Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)

2014-10-03 / 227. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. OKTÓBER 3. Vélemény És háttér 7 A politikai pártok bárminemű együttműködése nem erkölcsi kategória Együtt működés Amikor az Együttélés, a Magyar Kereszténydemok­rata Mozgalom és a Magyar Polgári Párt vezetői 1998 tavaszán elolvasták Mečiar választási törvényét, rövid töprengés után az egyesü­lés mellett döntöttek. LOVÁSZ ATTILA Hogy az együttes politizálás választói igény volt - legalábbis Mečiar ellenében azt az akkori parlamenti választások ered­ménye bizonyította. Egy percig sem szabad vi­szont azt gondolnunk, hogy az együttes politizálás választói igénye hívta életre anno Duna- szerhelyen a Magyar Koalíció Pártját. Kalkulus volt, de mint kalkulus, igenis helyes és ered­ményt hozó. Filozofálgatni per­sze lehet az együttműködésről, együttes föllépésről vagy az egypárti képviseletről, csak közben nem szabad azt hinni, hogy a politikai pártok, s köztük a kisebbség ügyeit felvállaló pártok bárminemű együttmű­ködése morális imperatívum lenne. Mert nem az. Történt ugyanis Komárom­ban, hogy a „kor hívó szavát” meghallván az MKP és a Híd megegyezett. Évekig hallottuk, hogy a széthúzás, a két politikai erő egymással szembeni visel­kedése a nevető harmadiknak hoz eredmény, a városnak sem­miképp. Lett hát közös polgár­mesterjelölt. Majd ezután az MKP egy része, jó hogy nem áru­lással vádolva a megegyezőket, vette a kalapját és egyikük füg­getlenként el is indul a polgár- mesteri posztért. No most: Stu- bendek Lászlót évek óta isme­rem, semmivel sem tartom ke­vésbé alkalmasnak köztisztség viselésére, mint ellenfeleit, sőt, alkotmány adta joga indulni, lé­pése legitim. De akkor most már nem igaz, hogy a közös indulás, a közös fellépés érték? Szerin­tem önmagában nem érték, de a választók elég komoly hányada bizony annak tekinti. S még egy megjegyzés: a kompromisszum és az árulás nem szinonimák. Ha kötöm az ebet a karóhoz, nincs kiegyezés. Az együttműködés mindkét fél részéről enged­mény, s a végeredmény még jó is lehet. A közéletben ez már így szokott lenni. Az együtt nem működés gyö­nyörű példája Somorja, ahol a megegyezés nem sikerült, a két párt külön indul. A két párt kö­zött zajló kommunikációs pár­baj most különösen nem érdekel - van, aki az érintetteken és a publicistákon kívül figyeli? Ami sokkal inkább érdekel, az egy, a demokráciában életveszélyes helyzet. Bárdos Gábornak ugyanis nem akadt kihívója. S még egyszer: Bárdos Gábort év­tizedek óta ismerem, polgár- mesteri munkára alkalmasnak tartom mind politikai, mind em­beri teljesítményeit ismerve. Az viszont nagy baj, hogy nincs konkurencia. A versenytárs hiá­nya ugyanis deformál, lett lé­gyen ajelölt akár a világ legjobb polgármestere, és azt sejtem, hogy az elzárkózásnak a város issza mega levét, hamarosan. Az együttes fellépés nem téte­lez fel együttes indulást. Az együttes indulás nem garancia a későbbi együttes fellépésre. Az együttes fellépés témafüggő, de ha valaki azt váija, hogy univer­zális és teljes választási időszak­ra érvényes legyen, az már az egyesülés áttételesen megfo­galmazott igénye. S még az sem garantáltan célravezető. A poli­tikai képviselet pedig képviselet, nem erkölcsi kategória. Együtt vagy külön - ez sem erkölcsi ka­tegória. Csak kalkulus. A fő az, hogy célravezető legyen.- Sajnálom, a gáz az orosz medvéhez tartozik, nem az aranyhalakhoz. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Netka néni szvettere LAMPL ZSUZSANNA Ismertem régen egyidős asz- szonyt. Egyedül volt, beteg is volt, hosszú éle­te során bor­zalmas tragédi- ák érték, mégis tele volt a szíve derűvel. Megkérdeztem tőle, hogyan lehetséges ez, mikor én fiatal vagyok, egészséges vagyok, egyedül sem vagyok, mégsem érzem magam min­dig boldognak. Örülök min­den új reggelnek, válaszolta, mert minden nap van valami dolgom. Már előző este elter­vezem, mit fogok csinálni. S valóban, minden egyes napon tett valamit, legalább egy ke­veset. Például kötött néhány sort. Nem sokat, mert fájtak a reumás ujjai és a szeme is könnyezett. Netka néni, mi lesz ez, kérdeztem. Hát szvet- ter, Zsuzsikám, nézett rám mosolyogva, mintha ez egyér­telmű lett volna a félméternyi, barna színű kötésből, de per­sze az ő képzeletében már ott volt a terv. Akkor eszembe ju­tott, hogy minek ez a szvetter, ha a Netka néni úgysem fogja fölvenni, hiszen nem jár seho­va. Persze nem mondtam ki ezt hangosan, de bölcs asszony volt, kitalálta a gondolataimat. Ha elkészülök vele, ami ezzel a tempóval lehet akár egy év is, somolygott, itthon fogom föl­venni. Hát nem olvasod az új­ságokban, hogy egy nő otthon is legyen szépen öltözött és ápolt? Magamra veszem, beál­lók a tükörbe, és örülni fogok, hogy ezekkel a reumás beteg kezeimmel egyáltalán képes voltam valamit alkotni. Netka néni az a típusú ember volt, akiről azt szokás monda­ni, hogy egyszerű, meg átlag (bár szerintem ilyenek nincse­nek, legalábbis én még nem ta­lálkoztam velük), minden­esetre az életet nem könyvek­ből tanulta. Mégis olyan élet- felfogása volt, amit ma egye­temeken, vállalkozói kurzuso­kon tanítanak, s ezzel indul minden ún. motivációs iroda­lom is. Legyen víziód, legyen terved. Neki volt. Ha csakegy napra szólt is, de megszabta az irányt. Volt miért kezdeni a napot. Volt minek örülni este. De ez nem mindenkinek ter­mészetes. Sok, nagyon sok ember éli céltalanul, kor­mánykerék nélkül az életét, sokan csakis másokat vádol­nak az ide-oda hánykolódásuk miatt. Pedig már a római Se­neca is megmondta, hogy ha egy hajós nem tudja, melyik kikötőbe igyekszik, akkor neki egyikszél sem megfelelő. Vagy ahogyan Bruce Pandolfini hí­res sakkedző írja: „Ha terv nél- küljátszunk, akkorsokmin- den történhet, s ezek közül a legtöbb rossz. Ha nyerni aka­runk, akkor nem lehet „csak úgy” mozgatni a bábukat, és abban reménykedni, hogy nyerünk. Nincs szükséged tervre, ha megengedheted magadnak a kudarcot”. S hogy mi lett Netka nénivel? Amikor dolgozni kezdtem, már ritkábban tudtam meglá­togatni. De az esküvőmre meghívtam. El is jött. Vadona­túj kézi kötésű szvetterben. De nem abban. Egy másikban. Egy fehérben. Mert neki nem­csak terve volt, hanem kitar­tása is. KOMMENTAR Szlovák megvilágosodás MOLNÁR IVÁN A gázból politikai fegyver lett - ismerte el Ro­bert Fico azt követően, hogy Oroszország már csak fele annyi földgázt szállít Szlovákiának, mint amennyiben a két ország megegyezett. A szlovák kormányfő burkoltan ugyan még min­dig az oroszokat védi, a lelke mélyén valószí­nűleg azonban már ő is tudja, hogy a szívéhez oly közel álló nagytestvéri szláv népet mézesmázos beszédé­vel nem hatja meg, így kénytelen lesz ráfanyalodni a nyugati szövetségesekre. Persze, ha Fico valóban őszinte lenne, kiállna a választói elé és elmondaná, hogy a gáz az általa annyira csodált Oroszország stratégiai fegyvere, amellyel egész Európát zsarolva próbálja meg fenntartani befolyási övezetét. Azt a befolyási övezetét, amelyből épp Ukrajna szeretne kiszabadulni, ha az oroszok hagynák. Ukrajnának emiatt az oroszok már júniustól nem adnak gázt, és ha az európai országok nyugati irányból nem juttatnának elegendő nyersanyagot az országba, Ukrajna ka­tasztrofális télnek nézne elébe, ami teljesen destabilizálná az amúgy is súlyos gondokkal küszködő államot. A probléma csupán az, hogy az ukránoknak nyugati irányból szállított gáz is orosz, amit a németek kapnak az Északi Áramlat vezetéken keresztül. Az orosz Gazprom gázszolgáltató által kötött szer­ződések szerint az adott gázmennyiséget az egyes országok­nak akkor is át kell venniük és ki kell fizetniük, ha épp nincs rá szükségük. Nyugat-Európában emiatt jelenleg túlkínálat van a gázból, vagyis nem okoz gondot Ukrajna ellátása sem. Mit tehet ez ellen Oroszország? Kevesebb gázt szállít nyugatra, csökkentve a piaci kínálatot, ami hosszabb távon az árakra is hatással lesz. Oroszország ezzel két legyet üt egy csapásra. Egyrészt nyomást gyakorolhat azokra az országokra, amelyek gázt szállítanak az ukránoknak, másrészt az ukránokkal foly­tatott gáztárgyalásokat is befolyásolhatj a. Az ukránok ugyan­is már régebben azt követelik az oroszoktól, hogy nekik is pia­ci áron adják a gázt, jelenleg ugyanis jóval magasabb árakat szabtak nekik annál, mint amilyet a gazdag nyugat-európai országok fizetnek. Ha azonban időközben nő a piaci ár, az uk­ránok sem ugrálhatnak. Az egyetlen pozitív hír, hogy végre Fico is elismerte: a gázvita megoldásánál Szlovákiánakszorosabban együtt kell működnie az uniós tagországokkal és az Európai Bizottság­gal, közösen keresve megoldást az orosz zsarolásra. Szlovákia ráadásul - az oroszoknak időközben behódoló Magyaror­szággal ellentétben - továbbra sem tervezi, hogy leállítja a gázszállítást Ukrajnának. Lassan talán Fico is rájön, hogy kire támaszkodhat a bajban, és arra is, hogy az oroszokra csak ak­kor számíthat, ha teljesen behódol nagyhatalmi érdekeiknek, szakítva a nyugati orientációval. Márpedig ez utóbbi a kor­mánypárt mögött álló befolyásos gazdasági csoportoknak sem érdeke, így nem kérdés, hogy ha kenyértörésre kerül sor, Fico - még ha kényszerből is - melyik oldalra áll. FIGYELŐ Sok van a Jobbik rovásán Gyetvay György Gergely, a Magyarok Világszövetsége Elnökségének tagja Vona Gá­bornak, a Jobbik elnökének írt nyílt levelet, számon kérve, mit keres a Jobbikban az, aki a székely-magyar rovásírás el­leni, „sikeresen elhárított ka- zárosítási kísérlet vezére” volt. „Nemzeti kincsünket, a székely-magyar rovásírásun­kat súlyos merénylet érte a közelmúltban. A rovásírás számítógépes szabványosítá­sa érdekében a rovó szakmai körök szakmai konszenzust fogadtak el 2008-ban. Már rég róhatnánk a rovásbetűket a számítástechnikában, ha bi­zonyos körök a konszenzust fel nem rúgták volna. Ezek a körök rovásírásunkat fel akar­ták hígítani az ún. kazáriai írással, ami semmi esetre sem tekinthető a nemzeti írásunk előzményének” - írja Gyer- gyai Vonának, „a nemzetünk ellen elkövetett rosszindulatú támadásnak” nevezve a tör­ténteket. Hozzáteszi, már csak annyi maradt hátra, hogy megnevezze azokat, „akik részt vettek a súlyos, nemzet- ellenes kultúrmerényletben”. „A merénylet vezére Sípos László, aki a Jobbik EP-listá- ján 5. volt. Ezt a súlyos ügyet az EP-választások előtt nem teregettük ki, de most kényte­len vagyok nyilvánosan fel­tenni neked a kérdést: Mit ke­res a Jobbikban az a személy, aki kendőzetlen kísérletet tett a magyar kulturális örökség, talán legbecsesebb része, a rovásírás elorozására, elkazá- rosítására?” - írta Gyetvai. Vona Gábor a levélre azt vála­szolta, nem szakértője a rovás­írásnak, Sípos pedig a Jobbik­ban tökéletesen végzi a dol­gát. Gyetvai erre sürgősen kelt válaszában azt írta: „Végezhe­ti-e jól a dolgát például az az anya, aki a családban mindent jól végez, csak éppen éjsza­kánként prostituálódik? Sze­rintem nem.” (ú)

Next

/
Oldalképek
Tartalom