Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-05 / 80. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 5. Vélemény és háttér 7 Egy ártatlan, kétgyermekes anyával szemben fitogtatja az erejét a szlovák igazságszolgáltatás A vád titokzatos tárgya Azon, hogy a főügyészség vádat emelt Maiina Hedvig ellen, igazán csak azok lepődhettek meg, akik egy köszönömért Ficóra szavaztak múlt szombaton. Egyébként mindenki számára világos volt, hogy a hét és fél éves tortúrának kizárólag per lehet a vége, csak az elnökválasztást kellett megvárni. VRABEC AAÁR1A Még azt sem mondhatjuk, hogy sokáig várakoztattak, mindössze három nap telt el a voksok összeszámlálása óta, és már elő is vették a fiókból a vaskos aktát. Akkor sem végződött volna másként a dolog, ha történetesen Robert Ficónak hívnák a következő köztársasági elnököt, mert Robert Ficónak hívták azt is, aki hét és fél évvel ezelőtt az egészet elkezdte. Emlékezzünk csak vissza: ez a keserű abszurd tulajdonképpen nem a 2006. augusztus 25-i támadásról szól, pedig az volna a lényeg. Ma mégsem kérdezi senki, kik, miért és kinek az utasítására verték meg Hedviget, ez feledésbe merült, csak a következménnyel foglalkoznak. Mintha az egész ügy 2006. szeptember 12-én kezdődött volna, amikor Robert Fico és Robert Kaliňák kiállt a kamerák elé Hedvig blúzával, hogy ország-világ előtt kihirdessék: a támadás meg sem történt, a diáklány találta ki az egészet. Hogy mit talált ki, azt nem részletezték, és azóta sem derült ki, pedig senkit nem lehet úgy megvádolni, pláne perbe fogni, hogy tételesen fel ne sorolnák, mikor melyik cselekedetével vagy kijelentésével sértett törvényt. Pontosabban a büntető perrendtartás szerint nem lehet - a szlovákiai valóságban igen. Ilyen körülmények között nem volt nehéz dolga a főügyészségnek, sem konkrétumok, sem a törvény tisztelete nem kötötte a kezét, mégis hét és fél évig kereste a bizonyítékokat Hedvig ellen. Egy főügyész, két vizsgálatot vezető ügyész és két orvos szakértő is kicserélődött, mire sok korrekció után megszületett a perirat, de most sem tudjuk, mi a döntő érv a perbe fogás mellett. Ma már nem is ez a lényeg, a politikai megrendelésre született döntéseknél egyébként sem a valóság súlya, hanem a hatalom ereje számít. Hogy miért pont egy ártatlan, kétgyermekes anyával szemben fitogtatja az erejét a szlovák igazságszolgáltatás, amikor milliárdokat elcsalókat és alvilági alakokat hagy futni, az már más kérdés, és csak pszichiáter tudná megválaszolni. Mi csak sejthetjük, hogy az egetverő politikusi egoval és a legalantasabb emberi gyűlölettel függ össze. Az áldozat tehát bíróság elé áll, és ahelyett, hogy neki szolgáltatnának igazságot, védekezni kényszerül. Ne ringassa magát illúziókba senki, ez a per nem a tények feltárásáról fog szólni, nem nyújt esélyt arra, hogy Hedvig végre tisztázza magát, még csak azt sem lesz hivatott igazolni, hogy állam és polgár egyforma eséllyel áll a bíróság előtt. Látszatra itt már nem adnak, miért is tennék, amikor épp semmilyen kampány nincs. A fals, magyarbarát hangnem amúgy sem jött be, a következő választások előtt majd nyilván az ellenkezőjével próbálkoznak. Addigra talán el is ítélik Hedviget - mindnyájunk okulására.- „Maďari za Dunaj!" Akire ezt ráfirkálják, az költözhet Győrbe! (Fotó: SITA-archívum) A magyar parlamentbejutásra esélyes valamennyi párt gyűjtőpárti jelleget vett fel A bedarált demokrácia RAVASZ ÁBEL A magyarországi parlamenti választások első kudarca már azelőtt megszületett, hogy akár csak az első szavazatot is leadták volna. A politikai paletta kudarcáról beszélek: miközben minden eddiginél több párt indulhat el, valódi esélye kevésnek van, és azok is sokkal jobban hasonlítanak egymásra, mint azt saját szavazóikszeretnék. Ma a Fidesz definiálja a magyarországi politikai teret. A párt politikája jól olvasható szavazói és ellenzői számára egyaránt: nemzeti hevület, szociális populizmus és egyfajta újraelosztási modell a régi és nemzetközi elitek felől az új és nemzeti elitek felé. A közvélemény-kutatások azt mutatják, ma van erre kereslet Magyarországon, sőt: elsősorban erre van kereslet. A baloldali Összefogás arcéle kevésbé karakteres, ami elsősorban összeragasztgatott jellegéből adódik. Ez utóbbi az új magyar választási rendszer eredménye (nem mellékesen, szándékolt eredménye), amely egyfordulós, ezért koalíciókba (vagy ellenzékbe) kényszeríti a kisebb politikai erőket. így került az ernyőszervezetbe a megújulásra igazából képtelen - azt a formalitásokon kívül egyébként látszólag nem is ambicionáló - MSZP, a centrista politikai pozícióból jobbra sodródó Együtt, a zöld miniplatform PM, a magát pártnak nevező Fodor Gábor és a gyurcsányista DK. A körzetenként egyre redukált balközép jelöltekre való szavazás homogenizálja a baloldali választói közeget, összemossa az ezen erők közötti valósan létező különbségeket, és egy másik, Fidesz-ellenes gyűjtőpárti masszát generál. Jómagam azok közé tartozom, akik elejétől elengedhetetlennek látták az ellenzéki sikerhez a tömbösö- dést: de ez nem azt jelenti, hogy nem látom a folyamat nagyon is valós árnyoldalát. Aztán ott van a Jobbik, amely karakteres szélsőjobbos pártból szintén gyűjtőpárttá vedlett át. Amikor Vona Gábor kutyuská- kat simogatva mérsékelt politikusként próbálja prezentálni magát, miközben Lázár János a halálbüntetésről értekezik, a Jobbik és a Fidesz nagyon közel kerül egymáshoz gyűjtőpárti Most indul a legtöbb párt, de esélye kevésnek van, és jobban hasonlítanak egymásra, mint szavazóik szeretnék. szándékaiban. Amikor az MSZP az „etnikai politizálás” ellen beszél a roma pártok esetében, akkor meg az Összefogás is ugyanoda érkezik meg. Azt, hogy nincs alternatíva, az LMP esete is mutatja. A'párt először házon belül szembesült azzal, hogy nemigen lehet más az a politika (Schiffer mellett gyakorlatilag csak a saját árnyéka maradt meg mostanra), most pedig azzal is szembe kell néznie, hogy a vonal alatt van, minden öncélú moralizálás ellenére is (vagy inkább: az által). Lehet, hogy az LMP-szavazók mindenki másnál jobban érzik magukat lelkileg, amikor bedobják a szelvényt: csak minek. Itt tartunk ma: a parlamentbe tartók, egytől egyig gyűjtőpárti jelleget vettek fel. Középre politizálnak, különbségek csak a hangsúlyokban vannak. Az Összefogás tagszervezetei a parlamentben felvehetnek más pozíciókat - ahogy az LMP is, ha netán bejut - de súlyuk kicsi lesz, az eseményekre való ráhatásuk még kisebb. Ez a fejlemény pedig jelentős részben az új választási rendszer következménye. Ami nem jó: ahelyett, hogy a vélemények pluralitásának megjelenítésére törekedne, a bedarálást célozta meg. Ez pedig a demokráciának - most a konkrét végeredménytől teljesen függetlenül - kifejezetten ártalmas. KOMMENTAR Az állami média nyomora SERES LÁSZLÓ Aki Magyarországon csak az állami (korábbi nevén: köz-)média híreiből próbál meg tájékozódni, az nagyon ráfázik. Atévékés a rádiók, valamint a Fideszhez mégjóval a management buy out-ja előtt simulékonyan igazodó privát TV2 belföldi hírei ugyanis egy, a magyarországihoz kísértetiesen hasonló, de attól alapvetően különböző ország csip-csup ügyeiről tudósítanak, ahol a né- zőt-hallgatót lényegében nem teszik ki a politikai élet veszélyes forgatagának, hiszen semmi nem zavarhatja meg a Jó Hírek Minisztériumában született Központi Direktívát: a kormány teszi a dolgát, mindenki elégedettségére, az ellenzék pedig lényegénél fogva csak hőzöngeni tud, ezért annak, amit időnként kihózöng magából, nem is igen lehet hírértéke. Mindez nem elsősorban a választás előtti időszakra vonatkozik, de arra is, persze. Vasárnap az ország megint az urnákhoz járul, ehhez képest péntek délben, amikor e sorokat írom, a következő „eseményekről” tudósít az állami média egybevont hírportálja, ahirado.hu: „Mátóladható: sok dolgozónak lehet nagy segítség az új juttatás”, „Rekordot döntött a kormányzati jogalkotás”, „Újabb stratégiai együttműködési megállapodást ír alá a kormány”, „Németh Lászlóné: Lehet és kell is támaszkodni a geotermikus energiára”, „Olcsóbb lett a gázolaj”, „Egymilliárdból épül csapadékvíz-elvezető hálózat hét beregi településen”, „Új közfoglalkoztatási programokat ismert el a belügyminiszter”, „Budapest és az agglomeráció 150 új busszal gazdagodik”. És ez így megy a lap aljáig. Ön már most unja, igaz? Most képzelje el, az esti tévéhíradó, a rádió óránkénti hírműsorai ugyanezt, ugyanígy nyomják, képtelenség felbecsülni azoknak az idős polgártársainknak a számát, akik már nem élnek, mert halálra untatta őket a központilag vezérelt kormányzati agitprop. A mi pénzünkön. Ja, és külvilág, mint olyan, nem is igazán létezik, csak ha nagyon muszáj, és akkor is kritika nélkül kezelik a hírforrásokat, („orvlövészek lövik a rendvédelmi erők tagjait az egyik szálloda tetejéről” - hallhattuk a Majdanról, majd hivatalosan közölték,, A hírszerkesztőség nem fogalmazhat meg kritikát a különféle forrásokból beérkező beszámolókról”), leginkább azonban csak az MTI híreit szabad feldolgozni: amit az állami hírügynökség nem adott ki, az nincsen is. Szerencsére azt azért megtudhattuk, hogy Kumin Ferenc helyettes államtitkár szerint, Alapvetően kiegyensúlyozott cikkek születnek a nemzetközi sajtóban a magyar választásokról”, amijóhír, mert haő így látja, akkor az úgy is van, kit érdekel pl. az a nevetséges'kanadai hírportál, amelyik szerint „szabad és tisztességtelen választás lesz Magyarországon”, mivel , A Fidesznek kedvez minden, ami a választáshoz tartozik, az újonnan kidolgozott választási rendszertől az intézményeken át a jogszabályokig.” Ez ráadásul nem is vélemény, hanem több intézet által is kielemzett és alátámasztott tény, amivel ők inkább nem traktálnák az adófizető polgárt, minek idegesítsék. így aztán az állami médiából semmit nem tudunk meg az egész rothadó rendszerük hétköznapi mutyijairól, a kis kamupártok körüli jelentős csalásokról, a tömeges átjelent- kezési ügyekről, vagy mondjuk Rogán Antal Fidesz-promi- nens egyre kínosabb vagyonosodási ügyéről. Bocsánat, tévedtem: megtudunk ilyen hírt is. Amint az érintett cáfol. A szendvicselv alapján előbb jön a cáfolat, aztán a hír, majd utána néhány erősen véleményformáló, negatív mondat a hírt felkapó ellenzéki pártról. Magyarország ebben is jobban teljesít. A szerző a hvg.hu publicistája, a Kapitalizmus blog szerkesztője TALLÓZÓ Marad a kétharmad? A német lapok bőségesen foglalkoznak a magyarországi választásokkal. A konzervatív Die Welt rámutat: Orbán Viktor újraválasztása biztos, csak az a kérdés, hogy a kétharmados többséggel kormányozhat-e tovább. A Fidesz négy év alatt „az igényeinek megfelelően alakította át az országot”, és komoly ve- télytársa nem fejlődött ki. A Handelsblatt szerint Orbán az országot az utóbbi négy évben nacionalista irányba állította, de továbbra is virágzik a korrupció és a nepotizmus. A Fideszhez közel álló oligarchák klikkje az állami megrendeléseket szerzi meg. „Botrány, hogy Orbán Magyarországában mindez már nem is botrány”. Orbán Viktor az EU-t csupán pénzforrásnak tekinti, az európai integráció eszméje idegen számára. A brit Financial Times arról ír, hogy a kormány erős befolyást gyakorol a médiára és a hirdetési lehetőségekre, s az állami dolgozókra nyomást gyakoroltak a voksolás előtt. (MTI)
