Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-01 / 225. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 1. www.ujszo.com RÖVIDEN Koncert különleges hangszereken Somoija. Holnap 18.30-tól a Lotz Trio lép fel a somorjai zsinagógában (At Home Gallery). A trió tagjai, Róbert Šebesta, Ronald Šebesta és Andreas Fink a basset kürt nevű fűvóshangszeren játszanak, amelynek hangja leginkább a basszusklarinéthoz hasonlít, alakja viszont egészen egyedi, mivel a hangszer szokatlan hosszúsága miatt megtört alakban állítják elő. Mozart két ilyen hangszert is belekomponált Requiemjébe, Mendelssohn pedig két koncertdarabot írt basset kürtre. A hangszert állítólag 1770-ben Passauban találták fel, majd 1772-ben Pozsonyban tökéletesítette az a Lotz Tivadar, akinek nevét a trió viseli, (juk) Elmarad a Morricone-koncert Pozsony. Ismét elmarad Ennio Morricone pozsonyi koncertje. A 86 éves olasz filmzeneszerző egy baleset után lábadozik, és elnézést kér rajongóitól, amiért az október 6-án esedékes koncertet, illetve több más fellépést is kénytelen volt lemondani. A JVS Group szervezőiroda jelenleg intenzíven dolgozik egy későbbi időpont lekötésén, amelyre érvényesek lesznek az októberi koncertre elővételben megvásárolt jegyek. Azt ígérik, az új időpont napokon belül ismert lesz. Bővebb tájékoztatást a: vstupenky@jvsgroup.cz e-mail címen, illetve a www.ticketportal.sk honlapon nyújtanak az érdeklődőknek. A Morricone-koncert időpontja idén már másodszor módosul, eredetileg április 5-én lett volna, akkor is egy baleset utáni műtét miatt maradt el. (TASR, juk) Spielberg német stúdióban forgat Berlin. A német Babelsberg Filmstúdióban forgatja Steven Spielberg a St. James Place című hidegháborús thrille- rét, amelyben Tom Hanks és Amy Ryan is szerepel. A 67 esztendős hollywoodi filmrendező (Lincoln, Jurassic Park) új alkotása ötven évvel ezelőtt játszódik Berlinben és Moszkvában. A film James Donovan amerikai jogász történetét eleveníti fel, aki sikerrel tárgyalt a hatvanas években egy amerikai kémrepülő pilótájának szabadon bocsátásáról a szovjet hatóságokkal. A film 2015 őszén kerülhet a mozikba. (MTI) A kitüntetettek: Szanyi Mária és Mács József Rangos elismerés a magyar államtól ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. Áder János magyar államfő által odaítélt, magas állami kitüntetéseket vett át tegnap Balogh Csaba pozsonyi magyar nagykövettől Szanyi Mária néprajzkutató, pedagógus, illetve Mács József író. Szanyi Mária Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült a szlovákiai magyarság hagyománykincsének gyűjtéséért és továbbörökítéséért, valamint a fiatalok körében végzett tehetséggondozó munkája elismeréseként. Immár tizedik éve fő szervezője a Kincskeresők elnevezésű, helyi értékeket kutató diákok számára rendezett konferenciának. Elmondása szerint egyáltalán nem számított a kitüntetésre, de nagy örömmel veszi át, azok nevében is, akik hozzá hasonlóan fontosnak tartják a népi hagyományok ápolását iskoláinkban. Mács József író, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja a szülőföldhöz és a hagyományokhoz való ragaszkodás nehézségeit, valamint a falusi ember sorskérdéseit egyaránt érzékletesen bemutató írói életműve elismeréseként a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetésben részesült. Köszönő beszédében örömét fejezte ki, amiért hosszú éveken át tartó mellőzöttséget követően a magyar állam illetékeseinek látókörébe került, és idén érdemesnek tartották erre az elismerésre, (juk) A két kitüntetett (Somogyi Tibor felvétele) A Bányavirág című egyfelvonásos bravúros évadnyitány, remek színészi alakításokkal Hagyományőrzők a Jókaiban A maga tragikomikus ir- galmatlanságában is meglehetősen kegyelemteli másfél óra Székely Csaba Bányavirág című egyfelvonásosa a Komáromi Jókai Színházban. Bravúros - bár feltehetően megosztó - évadnyitány: ez egyszer nem vagyunk fáziskésésben, fiatal szerző mai darabját látjuk, remek színészi alakításokkal. LAKATOS KRISZTINA Keszég László, az előadás rendezője kamaratérben, a nagyszínpad közepén teremti meg a játékteret az öt szereplő vergődéséhez. Ivánék konyhájában vagyunk, egy isten háta mögötti erdélyi bányavidéken, ahol évek óta nincs munka, nem maradt remény. Iván (Tóth Tibor) ide született, s noha - talán - valamikor voltak ambíciói, mára nem tud mozdulni a posványból. Valahol a kulisszák mögött ugyanis ott fekszik a „vén takony”, a magatehetetlen apa, s a mindvégig láthatatlan személy árnya röghöz köti a gyerekeit. Nemcsak a fiát, hanem Iván féltestvérét, Ilonkát (Bárdos Judit) is, aki férje öngyilkossága után költözött haza a városból. Kényszerű összezártságukban nincsenek hagyományos családi-érzelmi kötelékek: a gyerekek az öreg halálára várnak, mert az örökség egyirányú jegyet jelenthet a vágyott szabadulás felé; Iván az anyja haláláért is az apját hibáztatja, sőt, egy alkoholmámoros pillanatban, amikor megkívánja Ilonkát, még azt is a számlájára írja, hogy a lány a féltestvére... A fuUasztó légkört az alkohol teszi még sűrűbbé. Pálinka mindig van kéznél, megbízhatóan elrejtve a legkülönfélébb zugokban, folyamatos fogyasztása pedig a szereplők feltárul- kozását is magával hozza. Nemcsak Iván indulatos kitöréseinek nyit utat, hanem a stabil ivócimbora, Mihály, a kilátástalan közegben ott ragadt orvos (Mokos Attila) önmar- cangolása előtt is. A pálinka itt és most a közösség maga. „Az egyetlen hagyomány, amit őrizünk itten, az, hogy békaszarrá isszuk magunkat, egymás torkának ugrunk, s aztán kimegyünk az erdőre fát lopni. Ez a mi kurva nagy hagyományunk” - mondja Iván. Igaz, van a községben másféle hagyomány is: „Nemcsak fát lopni járunk az erdőre. Hanem ottan néhanapján még fel is akasszuk magunkat” - teszi hozzá Illés (Fabó Tibor), a módos gazda, akinek nemcsak an- tialkoholizmusa furcsa és irritáló ebben a közegben, hanem az az örökös jókedv is, amellyel a szomszédai életét körbeszimatolja. Hozzá hasonlóan behatoló a felesége, Irma (Bandor Éva), aki a kompótja- ival próbálja nélkülözhetetlenné tenni magát, miközben romantikus álmokat szövöget Fabó Tibor, Tóth Tibor, Bandor Éva, Bárdos Judit és Mokos Attila jelenetében a komáromi Bányavirág egy-egy (Kiss Gábor Gibbo felvételei) Iván megváltásáról és lehetséges közös jövőjükről. Sokszólamú, izgalmas szövetű drámai szöveg Székely Csabáé: a hétköznapi banalitásoktól a csehovi elvágyódás klasszikus regiszteréig, a „táptévé” túlfogalmazott és mesterkélt formáitól a nyelv válogatott vadvirágaiig - vaskos szentenciákig, parádés káromkodásokig - terjed. Hogy hitelesen, élőn szólal meg, az elsősorban a komáromi Bányavirág öt szereplőjének köszönhető. Bandor Éva, Mokos Attila, Fabó Tibor, Tóth Tibor - a Jókai Színház negyvenes, illetve éppen az ötödik x-be kanyarodó erős középgenerációjának meghatározó tagjai, akik a sokéves közös tapasztalatnak köszönhetően közös színpadi nyelvet beszélnek. Realista, lélektanilag hiteles játékuk leheletnyit mozdul el a groteszk felé, éppen annyi benne a karikatúra, amennyit ez a tragédiát és komédiát finoman, patikamérlegen mérő előadás megkövetel. A nagy négyes tagjai ismerik egymás rezdüléseit, közös jeleneteik páratlan összhangot mutatnak, amelyben még az elhallgatások is jelentésessé lesznek. (Vállalva a szubjektív értékítélet ódiumát: e sorok írója külön megemeli a képzeletbeli kalapját Bandor Éva előtt, aki a kötényruhás, letűrt zoknis, szatyros Irma szerepében különleges erejű színpadi pillanatokban mutatta meg a A nagy színésznégyes tagjai ismerik egymás rezdüléseit, közös jeleneteik páratlan összhangot mutatnak. figura szánandó poézisét.) Más generációt, más iskolát, más tapasztalatot képvisel Bárdos Judit, a társulat új tagja. Ilonka alakja a Székely-dráma legkevésbé megírt figurája; a komáromi előadásban afféle önjelölt végzet asszonyaként jelenik meg. Bár izgalmas lehetőség rejlik abban, ahogy Bárdos Judit széles gesztusokkal, hirtelen váltásokkal szinte már a szappanoperák hősnőire hajazóan fogalmazza meg önmagát, a látott előadásban - a nulladik, ún. sajtóbemutató, egy nappal a „hivatalos” premier előtt - ez a játék nehezen talált kapcsolódási pontot a partnerekkel. Mi van még hátra? A nők elmennek. A férfiak isznak vagy felkötik magukat. Végül kijön a tévé is, fel lehet venni a székelyharisnyát meg a rombusz- mintás kínai pulóvert, és el lehet mondani, amit mindenki hallani szeretne: „Jó itt élni, mert vannak ezek a gyönyörű hegyek, s a fenyvesek, s az a kicsi szar csermely is olyan szépen csobog, mint egy patak. Kivéve télen, amikor be van fagyva. Akkor is csobog, csak nem hallatszik. Itt minden olyan szép, mint egy álom. Mint egy álom. Ebben élünk mi benne. Igen. Ebben.” Ülünk a játéktér két oldalán felállított nézőtéren. Bámti'ú^, a szereplők pálinkagőzös gődését - és bámuljuk egw T \ is, ha éppen úgy tetszik, röhögünk, mikor csendesedünk el. Ebben élünk mi is benne. Igen. Ebben.
