Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-26 / 96. szám, szombat
ÍÍ4 ÉVFORDULÓ PRESSZÓ ■ 2014. ÁPRILIS 26. www.ujszo.com Robert Oppenheimer születésének 110. évfordulóján Ünnepelt sztárból kitaszított pária A közelmúltban került sor a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a Mata Hari című magyar rockopera ősbemutatójára, amely megtörtént eseményeket dolgoz fel. Az első világháború idején halálra ítélt táncosnőt azzal vádolták, hogy valójában szuperkém, aki létfontosságú titkokat szolgáltatott ki a németeknek. Az érintett kivégzése pillanatáig tagadta bűnösségét. Hogy ártadan volt-e, az minden bizonnyal örök titok marad. Viszont a második világháború idején a szovjet titkosszolgálatnak valóban volt egy olyan szuperkémje, akit azzal bíztak meg, hogy fiirkész- sze ki az atomtitkot. Hogy ez neki sikerült-e, az ugyancsak a múlt homályába vész. Annál is inkább, mivel még a közelmúltban is egymásnak gyökeresen ellentmondó adatokat tudhatott meg erről a közvélemény. Hogy hol az igazság, aligha állapítható meg, az viszont tény, hogy a minden idők talán legnagyszabásúbb kémügyének a száztíz éve, 1904. április 22-én New Yorkban született Robert Julius Oppenheimer, az atombomba atyja volt a végső célpontja. Azt követően, hogy a Harvard Egyetemen elméleti fizikusként végzett, a kvantummechanika területén végzett kutatásokat. Max Bornnal közösen kidolgozott egy eljárást, amit Oppenheimer-Born módszernek neveztek el. Ez a közös felismerés nem kis szerepet játszott abban, hogy őt nevezték ki a Manhattan tervként később elhíresült atombombaprogram vezetőjévé. Albert Einsteinnel (Fotók: wikipedia) Eredetileg Szilárd Leó magyar fizikus szabadalmaztatta 1934-ben Angliában a láncreakciót, viszont attól való félelmében, hogy a náci Németország pusztító fegyverként használhatja fel, titkosította felfedezésének részleteit. Viszont 1939-ben épp Németországban jelent meg egy olyan tudományos cikk, amely szerint az urán egyik izotópja hasadásra képes, miközben nagy mennyiségű energia szabadul fel. A kétségbeesett Szilárd ekkor Albert Einsteinhez fordult, akit a közvélemény a legnagyobb élő fizikusként ismert, hogy írjanak levelet Franklin Delano Roosevelt amerikai elnöknek, amelyben felszólítják az amerikai atombomba előállítására. Az 1939. augusztus 2-án elküldött levelet Szilárd fogalmazta meg németül, Wigner Jenő későbbi Nobel-díjas fordította angolra és Albert Einstein írta alá. Aránylag hosszú huzavona után végül is beindult az atomprogram, amelyben zömmel európai emigránsok vettek részt. A kormányzat ebben a helyzetben, a titkosságra való tekintettel is, amerikai tudóst akart látni a kutatások élén. Oppenheimer tökéletesen megfelelt. 1933-tól a demokratikus érzelmű tudósok tömegesen menekültek Németországból az Egyesült Államokba. Ekkor került az Újvilágba maga Einstein, de Szilárd Leó, Wigner Jenő, barátja, Neumann János és a tőlük némileg fiatalabb Teller Ede is. Nagyjából ugyanebben az időben a szovjet birodalomból is elindult egy menekültáradat: Sztálin elől egy sor értelmiségi ugyancsak Amerikában keresett menedéket. A moszkvai diktátor viszont elég agyafúrt volt ahhoz, hogy ezt a hullámot kihasználva több ezer alvó ügynököt építsen be a legnagyobb ellenfelének tartott országban. Ugyanis nagyon érdekelték a különféle ipari titkok, amelyek megszerzését ellenállhatatlan szépségű fiatal nőkre bízta. Margarita Voroncova Konyenkova
