Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-01 / 150. szám, kedd
12 TÉMA FOCITIPP ■ 2014. JULIUS 1. www.ujszo.com Az első áldozat: Bakkal (PSV Eindhoven) A harmadik áldozat Chiellini (Olaszország) A második áldozat: Ivanovics (Chelsea) Harapd meg, mint Suárez! Ki az igazi áldozat? Suárez, Uruguay vagy a Liverpool? Vámpírbalhé, többféle nézőpontból. Pro és kontra. K ezdjük a tényekkel: az uruguayi Luis Suárez megharapta Giorgio Chiellini vállát, s mivel visz- szaesőnek számít, a FIFA fegyelmi bizottsága súlyos büntetést rótt ki rá: nem léphetett pályára a Kolumbia elleni vb-nyolcaddöntőben (Uruguay simán kikapott nélküle), összesen kilenc válogatott mérkőzést kell kihagynia, s négy hónapra eltiltották minden futballal kapcsolatos tevékenységtől (csapata edzésein sem vehet részt, stadionba sem járhat), ezenkívül pedig 100 ezer svájci frank (cca 82 ezer euró) befizetésére kötelezték. I Suáreznek minden adottsága megvan ahhoz, hogy • Messi- vagy Cristiano Ronaldo-kaliberű futballista legyen. Gyors, technikás, váradan megoldásokra képes, nagyszerűen cselez, tökéletesen olvassa a játékot és közelről-távolról remekül lő. A Premier League 2013/14-es idényében 33 mérkőzésen 31 gólt szerzett, övé lett a gólkirályi cím s az európai Aranycipő is (a szintén 31 gólos Cristiano Ronaldóval holtversenyben), Angliában pedig a szezon legjobbjává választották. Suárez zseni lehetne. Vagy inkább: lehetett volna. Mert 27 éves korára eljátszotta azt az esélyét, hogy példakép és fútballikon legyen belőle. Az utóbbi években ugyanis három ellenfelét harapta meg a pályán: Otman Bakkait (PSV Eindhoven), Braniszlav Ivanovi- csot (Chelsea) és Giorgio Chiellinit (Olaszország). Rövidzárlatait nehéz értelmezni. Mert ha valaki a mérkőzés hevében odakönyököl az őt csípő-karmoló- rángató riválisának, reakciója bizonyos szempontból érthető (bár nem tolerálható). De megharapni az ellenfelet? Néhány éven belül harmadszor? Ez már patológiás magatartás, amit kezeltetni kellene. Suárez ráadásul nemcsak beleharapott ChieUinibe, hanem rögtön utána színészkedni kezdett, eljátszotta, hogy Chiellini megütötte őt. Kár, mert a vébé hőse lehetett volna. Ehelyett a vébé szégyene lett. n Félő, hogy a brazíliai világbajnokságot évek • múlva is Suárez ámokfutásával azonosítjuk majd. Az 1982-es vébéről az jut eszünkbe (a belga Czerniatinsky gólján és a Salvador elleni 10-1-en kívül), hogy Harald Schumacher büntetlenül lemészárolta a francia Patrick Battistont, az 1986-osról Diego Maradona kezezéses gólja, 1990- ben a holland Frank Rijkaard leköpte a német Rudi Völlert, a 2006-os fináléban Zinedine Zidane fejessel válaszolt az őt provokáló Marco Materazzinak, a 2010-es döntőben pedig Nigel de Jong le- karatézta Xabi Alonsót. S mi történt Brazíliában? Suárez beleharapott Chiellinibe. Pedig az idei világbajnokság eddig gálaelőadás. A közbiztonsággal kapcsolatos félelmek egyelőre nem igazolódtak be, a mérkőzések többsége gólokban gazdag, látványos és élvezhető (szerencsére kiestek a görögök is), az utcákon pedig valódi fesztiválhangulat uralkodik. Brazíliában futballünnep van. Ebbe rondított bele Suárez, s a FIFA ezért is döntött úgy, hogy kemény büntetéssel válaszol. Az persze erősen kérdéses, hogy a FIFA, amely korrupt hivatalnokai révén leginkább egy globális bűnszervezetre hasonkt, hivatkozhat-e a „fair play” elvére, s prédikálhat-e a játék éthoszáról, miután Katarnak adta a 2022-es világbajnokság rendezési jogát, noha tudni lehetett, hogy Katar (ahol nyáron 45 fokos hőség van) semmilyen szempontból nem ideális vb-helyszín? Prédikálhat-e erkölcsről egy szavazatokkal üzletelő, profitorientált multinacionális vállalat, amely az esélyegyenlőséget csak a reklámszlogenekben hirdeti? „Ez a viselkedés megengedheteden, különösen egy olyan, a tévénézők milliói által követett eseményen, mint a világbajnokság” - mondta Claudio Susler, a FIFA fegyelmi bizottságának elnöke. Jól értjük? A világbajnokságon megengedhetetlen, mert sokan nézik? S egy falusi meccsen? Ott megengedhető, mert az a globális marketing szempontjából nem oszt, nem szoroz? Suárez súlyos sport- szerűdenséget köve- • tett el, meg kellett büntetni érte, ez világos. De vajon jogos-e a négy hónapos eltiltás? Számtalan durvább és alattomosabb szabálytalanságot láttunk ezen a vébén, olyan becsúszásokat és nyújtott lábú belemenéseket is, amelyek nemcsak lábakat, hanem pályafutásokat törhettek volna ketté. Azokért sárga vagy piros lap járt, s maximum egy-két meccses eltiltás. Mauro Tassotti az 1994-es vébén eltörte Luis Enrique orrát - őt nyolc mérkőzésről tiltották el. Mintha más lenne a mérce, nem? Súlyos, az egészséget komolyan veszélyeztető szabálytalanságért csak néhány meccs, harapásért viszont négy hónap jár (úgy, hogy az elkövető nem edzhet, s még a stadionokba sem mehet be). Pepe, a „madridi hentes”, aki egyszer szándékosan rátaposott Lionel Messi kezére, 2009-ben egy Getafe elleni bajnokin kétszer is belerúgott a földön fekvő Javier Casquero hátába, majd arcon ütötte Juan Ángel Albint. Ámokfutásáért tíz mérkőzésre szóló eltiltást kapott. Az idei vébén lefejelte Thomas Müllert - nem véledenül, a labdáért harcolva, hanem szándékosan: Pepe odahajolt a földön ülő Mül- lerhez, és bólintott. Nála nem számított a „büntetett előélet”, ő nem minősült visszaesőnek, így csak egy mérkőzésről tiltották el. Jósé Mourinhót egyről sem, amikor belenyomta az ujját Tito Vilanova szemébe, pedig az is alattomos, sunyi, beteges mozdulat volt. Suárezre vajon külön szabályok vonatkoznak? ■ m 7” „Szégyen, amit I 1/ Suárez művelt. JL ▼ • Ha rajtam múlna, soha többé nem szerepelhetne a válogatottban” - nyilatkozta a BBC szakértője, Robbie Savage egykori walesi válogatott. Nem tudjuk, mikor lett szent életű ember Savage-ből, de arra még élénken emlékszünk, hogy a Premier League legdurvább I játékosai közé tartozott; s ott voltunk 2004-ben a Fehér Miklós emlékére megrendezett Magyarország-Wales (1-2) barátságos mérkőzésen, amelyen - ó, a szent Savage! - leköpte Bodnár Lászlót, majd némi pofozkodásban is részt vett. A brit sajtó kettős mércéje különösen szembetűnő. Hősként ünnepbk és a fiatalok példaképévé emelik például Ryan Giggst (aki másfél éven át szerelmi viszonyt folytatott a testvére feleségével), Suárezt viszont állatnak nevezik, s tettén napokig a címlapokon ször- nyülködnek. V T A Suárez-ügy legnagyobb vesztese nem Uruguay, • hanem a Liverpool. A klubot olyasmiért büntetik, amit nem állt módjában befolyásolni, Suárez ugyanis az uruguayi válogatottal szerepelt a vébén, eltiltása mégis a Liverpoolt érinti a legérzékenyebben. Fordított esetben - amikor Suárezt az Evra- vagy az Ivanovics-affér miatt meszelték el - az eltiltás csak a klubcsapatbeli' szereplésére vonatkozott, a válogatottra nem. A Liverpool joggal nehezményezi a kettős mércét, ráadásul a klub képviselői közül senkit Ajánlott irodalom: • A futball legnagyobb botrányai (Új Szó/Focitipp, 2010. április 20.) * Pepe, a madridi hentes (Új Szó/Focitipp, 2012. január 24.) ■ Válogatott rosszcsontok (Új Szó/Focitipp, 2013. július 9.) » Suárez bűnlajstroma ■ 2007. február: Debütál az uruguayi válogatottban, de mindjárt az első mérkőzésen kiállítják. ■ 2007. november: Leigazolja az Ajax, s máris megbünteti, miután az öltözőben dulakodni kezd Albert Luque-vel. ■ 2010. július: A Ghána elleni vb-negyeddöntő 120. percében kézzel ment a gólvonalról, majd hősként ünnepelteti magát. ■ 2010. november: Beleharap Otman Bakkal (PSV Eindhoven) vállába. ■ 2011. október: A liverpooli derbin sérülést szimulál, ezzel kiállíttatja Jack Rodwellt (Everton). ■ 2011. október: Rasszista kijelentésekkel illeti Patrice Evrát (ManUtd). ■ 2011. december: Középső ujját mutatja a Fulham- drukkereknek. ■ 2012. február: Nem hajlandó kezet fogni Patrice Evrával a ManUtd-Liverpool mérkőzés előtt. * 2013. január: Kezezéses gólt szerez a Mansfield elleni kupameccsen. ■ 2013. április: Beleharap Braniszlav Ivanovics (Chelsea) karjába. ■ 2014. június: Beleharap Giorgio Chiellini vállába. sem hívtak meg a FIFA fegyelmi bizottságának ülésére, liverpooli részről senki sem véleményezhette az esetet, s a döntés után a fellebbezés lehetőségét is megvonták tőlük. Amióta Luis Suárez 2011 januárjában az Anfield Roadra igazolt, eltiltották őt rasszizmusért (8 meccsről), obszcén gesztusokért (1 meccsről), harapásért (10 meccsről), s most ismét harapásért (13 meccsről). Ez 32 mérkőzés. Majdnem egy teljes szezon. Volna mit törlesztenie a Liverpoolnak. Ehelyett tavaly nyáron az Arsenalba akart igazolni, idén pedig - spanyol sajtóértesülések szerint - megegyezett a Barcelonával. A Liverpool rekordáron adhatta volna el Suárezt a vébé előtt, az eltiltás miatt azonban a játékos piaci értéke is jelentősen lecsökkent, s persze az is kérdéses, ki vesz meg egy olyan futballistát, akinek mentális gondjai vannak, s botrányaival a klub jó hírnevét veszélyezteti. Ha marad, az sem lesz főnyeremény a Liverpoolnak: Suárez 9 bajnoki-, 1 Ligakupa- és 3 BL-mérkőzésén biztosan nem szerepelhet, s mivel a büntetés értelmében a csapat edzésein sem vehet részt, az eltiltás lejárta után valószínűleg két-három hétbe is beletelik majd, mire ismét „üzemképes” lesz, és visszatérhet a pályára (nagyjából november végén). A Liverpool szponzorai azonban egyre feltűnőbben feszengenék, s nem lepődnénk meg, ha a klub - amely az előző években minden egyes botrány után teljes mellszélességgel kiállt Suárez mellett - most az első kérőnek lepasszolná az uruguayi csatán, akár áron alul is. Mert hiába őstehetség, ha folyamatosan lejáratja és cserbenhagyja klubját. Csavard be, mint Beckham. Harapd meg, mint Suárez. Ez lett az uruguayi futballzseni védjegye, a „vámpírbalhé” - nem pedig a szenzációs gólok Kár éne. Gazdag József
