Új Szó, 2014. október (67. évfolyam, 225-251. szám)

2014-10-10 / 233. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJSZÓ 2014. OKTÓBER 10. Vélemény És háttér 7 Nagyon nem örül az állami vasúti személyszállító társaság az új piaci szereplőnek Az a fránya konkurencia A világ egyik legnagyobb és egyben legegyszerűbb műszaki találmánya volt a vasút. Megváltoztatta Eu­rópa közlekedését, az amerikai ipari fellendü­lésnek pedig egyenesen az egyik alapja volt. LOVÁSZ ATTILA Máig olcsó és biztonságos, két tengelyre akármit lehet épí­teni, akár egy lakást, raktárát, istállót és tartályt, ülőkéket, te­tőt, szociális berendezést, a vasút maga a csoda. Egészen addig, amíg nem nézzük meg a szlovákiai való­ságot. Abban a vasút mintha nem lenne csoda. Csak nyűg. A személyforgalom eszméletle­nül veszteséges. A teherforga­lom, mivel a vasút évekig stag­nált, átkerült a kamionokra, ami sokkal drágább, környezet­re károsabb, mégis, a vasúti lo­gisztika híján gyorsabb és meg­bízhatóbb. Anno, amikor az évente veszteségeket termelő, közös, nagy állami vasúttársa­ság magánosításáról volt szó, a politikai elit nagyon helyesen úgy vélte, a síneknek, tehát ma­gának az útnak állami kézben kellene maradnia, a személy- és teherforgalmat pedig a vasúti síneket bérlő társaságok kezelé­sébe lehetne adni. Tehát ami monopolhelyzetű dolog, maga a vasút, az állami, ahol meg ver­senyhelyzet lehetséges, ott le­gyen verseny. Lett is külön teherszállítási vállalat, amely úgy-ahogy meg­él, lett egy személyszállítást le­bonyolító (állami) vállalat, amelynek veszteségtermelése katasztrofális, és lett a vasúti üzemeltető. Majd sokáig sem­mi. Néhány magántársaság próbálkozott üzemeltetéssel, li- censzek megszerzésével, de a vasúti közlekedés problémáira senki nem adott választ. Majd jött a RegioJet. A válla­lat a sikeres diákutaztatási au­tóbusz-társaság logisztikájára épült, elfogadható áron arány­lag megbízható szolgáltatáso­kat kínálva. Az állami személy- szállító számára érdektelen csallóközi vonalat ma ez a cég használja, fennakadásokkal bár, de lényegesen sikereseb­ben, mint elődje. S bár nem ér­tem, a Csallóközben miért egy árvái népdal lett a társaság szignálja, s azt sem értem, miért kell hadakozni vele a kétnyel­vűségért, de a licenszben foglalt dolgát jól végzik. Ezt referenci­ának hívják. Az állami üzemeltetőnek lát­hatóan fáj a kis költségvetésű cég sikere. Nem tartanak fenn üvegpalota irodaházat, üzemel­tetése olcsó és megbízható. Ezt az állami vasúttársaság nem mondhatja el magáról. A Regio­Jet által bemutatott, a Pozsony-Kassa vonalra terve­zett vagonok Szlovákiában ed­dig a sci-fi kategóriába tartoz­tak, a tervezett, mindössze 14 eurós ár is. De nem akarják a cé­get beengedni a kassai, állami vasútállomásra, amely mind­annyiunk adójából épül-szépül éppen. S mivel a társaság se ku­tyám, se macskám, semmilyen kapcsolatban nem állok vele, sőt még a vasutat is ritkán hasz­nálom, talán elhiszi a kedves ol­vasó, hogy nem reklám ez a rö­vid cikk. Egyszerűen arról van szó, hogy a túlfoglalkoztatott, tra­fikként menedzser posztokat kínáló és ezért drága, koszos és büdös vagonokat (is) üzemelte­tő állami személyszállító admi­nisztratív vagy hatalmi úton akarja meggátolni, hogy kide­rüljön: tehetségtelenek szájalá- sa a megújulás, az állami vasút továbbra is politikai trafik. Ennyi és nem több áll a hátteré­ben annak, hogy az új személy- szállító társaságot nagyon nem akarják Kassán látni. Akármi lesz is, én a szemébe mondom, hogy teljes mértékben igaza van, polgármester úr! (Peter Gossányi rajza) JEGYZET A szabin nők LAMPL ZSUZSANNA Tele van a világ konfliktussal. Vannak, akik ezt nyugodt racio­nalitással szem­lélik, de engem, mint nőt és anyát, nemcsak nyugtalan­sággal, hanem zsigeri rette­géssel és félelemmel töltenek el a nap mint nap érkező el- borzasztó hírek. Egy húsz éve megjelent könyvben olvastam, hogy olyan világban élünk, amelyet a túlélésért, a fennmaradásért való hihetetlenül agresszív versengés jellemez az élet minden területén, s kérdés, hogy a társadalom és a politi­kai kultúra eltűri-e, erősíti-e vagy megpróbálja fékezni az agresszív próbálkozásokat. Erre csak azt tudom mondani, hogy ma, 2014-ben ugyanez jellemző, s ha előveszünk egy történelemkönyvet, akkor azt látjuk, hogy ez az agresszív magatartás mindig is jelen volt. S mindig tragédiákat okozott. De a legnagyobb tra­gédiákat általában nem a leg- agresszívebbeknek, hanem azoknak okozta, akik nem akartak mást, csak békében, nyugalomban élni. Azoknak, akiket feláldoztak az ag­resszívek céljainak elérése ér­dekében. Vegyük csak az 1. vi­lágháborút, amelynek száza­dik évfordulójára emlékezve újra előkerülnek az emlékira­tok, tábori képeslapok, fény­képek. Újra szembesülünk a lövészárkok valóságával, ahol a férfiak - valahol a távolban aggódó, imádkozó nők kedve­sei, gyermekei, apái - vizes, sáros, megfagyott öltözékben, állandó latrinabűzben, tetűtől kínozva, éhezve várták a pa­rancsot, a halált. A háborúk mindennapjait nem a švejki derű jellemzi, azt hiszem, ez­zel mindenki tisztában van. Ezért hát teljes szívemből át- éreztem a hat kárpátaljai ma­gyar település asszonyainak, annak a 150-200 nőnek a jú­liusi tiltakozó felvonulását, akik a mobilizáció és a hábo­rú ellen tüntettek. Akárcsak azoknak a világ számos táján fellelhető tűzgócokban élő nőknek a határtalan fájdal­mát, akik tehetetlenül nézik, hogy férfijaik agyát oly mér­tékben elárasztja a tesztosz- teron, s oly mértékben ki­mossa a harci kedvre buzdí­tó propaganda, hogy önként mennek védeni az agresszí­vek céljait. De hát mit tehe­tünk, mi nők? Ez sem új kér­dés. Történelmi példát ke­resve a szabin nők jutnak eszembe. Nekik aztán nem volt okuk arra, hogy féltsék a római férfiakat, hiszen azok egyszerűen elrabolták őket, mert Rómában kevés volt a nő, és nekik egyszerűen asszony kellett. A városala­pító Romulusnak is szabin felesége lett. Egy idő után emiatt a rómaiaknak meg kellett ütközniük a szabi- nokkal, mert persze, azok sem hagyták annyiban a dolgot. Már majdnem össze­csapott a két sereg, amikor megjelentek az elrabolt nők, akkor már római feleségek és anyák, karjukon a kicsi­nyeikkel, és felszólították a férfiakat, hogy ne ontsák egymás vérét. És azok szót fogadtak. így lett béke. Egy időre. KOMMENTAR A romák jótevője MOLNÁR IVÁN Kellemes meglepetést szerzett Orbán Viktor e héten mindazoknak, akik azt gondolták, hogy a magyar kormányfő már semmivel sem képes meglepni őket. Orbán bebizonyí­totta, hogy teljesen megalapozatlanok azok a vádak, amelyek szerint önfejű, senkire sem hallgató politikus lenne, hiszen rendkívül „tapasztalt” tanácsadói vannak, akikre igenis hallgat. Orbán egyik legavatottabb tanácsadója, régi cimborája és példaképe Silvio Berlusconi volt olasz kormányfő, akit szerdán látogatott meg Milánóhoz közeli otthonában. Ber- lusconit tavaly Olaszországban adócsalás miatt négyéves börtönbüntetésre ítélték, és két évre eltiltották a közügyek­től. A négyből három évet automatikusan elengedtek, és előrehaladott korára való tekintettel a maradékot sem kell börtönben töltenie, közmunkával kiválthatta. A sajtóhírek szerint Orbán ugyan közügyekről beszélt a közügyektől el­tiltott politikussal, egész biztosan szóba került azonban a közmunka is, hiszen jelenleg ennek Berlusconi a legavatot­tabb szakértője az európai politikusok között. Hogy mit is mondott a büntetés egyik formájaként alkalmazott köz­munkáról az olasz politikus, azt nem tudhatjuk, Orbán azonban a „tanácsadója” által elmondottakat azonnal ka­matoztatta. „A közmunka volt a legnagyobb jótétemény a roma közös­ség számára az elmúlt négy évben” - mondta Orbán tegnap Budapesten, miután megbeszélést folytatott az Országos Roma Önkormányzat elnökével, Farkas Flóriánnal. A kor­mányfő az európai munkaerőhiányra nem a bevándorlást, hanem a „rejtett tartalékok” mozgósítását tartja megoldás­nak, márpedig Európa és benne Magyarország legnagyobb rejtett tartaléka szerinte a roma közösség. Orbán persze ez­úttal is erősen ferdít. A közmunka ugyanis nem a roma kö­zösség, hanem a kormány számára a legnagyobb jótéte­mény, hiszen úgy képes csökkenteni a munkanélküliséget, hogy valójában nem tesz semmit a gazdaság fellendítésé­ért. A közmunkát korábban a nagy társadalmi megpróbál­tatások, háborúk, válságok idején vették elő, mint pótmeg­oldást, ezzel aligha lehet kitömi a mélyszegénységből. Márpedig a közfoglalkoztatottak többsége a létminimum alatt él. Többségük nem jut megfelelő meleg ételhez, 50 százalékuk pedig nem tud télen fűteni. Az sem igaz, hogy a közmunkaprogramban részt vevők könnyebben találnak vissza a munkaerőpiacra. A programban részt vevőknek ugyanis alig 8 százaléka talál munkát az elsődleges munka­erőpiacon. Hogy a Fidesz-kabinet mégis megváltásként tekint a köz­munkára, annak két oka van. Egyrészt optikailag csökken a munkanélküliség, másrészt arra is jó, hogy a közszolgálati­nak csúfolt Fidesz-média híradójának estéről estére legyen mivel butítania az Orbán-párt mellett végsőkig kitartó vá­lasztókat. FIGYELŐ Internetes harc iszlamisták ellen Internetes óriáscégek se­gítségét kéri Brüsszel a ter­rorizmus és az Iszlám Ál­lam (IÁ) elleni harcban. Az utóbbi időben sok fiatal eu­rópai muszlim utazott Szí­riába és Irakba, hogy szél­sőséges csoportokhoz csat­lakozhasson, és szakértők attól tartanak, hogy radika- lizálódásukban szerepet játszhattak az interneten keresztül megosztott in­formációk is. Az EU-tagál- lamok belügyminiszterei egyeztettek e témában olyan jelentős internetes vállalatok, mint a Google online keresőmotor, a Fa- cebook és a Twitter közös­ségi oldalak, valamint a Microsoft szoftvercég kép­viselőivel. A kérdés, milyen technikai válaszok adhatók a terroristák online jelenlé­tére. A közösségi média a dzsihádisták egyik leghaté­konyabb eszközévé vált, amellyel világszerte meg akarják felemlíteni ellenfe­leiket, szimpatizánsokat gyűjtenek, tagokat tobo­roznak. Az Iszlám Állam több kül­földit lefejezett az elmúlt hetekben, és kivégzésükről videofelvételt tett közzé a világhálón. Ennek ellenére az internetes óriáscégek rit­kán blokkolják a szélsősé­gesek által feltöltött inter­netes tartalmakat, mivel az általuk működtetett olda­lakra inkább a tartalmak megosztását lehetővé tevő platformokként tekintenek, és attól tartanak, hogy a megjelenés korlátozása a szólásszabadságra nézve is következményekkel járhat. Az EU terrorellenes ügyek­ben illetékes koordinátora szerint mintegy háromezer európai utazott Irakba és Szíriába, hogy az iszlamis- tákkal harcoljon. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom