Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)

2014-07-01 / 150. szám, kedd

www.ujszo.com F0CIHPP ■ 2014. JULIUS 1. ÍRÓVÁLOGATOTT 131 A vámpír visszatér (Suárez levele a börtönből) Olaszország-Uruguay 0-1 élyen tisztelt Esküdtszék! Én, alulírott Luis Suárez (teljes ne­vem: Luis Alberto Suárez Díaz, születtem az urugua­yi Saltóban 1987. január 24-én, anyám neve: Sandra Díaz) a legha­tározottabban tagadom a terhemre rótt bűncselekmények elkövetését, s az alábbiakban szeretném cáfolni a sajtóban megjelent, személyemet érintő vádakat. Kezdjük talán a legfontosabbal: Nem vagyok kannibál. Szeretem a húst, alkalmanként beleharapok emberekbe, s előfor­dul az is, hogy reggelire vérkoktélt iszom, de kannibál nem vagyok, soha nem is voltam, már a feltéte­lezés is sértő, kikérem magamnak! Továbbá: nem én vagyok a szak- irodalom által „montevideói vér­farkasként” emlegetett lény. Nem én szerepelek Konrad Gesner svájci természettudós Bes­tiarum Cryptozoobgicum című, 1652-ben megjelentetett könyvé­nek 91. oldalán, a vicsorgó vadem­bert ábrázoló fametszeten (a kötet a Bajor Állami Könyvtárban hozzá­férhető). Nem igaz, hogy Vlád Tepes fia volnék (kettőnk között semmilyen vérségi kapcsolat nem áll fenn). Nem igaz, hogy mentális visel­kedészavarban szenvedek (a leg­frissebb'pszichiátriai szakvélemény w Nem igaz, hogy holdtöltekor zöldes fénnyel világít a szemem, és emberi lapockákat szopogatok! szerint is csupán annyi állítható bizonyosan, hogy orális fixációm stresszhelyzetekben hangsúlyosan manifesztálódik). Nem igaz az sem, hogy holdtöl­tekor szemem zöldes fénnyel vilá­gít, erdei tisztásokon lapockákat szopogatok, emberi lábszárcson­tokról cuppantom le a húst, s utá­na kéjesen böfögök. Határozottan tagadom, hogy az Uruguay-Olaszország (1-0) világbajnoki csoportmérkőzésen fi­zikailag inzultáltam volna Giorgio Chiellini olasz hátvédet. A bizo­nyítékként elém tárt hírügynök­ségi felvételeken valóban látszód- nak fognyomok a sértett vállán, de azok bárkitől származhattak, Sharon Stone-tól vagy magától Chiellinitől is akár, én legalábbis egyáltalán nem tartom elképzelhe- tedennek, hogy ellenfelem vállon Suárez újabb harapása olyan ziccer volt, amit nem hagyhattak ki az internetes poéngyártók. harapta magát, ilyen aljas csellel akarván engem diszkreditálni or­szág-világ előtt. Természetesen nem kerülték el figyelmemet a magyar közszolgála­ti televízió szakértőinek - például Bánfi Jánosnak (Vác FC Samsung) - becsmérlő megjegyzései sem, de mit is várjunk egy olyan tévétől, amelynek sikoltozó riportere a 26. percben Balotellit összekeverte Pír- lóval... Utóbb persze helyesbített, na de akkor is. (A színpadon Beyoncé... Ja, nem, Deák Bili Gyula, bocsi.) Elnézést, amiért eltértem a tárgytól. Mélyen tisztelt Esküdtszék! Ter­mészetesen tisztában vagyok azzal, hogy a FIFA etikai kódexe alapján az ellenfél bántalmazása súlyos fe­gyelmi vétségnek minősül, ezért megismédem: nem_haraptam_ bele_Chiellinibe. Csak megkóstoltam. Ennyi történt, semmi több. Megkóstoltam, mert éhes voltam; s ha éhes vagyok, akkor eszem. Vagy már ez is baj? Már uzsonnáz­ni sem lehet a focipályán? Valami gyors kajára vágytam, és Chiellini éppen arra járt. Persze, én is szíve­sebben ettem volna vörösborban pácolt kacsacombot pirított man­dulával, de az élet, mélyen tisztelt Esküdtszék, nem kívánságműsor. Vagy már az is bűn, hogy meg­éheztem? Bűn az, hogy húsra vágy­tam? Hát nem, én nem fogom hagyni, hogy a művészet után a futballban is átvegye az irányítást a vegalobbi! Vagy talán füvet kel­lett volna legelnem, négykézlábra ereszkedve? Jut eszembe: Tyson megkóstol­hatta Holyfield fiilét? Neki szabad volt? Az én lelkiismeretem tiszta. Nem ettem meg sem Bakkait, sem Íróválogatott A brazíliai világbajnokság mérkőzéseit 32 író és irodalmár kommentálja a VS.hu oldalon. A játékban részt vesz Egres- sy Zoltán (akinek a Portugál című drámáját most játsz- sza a kassai Thália Színház, elsöprő sikerrel), Csema Szabó András, Németh Zoltán, Kukorelly Endre, Kiss Tibor Noé (akinek a könyvhétre jelent meg második regénye, Aludnod kellenedmmel), Máté Gábor rendező (a Katona József Színház igazgatója) s néhány ismert té­vériporter is, mint Baló György vagy Egri Viktor. Az író-vébé előtt mindenkinek kisorsoltak egy csapatot, s onnantól kezdve arról a válogatottról kell „garantáltan szubjektív" kommentárokat írnia. Uruguay „patrónusa" lapunk futballmellékletének szerkesztője, Gazdag József. Ivanovicsot, sem Chiellinit. Én vol­nék a Werwolf? Én? Az uruguayi cserkészmozgalom tagja? Aki a vil­lamoson átadom a helyem az idős néniknek, a vakokat átkísérem a zebrán, vasárnaponként pedig mi- nistrálok a szentmisén? Nézzenek meg jól: hát ilyen egy vámpír? Jut eszembe: vér volt? Elemezzék ki újra a fényképeket, hagyok időt a válaszra. Nos? Egy kis vércsepp. Volt vagy nem volt? Egyetlen apró vérfolt akár. Egyeden apró Werwolf. Na, ugye. Azt viszont már most közlöm a mélyen tisztelt Esküdtszékkel: ha Uruguay bejut a döntőbe, én ott le­szek. Nincs az a börtöncella, amely visszatarthat. Ha kell, szétharapom a rácsokat: Nem viccelek, tudják. Jövök, és megeszem Neymart va­csorára. „Football, bloody hell!” Csók a nyakatokra: Luis. (Kelt a Sao Paulo-i börtönben, 2014. június 24-én, éjfélkor.) Uruguay nem lesz FIFA-gyarmat! Kolumbia-Uruguay 2-0 Mottó I. >yAz olyan finom lelkű, makulátlan emberek, mint én, Suárez mozdu­lata után iszonyodva elkapcsoltak a meccsről!” (Hermann Göring) Mottó II. „Jézus szent szívére esküszöm, ilyen borzalmat még nem láttam. Meg­harapta az ellenfelét! Hát ember az ilyen!” (Charles Manson) Mottó III. „Meddig hagyjuk, hogy ez a vér­szomjas ragadozó a futballpályákon garázdálkodjon! Vadásszuk le Luis Suárezt! Semmisítsük meg, amíg nem késő!” (Ratko Mladics) T isztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Ge­rillatársaim! Uruguay kiesett, de ez ne tévesszen meg senkit. Ez volt a célunk. A kiesés. A bennünket sújtó igazságtalan büntetések után ugyanis elhatároz­tuk, hogy leszámolunk a FIFA-val. Mivel törvényes eszközeink kime­rültek, a gerilla-hadviselést válasz­tottuk. Uruguay nem lesz FIFA- gyarmat! A szofisztikáit szabotázs mellett döntöttünk. Tisztában voltunk azzal, hogy továbbjutásunk esetén a FIFA il­letékesei rögtönzött jogszabályok­ra hivatkozva Cavanit négyszáz évre eltiltják (belső info), Godínt a FIFA-székház előtti téren nyilvá­nosan felakasztják, hasát felvágják, beleit keselyűk elé dobják, hal­mazati büntetésként pedig egész Uruguayt a guantanamói Börtön­be zárják. Ezért inkább a passzív ellenállást választottuk. Hölgyeim és Uraim, kedves baj­társaim, most már elmondhatom: sikeresen elszabotáltuk a Kolumbia elleni meccset! A terv pofonegyszerű volt: lát­szólag elfogadni a feltételeket, »gi mm .. valójába n azonban elutasítani min­denféle együttműködést a FIFA- val! Kimenni a pályára, de nem focizni, egyetlen lépést sem tenni, és unott árnyékfocival, lomha pan­tomimmai élvezhetetlenné tenni, megtorpedózni és elsüllyeszteni a mérkőzést. Mert megtehettük volna, hogy nyerünk. Hogy lefocizzuk a pályá­ról az ellenfelet (ahogy szoktuk). De vajon megérdemel-e bennün­ket ez a világ? Hallottuk - ismét, sokadszor - a magyar riportert, aki nemcsak a futball szabályaival, ha­nem a nevekkel sincs tisztában, ez­úttal is összevissza beszélt („Forlán elhozza a labdát, illetve bocsánat, Cavani az, Forlán már nincs is a pályán”), hát kérdezzük tiszte­lettel: kinek nyerjünk? Ezeknek? A világ legszegényebb elnöke az uruguayi államfő, Jósé Mujica. Az egy­kori gerillaharcos, aki éveket töltött börtönben, megválasztása után nem költözött be az elnöki palotába, hanem továbbra is egy 45 négyzetméte­res, bádogtetejű házikóban él, és elnöki fizetése 90%-áról lemondott a hajléktalanok javára. Disznók elé gyöngyöt? Kösz, nem. Ismédem: ha akarjuk, könnyedén megverjük Kolumbiát (mint ahogy megvertük a futball őshazájának tartott Angliát és a négyszeres vi­lágbajnok Olaszországot). De nem akartuk. Bölcsen félrehúzódtunk, s hagytuk focizni ezeket a szeren­A gerilla-hadviselést választottuk, és elszabotáltuk a Kolumbia elleni mérkőzést. V cséden kolumbiai suhancokat, akik az escobari öngólon nőttek föl. Még egy csodagólt is lövettünk velük, hadd táncikáljanak kokós csórikáink a szögletzászlónál. Nekünk is részt kellett volna vennünk a show-ban? Kifinomult fútballművészetünkkel és briliáns technikai megoldásainkkal hozzá­járulni az imperialista & kizsák­mányoló FIFÁ hírnevének és rek­lámértékének a növeléséhez, hogy a zürichi székházban vidáman csilingelni kezdjen a pénztárgép? Ugyan. Ennyire naivak azért nem vagyunk. Részünkről ennyi volt. Köpünk a vébétekre. Erőlködjetek csak to­vább, mi megyünk strandolni. Pop, csajok, satöbbi. Ja, és ha ta­lálkoztok Blatterrel, mondjátok meg neki, hogy nyasgem. Tessék? Azt terjeszti, hogy Uruguay meg­halt? Hát nem ismeri Alejandro Rojo híres versét? „ Uruguay álmos. Uruguay éhes. Uruguay öreg. Uruguay babszem mákszem kisgyerek. Ver kis Uruguay nagy rossz emberek. Csak guri-guri. Ver FIFA, ver Blatter, ver árulkodó kislány Chiellini. Ki ver FIFA! Ki ver Blatter! Ki ver. árulkodó kislány Chiellini? Ha Uruguay meghal. Uruguay neeem tud meghal. Uruguay örök. Csak guri-guri. ” Kiestünk, de tulajdonképpen győztünk. Ez az igazság. Mert amit a Kolumbia elleni meccsen láttatok, az nem a forradalom előszele volt, kedves bajtársaim, hanem maga a forradalom! Uru­guay neeem tud meghal! Hasta la victoria siempre! Kelt Montevideóban, 2014. június 29-én. Gazdag József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom