Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)

2014-07-16 / 162. szám, szerda

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 16. www.ujszo.com FULVIDEK Jack White: Lazaretto JUHÁSZ KATALIN Ha újra születnék, szíve­sen lennék például Jack White. Pár napja múltam volna 39 éves, és jó úton lennék a „rockisten” státusz felé. Már tizenegy évvel ez­előtt megismert volna a világ a White Stripes duóban, amelytől legalább egy szá­mot (Seven Nation Army) mindenki hallott már, az is, aki azt hiszi, hogy nem... Bi­zony, az a jó, fogós gitárté­ma, amely egyébként Bruck­ner V. szimfóniájából való, csak a pontosság kedvéért. A White Stripes alaposan megreformálta a rockzenét, illetve lelket lehelt egy szür­külő műfajba. Sorra adták ki az izgalmas lemezeket, míg­nem a tesók, Jack és Meg jól összevesztek. Ez hosszú tör­ténet, a lényeg, hogy most dúl a „haragszom rád”. (Én biztosan nem vesznék össze a tesómmal a siker csúcsán, főleg, ha olyan jól dobolna, mint Meg White.) Jack egy ideje szólóban nyomul, a Lazaretto a máso­dik önálló lemeze. A címet és a mögötte rejlő koncepciót megint csak hosszú lenne magyarázni, mindenesetre lazarettónak hívják azt az épületet a kikötőkben, ahol a beteg hajósokat ápolják. Uta­lás ez a bibliai Lázár nevére. Egyszerű, nyers, tiszta, hú­zós zene van a lemezen, amely épp annyira épít a hagyomá­nyokra, mint amennyire fel­rúgja azokat. Countryt vagy bluest például kevés fiatal hallgat manapság, Jack White újraértelmezésében viszont egyik stílus sem ciki, sőt na­gyon is működik. Ügyesen fel­épített dalok, már-már zseniá­lis hangszerelési ötletek, és - mint legutóbb is - remek ven­dégzenészek teszik élménnyé az ötvenedik meghallgatást is. A lassú számokból pedig úgy árad a keserédes melankólia, hogy belefacsarodik az ember szíve. Akár beteg hajós az ille­tő, akár nem. (ColumbiaRecords, 2014) Értékelés: ♦<♦### David Mitchell, a Felhőatlasz írója blogol Irodalom a Twitteren ÖSSZEFOGLALÓ London. A Twitteren publi­kálja új művét David Mitchell, a Felhőatlasz című regény író­ja. A novella The Right Sort címmel, 140 karakteres üze­netsorozatban jelenik meg a jövő hét folyamán, teljes terje­delme kb. 80 bejegyzés lesz. Mitchell szerint a Twitter kivá­ló fóruma lehet a novella műfajának. Ő maga eddig nem sűrűn használta a közösségi mikroblogot, kiadója beszélte rá, hogy próbálja ki. Először fordul elő, hogy vi­lágszerte ismert író publikálja művét a mikroblogon, amely Nagy-Britanniában legalább annyira elterjedt, mint a Face- book. Mitchell hangsúlyozta: sokakkal ellentétben nem mar­ketingcélokra szeretné hasz­nálni a Twittert, hanem esz­közként és adathordozóként egy sztori megjelenítéséhez, amelyet a mikroblog által nyúj­tott lehetőségek figyelembe vé­telével írt meg. A történet fő­szereplője maga is használja a Twittert, kábítószeres élmé­nyeit fogalja üzenetekbe. Ezekből áll össze a történet. Ha az olvasók jól fogadják a kezdeményezést, David Mit­chell újabb sztorival is meg­próbálkozik. (BBCJuk) Július 31-én érkezik meg a hazai mozikba Jake Kasdan pikáns vígjátéka, a Szexvideó (Sex Tape), melyben Cameron Diaz és Ja­son Segel (képünkön) egy házaspárt alakít. Úgy gondolják, kap­csolatuknak jót tesz, ha egy éjszakára megszabadulnak a gyere­kektől, és csinálnak egy házi szexfilmet, kizárólag saját haszná­latra. Hogy mi sül ki belőle, kiderül a hónap végén. (Fotó: Itafilm) Phil Lord rendező 22 Jump Street - A túlkoros osztag című filmjét a látvány és a két főszereplő viszi Szerethető flúgos zsarupáros Két éve készült a 21 Jump Street - A kopasz osztag című akcióvígjá­ték, amelyet imádott a tiniközönség. Channing Tatum és Jonah Hill megteremtették az ügye- fogyott zsarupárost, amelynek semmi köze a mindig minden helyzet­ben flottul, példásan és parádésan helytálló nyomozókhoz. De imád­ni lehet őket. Elkészült a folytatás is, a 22 Jump Street - A túlkoros osz­tag. Az új epizód olyan, amilyen. A két zűrös zsa­ru viszont ebben is imádnivaló. TALLÓSl BÉLA Az eslő rész ismerete nélkül is meg lehet nézni e másikat. Csak rá kell jönni az ízére! Az­tán már fogyasztható. A Phil Lord rendezői irányításával ké­szült zsarusztori, a 22 Jump Street - A túlkoros osztag soká­ig idegesítő, nehézkes, majd­nem semmiről sem szól, majd­nem élvezhetetlenek a primitív humorra épülő párbeszédei, az a sok süket duma az elején, amiből semmi se fontos és semmi se visz előbbre, alig ér­telmezhető. De aztán változik a helyzet. A sztori továbbra sem mozdul szinte semmit, nem bír elindulni a film valamiféle lé­nyeges, ütős szálon, s amikor már arra a feszült pontra jut el a néző, hogy itt nincs mit remél­ni, ott kell hagyni a fenébe ezt a mozit, az idegesítő szövegelés­ből egyre több derül ki a két fic­kó jelleméről. S eljön az a pont, amikor a két fajankó rendőr a vibráló lényével egyszer csak kezdi belopni magát a néző szí­vébe. Hova tovább, annál job­ban kitűnik, hogy itt valamiféle stíluscsavar van. Nem a valóság a lényeges, nem a bűntény, ha­nem azoknak a gikszereknek a végtelen sorozata, amellyel a két zsaru, a két elválaszthatat­FILMKOCKA 22 Jump Street - A túlkoros osztag ■ Eredeti cím: 22 Jump Street ■ Színes, amerikai akciófilm, 112 perc, 2014 ■ Rendező: Phil Lord ■ Operatőr: Barry Peterson ■ Szereplők: Channing Tatum, Jonah Hill, Tee Cube, Jillian Bell, Dax Flame, Johnny Pemberton-A film előzetesét megnézhetik "■*' az ujszo.com-on. lan jó barát, Jenko (Channing Tatum) és Schmidt (Jonah Hill) látszatra felgöngyölítenek va­lamilyen bűnügyet, miközben egyere közelebb kerülnek egy­máshoz. Nem is a nyomozás a fontos, hanem a két zsaru lénye és kapcsolata, ahogy összetar­tozásuk, barátságuk megnyil­vánul a közös felderítő munká­ban. Egyre többet megtudunk róluk, egyre inkább kiderül, hogy ők együtt egy (iker)páros, egyik kiegészíti a másik hiá­nyosságát. Külön-külön két majdnem ügyefogyott alak. Ha szétválasztják őket, kicsúszik lábuk alól a talaj. Együtt viszont egy kicsit flúgos, de bombajó párost alkotnak. Nem véletlenül, hiszen együtt bukdácsolták végig a középiskolát, és együtt végez­ték a rendőrakadémiát. Majd együtt kapták életük első ügyét az előző részben, amikor egy középiskolában működő drog­hálózatot kellett leleplezniük. Ezúttal pedig - ebben a részben - felettesüktől, Dickson kapi­tánytól (Ice Cube) szinte ugyanazt a feladatot kapják: egy újfajta drog nyomába ered­ve a terjesztőket kell elkapniuk egy felsőoktatási intézmény fa­lai között. Jenko és Schmidt, a túlkoros osztag beépül az egye­temisták közé. Beköltöznek a kollégiumba, és ál (ruhás) egyetemi hallgatókként bele­fognak a nyomozásba. Innentől kezdve araszolgatnak ugyan a (Fotó: Itafilm) bűnügy kesze-kusza mezsgyé­in, érdekes gubancokat bogoz­nak ki, ám sokkal élvezetesebb, ahogy élik a számukra idegen világot, ismerkednek és kap­csolatokat alakítanak ki egye­temistákkal. S mind jobban rá­jönnek arra, hogy mennyire ki­egészítik egymást, mennyire szükgésük van egymásra. Van ennek a groteszk-ab­szurd, többrétegű zsarukomé- diázásnak és barátságtörténet­nek egy nagyon komoly közöl­nivalója: az elfogadás fontos­ságát hangsúlyozza. Mire a vé­gére érünk a filmnek, nem is igazából a bűnügy lesz a fontos, hanem a két zsaru. Majdnem mindegy, milyen a sztori, s mindegy, hogy a film bűnügyi szála egyszer csak elszáll a való­ságtól, az is majdnem mindegy, mit csinál a két flúgos figura, de ahogy csinálják, az jó. Amegját­szott bénaságukkal, hanyag komolytalanságukkal, egymás iránti ragaszkodásukkal szeret- hetőkké válnak. A végén, ahogy eltűnnek a vászonról, már hiá­nyoznak is. Új, provokatív formában mutatja be a 20. és 21. század háborúit a brit Imperial War Museum Szeretnék kérdezésre sarkallni az embereket MTl-HÍR London. Műalkotásokkal gazdagított kontextusban mu­tatja be a 20. és 21. század há­borúinak történetét a brit Impe- rialWar Museum (IWM), amely az elmúlt két évben végzett és mintegy negyvenmillió fontot felölelő átalakítási munkálato­kat követően, a héten nyitja meg újra kapuit a nagyközön­ség előtt. A múzeum két évvel ezelőtti bezárásáig az intézmény üvegtetejű átriuma a katonai eszközök egyfajta temploma volt, amelyben első világhábo­rús biplánok, rakéták, harcko­csik és tankok sorakoztak. Az in­tézmény új csarnokában ezeket a tárgyakat egy sor műalkotás, köztük Stanley Spencer, a Tur- ner-díjas Steve McQueen és Bill Woodrow alkotásainak társa­ságában vehetik szemügyre a látogatók. Nigel Steel, a múzeum vezető történésze szerint a tárlat célja, hogy a hadműveleti rész mögé tekintve megmutassa, milyen hatással volt a háború az embe­rek életére, és milyen társadal­mi, politikai változásokat eredményezett. Mint hangsú­lyozta, provokáció révén sze­retnék kérdezésre sarkallni az embereket, és ehhez kiváló esz­köz a művészet. A háborút nagyrészt férfi szemszögből bemutató tárlaton a női oldal is megjelenik: a má­sodik világháborús alkotások közt található például Elsie Dal­ton Howland 1942-es A Nur­sery School for War Workers’ Children című munkája. A festmény olyan kisgyerekeket örökít meg, akiknek édesanyját A tárlat - a hadműveleti rész mögé tekintve - megmutatja, milyen hatással volt a háború az emberek életére. egész napos munkára hívták be a háború alatt - olvasható a The Daily Telegraph című brit lap internetes kiadásában. „Ez azt mutatja, hogy a hábo­rú miként változtatja meg a sze­repeket a társadalom minden szintjén”-magyarázta Steel. „A gyerekek levetik a civil ruháikat és felveszik az óvodai egyenru­hát, mert az anyjuk munkába megy. Ami a felnőttekkel törté­nik, az megtörténik a gyerekek­nél is” - mondta a szakember. A régi IWM egymástól elkü­lönítve mutatta be a tárgyakat, történeteket elmesélve egy-egy kiállításon keresztül. A két év alatt kialakított új átrium célja, hogy összefogja az „egymással párbeszédben álló” kiállításo­kat - a műalkotásokat, a tár­gyakat, a fényképeket és az el­mesélt történeteket hogy magával ragadja és provokálja a nézőt. Az Imperial War Museum jú­lius 19-én nyitja meg ismét a kapuit a látogatók előtt. ■ ______-A-. ---------— kh midt (Jonah Hill) és Jenko (Channing Tatum) a túlkoros osztag fura párosa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom