Új Szó, 2014. május (67. évfolyam, 100-124. szám)
2014-05-24 / 118. szám, szombat
2014. május 24., szombat SZALON 8. évfolyam, 21. szám Az agyonhallgatott velencei népszavazási kezdeményezés után még az idei évben várható, hogy Skócia és Katalónia is szavaz a függetlenségéről Tanulságok a szakadár régiók háza tájáról A venetói elszakadáspárti tüntetők Velence aranyoroszlánját tűzték a zászlajukra (Képarchívum) A Krími Autonóm Terület után a közeljövőben újabb régiók szavazhatnak a függetlenségről, az elszakadásról, ráadásul az Európai Unión belül. Ezzel párhuzamosan joggal merül fel az igény, hogy nemzetközi konszenzusra lenne szükség a szeparatista törekvések kezelésének alapelveiről. POSTA ÁKOS ISTVÁN Az észak-olaszországi Veneto tartományban a közelmúltban egy nem hivatalos népszavazáson a szavazók 89 százaléka voksolt a régió függetlenedése mellett. A szeparatista tábor elsősorban gazdasági okokból szakadna el az országtól, ugyanis túl sok adót fizetnek Rómának. Bár az eredmény a központi kormányzatot semmire sem kötelezi, azt nem lehet a szőnyeg alá söpörni, hogy az 5 millió lakosú tartomány 3,8 millió választópolgára közül 2,3 millió vett részt a népszavazáson, ezzel is jelezve: relevánsnak tartja a kérdést. A Lega Nord és Padania Az Olaszország északkeleti részén fekvő tartománynak évek óta vezető politikai ereje a jobbközép, szeparatista Lega Nord (Északi Liga), amely az északi területek függetlenségéért küzd. A tartomány függetlenségét a korábbi Velencei Köztársaságból vezeti le, amely több mint ezer éven át egészen Napóleon hódításáig, 1797-ig fogta össze a lagúnák városát és a környező területeket. 2010 óta Luca Zaia a tartomány vezetője, aki korábban a negyedik Berlusconi- kormány agrárminisztere volt. A szakadár politikus gyakran hangoztatja, mennyivel jobb helyzetben van az osztrákok által lakott Dél-Tirol, ahol az autonóm státus végett az adók legnagyobb része helyben marad, míg a szomszédos Veneto a római iga alatt nyögi az adóterheket. A Lega Nord - Dél-Tirol és Val d’Aosta kivételével - az egész észak-olaszországi térség vezető politikai ereje lett, számtalan helyen a párt adja a polgármestert, a megyefőnököt. A tartományi parlamentekben jelentős erő, és az országos politikában is jelen van, a szenátusban és az alsóházban egyaránt. Az általuk függetleníteni kívánt területet Padania néven emlegetik. A mostani szavazás az egyik legfőbb politikai célkitűzésüket segítheti elő: hivatkozási alap, egy esetleges hivatalos népszavazásnak főpróbájának is tekinthető, amelyen nagy valószínűséggel a venetói lakosság ugyanígy, a függetlenség mellett szavazna. A római központi kormány azonban - a kijevihez hasonlóan -jelezte, hogy nem ismeri el a népszavazás legitimitását. Az olasz hatóságok hozzáállását jelzi, hogy a népszavazást követően számtalan szakadár politikai vezetőt és szimpatizánst letartóztattak. Mit mond az EU? Az Olaszországtól való elszakadás egyben a terület EU-tag- ságának végét is jelentené, hiszen a független Velencei Köztársaságnak csatlakozási kérelmet kellene benyújtania, amit Olaszország meg is vétózhat. Más kérdés, hogy egyáltalán akar-e a helyi lakosság csatlakozni az EU-hoz, hiszen, a helyiek jelentős részének gondja van az EU-tagsággal járó letelepedési szabadsággal, főként a bolgár és román állampolgárságú cigányokkal, akik az utóbbi időben ellepték Nyugat-Eu- rópát. Az is egyértelmű, hogy az Európai Unió az ilyen kezdeményezések miatt nem fogadja el hivatalosan a krími referendum érvényességét, annak ellenére, hogy - választási megfigyelőként - több EP-képviselő is részt vett a szavazáson. Az agyonhallgatott velencei nép- szavazási kezdeményezés után ugyanis még az idei évben várható, hogy Skócia és Katalónia is szavaz a függetlenségéről. (Skóciában szeptember 18-án lesz a népszavazás, a skót és a brit kormány a várható eredményekről egyelőre teljesen ellentétes adatokat közöl. Egyes elképzelések szerint a skótok önálló államiságuk kivívása után inkább Skandinávia felé tájékozódnának, és szorosabbra fűznék a kapcsolataikat a Dániához tartozó, de már évtizedek óta szintén a szeparatizmus és az összetartozás közt ingadozó Feröer-szigetekkel, valamint Norvégiával és Iz- landdal.) Az EU vezetése mindkét esetben a brit és a spanyol központi vezetés álláspontját támogatja: Barroso többször kifejtette, hogy a függetlenségét kinyilvánító Katalónia és Skócia azonnal elveszítené EU-tagságát. A szakadárok szerint az sem véletlen, hogy a belföldi médiában és a többi EU-tagállamban megjelenő sajtótermékekben meglehetősen egyoldalúan, szinte kizárólag a kilépés negatív hatásairól cikkeznek. Ahogy az sem véletlen, hogy éppen Oroszország állami sajtója (Oroszország Hangja rádióadó, Russia Today, angol nyelvű hírcsatorna) ad a leginkább teret a sza- kadároknak, álláspontjuk szabad hirdetésére. Az USA 51. tagállama Szakadár területek egyébként nemcsak Európában vannak, hanem az USA-ban is. Az 5 lth State kezdeményezést - az USA ötvenegyedik államának megalakítására - Coloradóban hozták létre. Az állam periférikus részén, nagy területen, ugyanakkor kis lélekszámban élő lakosságnak ugyanis nem tetszik, hogy a világnézetüknek megfelelő, konzervatívabb álláspontot nem hagyja érvényre jutni a nagyvárosok lakossága. A demográfiai tendenciák miatt Colorado hagyományosan a Demokrata Pártra szavazó államnak számít, holott az ország nagy részén inkább republikánus a lakosság. Önálló tagállamként republikánus szenátorokat és képviselőket juttathatnának be a törvényhozásba. Az önálló tagállamiságnak azért lenne jelentősége, mert minden állam 2-2 szenátort delegál a felsőházba, ráadásul saját, tagállami törvényhozása is jobban tükrözné a térség választóinak az akaratát. Kettős mérce helyett Azért is fontos lenne diplomáciai úton, nemzetközi konszenzussal rendezni a szakadár területek jogállását, az ide vágó alapelveket, mert az első, majd a második világháború végeztével kikényszeríttet európai határok nem esnek egybe azokkal az etnikai határokkal, amelyeket már az első világháború végén kívánatosnak deklaráltak a szabad önrendelkezés wilsoni elveként. Különösen feltűnő a kettős mérce, ha például a koszovói eseményeket nézzük: míg ott az ENSZ deklarálta, hogy a nemzeti önrendelkezés joga előbbre való, mint Szerbia területi integritása, jelenleg, az ukránkérdés rendezésekor nem akarja elismerni a krími népszavazást. Hogy a helyzet eszkalálódik-e, hogy dominóhatást von-e maga után, egyelőre kérdéses. Az azonban bizonyos, hogy a kiéleződő konfliktusok, az erődemostráció helyett a diplomáciai rendezés lenne Európa számára a kívánatosabb megoldás. A skótok jelentős része nem kíván brit lenni Az orosz újságírók a sajtóvetítés végén kifütyülték, a többiek viszont megtapsolták Michel Hazanavicius The Search című háborús drámáját A csecsen háborútól volt hangos a cannes-i filmfesztivál Hazanavicius és két főszereplője a forgatáson (Képarchívum' ÖSSZEFOGLALÓ Cannes. Az orosz újságírók kifütyülték, a többiek viszont megtapsolták A némafilmes című művéért három évvel előtt Oscar-díjat kapott Michel Hazanavicius The Search címmel, a csecsen konfliktusról készített háborús drámáját a 67. cannes-i filmfesztiválon. A francia rendező Fred Zinnemann szintén The Search című, 1948-as filmjének remake-jét készítette el. De míg Zinnemann alkotása a második világháborúban lerombolt Németországban játszódott, addig Hazanavicius a történetet az 1999-es második csecsen háború idejére helyezte át. A rendező szerint ez volt „az elmúlt évek egyik legvéresebb háborúja, amelyről eddig kevés ember beszélt”. Hazanavicius vállalja, hogy politikai filmet készített, de az szerinte nem foglal egyértelműen állást egyik oldal mellett sem. Ezzel nem igazán értettek egyet az orosz újságírók, akik a sajtóvetítés végén kifütyülték a filmet, míg a többi újságíró tapssal jutalmazta a két és fél órás, látványos, 22 millió eurós költségvetésből Grúziában forgatott művet. ,Az első világháborúban a halottak nyolcvan százaléka katona volt és 20 százalékuk civil. Itt viszont a halottak megközelítőleg nyolcvan százaléka civil volt” - hangsúlyozta Hazanavicius a díszbemutató előtti can- nes-i sajtótájékoztatóján. Mint mondta, a nagy kihívás számára az volt, hogyan lehet a halált, a szenvedést, az elviselhetetlent bemutatni a filmvásznon. „Azt nem tehetem meg, hogy elviselhetetlen látványt tárok a nézők elé, miközben mégiscsak azt szeretném, ha megérintené őket a háború lényege” - tette hozzá. A cselekmény fő része ezért nem a fronton zajlik, hanem négy szereplő történetét tárja elénk a film, akiknek sorsát a csecsen konfliktus meghatározza. Az egyik egy 9 éves kisfiú, akinek szüleit a szeme láttára mészárolják le, ezért kis- öccsével kényetlen elmenekülni a falujából. Nem tudja, hogy a nővére, Rajsza is túlélte a mészárlást, aki a fiúk keresésére indul. Eközben egy fiatal orosz katona történetét is nyomon követhetjük, akit fokozatosan embertelenné tesznek a harcok. A negyedik szereplő, Carole az Európai Unió missziójának fiatal tagjaként úgy dönt: örökbe fogadja a kisfiút. (MTI)
