Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-12 / 159. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 12. Szombati vendég 7 Molnár Piroska: „Ez most tényleg fantasztikus kör A nagy füzet sikere óta. Hogy aztán lesz-e még egy ilyen, nem tudom. Reménykedem..." Nem pihenhet, még a nyarat is végigdolgozza Taxidermia című filmje után Molnár Piroska másodszor dolgozott Pálfi Györggyel. Friss alkotásában, a Szabadesésben, amely az idei Karlovy Vary-i fesztiválon képviselte a magyar színeket, kedvére való szerepet játszhatott. SZABÓ G. LÁSZLÓ Molnár Piroska tavaly személyesen is jelen lehetett Karlovy Vary filmes fnaratonján. Szász János rendezésével, A nagy füzettel, amely Kristály Glóbuszt nyert a fesztiválon, azóta is szép köröket fut a világban. Chicagóban különdíjban részesült, Los Angelesben, a magyar filmek fesztiválján a legjobb alakítás díját kapta érte. Nekem úgy tűnik, A nagy füzet egy egészen új fejezetet nyitott az életében. Ha nem lenne annyi színházi elfoglaltsága, még most is sokat utazhatna vele. Szász János filmje ugyanis kontinenseket jár be, s eljutott egészen az Oscar-díj kapujáig. Chicagóba sajnos nem mehettem el, Los Angelesbe és Washingtonba viszont igen. Sok filmet forgattam már, de ekkora sikere nem lett egyik alakításomnak sem. Az Árvácskában volt egy jó epizódom, és nagyon szerettem Kamondy Zoltán Dolináját. Ezzel a kettővel Karlovy Varyba is eljutottam, harmadszorra pedig A nagy füzettel. Az amerikai meghívásnak természetesen nagyon megörültem. Épp akkor jött, amikor egy hétre szabaddá tudtam tenni magam a színházban. Az utazástól viszont féltem egy kicsit. Nem a repülés, hanem az átszállás, a várakozás miatt. De kényelmes utam volt, nem panaszkodhatok. Los Angelesbe egyedül repültem, onnan Washingtonba már együtt utaztunk Szász Jánossal. És milyen volt az átszállás? Már láttam magam hajléktalannak, elveszve az amszterdami repülőtéren. Zsámbéki Gábortól kaptam egy jó tanácsot. Figyelmeztetett, hogy az átszállás macerás lesz, rendeljem meg előre, hogy vigyenek át a másik géphez. Még itthon felírtak a listára, s amikor megérkeztem Amszterdamba, annyit kérdeztek csak, hogy: „Ön az?” És már fel is ültettek egy motoros kocsira. Amerikából mennyit látott? Vetítés, fogadás, beszélgetés. Elég szoros volt a program. De még az időeltolódást sem vettem észre. Sem ott, sem itthon. Los Angeles egy ócska cowboyfilm rózsaszínre festett díszletét juttatta eszembe, ehhez jöttek a magas szállodák plusz a tengerpart. Washington nagyon tetszett. Főleg az egyetemi negyed. Kérdezték: megálljunk-e a Fehér Ház előtt. Dehogy álljunk meg! Láttam már filmen. Különben pedig nem is olyan nagy, mint képzeltem. Itthonról már úgy érzem: Amerika elsuhant mellettem. Hazajöttem, és másnap már játszottam. A business classt mindenesetre élveztem a repülőgépen. Nagyon kellemes volt az utazás. Megnyomtam egy gombot, és ágy lett a székből. Prímán lehetett pihenni. Visszafele majdnem az egész utat végigaludtam. Odafelé meg olvastam, rejtvényt fejtettem, és tanultam a Kedves hazug szövegét, negyven oldalt. Jordán Tamással játsszuk a darabot a Rózsavölgyi Szalonban. És volt sok finomság is, korládan meny- nyiségben bor, úgyhogy teljes kényelemben, remek ellátásban volt részem. Pálfi filmje, a Szabadesés koreai megrendelésre készült. Egy ottani fesztivál anyagi támogatásával. Teljesen váratlanul jött a felkérés, hogy játsszak a filmben, mint ahogy a rendezőt is váratlanul érhette, hogy kap egy bizonyos összeget, és adott időre készítse el a filmet. Sajnálom, hogy olyan gyorsan kellett leforgatnia, de így is nagyon izgalmas munka volt, a rendező szarkasztikus humorával átitatva. Hét nap, hét történet egy hétemeletes lakóházban. Én egy idős nénit játszom, aki a féijével lakik a legfelső emeleten. Benedek Miklós szenzációs a filmben, sokan rá sem ismernek, annyira más. A forgatás úgy kezdődött, hogy Pálfi György összehívott és arra kért bennünket, hogy ötleteljünk, és majd az alapján írják meg a jeleneteinket. így alakult ki végül a történet, hogy a néni egy nap elindul bevásárolni, de felmegy a tetőre, és leugrik. Éjjel forgattuk ezt a részt. Fent álltam egylapos tetőn, egy üyen szűk peremen a Bartók Béla út fölött, hátam mögött a Szabadság-szoborral. A néni aztán leugrik, de nem hal meg. Összeszedi magát, helyrepofozza a bevásárlókocsit, amivel leugrott, és elindul visz- sza a lakásba. És ahogy gyalogol felfelé a lépcsőn, mert javítják a liftet, belelát a lakók életébe. Aztán újra felmegy a tetőre, és megint leugrik. A forgatókönyvből azt hittem, igazán meghal. A vetítésen tudtam meg, hogy nem. És rájöttem, hogy van ez. Mindennap meghalunk egy kicsit, aztán kezdjük elölről. De miért akar meghalni a néni? Úgy érzi, kiüresedett az élete. Idegesítik a férje szokásai. „Soha nem szerettél!” Vannak a néninek ilyen elejtett megjegyzései. Mindenből elege van. Önmagából is kicsit. És rádöbben, hogy a férje sem ragaszkodott hozzá annyira. Nagyon jó az alapszituáció, és nem lett volna semmi értelme, ha a néni meghal a végén. Feltápászkodunk, összerakjuk magunkat, és megyünk tovább. A Taxidermia-beli jelenete is emlékezetes. Ahogy ott ül a teknőben mezítelenül:.. Színész vagyok. A figura ül ott, nem én. Kérhetett volna dublőrt, ha nem lenne üyen bevállalós. Till Attila járt nálam nemrég a stábjával, amikor a Propaganda című televíziós műsorába forgatott velem. Épp akkor jött, amikor ott volt nálam a masszőr, aki hetente jár hozzám. Jaj, lehetne akkor olyan is, hogy a masszőrrel? - kérdezte Attila. Miért ne! ? És nagyon jó lett. Ki sem voltam sminkelve. A nagy füzetben halott nagyanyjuk testét mossák le a fiúk. Ott sem szemérmeskedett. Azt is én találtam ki. Valamit akart a rendező, ami nekem nem igazán tetszett. A forgatókönyvben az állt, hogy még él az öregasszony, amikor az unokái megfürdetik. A halottmosdatást sokkal izgalmasabbnak találtam. A gyerekek már tudják, hogyan kell ezt csinálni, olvastak róla. És akkor lefújtak olyan halott színűre, felfektettek az asztalra és lemosdattak. Azokat a napokat, amikor kiderült, hogy A nagy füzetet beválogatták a legjobb küenc Oscar-esélyes külföldi produkció közé, hogyan élte meg? Nem azt mondom, hogy hidegen hagyott, amikor megtudtam, hogy Magyarország a mi filmünket nevezte be a versenybe, de nem akartam feleslegesen izgulni. Akkor kezdtem el drukkolni, amikor bekerült a kilencbe, hogy akkor most már jusson be a legjobb öt közé is. Nagyon sajnálom, hogy nem ez történt, főleg annak tükrében, hogy volt ott gyengébb film is. Karlovy Varyban A nagy füzet írójának, Ágota Kristófnak a fiával, Juliennel is találkozott. Mennyire látta benne az édesanyját? Semennyire. Igaz, pár mondatot váltottam csak vele, de inkább műszaki beállítottságúnak láttam őt. Egy évvel a film csodás startja után müyen érzésekkel gondol A nagy füzetre? Soha nem hívok meg embereket, hogy nézzenek meg ebben vagy abban a filmben, mint ahogy fotókat sem szoktam ajándékozni magamról. De most, hogy megjelent DVD-n a film, vettem belőle jó néhány darabot, hogy adhassak azoknak az embereknek, akik fontosak számomra. Tudtam, hogy nem látták, és már nem tudják megnézni a moziban, ezért ajándékoztam nekik. Kaptam is nagyon szép visszajelzéseket. Két készülő filmben kapott most szerepet, miközben a televíziós Munkaügyek új évadját forgatják. Fonyó Gergely hívott egy gyerekfilmbe, Goda Krisztinánál pedig a Veszettekben játszom egy közértes nénit. A Munkaügyek az egész nyaramat viszi. Negyvenkét forgatási napom van. Hosszabb pihenésre nem is gondolhatok. Talán majd jövőre. Négy éve nem nyaraltam. Nyugdijaztatnom kellene Elvirát, de én is nagyon szeretem a sorozatot. Bors nénitől sem tud megválni, pedig túl van már pár száz előadáson. Pár százon? Hétszázon! Húsz éve lesz karácsonykor, hogy Bors néni vagyok. Dajka Margit legendás szerepe volt ez. Pedig talán harmincszor sem játszotta. Műiden műfajban különleges színésznő volt, zseniális bohóc. Hogyan „örökölte meg” a szerepet? Jóban lettem néhány kollégával a Kolibri Színházban, és van is ott egy bábszínész barátom. Néha bementem hozzá, Novák János, a Bors néni rendezője meglátott, és eszébe jutott, hogy fel kellene újítani a darabot. Velem. Nyüván van benne valami speciális élvezet, hogy ennyi éve játssza. A gyerekek. Feljönnek hozzám a színpadra, és látom a szemüket, ahogy szeretetteljesen néznek rám, és a végén megkérdezik, hogy: „Te tényleg nyolcvanéves vagy?” A múltkor az egyik azt is megkérdezte tőlem, hogy: „Mikor repülsz?” Éjszaka, álmodban, mondtam neki. Volt egy kis propagandafilm is, amelyben részt vett. Eszenyi Enikőtől Törőcsik Mariig hatvan színész részvételével készült, hogy szeressék és nézzék az emberek a magyar filmet. Antal Nimród, a Kontroll rendezője készítette a filmet, aki már jó ideje Amerikában él, és azért jött most haza, hogy eleget tegyen ennek a felkérésnek. Már túl voltunk a forgatáson, amikor felhívott telefonon, hogy a vágóasztal mellett ülve valósággal szerelmes lett belém, annyira tetszem neki a filmben. Aztán megemlítette, hogy van egy filmterve, és majd beszélünk róla. Komoly embernek láttam őt, megmelengette a szívemet, hogy számol velem. Rengeteg elfoglaltsága mellett mennyi ideje jut magára? Van lehetősége megpihenni egy kicsit két évad között? Megtanultam az évek során, hogy a munka nem harmonikusan, szépen beosztva jön, hanem csőstül vagy sehogy. Nekem a „vagy néni jön semmi” évek óta ismeretlen helyzet. Tehát csőstül jön, ezért nagyon meg kell becsülnöm azt a pár napot, amikor megállhatok. S akkor már megyek is Hévízre az ízületi bántalmaim miatt, vagy leülök, és itthon szusszanok egyet. Vannak olyan hónapok is az életemben, amikor reggel kilenc után elindulok itthonról, és csak éjfélkor érek haza. Olyankor várom a legjobban a pizsamás napokat, amikor ki sem mozdulok a lakásból. Pizsamára veszem fel a fürdőköpenyt, és csak úgy elvagyok magamnak másnapig. Biztosan van ennél nagyobb csoda is az életben, de az enyémben ez a legnagyobbak mellé sorakozik fel. És még a cicám is örül, hiszen ilyenkor többet vagyok a közelében. Tizenhét és fél éves múlt, és egyre gyászosabb az állapota. Öregszik nagyon szegény. A fügefája sem fiatal az udvarban. Beszélhetünk már az idei termésről? Hajó nyár van, kétszer terem. Július elején és augusztus végén. Hatalmasra nőtt a fa, felér a harmadik erkélyig, és most 1s szép nagy gyümölcsöket termett. Negyvennégy éves, már a balatoni nyaralómnál is van két fügefám, amelyek az ő csemetéi. Imádom a fügét. Kimegyek a teraszra és frissen eszem, a fáról. Alföldi Robi mindig kap tőlem, mert ő is nagyon szereti. Az elmúlt évekbeli munkáit tekintve azt is megállapíthatjuk: a pályája is jól terem, hiszen ennyit, mint mostanában, soha nem filmezett, s amellett, hogy több színházban játszik, még tanít is a szín- művészetin. Állítólag hétévenként megújul az emberi szervezet. En erre azt mondom: futom a köreimet. Aztán még egyet, és még egyet, és még egyet. Hogy ezek a körök hét- vagy nyolcévenként jönnek, nem tudom. De még bírom erővel. És ez most tényleg fantasztikus kör A nagy füzet óta. Hogy aztán lesz-e még egy ilyen, nem tudom. Reménykedem.
