Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)

2014-07-08 / 155. szám, kedd

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 8. www.ujszo.com Tévésorozat lesz A rózsa nevéből Róma. Hatrészes tévéfilmsorozatot készít Umberto Eco A rózsa neve című művéből a RAI, az olasz köztelevízió. A megfilmesítési jogokat Matteo Leví producer szerezte meg - írta a La Repubblica című római napilap. A forgatókönyvet Andrea Porporati írja, aki a Polip című sorozat készítésében is részt vett. „Eco regényén, az elmúlt ötven év legelterjed­tebb olasz nyelvű művén dolgozni igazán nagy kihívás" - fo­galmazott a forgatókönyvíró. Egyelőre sem a rendező, sem a színészek nevét nem közölték. A forgatást a tervek szerint 2015-ben kezdik. Umberto Eco elégedett a projekttel. ,A ró­zsa neve túl bonyolult regény egyetlen filmhez, a sorozat sokkal jobb" - mondta az író. A bestsellert már 1986-ban megfilmesítette Jacques Annaud, Baskerville-i Vilmost Sean Connery, Melki Adsót Christian Slater játszotta. A középkori kolostorban játszódó misztikus és véres eseményekről szóló kétórás film világsikert aratott. (MTI) MOZIJEGY Reklám két és fél órában HORVÁTH GERGŐ Michael Bay visszatért a Hasbro alakváltó figuráihoz, de a Transformers 4 sem tu­dott kilépni a totálisan gagyi látványfilmek önmaga ásta pöcegödréből. Hiába a teljes szereplőgárda cseréje, az új forgatókönyvíró (Ehren Kru­ger), A kihalás kora egy szív­telen iparosmunka, kiábrán­dító forgatókönyvvel és dra­maturgiával. Arról nem is be­szélve, hogy a rettenetesen sok termékelhelyezéstől az egész film egy gigászi rek­lámmá vált, amely semmi másról nem szól, csak pa- rasztvakításról és üzletről. Az utolsó fél óra pedig egész egyszerűen szuperlátványos pucsítás a kínai lobbi előtt. Kiábrándító, hogy Bay képes volt leforgatni egy olyan fil­met, melynek minden percét reklámfelületként értékesí­tette, és egészen odáig jutott, hogy a hús-vér szereplők tu­lajdonképpen teljesen feles­legessé váltak: semmi mást nem tesznek, csak végigkom­mentálják az eseményeket. A történet a chicagói ütkö­zet után három évvel veszi fel a fonalat. A CIA vadászik az autobotokra, és minden áron ki akaija pucolni az összes idegent a bolygóról. Eközben Cade Yeager (Mark Whal- berg), a texasi redneck felta­láló megvesz egy ócska ka­miont, de miután kiderül, hogy a jármű maga Optimus fővezér, Yeagernek, lányá­nak (Nicola Peltz) és eltitkolt pasijának (Jack Reynor) me­nekülnie kell. A faék egyszerűségű szto­rival talán semmi baj nem lenne, kevesebből is forgat­tak már épkézláb filmet, csakhogy ezt a történetet Bay két és fél órán át meséli. Az vi­lágos, hogy nincsen benne ennyi muníció, így hát két mondatváltás között lerom­bol egy fél várost, mert már láthatóan nem volt mire el­költeni a dollármilliókat. Per­sze a világ első, IMAX 3D ka­merájával forgatott filmje el­képesztően látványos, ez nem is lehet kérdéses. A CGI-effek- tek talán még sosem voltak ennyire szemet káprázatóak, az animátorok előtt tehát le a kalappal. A rendező közel 170 millió dollárból leforgat­ta gyermekkori fantáziájának legnagyobb csatáit, zéró ko­herencia és hozzáadott érték nélkül. Pedig nem igaz, hogy egy látványfilmnek kifejezet­ten ostobának kell lennie, mintha ez valamiféle műfaji sajátosság lenne. Félreértés ne essék, Bay úgy forgat ak­ciójeleneteket, ahogy csak kevesen tudnak, de a látványt most sem tudta a narratíva szolgálatába állítani. Marad­tak a giccses nagytotálok, a combok között forgó kamera, a dinóbotok, a lassított gigá­szi robbantások, a naplemen­te, a nagy összeborulás és semmi más. Persze a rendező a kassza folyamatos csengése mellett valószínűleg jól alszik éjsza­kánként, hiszen a franchise harmadik - és eddigi leg­gyengébb - része is csont nél­kül hozta a milliárdos bevé­telt, afelől pedig kétségünk se legyen, hogy nem lesz más­hogy A kihalás korával sem. Ez pedig azt jelenti, hogy folytatódik a Transformers- filmek ipari sorozatgyártása. Transformers: A kihalás kora. Színes amerikai sci-fi akciófilm, 165 perc, 2014. Transformers 4; két mondatváltás között lerombolnak egy fél várost (Képarchívum) Sokszínűbb lesz, jelentős szerzőkkel gazdagodik és több helyen lesz jelen az Opus, mint eddig Óvatos ráncfelvarrás Hizsnyai Zoltán, az új főszerkesztő (Somogyi Tibor felvétele Hizsnyai Zoltán költő személyében új főszer­kesztője van az Opusnak, a szlovákiai magyar írók lapjának. Hizsnyai volt már a Kalligram folyóirat szerkesztője és lapunk munkatársa is. JUHÁSZ KATALIN Miért volt szükség a fő­szerkesztőcserére? Mennyi­ben változik az Opus arcula­ta, illetve mi az, amiből az ol­vasók észreveszik, hogy már nem H. Nagy Péter a főszer­kesztő? Nem a folyóirat színvonala indokolta a szerkesztőség át­szervezését. Az Opus eddig is igényes lap volt. H. Nagy Péter főszerkesztő, Vida Gergely szer­kesztő és a lap arculatát jegyző Juhász R. József kiváló munkát végzett. A laptulajdonos első­sorban a marketingen, a folyó­irat népszerűsítésén kívánt javí­tani, amire a szerkesztőknek már csak azért sem juthatott több idejük, mert mindketten tanárok, és másodállásban vég­zik ezt a munkát. És persze egy nívós lapnál is szükség van időnként frissítésre: új néző­pontok, szemléletek bevezeté­sére, egy óvatos ráncfelvarrás­ra. Annyi változott, hogy átvet­tem a főszerkesztői feladatokat, H. Nagy Péter a tanulmány és kritika rovatot szerkeszti, Vida Gergely pedig a szépirodalmat. A példányszám emelése, ami az én feladatom, nem könnyű mu­tatvány, és a lapszámbemuta­tók, az állandó internetes jelen­lét mellett elképzelhetetlen például nagy presztízsű új szer­zők megnyerése nélkül. Kinek és miért készül a lap? Az irodalomkedvelő és -értő olvasónak készül, azért, hogy örömét lelje benne, ismerete­ket, információkat szerezzen belőle, elgondolkoztassa, vitára késztesse, megnyugtassa, fel­rázza, inspirálja. Nagyon sok irányú érdeklődést kívánunk kielégíteni - és nem feltétlenül csak a szépirodalom terén. Egyébként már most sem va­gyunk híján értő olvasóknak. A Szlovákiai Magyar írók Társa­sága, valamint a Fiatal írók Köre tagjai ingyen megkapják a lap­számokat. Már ez is közel két­száz biztos olvasót jelent. Bárki küldhet kéziratokat a szerkesztőségbe, vagy felké­résre dolgoznak a szerzők? Nyomatékosan le kell szö­geznem, hogy nem vagyunk a Szlovákiai Magyar írók Társa­sága tagjainak a közlönye. A SZMÍT közgyűlése választja a választmányt, ez a választmány pedig a főszerkesztőt. Azzal bíz­tak meg, hogy biztosítsam a lapban a magas szintű szellemi anyagcsere teljes szabadságát. Egyébként úgy gondolom, az írók számára az export semmi­vel sem fontosabb, mint az im­port. Nem beszélve az olvasók­ról. Kiviszünk és behozunk, és e kettőt együtt jelenítjük meg a lapban. Nem alakítunk ki rezer­vátumokat, akolmeleg szeparé- kat, belterjességükben sajátos­ságukat ünneplő, nyomorúsá­gos gettókat. A hazai termés összmagyar, sőt, akár világiro­dalmi rangú alkotások közegé­ben jelenhet meg. Ennek az az ára, hogy sem a szlovákiai ille­tőség, sem a SZMÍT-beli tagság, de még a megjelent kötetek száma sem lehet szabad jegy az Opus-publikációra. Vagyis bár­ki küldhet kéziratokat, de ter­mészetesen felkérésre is foglal­koztatunk szerzőket. Mi a helyzet a tematikus blokkokkal? Voltak és továbbra is lesznek. Sőt, ha egy-egy témakörben ní­vós kéziratanyag halmozódik fel, a tematikus lapszám gondo­latától sem zárkózunk el. Fon­tosnak tartom azonban, hogy az elegáns koncepciózusság ne menjen a sokszínűség rovására. Kéthavi lap vagyunk, a „blok­kolás” tekintetében mértékle­tességre kell szoktatnunk a szerkesztői egót. Miben különbözik ez a lap a többi magyar nyelvű iro­dalmi folyóirattól? Annyiban egészen bizonyo­san különbözik, mint egyik írás és egyik szerkesztői ízlés a má­siktól. Ráadásként a szemlé­letmód azon sajátossága is megemlíthető, amely a minket körülvevő multikulturális kö­zegjellegéből fakad. Milyen csemegékre számít­hatnak az olvasók a követke­ző hónapokban? Azt tervezzük például, hogy az eddiginél jóval több interjút közlünk. Két kerekasztal-be- szélgetést is szervezünk a közel­jövőben, ezeknek a szerkesztett változata olvasható lesz a lap­ban. A Tsúszó-kutatás legfris­sebb írásos dokumentumaiból is kap az olvasó egy csokorra va­lót, ez szívügyem. Lesz fordítás­irodalom bőven, megemléke­zünk a Sziveri János-évforduló- ról, és városaink graffitikultúrá- ját is szeretnénk bemutatni egy sorozatban. A többi legyen meg­lepetés! Hol juthat hozzá az Opus­hoz az, aki nem fizet elő rá a kiadónál? Egyes könyvesboltokban be­szerezhető a lap, ősszel pedig a terjesztői hálózatot is nagy mér­tékben bővíteni szeretnénk. Az egyes lapszámok kivonatos tar­talomjegyzékét addig is közzé- tesszük különböző lapokban és/vagy az interneten, és ha egy publikáció címe felkelti valaki érdeklődését, az adott példányt külön is megrendelheti a ki­adónál. Aki viszont úgy gondol­ja, hogy az Opusban megjelent írások időtállók, a következő évben a weboldalunkról letölt­heti akár az egész előző évfo­lyamot. De ezt, érthető okokból, csak igen halkan jegyzem meg. Láthatjuk Mundruczó Kornél Fehér Isten című filmjét, mely bekerült a LUX díj elődöntősei közé A Projekt 100 a legjobb filmek közül válogat ELŐZETES A Szlovákiai Filmklubok Társulása (ASFK) idén is meg­rendezi az ország legnagyobb vándor filmszemléjét, a Projekt 100-at. Az 1995-ben indított népszerű vetítéssorozat klasz- szikus mozgóképekből és a kor­társ filmművészet legjavából kínál évente tíz jelentős alko­tást. A vándorszemle szeptem­ber 10-én kezdődik, és év végé­ig filmklubok tűzik műsorukra a tízes lista egyes darabjait. A Projekt 100-nak köszönhe­tően láthatjuk idehaza Mund­ruczó Kornél Fehér Isten című filmjét, amely - ahogy a most zajló Karlovy Vary-i filmfeszti­válon bejelentették - bejutott a LUX díj idei tíz elődöntőse kö­zé. Közülük kerül ki július vé­gén a LUX díj, vagyis az Euró­pai Parlament filmdíjának há­rom döntőse. A magyar filmen kívül a Pro­jekt 100 kínálatában szerepel egyebek között Federico Fellini 1963-ban készült 8 és fél című drámája, Stanley Kubrick 2001 - Űrodüsszeia című, 1968-as sci-fije, a Pulp Fiction - Pony­varegény című legendás Taran- tino-klasszikus, mely 1994-től hódít. A zenés filmek kedvelői, különösen a Beatles-rajongók pedig Richard Lester 1964-es, Egy nehéz nap éjszakája című filmjének örülhetnek. Az újabb termésből figyel­met érdemel Pawel Pawli- kowski lengyel-dán koproduk­cióban készült, Ida című feke­te-fehér drámája, valamint az eddig dokumetmufilmjeiről is­mert Jaro Vojtek első játékfilm­je, a Gyerekek. (tébé) Ősszel a hazai filmklubokban újra láthatjuk Stanley Kubrick 2001 - Űrodüsszeia című legendás alkotását, mely 46 évvel ez­előtt új időszámítás kezdetét jelentette a tudományos fantaszti­kus filmek történetében.1969-ben Oscar-díjjal jutalmazták a leg­jobb vizuális effektusokért. (Fotó: ASFK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom