Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)
2014-10-03 / 227. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 3. Vélemény És háttér 7 A politikai pártok bárminemű együttműködése nem erkölcsi kategória Együtt működés Amikor az Együttélés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Polgári Párt vezetői 1998 tavaszán elolvasták Mečiar választási törvényét, rövid töprengés után az egyesülés mellett döntöttek. LOVÁSZ ATTILA Hogy az együttes politizálás választói igény volt - legalábbis Mečiar ellenében azt az akkori parlamenti választások eredménye bizonyította. Egy percig sem szabad viszont azt gondolnunk, hogy az együttes politizálás választói igénye hívta életre anno Duna- szerhelyen a Magyar Koalíció Pártját. Kalkulus volt, de mint kalkulus, igenis helyes és eredményt hozó. Filozofálgatni persze lehet az együttműködésről, együttes föllépésről vagy az egypárti képviseletről, csak közben nem szabad azt hinni, hogy a politikai pártok, s köztük a kisebbség ügyeit felvállaló pártok bárminemű együttműködése morális imperatívum lenne. Mert nem az. Történt ugyanis Komáromban, hogy a „kor hívó szavát” meghallván az MKP és a Híd megegyezett. Évekig hallottuk, hogy a széthúzás, a két politikai erő egymással szembeni viselkedése a nevető harmadiknak hoz eredmény, a városnak semmiképp. Lett hát közös polgármesterjelölt. Majd ezután az MKP egy része, jó hogy nem árulással vádolva a megegyezőket, vette a kalapját és egyikük függetlenként el is indul a polgár- mesteri posztért. No most: Stu- bendek Lászlót évek óta ismerem, semmivel sem tartom kevésbé alkalmasnak köztisztség viselésére, mint ellenfeleit, sőt, alkotmány adta joga indulni, lépése legitim. De akkor most már nem igaz, hogy a közös indulás, a közös fellépés érték? Szerintem önmagában nem érték, de a választók elég komoly hányada bizony annak tekinti. S még egy megjegyzés: a kompromisszum és az árulás nem szinonimák. Ha kötöm az ebet a karóhoz, nincs kiegyezés. Az együttműködés mindkét fél részéről engedmény, s a végeredmény még jó is lehet. A közéletben ez már így szokott lenni. Az együtt nem működés gyönyörű példája Somorja, ahol a megegyezés nem sikerült, a két párt külön indul. A két párt között zajló kommunikációs párbaj most különösen nem érdekel - van, aki az érintetteken és a publicistákon kívül figyeli? Ami sokkal inkább érdekel, az egy, a demokráciában életveszélyes helyzet. Bárdos Gábornak ugyanis nem akadt kihívója. S még egyszer: Bárdos Gábort évtizedek óta ismerem, polgár- mesteri munkára alkalmasnak tartom mind politikai, mind emberi teljesítményeit ismerve. Az viszont nagy baj, hogy nincs konkurencia. A versenytárs hiánya ugyanis deformál, lett légyen ajelölt akár a világ legjobb polgármestere, és azt sejtem, hogy az elzárkózásnak a város issza mega levét, hamarosan. Az együttes fellépés nem tételez fel együttes indulást. Az együttes indulás nem garancia a későbbi együttes fellépésre. Az együttes fellépés témafüggő, de ha valaki azt váija, hogy univerzális és teljes választási időszakra érvényes legyen, az már az egyesülés áttételesen megfogalmazott igénye. S még az sem garantáltan célravezető. A politikai képviselet pedig képviselet, nem erkölcsi kategória. Együtt vagy külön - ez sem erkölcsi kategória. Csak kalkulus. A fő az, hogy célravezető legyen.- Sajnálom, a gáz az orosz medvéhez tartozik, nem az aranyhalakhoz. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Netka néni szvettere LAMPL ZSUZSANNA Ismertem régen egyidős asz- szonyt. Egyedül volt, beteg is volt, hosszú élete során borzalmas tragédi- ák érték, mégis tele volt a szíve derűvel. Megkérdeztem tőle, hogyan lehetséges ez, mikor én fiatal vagyok, egészséges vagyok, egyedül sem vagyok, mégsem érzem magam mindig boldognak. Örülök minden új reggelnek, válaszolta, mert minden nap van valami dolgom. Már előző este eltervezem, mit fogok csinálni. S valóban, minden egyes napon tett valamit, legalább egy keveset. Például kötött néhány sort. Nem sokat, mert fájtak a reumás ujjai és a szeme is könnyezett. Netka néni, mi lesz ez, kérdeztem. Hát szvet- ter, Zsuzsikám, nézett rám mosolyogva, mintha ez egyértelmű lett volna a félméternyi, barna színű kötésből, de persze az ő képzeletében már ott volt a terv. Akkor eszembe jutott, hogy minek ez a szvetter, ha a Netka néni úgysem fogja fölvenni, hiszen nem jár sehova. Persze nem mondtam ki ezt hangosan, de bölcs asszony volt, kitalálta a gondolataimat. Ha elkészülök vele, ami ezzel a tempóval lehet akár egy év is, somolygott, itthon fogom fölvenni. Hát nem olvasod az újságokban, hogy egy nő otthon is legyen szépen öltözött és ápolt? Magamra veszem, beállók a tükörbe, és örülni fogok, hogy ezekkel a reumás beteg kezeimmel egyáltalán képes voltam valamit alkotni. Netka néni az a típusú ember volt, akiről azt szokás mondani, hogy egyszerű, meg átlag (bár szerintem ilyenek nincsenek, legalábbis én még nem találkoztam velük), mindenesetre az életet nem könyvekből tanulta. Mégis olyan élet- felfogása volt, amit ma egyetemeken, vállalkozói kurzusokon tanítanak, s ezzel indul minden ún. motivációs irodalom is. Legyen víziód, legyen terved. Neki volt. Ha csakegy napra szólt is, de megszabta az irányt. Volt miért kezdeni a napot. Volt minek örülni este. De ez nem mindenkinek természetes. Sok, nagyon sok ember éli céltalanul, kormánykerék nélkül az életét, sokan csakis másokat vádolnak az ide-oda hánykolódásuk miatt. Pedig már a római Seneca is megmondta, hogy ha egy hajós nem tudja, melyik kikötőbe igyekszik, akkor neki egyikszél sem megfelelő. Vagy ahogyan Bruce Pandolfini híres sakkedző írja: „Ha terv nél- küljátszunk, akkorsokmin- den történhet, s ezek közül a legtöbb rossz. Ha nyerni akarunk, akkor nem lehet „csak úgy” mozgatni a bábukat, és abban reménykedni, hogy nyerünk. Nincs szükséged tervre, ha megengedheted magadnak a kudarcot”. S hogy mi lett Netka nénivel? Amikor dolgozni kezdtem, már ritkábban tudtam meglátogatni. De az esküvőmre meghívtam. El is jött. Vadonatúj kézi kötésű szvetterben. De nem abban. Egy másikban. Egy fehérben. Mert neki nemcsak terve volt, hanem kitartása is. KOMMENTAR Szlovák megvilágosodás MOLNÁR IVÁN A gázból politikai fegyver lett - ismerte el Robert Fico azt követően, hogy Oroszország már csak fele annyi földgázt szállít Szlovákiának, mint amennyiben a két ország megegyezett. A szlovák kormányfő burkoltan ugyan még mindig az oroszokat védi, a lelke mélyén valószínűleg azonban már ő is tudja, hogy a szívéhez oly közel álló nagytestvéri szláv népet mézesmázos beszédével nem hatja meg, így kénytelen lesz ráfanyalodni a nyugati szövetségesekre. Persze, ha Fico valóban őszinte lenne, kiállna a választói elé és elmondaná, hogy a gáz az általa annyira csodált Oroszország stratégiai fegyvere, amellyel egész Európát zsarolva próbálja meg fenntartani befolyási övezetét. Azt a befolyási övezetét, amelyből épp Ukrajna szeretne kiszabadulni, ha az oroszok hagynák. Ukrajnának emiatt az oroszok már júniustól nem adnak gázt, és ha az európai országok nyugati irányból nem juttatnának elegendő nyersanyagot az országba, Ukrajna katasztrofális télnek nézne elébe, ami teljesen destabilizálná az amúgy is súlyos gondokkal küszködő államot. A probléma csupán az, hogy az ukránoknak nyugati irányból szállított gáz is orosz, amit a németek kapnak az Északi Áramlat vezetéken keresztül. Az orosz Gazprom gázszolgáltató által kötött szerződések szerint az adott gázmennyiséget az egyes országoknak akkor is át kell venniük és ki kell fizetniük, ha épp nincs rá szükségük. Nyugat-Európában emiatt jelenleg túlkínálat van a gázból, vagyis nem okoz gondot Ukrajna ellátása sem. Mit tehet ez ellen Oroszország? Kevesebb gázt szállít nyugatra, csökkentve a piaci kínálatot, ami hosszabb távon az árakra is hatással lesz. Oroszország ezzel két legyet üt egy csapásra. Egyrészt nyomást gyakorolhat azokra az országokra, amelyek gázt szállítanak az ukránoknak, másrészt az ukránokkal folytatott gáztárgyalásokat is befolyásolhatj a. Az ukránok ugyanis már régebben azt követelik az oroszoktól, hogy nekik is piaci áron adják a gázt, jelenleg ugyanis jóval magasabb árakat szabtak nekik annál, mint amilyet a gazdag nyugat-európai országok fizetnek. Ha azonban időközben nő a piaci ár, az ukránok sem ugrálhatnak. Az egyetlen pozitív hír, hogy végre Fico is elismerte: a gázvita megoldásánál Szlovákiánakszorosabban együtt kell működnie az uniós tagországokkal és az Európai Bizottsággal, közösen keresve megoldást az orosz zsarolásra. Szlovákia ráadásul - az oroszoknak időközben behódoló Magyarországgal ellentétben - továbbra sem tervezi, hogy leállítja a gázszállítást Ukrajnának. Lassan talán Fico is rájön, hogy kire támaszkodhat a bajban, és arra is, hogy az oroszokra csak akkor számíthat, ha teljesen behódol nagyhatalmi érdekeiknek, szakítva a nyugati orientációval. Márpedig ez utóbbi a kormánypárt mögött álló befolyásos gazdasági csoportoknak sem érdeke, így nem kérdés, hogy ha kenyértörésre kerül sor, Fico - még ha kényszerből is - melyik oldalra áll. FIGYELŐ Sok van a Jobbik rovásán Gyetvay György Gergely, a Magyarok Világszövetsége Elnökségének tagja Vona Gábornak, a Jobbik elnökének írt nyílt levelet, számon kérve, mit keres a Jobbikban az, aki a székely-magyar rovásírás elleni, „sikeresen elhárított ka- zárosítási kísérlet vezére” volt. „Nemzeti kincsünket, a székely-magyar rovásírásunkat súlyos merénylet érte a közelmúltban. A rovásírás számítógépes szabványosítása érdekében a rovó szakmai körök szakmai konszenzust fogadtak el 2008-ban. Már rég róhatnánk a rovásbetűket a számítástechnikában, ha bizonyos körök a konszenzust fel nem rúgták volna. Ezek a körök rovásírásunkat fel akarták hígítani az ún. kazáriai írással, ami semmi esetre sem tekinthető a nemzeti írásunk előzményének” - írja Gyer- gyai Vonának, „a nemzetünk ellen elkövetett rosszindulatú támadásnak” nevezve a történteket. Hozzáteszi, már csak annyi maradt hátra, hogy megnevezze azokat, „akik részt vettek a súlyos, nemzet- ellenes kultúrmerényletben”. „A merénylet vezére Sípos László, aki a Jobbik EP-listá- ján 5. volt. Ezt a súlyos ügyet az EP-választások előtt nem teregettük ki, de most kénytelen vagyok nyilvánosan feltenni neked a kérdést: Mit keres a Jobbikban az a személy, aki kendőzetlen kísérletet tett a magyar kulturális örökség, talán legbecsesebb része, a rovásírás elorozására, elkazá- rosítására?” - írta Gyetvai. Vona Gábor a levélre azt válaszolta, nem szakértője a rovásírásnak, Sípos pedig a Jobbikban tökéletesen végzi a dolgát. Gyetvai erre sürgősen kelt válaszában azt írta: „Végezheti-e jól a dolgát például az az anya, aki a családban mindent jól végez, csak éppen éjszakánként prostituálódik? Szerintem nem.” (ú)
