Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-01 / 150. szám, kedd
14 TÉMA FOCITIPP ■ 2014. JULIUS 1. www.ujszo.com Olasz futball: vissza a múltba! Ugyanoda jutottak vissza az olaszok: vébékudarc négy éve és most. Olaszország sem 2010-ben, sem idén nem jutott a legjobb 16 közé a világbajnokságon. Kétarcú válogatott Érthetetlen, hogy mi történt az olaszokkal ezen a világbajnokságon. Első mérkőzésükön életteli, látványos, taktikus futballal rukkoltak elő, le is győzték 2-1-re Angliát. Ekkor úgy tűnt, ha a következő körben megverik Costa Ricát (men természetesen megverik!), akkor szinte biztosan csoportelsők. Costa Rica ellen azonban jóformán egyetlen valamirevaló támadást sem tudtak vezetni, örülhettek, hogy megúszták 0-1 -gyei. De még mindig nem volt veszve semmi, az Uruguay elleni záró csoport- mérkőzésen egy döntetlennel is továbbjuthattak volna, Marchisio vitatható kiállítása után azonban elveszítették magabiztosságukat, s végül a találkozót is (0-1). A találkozó után Cesare Prandelli szövetségi kapitány azonnal lemondott (ahogy a futballszövetség vezérkara is), és talán már Thaifóldön piheni ki az elmúlt négy év fáradalmait. Prandelli keserű szájízzel hagyja ott a posztját, pedig az első három éve igazán biztató volt. A 2010-es világbajnokság kudarca után (címvédőként utolsó hely a csoportban Uj-Zélandmögött) áramokból kellett újjáépítenie az olasz válogatottat, és ez olyannyira sikerült neki, hogy a2012-esEurópa-bajnok- ságon mindjárt ezüstérmet ünnepelhetett, tavaly pedig bronzérmet nyert a Konföderációs Kupán. Ráadásul a nemzetközi közvélemény is elismerte az olasz csapatot. Prandelli válogatottja szakított a hagyományokkal: agyontaktikázott meccsek és a catenaccio helyett bátran vállalta a támadófocit. Az olasz válogatott kezdőcsapata a sorsdöntő, Uruguay elleni mérkőzésen. Felső sor, balról: De Sciglio, Chiellint, Barzagli, Balotelli, Bonucci es Buffon. Alsó sor, balról: Verratti, Marchisio, Pirlo, Immobile és Darmian. Andrea Pirlo: Arrivederci? Prandelli tévedései Az elmúlt egy évben azonban már látszottak a kifáradás jelei. 2010 októbere és júniusa között az olasz válogatottnak volt egy hét mérkőzésen át tartó nyeredensé- gi sorozata (igaz, csak barátságos mérkőzéseken), s Prandelli is egyre gyakrabban hozott megkérdőjelezhető döntéseket. Már a vébé- keretét is rengeteg kritika érte. Kimaradtak belőle olyan fiatal, jó formában lévő játékosok, mint a Romában remeklő Mattia Destro és Alessandro Florenzi, vagy a vé- bérajt előtt nem sokkal felépült Giuseppe Rossi. Elvitte viszont Brazíliába (sőt, a két vesztes mérkőzésen be is cserélte) Antonio Cassanót, aki már a 2008-as Euró- pa-bajnokságon is reménytelenül lassúnak és körülményesnek tűnt. A legnagyobb hibát Prandelli alighanem az Uruguay elleni sorsdöntő mérkőzésen követte el. Az edző a dél-amerikai csapat ellen eltakti- kázta a meccset, túlzottan defenzív taktikát választva a gyengécske uruguayiak ellen. Suárezék maguk is érezték, nehéz lesz feltörniük Olaszország védelmét, jellemző, hogy több alkalommal is 50-60 (!) méterről próbálták meglepni Buffont. Az olaszok kézben tartották a mérkőzést, kivárásra játszottak, lötyögtek, passzolgattak, amivel sikerült uralniuk (és unalomba fúllasztaniuk) a mérkőzést. Aztán jött Marchisio kiállítása, amitől Uruguay vérszemet kapott, Godín büntetett, Olaszország kiesett. Ráadásul úgy, hogy a válogatott két meccs alatt leamortizálta az elmúlt