Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)

2014-07-16 / 162. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 16. Vélemény És háttér 7 Meg kellene akadályozni az orosz állami cégek bevásárlását a szlovákiai energiapiacon Roszatom? Nyet! A máskor jelentéktelen dolgok miatt a nemzetbiz­tonsági tanácsot összehívó és a nemzeti érdekek vé­delméről papoló kormány­fő hallgatásba burkolózik akkor, amikor egy orosz ál­lami cég kétharmados ré­szesedést vásárolhat a legnagyobb szlovák ener­getikai vállalatban. GÁL ZSOLT Kezdjük az alapoktól: Szlová­kia függősége csaknem 100 szá­zalékos Oroszországtól az ener­giahordozók (kőolaj, földgáz, nukleáris fűtőanyag) behozata­lában. Az energiahordozókat ki­vétel nélkül olyan állami több­ségi tulajdonú cégektől (Gaz­prom, Rosznyeft, Roszatom) vesszük, amelyeket a Kreml gát­lástalanul politikai fegyverként is használ, ha a helyzet úgy kí­vánja (lásd az Ukrajna ellen évek óta zajló gázháború és a gázcsa­pok többszöri elzárása). Orosz­ország élén 1999 óta egy olyan ex-KGB-s áll, aki már (egyébként plágiumgyanús) disszertációját is az energetika politikai fel- használásáról írta (Vlagyimir Putyin: „A régió ásvány- és nyersanyagkincseinek stratégi­ai kezelése a kialakuló piaci vi­szonyok között”). Oroszország minden nem­zetközi szabályt fölrúgva alap­vető stratégiai változást idézett elő térségünkben azzal, hogy megszállta, majd Ukrajnától el­szakította és magához csatolta a Krím félszigetet. Most a minden szempontból agresszomak mi­nősülő ország többségi tulajdo­nában lévő Roszatom az egyik vevőjelölt a Szlovák Elektromos Művek (SE) 66 százalékos tulaj­donrészére, amelyet az eladó­sodott tulajdonos (az olasz Énei) áruba bocsátana. A legna­gyobb szlovák energetikai válla­latban kétharmados tulajdont szerezhet egy orosz állami cég - a Krím után mi ez, ha minimum nem közvetlen nemzetbizton­sági és stratégiai fenyegetés? Csak hab a tortán, de azt sem le­het kizárni, hogy a második leg­nagyobb energetikai vállalatban (a Szlovák Gázmüvekben - SPP) meglévő 49%-os, de többségi menedzsment jogokat biztosító részesedését a szlovák J&T pénzügyi csoport épp az orosz Gazpromnak, a Kreml leghaté­konyabb politikai fegyverének adja el. A máskor a nemzed érdekeket melldöngetve védelmező kor­mány pedig hallgat. Normális országban (és nem csak az oro­szokkal hagyományosan rossz viszonyt „ápoló” Lengyelország­ban vagy Romániában) az lenne az alap, hogy a kormány dekla­rálja: azok után, ami Ukrajná­ban történt, az orosz állami vál­lalatok nem kívánatos vevőjelöl­tek energetikai vállalatainkban, és intenzíven dolgozunk egy olyan jogszabályon, amely ki­zárja tulajdonszerzésüket, mert ez szerintünk komoly nemzet- biztonságikockázatokatjelent. De alighanem túl sokat vá­runk attól a politikai és gazdasá­gi elitünktől (az elit szót a betöl­tött pozíciók alapján értve), amelyben nyüzsögnek a volt kommunisták, StB-ügynökök, hogy meg ne feledkezzünk a moszkvai Nemzetközi Kapcsola­tok Állami Intézetében (MGI­MO) végzettekről (például a külügyminiszter, a volt uniós biztos, a legnagyobb pénzügyi csoport vezetői stb.). Ok mond­janak nemet az oroszoknak? A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének ok­tatója és a Híd frakcióvezető­jének gazdasági tanácsadója- Lehet, hogy nem vagyok a donhuanok Adonisza, kicsikém, de három fizetett politikai funkcióm van! (Peter Gossónyi rajza) Nem az argentin labdarúgók döntőbeli veresége az igazán fájó, hanem ami most vár az országra Most van csak miért sírnia Argentínának ÖSSZEFOGLALÓ Az argentin szurkolók nehe­zen emésztették meg, hogy fut­ballcsapatuk vereséget szenve­dett Németországtól, így csak az ezüstérmet akaszthatták Messi- ék nyakába. Buenos Airesben a szurkolók összecsaptak a rend­őrökkel, gumilövedékeket és vízágyút is be kellett vetni. Nem kizárt, hogy a drukkerek a ku­darc feletti bánatuk mellett a vi­lágbajnokság idején elfojtott el­keseredésüket is levezették. A 20. század első felében a világ legfejlettebb államai közé tarto­zott Argentínának napjainkban milliárdokra volna szüksége ah­hoz, hogy elkerülje az újabb pénzügyi összeomlást. A halálos áldozatokkal járó zavargásokba torkolló, kiván­dorlási hullámot kiváltó, belpo­litikai káoszt okozó 2001-2002- es államcsőd rettentő terhét má­ig cipeli Dél-Amerika második legnagyobb gazdasága. A közel 100 milliárd dolláros külföldi adósság törlesztését megtagadó ország a gazdaságtörténet leg­nagyobb államcsődjét produkál­ta, és azóta is voltaképpen ver­gődik, mivel a nemzetközi pénzügyi források bezárultak előtte. Buenos Aires a névérték alig felén átütemezett adósságát a saját jegybanki tartalékaiból finanszírozza, így a tartalékok is fokozatosan elolvadtak. Egyéb­ként a kormány előszeretettel nevezi „keselyűloiek” a hitelező­it, és már többször előfordult, hogy megtagadta a fizetést. Cristina Femández de Kirch­ner, Argentína államfője tegnap bevallotta, egyeden vb-mérkő- zést sem látott. Az elhunyt férjé­től az elnöki posztot „megörök- lő” Kirchner azonban ennél me­részebb húzásokra is képes: 2008-ban egyetlen tollvonással államosította a magánnyugdíj­pénztárakat, az általukkezelt24 milliárd dollárt átcsoportosítot­ta a költségvetésbe, ám ez sem segített. Emellett hogy megfé­kezzék a tőkekiáramlást az or­szágból, a kormány kötelezővé tette, hogy aki dollárt akar vásá­rolni külföldi útjához, jelent­keznie kell az adóhatóságon, ahol végtelenül hosszú sorok várnak rá... Természetesen Bu­enos Aires harcban áll a Nem­zetközivalutalappal (IMF) is, az utóbbi azzal vádolja az országot, hogy durván meghamisítja az inflációs adatokat. Az elszegényedett állam szá­mára nemrégiben jött a fekete­leves: június 16-án az amerikai Legfelsőbb Bíróság elutasította fellebbezését egy, az adósság nagyságából nem engedő ame­rikai befektetői csoporttal szemben. így 1,33 milliárd dol­lárt (plusz a kamatokat) kell ki­fizetni a hitelezőknek július 30-ig. Argentínát komoly ve­szély, esetieg államcsőd is fe­nyegeti, ha nem lesz megegye­zés. Vagyis ez az igazi tragédia, nem az elbukott döntő, (shz) KOMMENTAR Ami nem megy MARIÁN LEŠKO Húsz hónappal a következő parlamenti válasz­tások előtt a kormányfő csak két miniszterét cserélte le a tizenöt tagú kormányban. Ez an­nak a jele, hogy komolyabb változásokmár nem várhatók a kormány személyi összetéte­lében és munkájában, és ezt támasztja alá az is, hogy kik ültek a távozók helyére. Čaplovič két év alatt képtelen volt elérni, hogy a kormány el­fogadja az oktatásügy átfogó reformtervezetét, most pedig egy olyan ember váltja, aki soha életében nem foglalkozott az oktatásüggyel. Pellegrini az első Fico-kormány idején parla­menti képviselő volt, speciális feladatkörrel. Módosító javas­latokat kellett a törvénytervezetekbe ékelnie - olyan változá­sokról volt szó, amit az egyes szakminiszterek akartak elérni, de nem kormányjavaslatként kerültek a parlament elé, hogy megkerüljék a véleményeztetési eljárásokat. Bár már eltelt négy év, Pellegrini módosítgatásai máig legendásak. Az utóbbi két évben pénzügyminisztériumi államtitkár volt, de most alelnöki széket kapott a Smerben, és hozzá egy saját minisztériumot. Rögtön átszervezést jelentett be, mert „nem látja a világos hierarchiát a tárcánál”, és persze menedzser­ként javíthat a gépezet működésén, ám szinte kizárt, hogy va­lami komolyabb dolog történne magával az oktatásüggyel. Tomáš Malatinský gazdasági miniszter lecserélését Pavol Pav- lisra úgy taglalták a szakkommentátorok, hogy egy párton kí­vüli vállalkozót vált egy vállalkozó, aki már2006 óta a Smer mezében feszít. Ő folytatni kívánja elődje munkáját: külföldi befektetőket akar szerezni. A módszerei azonban mások. Míg Malatinský elzárkózott attól, hogy a befektető a Jaslovské Bo- hunice-i új atomerőmű megépítése esetén garantált felvásár­lási áron adja majd az áramot az országnak (ami jóval maga­sabb lehet a piaci árnál), Pavlis nem lát ebben problémát, ha „az uniós normákkal összeegyeztethető a szerződés”. Garan­tált ár esetén pedig az orosz Roszatom lehet az új befektető. Juraj Javorský gazdasági elemző emiatt máris az „orosz gaz­dasági befolyás miniszterének” nevezte Pavlist. A kormányfő eredetileg azt hangoztatta, hogy számos állam- titkári poszton is változás lesz. Öt-hét személycseréről pus­mogtak a háttérben, ám a vakáció előtti utolsó kormányülé­sen egyetlen új államtitkár kinevezését jelentették be. A gaz­dasági minisztériumba kerül a kormányfő korábbi befektetői tanácsadója, Rastislav Chovanec. A következő kormányülés csak augusztus 20-án lesz, s a Smer addig keresgélheti azt, amije nincs: megfelelő jelölteket, akikkel legalább az a halo- vány látszat kelthető, hogy valamiféle lökést adnak a kor­mányzásnak. Ahogy Zdenka Predná énekli: Ha nem akarod, úgyis megérted - ami nem megy, az nem megy. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Húsz éve érett a pofon A lengyel külügy feljelen­tést tett Janusz Korwin-Mik- ke, a radikális Új Jobboldali Kongresszus (KNP) elnöke, EP-képviselő ellen, amiért a minisztériumban pofon vágta Michal Boni volt közigazgatá­si minisztert, a kormányzó Polgári Platform (PO) EP- képviselőjét. Az incidens a lengyel EP-képviselők talál­kozóján történt. A 71 éves ve­terán politikus azért pofozta fel a volt minisztert, mert 1992-ben a parlamentben sértegette őt, miután az átvi­lágítási törvény elfogadását sürgette. „Idiótának, bolond­nak nevezett, amiért meg­gyanúsítottam, hogy együtt­működött a kommunista tit­kosszolgálattal. Később be­vallotta, hogy valóban ügy­nök volt, de nem kért tőlem bocsánatot. Ezért úgy döntöt­tem, ha találkozom vele, le­keverek neki egyet” -jelentet­te ki Korwin-Mikke a Do Rze- czy című hetilapnak. Hangsú­lyozta, a pofont diszkréten ad­ta, ám Boni az esetet a nyilvá­nosság elé tárta. „Már sajná­lom, hogy nem köptem le” - mondta Korwin-Mikke. Az in­cidens után Radoslaw Sikor- ski kijelentette, hogy amíg ő a külügyminiszter, Korwin- Mikke nem teheti be a lábát a minisztériumba. Boni 2007- ben, amikor Donald Tusk mi­niszteri tárcát ajánlott neki, beismerte, hogy nyomás alatt 1985-ben együttműködési nyilatkozatot írt alá a kom­munista titkosszolgálattal, de azt állította, hogy tényleges együttműködést nem folyta­tott, és nem ártott senkinek. Korwin-Mikke 22 évre a po­litika peremére szorult, de az idei EP-választásokon megle­petésre a harmadik helyen végzett euroszkeptikus párt­jával. Hírhedtté vált az EÜ-t és a polgári demokráciát becs­mérlő kijelentéseiről. A de­mokráciát „a többség zsarnok­ságaként” jellemezte, az Eu­rópai Parlamentről pedig azt mondta, az épületét el kellene adni és bordélyt berendezni benne. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom