Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-29 / 249. szám, szerda
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 29. www.ujszo.com RÖVIDEN Irodalmi est Zalán Tiborral Dunaszerdahely. A Szlovákiai Magyar írók Társaságának folyóirata, az Opus 30. számát mutatják be ma 18 órától az Arthe Caféban. A lapszám a 60 éves magyarországi költő, Zalán Tibor előtt tiszteleg, ennek kapcsán H. Nagy Péter beszélget az ünnepelttel, majd bemutatja Zalán Tibor Nemze- déktelen arc című kötetét, amely a dunaszerdahelyi Nap Kiadó gondozásában jelent meg. Az Opus folyóiratot Hizsnyai Zoltán főszerkesztő mutatja be. Házigazda Vida Gergely költő, szerkesztő, (k) Kalapács alatt Lennon szemüvege Los Angeles. Elárverezik John Lennon szemüvegét. Az énekes a hatvanas években egy londoni bárban ajándékozta a szemüveget egy nőnek. A tárgy értéke a becslések szerint elérheti a 40 ezer dollárt is. Az árverést a Beverly Hills-i Julien's aukciósházban rendezik november 7-én. A szemüveg mellett kalapács alá kerül többek között Bono, David Bowie és a Coldplay frontembere, Chris Martin gitárja is. (MTI) FULVIDEK FKA Twigs JUHÁSZKATALN Az FKA Twigs név mögött egy 25 éves brit producerénekesnő bújik meg, olyannyira, hogy igazi neve még mindig nem derült ki, pedig második éve élénken figyel rá a világ fogékonyabb fele. Annyit tudni csak, hogy jamaikai és spanyol szülők gyermeke, és sokáig hezitált, táncos legyen-e, vagy operaénekes. Egyik sem lett, viszont tizenhat évesen elkezdett zenét írni a fiókjának. Tavaly két minialbumot jelentetett meg EP1 és EP2 címmel, első nagylemezének címe ezek után senkit sem lepett meg: LP1. A lemezt Mercury-díjra jelölték, azaz 2014 legjobb brit albuma lehet ma este. Az említett minialbumok nagyon messze áltak a ma- instream-től, ha úgy tetszik, kísérleti zenét tartalmaztak. Kellett egy tapasztalt szakember - Adele lemezeinek producere személyében - , aki a szélesebb tömegek számára is fogyaszthatóvá teszi az anyagot. Ez a „kísérlet” is sikerült. Az underground vonalat nem kellett megzabolázni, azaz FKA Twigs régebbi rajongói nem fanyalognak, az újak pedig valami éterit, izgalmasat és megrázót hallhatnak. Ez a lány a kilencvenes évek trip-hopjára épít, de egyrészt misztikusan futurista irányba viszi el ezt a stílust, másrészt beleépít némi r&b-t is. Mesterien játszik a hang- sávokkal, saját hangját úgy keveri egymásra, hogy ő maga a szólóénekes és a lánykórus is. Alatta elektronikus alap szól, érdekes ritmikai törésekből, elkenésekből és nagy, levegős terekből épül fel az atmoszféra, ám a dalok mindvégig közérthetőek maradnak. Az egész olyan, mint mondjuk, a The xx és a Massive Attack véletlen találkozása a korai Sade boncasztalán. (Young Turks, 2014) Értékelés: Tegnap nyitották meg Rudolf Koppitz és Gabriele Basilico kiállítását a Pozsonyi Városi Galériában Festői aktok és városképek Rudolf Koppitz európai hírű fotográfus Mozgástanulmány (Bewegung- studie) című képével megalkotta Közép-Euró- pa egyik legdrágább fotográfiáját, az osztrák avantgarde művészet messze földön híres, emblematikus darabját. Gabriele Basilico olasz fotográfust a nagyvárosok architektúrája vonzza: az építészetben a múlt és a jelen együttélése érdekli. Kiállításuk a Fotóhónap keretében a Pálffy-palotában látható 2015. január 11-ig. TALLÓSl BÉLA A bécsi Photoinstitut Bonar- tes gyűjtési és kutatási területe a közép-európai régi fotográfia. Az intézmény egyik feladata, hogy a történelmi értékű felvételeket kiállításokon népszerűsítse. A Photoinstitut Bonartes- nek köszönhető, hogy a Fotóhónap keretében a pozsonyi közönség is láthatja a Csehországban született Rudolf Koppitz kivételes vizuális élményt nyújtó fotográfiáit. Azt követően, hogy Koppitz Bécsben fotográfiai szakon folytatott tanulmányokat, a két világháború közötti osztrák fotográfia egyik legjelentősebb mesterévé nőtte ki magát. Grafikai szakon is tanult, s azt a tudását, amelyet a sokszorosító technikákban és eljárásokban szerzett, a fotográfia területén is érvényesítette, sajátos vizuális nyelvet alakítva ki ily módon. Negatívjai- ból különféle eljárásokkal olyan nyomatokat készített, amelyeken festői-grafikai megoldásokkal változtatott a megörökített fotó realitásán. Képeinek nagy része úgy hat, mint a precízen kidolgozott, a fény-árnyék játékára építő festmény. Főleg azok a művek keltenek piktografikus „fotó-festmény” benyomást, amelyeken Koppitz saját magáról készített, egész alakos felvételét helyezi el terGabriele Basilico: San Francisco mészeti környezetben. Munkáit a precizitás jellemezi: ha a negatívon észlelt valamilyen apró tökéletlenséget, az arról készült nagyméretű nyomaton - festői- grafikai eljárásokkal - módosította a látványt. Sok önportrét, főleg aktot készített magáról, amelyeken idillikus hegyi környezetbe, mesés tájba vagy bárányok közé helyezi magát úgy, hogy kidolgozott izmai, tökéletes alkata a testesztétika hibátlan illúzióját nyújtsa. (Hegymászóként erős izomzatúvá edzette a testét.) Rudolf Koppitz mestere volt a tájfényképezésnek, a harctéri fotózásnak, a portrékészítésnek, az akt- és a táncfotóknak. A múlt század elejéről származó felvételei teljességgel megállják a helyüket ma is (az sem zavaró bennük, hogy a meghaladott, korabeli technika miatt valamiféle archaikus, patinás színezetük van). Koppitz nyitott szellemisége-ami munkáin átsüt- minden egyes művét élvezetessé teszi. A Fotóhónapra izgalmas, felfedezések sorát nyújtó kiállítást rendeztek képeiből. Olyan tárlatot, amelyről elmondható: élményszerű tapasztalást nyújt. Az összeállítás egyik szelete olyan Dél-Ma- gyarországon készült néprajzi felvételeket mutat be, amelyeken a monarchiabeli vidék és vidéki emberek életminősége figyelhető meg. (Mohácson és környékén készültek, amikor a fotós onnan származó felesége családját látogata.) A Pállfy-palota másik kiállításán Gabriele Basilico nagyvárosok - Moszkva, Sanghaj, San Francisco és Rio de Janeiro - építészetét bemutató felvételei láthatók. Basilico arra koncentrál, hogy megmutassa, miként él együtt ezekben a metropolisokban a múlt építészete a jelen kor architektúrájával. Olyanhelyeket keres a városokban, ahonnan szemléletesen láttatja a modern falak mögött megbúvó klasszikus épületeket, vagy azt, hogy milyen építészeti koncepció mentén alakult ki egy- egy városközpont. (Moszkvát Sztálin hét tornyából, madártávlatból fényképezte.) Basilico nem fotóz embereket. Állítja, hogy ha emberekkel népesül be a városi tér, a felvételeken nem hat olyan vizuális erővel a tér és az építészet geometriájának esztétikája. Ezt egy színházi hasonlattal magyarázza. A néző az előadás előtt a berendezett színpaddal szembesülve addig koncentrál teljes erőből a díszletre, amíg nem jelennek meg benne a színészek. Ahogy elkezdődik az előadás, a játékra összpontosít, az lesz számára elsődleges. A városi tér tagoltsága, az építészet monumentalitása is emberek nélkül teljesedik ki valójában. KAVESZUNET Grendel Lajos: „Négy napon át jó volt magyarnak lenni” A múlt hét végén rendezték meg a 18. Krakkói Könyvvásárt, melynek Magyarország volt a díszvendége. Ebből az alkalomból számos magyar vonatkozású könyv és fordítás jelent meg a lengyel piacon - egyebek mellett Grendel Lajos Vezéráldozat című novellás- kötetének lengyelkiadásais.A Kossuth-díjas pozsonyi írót, aki személyesen is részt vett a rendezvényen, krakkói benyomásairól kérdeztük. Ki a lengyelek kedvenc magyar írója? A lengyelek imádják Márai Sándort. Most jelent meg a huszonkettedik Márai-kötet lengyel Fordításban, ami egyértelmű rekord. Volt egy kerekasz- tal-beszélgetés is, amelyen Sze- gedy-Maszák Mihály irodalom- történész képviselte Magyarországot, és elképesztő tömeg gyűlt össze. De az egész könyvvásárt hatalmas érdeklődés kísérte, néha alig lehetett mozdulni a standok között. Az én könyvbemutatómat egy belvárosi kávéházban rendezték, ahol többen gyűltek össze, mint akár Budapesten, akár Pozsonyban. Ráadásul kérdeztek is, szóval rendkívül aktívak voltak. Hajói tudom, ez az első kötete lengyel fordításban. Nyilván ezért esett a választás a nyolcvanas években született novellák gyűjteményére. Grendel Lajos (Somogyi Tiborfelvétele) Részben igen, de tudni kell, hogy a lengyelek sem nagyon fordítanak novellákat, ott is a regény dívik, csakúgy, mint Magyarországon. Most ismerkedtem meg a fiatal fordítómmal, akivel eddig csak e-mail- ben tartottuk a kapcsolatot. Addig járt a lengyel kiadók nyakára, amíg az egyik nem mondott igent erre a fordításra. Mi- lösz Waligorskinak hívják, neki köszönhetem, hogy megjelent a kötet. Egyébként szlovák szakon végzett, de megtanult magyarul is. Elsősorban szlovákból fordít, így bukkant rám. Elárulta, hogy már tervbe vette az Einstein harangjai című regényemet, az lesz a következő, amit le akar fordítani. Mi volt a legerősebb krakkói élménye? Az, hogy a lengyelek tényleg szeretik a magyarokat. Szerintem jobban, mint a magyarok a lengyeleket. Mondok egy személyes példát. Volt egy magyar katona, akit a második világháborúban az oroszok főbe lőttek, negyven társával együtt. Grendel Lajosnak hívták. Valószínűleg nagyapám testvérének a fia volt. Elvittek engem abba a Katowice melletti faluba, ahol a lengyelek 2012-ben gyönyörű emlékművet emeltek ezeknek a katonáknak. Előtte hatvan évig őrizték az emléküket, és virágot vittek a hegyoldalba, ahol kivégezték őket. Két éve a varsói követségről hívtak fel, hogy nem az apám volt-e az illető. Ottjártam előtt két nappal koszorúzták meg az emlékművet. Hangsúlyozom: a lengyelek. Megható és felemelő érzés volt ott állni. És négy napon át jó volt magyarnak lenni. Mindenütt mosolygó arcok fogadtak, tényleg éreztük a szere- tetet írótársaimmal, Tóth Krisztinával és Horváth Viktorral. Rajtunk kívül Dragomán György és Bodor Ádám volt a magyarországi vendég, velük azonban nem találkoztam, mert hazamentek, mire mi odaértünk. Soha még ennyi magyar könyv nem jelent meg lengyel fordításban, mint idén. Nemcsak kortársak, hanem néhány klasszikus mű is. (juk) Rudolf Koppitz: Mozgástanulmány