években kiharcolt tekintélyét. Antifutball, catenaccio — a szurkolóknak ismét ezek az utolsó emlékei az olasz válogatottról. Prandellin kívül azonban más tényezők is befolyásolták az olaszok kiesését. A csapat fizikai állapota a két vesztes mérkőzésen gyalázatos volt, a Costa Rica elleni mérkőzés hajrájában úgy tűnt, egyes játékosoknak már a labdába rúgáshoz sem volt erejük. Mindezt magyarázhatja, hogy a Costa Rica elleni mérkőzést helyi idő szerint 13 órakor játszották, ráadásul 70 fokos páratartalom mellett, de Németországnak ugyanilyen dzsungelkörülmények között sikerült jó játékkal legyőznie az Egyesült Államok csapatát, Hollandiának pedig fordítania a Mexikó elleni nyolcaddöntőben... Több elemző hívta fel a figyelmet arra, hogy Prandelli taktikája túlzottan passz- és Pirlo-központú volt. Ezt alátámasztják az adatok is, az Anglia elleni találkozón az olaszok rekordot döntöttek azzal, hogy a játékosaik 93,2 százalékos pontossággal passzoltak. A brit lapok már új fogalmat találtak ki erre a taktikára, de ezen a vé- bén nemcsak a tikitaka, hanem a Pirlóra épülő „tikitalia” is megbukott. Az olaszoktól zömében kö- römpasszokat láttunk a középpályán (1580 sikeres átadásuk közül mindössze 6 volt kereszdabda...), támadásokat viszont alig, az olasz csapat a maga 16, kaput eltaláló lövésével a sereghajtók közé került a csoportkor statisztikájában. Külön szám Mario Balotelli, aki Anglia ellen győztes gólt fejelt, ezután végiglézengett két mérkőzést, majd sértődötten reagált arra, hogy Prandelli Uruguay ellen már a szünetben lecserélte: társaival ellentétben nem az öltözőben, hanem a csapatbuszon várta az edzőt a kiesés után. Balotellit több játékosatársa (például Daniele De Rossi) is kritizálta a mentalitása miatt, s ha hihetünk a pletykáknak, Prandellinek ezúttal az öltözőben sem sikerült rendet tartania. Újratervezést! Az olasz futball problémája azon-, ban sokkal mélyebb. A klubok versenyében Olaszország az elmúlt tíz évben lassan lecsúszott a dobogóról (Spanyolország, Anglia és Németország mögé), ennek főleg anyagi okai vannak. A válogatott sem képes konzisztens teljesítményre, a 2006-os vb-cím és a 2012-es Eb-ezüst ellenére egyértelműek a problémák, az utánpótlásképzés egyre kevésbé eredményes, ráadásul a fiatal játékosok nehezen jutnak szerephez a Serie A-ban. Halvány reménysugár, hogy a brazíliai világbajnokságon két fiatal, Marco Verratti (21) és Matteo Darmian (24) nyújtotta a legjobb teljesítményt. Ennek apropóján a La Gazzetta dello Sport össze is szedte azon U21-es játékosok névsorát, akiknek szerepet kellene kapniuk az őszi Eb-selejtezőkön. A lap toplistáján többek között a következő focisták szerepelnek: Simone Zaza, Domenico Berardi, Manolo Gabbiadini, Angelo Ogbonna, Ro- mulo. A szövetségi kapitányi posztra esélyes jelöltek névsora is egyre bővül: Roberto Mancini, Massi- miliano Allegri, Luciano Spalletti és Alberto Zaccheroni mellett már az is felmerült, hogy részmunka- idős állásban Antonio Conte, a Juventus edzője töltse be a posztot. Bárki is lesz a kapitány, nehéz feladat vár rá. Az olasz futball „öngyilkos” mentalitását várhatóan ő sem tudja megváltoztatni. Az olaszok ezen a vébén is a saját kényelmességük áldozatai lettek - mint a múltban már annyiszor. Kiss Tibor Noé Szerkeszti: Gazdag József (jozsef.gazdag@ujszo.com) * Tördelés: Toronyi Xénia ■ Munkatársak: Grendel Ágota, Kiss Tibor Noé, Kiss László ■ Megjelenik minden kedden.
