csodálatára és szeretetére, hogy meg sem fordul a fejében a vadászati tevékenység elmarasztalása. Felnőttkorban a szen­vedélytől fűtött vadász és általában a családi és baráti környezete is a legaktívabb részese a természet- és környezet- védelemnek. Arról nem is beszélve, hogy sokkal többet van a természet­ben, mint az átlagember, és vadászati tevékenysé­gének 99,9%-a megfigye­lésen alapul. Ha pedig eredményes vadász akar lenni, akkor fejleszti a vadászterületét, vadásza­ti berendezéseket épít, és mindenekelőtt törődik a vaddal, a leendő zsákmánnyal. Két szóval megfogalmazva - ezért vadászik. Takács Frigyes Kevesen Az őz kivételével minden más nagyvadunk az ember által lett betelepítve. A muflon és a dám nem őshonos vadunk a vidékünkre tudatosan telepítette az ember, és a szarvas is csak nagyon gyéren fordult elő, a legtöbb helyen csak a vadaskertekben pátyolgatták. A vaddisznó, amely ma oly sok gondot okoz a szaporaságával, a 20. század elején oly ritka volt, hogy a legtöbb síkvidéki vadász számára egy vadkan elejtése megvalósítha­tatlan álom volt csupán, (tf) r iá > 'ffmá, r^9ÉÖ IPff? .r s ..view f' ’ 4 Maim ‘‘ g i ^ f ^ ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom