Új Szó, 2014. április (67. évfolyam, 76-99. szám)
2014-04-05 / 80. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. ÁPRILIS 5. www.ujszo.com ízesen, telve szeretettel és humorral mesélt Elhunyt Szabó Gyula, a nemzet színésze MTl-HÍR Budapest. Életének 84. évében hosszú betegség után tegnap elhunyt Szabó Gyula Kossuth- és kétszeres Jászai Maridíjas színész, érdemes és kiváló művész, a nemzet színésze. Szabó Gyula 1930. július 15- én született Kunszentmárton- ban. Tervei között nem szerepelt a színi pálya: papnak készült. A család azonban nagy szegénységben élt, dolgoznia kellett. Fiatal munkásként nagy lelkesedéssel vett részt az üzemi színjátszó csoport munkájában, innen jelentkezett a Szín- művészeti Főiskolára, ahova első nekifutásra felvették. Évtizedekig a Thália Színház vezető színésze, emlékezetes, óriási sikerű produkciók részese volt. Később az Arizona Színházban, a Művész Színházban és a székesfehérvári VörösmarSzabó Gyula (1930-20H) (Képarchívum) ty Színházban játszott. 1979-től a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított. Alkata, jellegzetes orgánuma népi hősök megformálására tette a leginkább alkalmassá, de más szerepkörökben is kiváló alakítást nyújtott. Pályája során játszott egyebek mellett Molnár Ferenc, Shakespeare, Bulgakov, Stendhal és Katona József színműveiben. Talán a legemlékezetesebb alakítása Hábetler János volt Fejes Endre Rozsda- temető című regényének drámaváltozatában, valamint Tiborc Katona Bánkbánjában. Filmekben is sokat foglalkoztatták (Egy pikoló világos, Vasvirág, Kölyök, A tizedes meg a többiek, Kinek a törvénye). Számos sikeres tévéjátékban szerepelt: ő volt a Tenkes kapitánya Buga Jakabja, a Princ, a katona Csontos őrnagya, a Robog az úthenger Józsija. Kezdettől fogva az ő hangján szólalt meg magyarul Columbo hadnagy, a magyar rajzfilmsorozatokban dr. Bubónak (Kérem a következőt), a Pumukli kalandjai című mesében Éder Mesternek, továbbá Frakknak, a macskák rémének is ő kölcsönözte a hangját. Mesemondása legendás volt: a hetvenes évek elejétől a Magyar népmesék sorozatban ízesen, telve szeretettel és humorral mesélt. Szinte minden elismerést megkapott. Sokoldalú művészi pályája elismeréseként, 2000- ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 2006-ban a nemzet színészévé választották. Megvan az idei Sziget-himnusz Budapest. Az Ivan & The Parazol Together című száma lesz az idei Sziget fesztivál „himnusza”. A dal a csapat legújabb lemezén, a Mode Bizarre-on szerepel. „Bár külföldi fellépőink zenéi sokkal ismertebbek, mi tudatosan egy-egy magyar dalt választunk a Sziget himnuszának, ezzel is lehetőséget adunk a zenekaroknak a szélesebb körű ismertségre. A kiválasztott dal kiemelt szereplője a fesztivál magyarországi és nemzetközi kampányának” - emelte ki Gerendái Károly, a Sziget alapítója. A főszervező szerint a Together jól passzol a fesztivál Szabadság Szigete üzenetéhez. A négy éve létező Ivan & The Parazol február 17-én a Deep Purple előzenekaraként lépett fel a Papp László Budapest Sportarénában. (MTI) Régiónk impresszionista festészetét bemutató tárlat látható a Szlovák Nemzeti Galériában Fénnyel telített derűs színek Szinyei Merse Pál Majális című alkotása az impresszionista festészet egyik remeke. A pozsonyi kiállításon a festményhez készült egyik tanulmány látható a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből (Képarchívum) Impresionizmus SK címmel nyílt kiállítás a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában. A május 25-éig látható tárlat a mai Szlovákia modem festészetét megalapozó irányzat, az impresszionizmus legfontosabb képviselőinek munkáiból válogat. A kiállításon a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből is látható néhány műtárgy. Egyebek mellett Szinyei Merse Pál, Rippl-Rónai József, Paál László és Mednyánszky László festményeit csodálhatja meg a közönség. TALLÓS1 BÉLA A tárlat néhány sugárzó Mo- net-grafikával nyit. Ezek alapozzák meg a kiállítás hangulatát, s vezetik be a látogatót azoknak a festőknek a világába, akik a műteremből kivonultak a tájat játszi, szórt napfénnyel percről percre átíró természetbe, hogy a „szabad levegő vibrálásának festői megjelenítésében” a „színek fénytelítettségét avassák a kép legfontosabb formaelemévé”. Vagyis hogy fénnyel telített színekkel olyan alkotásokat hozzanak létre, melyeken elveszik a kontúr, s melyekkel a „művész csak optikai benyomását, impresszióját, a tiszta látványt akarja visszaadni”. A szétaprózódó, pezsgő szülés formavilággal új festői térben (tájban, szabadban vagy belső helyiségből tájra néző térben) megalkotott impresszionista látvány a közvetlen érzékiség, a pillanatnyi benyomás szerint alakul. S mivel alapvetően a napfénytől telített természeti tünemény - tájkép - vagy annak részlete bomlik ki a festő ecsetje nyomán, általában elkápráztatok, derűt és életvidámságot sugárzók az impresszionista vásznak. Ezért (is) szereti őket a közönség. Mindig jó elábrándozni egyegy, a pozsonyihoz hasonló összeállítású tárlaton, amelyen egyrészt az életvidám színvarázs bűvöli el a befogadót, másrészt az az erő, az a bátorság, amellyel ezek a festők szakítottak az előző felfogásokkal, hátat fordítottak az akadé- mizmusnak, kiiktatták a festői ábrázolás illusztratív jellegét, A tárlat bemutatja, milyen volt a művészet a mai Szlovákia területén akkor, amikor Manet, Monet, Renoir alkotott. és megújították a technikát. Ezáltal utat nyitottak a modern festői megjelenítésnek. Pozsonyban azonban az impresszionizmus fogalma egy kicsit többet jelent a varázslatos színeknél és technikánál. A Szlovák Nemzeti Galéria kiállításán 120 alkotás látható. Ezeken azok az impresszionista tendenciák követhetők nyomon, melyeka 19. század végén és a 20. század elején meghatározták a festészetet a mai Szlovákia területén, illetve hatással voltak a szlovák művészetre - olvasható a galéria sajtóanyagában. Majd azzal folytatódik ugyanez a szöveg, hogy az eddigi szlovák művészettörténet azt a kérdést tekintette a korszak szinte kizárólagos problémájának, vajon kié ez a művészet, és melyik művész szlovák. „Az Impresionizmus SK című kiállítás ezeket a kérdéseket megoldottnak tekinti, és más kérdéseket tesz fel. Azt, kérdezi, milyen volt a művészet a mai Szlovákia területén akkor, amikor Manet, Monet, Pissarro, Renoir és Degas alkotott. Továbbá azt, hogy a szlovák impresszionista művészek és a mai Szlovákia területén alkotó kollégáik hogyan sajátították el azt a festői »csodatechnikát«, amelyet az említett mesterek alkalmaztak.” Ennek értelmében a nemzeti galéria kiállítása „a hazai művészetet a világ impresszionista művészetének, vagyis a nagy mesterek alkotásainak a tükrében szemléli, és igyekszik tágabb, közép-európai kontextusba állítani”. így kerülhetett az Impresionizmus SK című kiállításon Martin Benka, Jozef Hanula, Dominik Skutecký alkotásai mellé nemcsak Mednyánszky László, Andorkó Gyula, Mészöly Géza, Zemplényi Tivadar, Halász-Hradil Elemér, Angyal Béla, hanem Szinyei Merse Pál, Rippl-Rónai József vagy Paál László egy-egy festménye is. A kiállítás az impresszionizmussal összefüggő témakörök szerint csoportosítja a képeket. A Múlt és jelen az átmenetet, az indulást, az En plein air a természetbe való kivonulást mutatja be. A három fő elem, amelyre az impresszionizmus épül - a fény, a szín és az új tér - külön-külön témakört alkot. Az alkotásokat a Szlovák Nemzeti Galéria, hazai vidéki galériák és magángyűjtők, valamint a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből kölcsönözték, illetve válogatták össze. Koncertjein felváltva játszik tradicionális és saját kompozíciókat, ügyesen ötvözve a mediterrán, a közép-európai és a keleti zenéket Montanaro, a világpolgár (Képarchívum) Miquéu Montanaro szólóban Pozsonyban AJÁNLÓ Pozsony. A világhírű pro- vence-i multiinstrumentalista, Miquéu Montanaro április 8-án szólóban lép fel Pozsonyban, az Ifjú Szivek Táncszínházban. Aki már hallotta élőben virtuóz dob- és furulyajátékát, talán e- gyetért velünk: egy egész zenekart fogunk hallani, ha behunyjuk a szemünket. Ha pedig kinyitjuk, még inkább elcsodálkozunk, honnét jön az a rengeteg hang és dallam. Miquéu Montanaro, a franciaországi zenész és zeneszerző világpolgárként alkotja szívéből, leikéből fakadó világzenéjét. Mondhatni, nincs olyan ország a földkerekségen, ahol ne ismernék őt. Folyamatosan utazik, mindenütt helyi zenészek társaságát keresi, velük játszik együtt, és tanulmányozza a különféle népek zenéinek hangzásvüágát. Több nyelven beszél, köztük magyarul is, ami azért nem meglepő, mert magyar felesége van. Eredetileg szaxofonos volt, aztán rátalált a provence-i népzenére. Már tradicionális dob- furulya-játékosként fordult a kortárs zene és a dzsessz felé. Fuvolázik, szaxofonozik, tamburinon és tangóharmónikán is játszik, és szinte valamennyi fúvós hangszert meg tudja szólaltatni. Ma felváltva játszik tradicionális és saját kompozíciókat, ügyesen ötvözve a mediterrán, a közép-európai és a keleti zenéket. Amióta csak muzsikál, a kultúrák találkozásából merít. Életműve a különféle stílusban játszó és a világ legkülönbözőbb pontjairól érkező zenészek együttműködésével vált teljessé. Több mint húsz éve koncertezik különböző felállású zenekarokban, ezalatt csaknem annyi időt töltött Afrikában vagy a Távol-Keleten, mint Európában. Mindenütt büszkén hangoztatja, hogy az okcitán kisebbséghez tartozik. Ez a népcsoport Dél-Franciaországban él, az eredeti nyelvet ma már kevesen beszélik. Talán ebből a kisebbségi sorsból is adódik, hogy Miquéu Montanaro zenészként nyitott minden nemzet kultúrájára. „Ez egy hosszú utazás lesz, amelyet Provence-ban kezdünk el és oda is érünk vissza, egy kis kitérővel a kelet-európai népzenék és az improvizatív zene világába. A dob és a furulya mellett több mediterrán hangszert is megszólaltatok. Egy-egy ilyen szólókoncert szerintem közelebb van a költészethez, mint a zenéhez” - mondta lapunknak Miquéu Montanaro pozsonyi fellépése kapcsán. A különlegesnek ígérkező koncert időpontja április 8., 19 óra. (juk)
