Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-26 / 96. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2014. ÁPRILIS 26. INTERJÚ Í5 férjével együtt, 1934-ben érkezett. Szergej Konyenkov, a 60 éves híres szobrász, akit külföldön csak orosz Rodinként ismertek, művészetének akadályoztatása miatt kért menedékjogot. Még az sem tűnt fel senkinek, hogy ragyogóan szép felesége a lánya lehetne. Az atomprogram beindulását követően állították rá Margaritát Einsteinre. A fedőakció zseniálisan egyszerű volt: a tudós nevelt lányának, Margotnak elmondta, hogy férje szobrot szereme készíteni a kor legnagyobb tudósáról. Ezzel a megejtően primitív módszerrel a tudós közelébe férkőzött, akinek könnyűszerrel elcsavarta a fejét. Viszont hamarosan rájött, hogy célt tévesztett: Einsteinnek nincs köze a szuperbomba kifejlesztéséhez. De azt is megtudta, hogy Robert Juli- üs Oppenheimer az ő embere. A módszer azonos volt: behálózta az amerikai tudóst is. Oppenheimer a bomba kifejlesztését illetően tökéletes munkát végzett: 1945 júliusában az új-mexikói sivatagban felrobbantották az első bombát, ami igazolta működőképességét és korábban elképzelhetetlen pusztító erejét, majd a maradék két töltettel augusztus 6-án a japán Hirosimát, három nappal később Nagaszakit törölték el szinte teljes mértékben a föld színéről. Oppenheimer a beérkező hírek hallatára teljesen meghasonlott, így aztán amikor négy évvel később a szovjetek is felrobbantották kísérleti a fegyverprogram folytatására. Ekkor az FBI célkeresztjébe került, szabályos hajszát folytattak ellene, az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság elé idézték, előrángatták baloldali kapcsolatait. Végül is nem sikerült elítélni, de meghurcoltatásának egyértelműen szerepe volt korai halálában. Az ellene folytatott embervadászat Oppenheimer a bomba kifejlesztését illetően w tökéletes munkát végzett. atombájukat, kategorikusan elutasította a szupernek nevezett hidrogénbomba kifejlesztését, ami aztán Teller Edére hárult. A sikeres programot követően, a második világháború után ünnepelt sztárrá, szabályos nemzett hőssé vált az Egyesült Államokban, megválasztották az atomenergia bizottság élére. De az idilli állapot csak addig tartott, amíg nemet nem mondott fő oka az volt, hogy 1945 decemberében a mit sem sejtő amerikai elhárítás orra előtt Szergej Konyenkov és Margarita felszállt egy szovjet hajóra, hogy az állítólag üldözött házaspár visszatérjen Sztálin birodalmába. Az „orosz Rodin” 97 éves korában, 1971-ben hunyt el. Felesége 9 évvel később szenderült jobblétre. A történelem talán legizgalmasabb kémtörténetének szenvedő alanya Robert Julius Oppenheimer lett, aki maradék éveit teljes mellőzöttségben töltötte. Bár John Fiztgerard Kennedy hivatalosan rehabilitálta, utóda, Lyndon Baines Johnson fogadta is, ez keveset változtatott keserűségén, ami a meghurcoltatásokkal karöltve oda vezetett, hogy 1967. február 18-án elhunyt. Még 63 éves sem volt. A kémdráma folytatására a közelmúltban került sor: Pavel Szudoplatov nyugdíjas KGB-tábornok 1994- ben megjelent emlékirataiban - amelyeket két évvel később németül és angolul is kiadtak, nem kis vihart kavarva - azt állítja, hogy az atom- títkot Teller Ede szolgáltatta ki. Mondhatnánk: ő már csak tudja, hiszen ő volt a titok megszerzésével megbízott kémhálózat vezetője a második világháború idején. Azért érdemes szem előtt tartanunk: egy kémfőnök esetében még túl a nyolcvanon sem biztos, hogy a valóságot mondja el. Annál is inkább, mivel a titkos akcióknál annyi el- varradan szálat hagynak maguk után, amelyek sokszor lehetedenné teszik az események felgöngyölítését. A történet következő részét a leghíresebb szovjet kémnőkről szóló, 1998-ban rendezett szentpétervári kiállítás jelentette, amelyen megismerhette a világ Margarita Konyenkova tevékenységét. Meg azt a kilenc, neki írt szerelmes levelet, amelyekben Albert Einstein vallja meg forró érzelmeit. Sokan úgy gondolják, hogy az öregedő tudós egyik találó gondolatát, amely szerint „nem a gravitáció tehet arról, ha az ember szerelembe esik” épp Margarita kapcsán írta le. Bár ebben az ügyben megoszlanak a vélemények: akadnak, akik szerint ez a mondat Einstein utolsó szerelmére, Johanna Fantovára vonatkozik, akivel haláláig tartotta a kapcsolatot. Az egykori fedőakció tökéletesen sikerült: Szergej Konyenkov Einstein-mellszobra a princetoni egyetem parkjának egyik dísze. Az meg a jövő titka, hogy mi fog még kiderülni Einsteinről és Oppenhei- merről a Margaritához fűződő szerelmük kapcsán. Ozogány Ernő dTTFŤT ínye R Ň! Magyar Szabvány,röv. hélium vegyjele zéró balti folyó Bell keresztneve Tj a Skoda- művek városa jelfogó kedvenc időtöltés )0tÜ TUS* ajos rövid idő alatt elhunyt neve elé fűzött megbámult. (gyümölcs) *-Wspec, elem — trópusi gyümölcs B.M. ► kintről ringlispíl- re száll korsójelző rista )za) írc! pohárba italt folyat fanyar gyümölcs tridum rónium és urán kilos >en! keresztény ünnep ...Troli írkétj.betű ► legis; szlovén auíójel kártyáját. —w— Európai Unió,röv. AAA! ► llletve.röv. angolna, németül —▼— naptári időszak rövidebb hidrogén thaiföldi autójel Mindegyik dalom kedves számomra (Fotó: az énekesnő albumából) Március 14-én vehette át a Kossuth- díjat a népszerű és örökifjú magyar énekesnő. Kovács Kati közel 50 éve van az énekesi pályán. • • O tven éve a színpadon! Megerőltető munka vagy inkább szórakozás az ön számára az éneklés? Semmiképpen nem tartom megerőltetőnek, talán igazából munkának sem. Akkor is ez lenne a véleményem, ha belegondolok abba a rengeteg — és mégiscsak kimondom - munkába, amely a sikereknek az eléréséhez kellett. Ebben a szakmában nincs ünnepnap, nincs szabadság. A felkérést, ha mással nem ütközik, kötelességem elfogadni. Én az éneklést, akárcsak az orvosok a saját munkájukat, hivatásnak tekintem. A hivatáson túl pedig egy remek és nélkülözheteden szórakozásnak is. Imádom a közönségemet, és érzem a színpadon éneklés közben, hogy a közönség élvezettel hallgatja a dalaimat. Erre szokták mondani, hogy zene füleimnek. Emlékszik még az első fellépésére? Természetesen emlékszem. Az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium bálján léphettem fel, és egy tiroli dalt énekeltem. Hogy milyen sikert arattam, már nem tudom. Annak idején, amikor még volt Ki mit tud?, két versenyen is elindult. Ezek a tehetségkutatók mennyire ösztönözték? Ha az elsőn, ami 1962-ben volt, nem teszem túl magam, akkor biztosan soha nem lettem volna énekes. A gimnázium amatőr zenekarával indultunk, egészen a megyei döntőig jutottunk, ahol megosztott első helyen végeztünk, de a döntőbe már nem jutottunk be. Litde Richard-dalt adtunk elő, de a zsűrinek nem tetszett a szerintük üvöltözős előadás, ezért eltanácsoltak minket. A folytatást pedig édesanyámnak köszönhetem, aki benevezett engem 1965-ben a második Ki mit tud? versenybe. A legnagyobb meglepetésemre nemcsak megnyertem, hanem én lettem az „Év hangja” is. Az igazi lökést az 1966-os Táncdalfesztiválon aratott győzelmem jelentette. A Nem leszek a játékszered című dallal én voltam az első, aki az első díjat nyerte a Táncdalfesztiválok történetében. Énekesnőként kihozta magából a maximumot? Véleményem szerint igen. Az akkori korszaknak megfelelő és elnyerhető sikereket mondhatok magaménak. Sikerült több országban is fesztiválokat nyernem, amelyek számomra a valódi mércét jelentették, pedig külföldi zsűri előtt mindig nehezebb bizonyítani. Pályafutásom legnagyobb sikerszériája a ’70-es évek közepére tehető, amikor Angliában, Írországban, Németországban és a Szovjetunióban is a legjobb külföldi előadónak választottak. w En az éneklést, akárcsak az orvosok a saját munkájukat, hivatásnak tekintem. Akkoriban gyakran került a vasfüggöny túloldalára. Nem gondolt soha arra, hogy csak egyirányú repülőjegyet vegyen? Feleslegesnek tartottam. Arról nem is beszélve, hogy számomra a családom mindennél többet jelentett. Belehaltam volna, ha nem láthatom és nem érezhetem őket. Nekem itthon is mindenem megvolt, aminek megléte boldogságot, sikereket, ismertséget jelentett. Kovács Kati a Kossuth-díjjal Mindig is imádta a humort, ezt mi, nézők is nemegyszer tapasztalhattuk. Miért merészkedett más vizekre is? Nem lehetett ellenállni a kínálkozó lehetőségeknek. Felejtheteden élmény volt közösen dolgozni Magyarország legnagyobb nevettető- jével, Hofi Gézával és a számomra örök barát Koós Janival. Ha jól tudom, mi hárman voltunk a zenés paródia műfajának az első fecskéi. Ekkor született a Megalkuvó macskák dalunk is, ami frenetikus siker lett, és még ma is annak számít. Vannak kedvenc Kovács Kati- dalai? Nem tudok kiemelni egyet sem, és talán a szerzőket is kicsit bántaná, hogy nem az övékét kedvelem. Számomra mindegyik kedves, és egy-egy emléket jelent az életemből. Van-e olyan dal, amelyhez valamilyen sztori is társul? Igen, van, és gondolom, a kedves olvasók is emlékeznek rá. Az Add már, uram, az esőt című dalra gondolok. Ezzel a nótával az 1972-es Táncdalfesztivált is megnyertem, és a döntőt követően talán egy héten keresztül folyamatosan esett az eső. Az emberek rögtön azt kezdték mondogatni, hogy én intéztem ezt el a „fentieknél”. Sőt, ha sokáig nem esett, még levelet is kaptam, hogy énekeljem sokat ezt a dalt. Milyen volt énekesi pályájának a kezdete? Sokáig én voltam a saját magam és a zenekar, akarom mondani, a zongoristám sofőrje is. Az is gyakran előfordult, hogy én segítettem cipelni a színpadra az elektromos zongorát vagy éppen a hangfalakat. Rengeteg falunapon léptem fel, sokszor szívfacsaró körülmények között. Nagyon szerettem azokat az embereket, akik a kevés pénzüket összeadták azért, hogy engem láthassanak és halhassanak élőben. Sokszor előfordult az is, hogy az én kedvemért főztek, nehogy éhes maradjak. Tudnám folytatni a kedves emlékeket... A közelmúltban vehette át a Kos- suth-díjat. Sikerült már megbarátkoznia azzal, hogy Kovács Kati Kossuth-díjas művész? Napokkal a díjátadást követően tudtam csak igazán ráébredni arra, hogy nem álmodom. Minden megszólalásomat kihasználom arra, hogy megköszönjem az embereknek, akiktől ezt az elismerést kaptam. Ilyenkor azt is érzem, hogy nem volt hiábavaló azt a rengeteg munkát elvégezni. A szobrocskát, amelyet a Kossuth- díjhoz kaptam, a lakásban jól látható helyre tettem. Reggelente pedig illedelmesen, magázódva köszönök neki: „Jó reggelt, Kossuth Lajos!”. Albert József
