Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)

2014-07-08 / 155. szám, kedd

o N on Taktikai kalauz! Jonathan Wilson: Futballforradalmak Recenziónk a jövő héten! 2014. július 8., kedd, X. évfolyam, 25. szám Egy futballfuggő naplójából (Fannival a vébé) t — Készíthetek ve­letek egy interjút a fociról? - kérdezem. Unokahúgom és unokaöcsém áll előttem. Az ödetet izgalmasnak talál­ják. Azt felelik:- Ha megettük a barackot, akkor igen.- Nem kell megvárni, amíg befejezitek az uzsonnát - mondom.- Miért, milyen egy interjú? - néznek rám csodálkozva.- Olyan, hogy én kérdezek, ti pedig válaszoltok.- Oké - mondja Fanni, majd várada- nul azt kérdezi: - Te is észrevetted, hogy délutánra megnő a garázs árnyéka? A vb-kalauz a bibliájuk. Azzal kelnek, azzal fekszenek. Egész nap a nagyapjukat tesztelik. — Papa, tudod, hogy hány éves és hányszoros válogatott a hondurasi Juan Carlos Garcia? Ok persze tudják. Mindent tudnak. Szenvedélyes matricagyűjtők. Játszótéri barátaiknak azt terjesztik, én készítettem a Panini-albumot is, azok meg elhiszik, újság mint újság. A matricástasakokat együtt bontjuk fel. Az ecuadori kapus aligha sejti, hogy a világ egy távoli pontján valakik Tarzan-üvöltéssel örülnek az ő miniatűr arcképének. Egyes kimutatások szerint a Panini-gyűjtők fele felnőtt, akik a hírlapárusnál azt hazudják, a matricákat a gyerekeiknek veszik; néha azonban lebuknak, mint az a kolumbiai tanár, aki az óraközi szünetben matricákat lopott a diákjaitól. (Persze azonnal kirúgták.) Csütörtök: szabadnap a vébén. Délelőtt megnézzük a Liverpool tavalyi meccsei­nek gólösszefoglalóit (friss dvd, Liverpool FC Season Review 2013/14). Délután félrevonulok olvasni.- Most dolgozom, nem tudok figyelni rátok - mondom nekik. Meg se hallják.- Jóska, így kell bedobni a labdát?-Jóska, te szereted Philipp Lahmot?-Jóska, megmutassam, milyen gyorsan tudok futni? Szólsz, ha elrajtolhatok? Jonathan Wilson Futballforradalmak című könyvét olvasom.- Miről szól? - kérdezik. Fogok egy papírlapot, s megpróbálom elmagyarázni nekik, mit jelent az a szó, hogy „taktika”.- Mert a foci nem csak cselekből és gólokból áll. A foci összetett játék- Összetettebb, mint a badminton? - kérdezik. Péntek. Pizsamásán állnak az ágyam mellett. Arra várnak, hogy kinyissam a szemem.-Jóska, hogyhogy Japán egy meccset sem nyert? Kezdődik. Pedig még csak reggel hét óra van.- Nem tudom, gyerekek. Biztosan azért, mert a japán focisták gyengék- Miért gyengék?- Mert nem tudnak focizni.- Miért nem tudnak focizni?- Mert nincsenek jó játékosaik- Miért nincsenek jó játékosaik? (És így tovább, ad infinitum.) Délután együtt nézzük az Argentína- Belgium negyeddöntőt. A mérkőzés idejére - okulva korábbi közös meccsné­zéseinkből - beszédtilalmat rendelek el.-Az mit jelent? - kérdezik.- Hogy mostantól kezdve egészen addig csönd lesz, amíg a bíró le nem fújja a mérkőzést. Amíg a himnuszokat hallgatják, meg­próbálják feldolgozni az infót. Kisvártatva felém fordulnak:- Szurkolni szabad?- Azt szabad - mondom. - De ez volt az utolsó kérdés, különben zabos leszek.- Zabos? Az mit jelent? Visszaechózzák, amit a tévéből hallanak. „Pompani remekül keresztezett.”- Nem Pompani - mondom nekik -, hanem Kompany. Nem Pomp, hanem Komp.- Miért, ő egy hajó? Az udvaron focizunk. Ök az egyik csa­pat (argentin mezben), én a másik. Ami­kor felvetem, hogy lehetnék Belgium, hevesen tiltakoznak.- Hát akkor ki legyek'1 - kérdezem őket. Némi tanakodás után azt javasolják, legyek Pécs.- Pécs? Nocsak. És ti kik lesztek? Argen­tína?- Dehogy! - mondják. - Mi leszünk a Diósgyőr. Kész. Miközben ezerrel pörög a vébé, mi Pécs-Diósgyőr meccset játszunk a nagyszülők udvarán, a garázs előtt (hosz- szabbítás után 5-5, büntetőkkel 2-3). Amikor az iskolában azt kérdezték, mi szeretne lenni, Farmi határozottan azt felelte:- Támadó középpályás! Este arról beszélgetünk, vajon van-e foci a Holdon.- Azt hiszem, van — mondja Fanni komoly arccal -, de ezen még gondolkod­nom kell.- S kik fociznak a Holdon? - kérdezem.- Az űrlények - mondja.- S mivel közlekednek ezek az űrlények?- Kerekekkel vagy lábakkal.- Értem. És milyen színű egy űrlény- focista meze?- Szürke, lila meg ilyesmi.- S vannak nézők a Holdon, Fanni?- Igen, és azok is űrlények. Csak egy­két ember van köztük.- Kik ők?- Űrhajósok, akik éppen arra jártak. Elárulom nekik, hogy a zászlórajzolás­nál nem tudok segíteni, mert színtévesztő vagyok. Gyanakodva méregetnek.- Nem tudod, milyen színű a fű?- Hát épp ez az, hogy tudom. Zöld a fold, kék az ég. De nem látom. Amikor gyerekkoromban a Barca csa­patkapitánya voltam (nem vicc, tényleg így hívták azt a kassai külvárosi csapatot: Start VD Barca), meccs közben egy pillanatra sem hajthattam le a fejem, mert csapattár­saim azonnal eltűntek a látóteremből: a sok piros mez beleolvadt a zöld háttérbe. De hiába kérleltem az edzőt, hogy szere­lésünket cseréljük valami rikítóra, sárgára vagy fehérre, mert elveszítem a többieket a pályán, soha nem vett komolyan. Most pedig azt olvasom Jonathan Wilson könyvében, hogy az 1930-as években az Arsenalnál pontosan ilyen megfontolásból bővítették fehér csíkkal a piros mezt - mert rájöttek, hogy a perifériás látás során a fehér színt minden másnál könnyebben érzékeljük. Szóval belőlem is lehetett volna akár egy „Hamesz” Rodriguez, csak egyeden fehér csíkon múlott minden? Gazdag József CLINT DEMPSEY DAVID LUIZ N'~'/ KEVIN-PRINCE BOATENG LIONEL MESSI ~ '■» f W —— S K IfW 11 PEPE PHILIPP LAHM N~' ANDREA PIRLO STEPHAN LICHTSTEINER

Next

/
Oldalképek
Tartalom