Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)

2014-10-01 / 225. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 1. Vélemény És háttér 7 2008-tól a kínai gazdaságot is az eladósodottság robbanásszerű növekedése hajtotta Adósságtengerben úszik a világ Globális szinten el sem kezdődött a pénzügyi vál­ságokat követő fájdalmas adósságleépítés, sőt, a vi­lág eladósodottsága évről évre újabb rekordot dönt. A fejlett országoktól a fej­lődők vették át a stafétát, egyre több szakértő sze­rint innen indulhat a vál­ság újabb hulláma. GÁL ZSOLT A világgazdaság helyzetéről szóló, vezető közgazdászok ál­tal írt éves Genfi Jelentések (Geneva Reports on the World Economy) legújabb kiadása megdöbbentő és elgondolkod­tató adatokkal szolgál az „adósságfronton” kialakult helyzetről. A nagy nemzetközi pénzügyi válságok kirobbanása előtt általában gyors mértékben nő az eladósodottság, nem volt ez másképp a legutóbbi, 2008-as válság előtt sem. A mámoros eladósodást aztán fájdalmas és elhúzódó kijóza­nodás (szakzsargonban adós­ságleépítés) szokta követni. Szokta, de jelenleg ennek nyo­ma sincs a világgazdaságban. 2008 és 2013 között az adós­ság (az államé, a háztartásoké és a vállalatoké, a pénzügyi szektor nélkül) 38 százalék- ponttal növekedett és elérte a vüág együttes nemzeti összter­mékének (GDP) 212 százalé­kát. Bár az adósságnövekedé­sért főleg a jóval alacsonyabb szintről induló, de gyorsabb tempóban eladósodó fejlődő országok (mindenekelőtt Kína) okolhatók, azért a fejlett orszá­gokban is emelkedett a teljes adósság. Ezen belül is főleg az államok tartozásai - ha valahol (például az angolszász orszá­gokban) sikerült is jelentősen visszavágni a lakossági vagy vállalati tartozásokat, az álla­mok eladósodása többnyire ezt jelentős részben kompenzálta. Összességében tehát a fejlett országokban sem beszélhetünk adósságcsökkenésről. Az szö­ges ellentétben áll a politikai közbeszéddel, amely másról sem szól, minthogy véget kell verni a sehová sem vezető és a növekedést megölő megszorí­tásoknak és spórolásnak. A legnagyobb aggodalmat a fejlődő országok okozzák, főleg Kína, ahol az adósság nagyon gyors tempóban emelkedett 2008 óta, és ennek folytatódása egy újabb válság kirobbanásá­hoz vezethet. (Tegyük hozzá, hogy az eladósodás hirtelen le­állása is a kínai gazdaság gyors lefékeződéséhez - és ezzel vi­lágméretű stagnáláshoz vagy re­cesszióhoz vezethet.) A 72 szá­zalékpontos emelkedés a GDP 217 százalékára lökte a kínai adósságszintet, ami a feljövő pi­acokon ritkaságszámba megy. Érdemes megjegyezni, hogy a jelentésben szereplő feltörekvő piacok közül csak a magyaror­szági adósságállomány (223%) haladta meg a kínait - ennyi elég is az Orbán-kormány adósság el­leni küzdelemben elért fantasz­tikus sikereinek nemzetközi ke­retbe helyezéséhez. Az aggasztó rövid végkövet­keztetés: az adósság okozta válságot csak úgy sikerült vala­hogy kordában tartam, ill. a vi­szonylag gyors növekedést Kí­nában elérni, hogy közben még tovább nőttek a tartozások. Szóval kutyaharapást szőrével logika. Ráadásként: lassan fele­lős döntéshozóként Szlovákiá­ban is el kell majd azon gon­dolkodni, hová vezet, ha to­vábbra is évente újabb és újabb rekordokat dönt az állam és a lakosság eladósodottsága. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének ok­tatója és a Híd frakcióvezető­jének gazdasági tanácsadója- Javaslom, hogy a falu állítson lovas szobrot - polgármesterrel! (Peter Gossányi rajza) KOMMENTÁR Hátra harc MARIÁN LEŠKO Múlt héten kiderült, hogy Ukrajna kérdésében a hivatalos szlovák álláspontot a parlament­ben nem a kormányzó Smer, hanem az ellen­zéki pártok képviselik. Abnormális - mégis szinte észrevétlen maradt a dolog. Egyszerűen már megszoktuk az ilyesmiket Robert Fico pártjától. Amikor az Európai Unió állam- és kormányfői Ukrajnáról ta­nácskoztak, azt a határozatot fogadták el, hogy az „Európa Tanács egyértelműen támogatja Ukrajnát, kiáll területi egy­ségének megőrzése mellett, elítéli a Krím annektálását, elítéli az orosz fegyveres erők ukrajnai agresszióit, a szakadárok Oroszország általi felfegyverzését”. Ezt az egyértelmű állás- foglalást fogadta el az EurópaTanács, melynekRobert Fico kormányfő is tagja. Teljesen másképp festett a dolog, amikor a szlovák parlament foglalkozott ugyanezzel a kérdéssel. A szlovák külügyminisztérium egyebek mellett a következő mondatot javasolta elfogadásra a parlamentnek:, A Szlovák Köztársaság nemzeti tanácsa külön felszólítja az Oroszországi Föderációt, hogy tartózkodjon az Ukrajna belügyeibe való be­avatkozástól, ne nyújtson katonai segítséget a szakadár láza­dóknak, tartsa tiszteletben Ukrajna függetlenségét és területi egységét, és minden erejével segítse elő a fegyveres konfliktus lezárását”. Annak ellenére, hogy a szövege megegyezik azzal, amire Robert Fico Brüsszelben rábólintott, a smeres képvise­lők törölték a határozatból az Oroszországi Föderációhoz in­tézett felszólítást. A kétnapos parlamenti vita során kiderült az is, hogy Robert Fico szája íze szerint jártak el, és az ő meg­győződését szajkózták. Juraj Blanár képviselő például azt mondta, ha félretesszük az ideológiai handabandát, ki kell mondani, hogy „az ukrán kormány saját állampolgárai ellen harcol”. Ez ugyebár ellentétes azzal a kinyilatkoztatással, hogy Ukrajna saját területi egységét védi. Sokatmondó volt a szintén kormánypárti Marián Kéry hozzászólása, aki rosszal­lóan tette fel azt a kérdést, vajon véletlen-e, „hogy Obama el­nök biztosította a balti államokat, megvédi őket, ha a leg­rosszabbra kerülne sor”. Nem, nem véletlen. Ellenben elég ritka - már ha egyáltalán előfordult valaha -, hogy egy NATO- tagállam parlamenti képviselője azt hányja az észak-atlanti szövetség legerősebb tagállama vezetőjének szemére, hogy az a szövetség alapszerződésének szellemében védelmet ígér a kisebb tagállamoknak. Ľuboš Blaha, az európai ügyekért (!) felelős parlamenti bi­zottság elnöke pedig odáig ment, hogy „elmagyarázta”, miért kérdőjelezi meg a Smer a szlovák kormány hivatalos külpoli­tikai álláspontját. Blaha rámutatott, hogy „az oroszok nem akarnak háborút. Más akar itt háborút. Európa sarokba szorít­ja Oroszországot.” Szóval amit a Kreml tesz, azt azért teszi, mert-azUSAésazEU - sarokba szorította. Amikor František Šebej álmélkodva leszögezte, hogy a szlo­vák parlament uniós bizottsága elnökének merőben eltér a vé­leménye a kormány hivatalos külpolitikai irányvonalától, Blaha azt válaszolta, ez így van rendjén, ezért van itt demok­rácia meg pluralizmus. Ha a szlovák kormánypárt rábólint egy bizonyos dologra Brüsszelben, aztán mást szavaz meg Po­zsonyban, elhatárolódik szövetségeseitől és az agresszor lé­péseit próbálja igazolni, nos akkor a Smer szerint az a demok­rácia és a pluralizmus a gyakorlatban. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora A munkahelyeken parancsba adják, hogy melyik pártra kell voksolniuk a dolgozóknak, különben nem kap megrendelést a cég Ahol a szavazatvásárlás mindennapos, mi több, megélhetési forrás MTl-HÁTTÉR A bolgárok zöme egy pillana­tig sem habozna eladni szavaza­tát a vasárnapi parlamenti vá­lasztáson, derül ki az AFP be­számolójából. A voksok áruba bocsátását sok kispénzű ember ugyanolyan megélhetési forrás­nak tekinti, mint bármi mást. Egy húsgombóc, két szelet kenyér * bulgáriai Bobovdol bá- "'árosból keltezett riport 'rí például Maja Ivano- levás (170 eurós) bérből kénytelen meg- (jütfgy bevallja: gondolkodás éMíil eladná a szavazatát. „Ki utasítana el 50 levát ebben a nyomorúságban?” - tette fel a kérdést az 51 éves roma bejáró­nő. „De nekünk, romáknak amúgy csak egy húsgombócot meg két szelet kenyeret adnak azért, hogy szavazzunk. Az öt­ven levát a szervezők veszik fel” -tette hozzá. Tavasszal a bolgár Nova tele­vízió riportban pécézte ki Bo- bovdolt. Rejtett kamerákkal mu­tatta be, hogyan gyakorolnak nyomást a bánya középvezetői a munkásokra az EP-választások előtt, megmondva nekik, kire kell szavazniuk, ha meg akarják tartani az állásukat. Még az Eu­rópai Unió legszegényebb, a korrupció miatt Brüsszel által rendszeresen ostorozott orszá­gában is megdöbbenést váltott ki az ügy - de senki ellen nem in­dult eljárás azóta sem. Pénzért, élelemért, tűzifáért A szavazatvásárlás, valamint a szavazók megfélemlítése be­vett gyakorlat Bulgáriában, ahol a lakosság 20 százaléka él a sze­génységi küszöb alatt. ,Ä választók mintegy 6 száza­léka ismeri be, hogy eladta már a szavazatát, és ugyanannyian vannak, akik bevallják, hogy haj­landók lennének rá” - közölte Antoni Galabov, a Transparency International munkatársa. Egy másik szervezet, a Marketing Elemző Központ szerint a szava­zók 10 százaléka hajlandó 50-100 leva közötti összegért eladni a szavazatát. „Nem jó­kedvükben teszik, kényszerű­ségből. Némi ételért vagy tűzifáért is eladják a szava­zatukat” - így Antoni Galabov. ,A roma gettókban az embe­rek az uzsorástól függenek, aki­nek soha nem tudják teljesen ki­fizetni a tartozásukat. Az uzso­rást keresik meg a pártok” - ma­gyarázta Vanja Nucseva, az elemzőintézet szakértője. De korántsem csak a roma kisebbség érintett, a kutatók részletesen ismertették a fo­lyamatot: „Egyes kerületekből, vállalatoktól bizonyos számú szavazatot várnak el. Ha valaki nem engedelmeskedik az utasí­tásnak, mindenkit megbüntet­nek. El is bocsáthatják, meg is verhetik.” Rendelésre, megrendelésért A bobovdoli szénbányába ve­zető út mentén csak egyetlen párt plakátjai láthatók, a tulaj­donos által támogatott új popu­lista szerveződésé. „Ez mindig így megy” - mondta a tévének két nő. „A munkahelyen meg­mondták a féijünknek meg a fia­inknak, hogy kire kell a család­nak szavazni”. A kormány sem tagadja a problémát. ,A főnökö­ket is gyakran megzsarolják a pártok. Megmondják, kire kell szavazniuk a munkásoknak, hogy a cég megrendelést kap­jon” - mondta Rumen Bogojev magas rangú belügyi ületékes. Az igazságszolgáltatás gyak­ran bizonyítékok és tanúk hiá­nyában egy helyben topog. A 2013-as választások után be­adott több ezer panasz nyomán egy feltételes ítélet született. Európa nyomására Bulgária óvintézkedéseket hozott a sza­vazatkereskedéssel gyanúsított mintegy ezer ember megfigyelé­se érdekében. Egy törvény ér­telmében a pártok kötelesek vá­lasztási plakátjaikon és videó- klipjeiken feltüntetni ,A szava­zatvásárlás törvénytelen” mon­datot. Az óvintézkedés 2007 óta van érvényben, hatása eddig nem mérhető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom